Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-05 / 54. szám, péntek
12 Riport - hirdetés___________________________________________________________új szó 2004. március 5 Dubovszky László, Tornaija polgármestere nem tartja kizártnak, hogy a közeljövőben tragédiák következnek be a városban és vonzáskörzetében Még békésen oszlott fel a tüntető tömeg A polgármester szerint, ha a legrövidebb időn belül nem változik meg gyökeresen a szociális helyzet, elkerülhetetlenek lesznek a romák által szervezett zavargások (Somogyi Tibor felvétele) Egy vézna ember áll a pódiumon. Nem verset mond, mint egykoron, hanem meg-megújuló kísérletet tesz arra, hogy megfékezze a mindenre elszánt tömeget. SOÓKY LÁSZLÓ Az emelvényen a márciusi hideg szélben, egy szál öltönyben és a legnagyobb kiszolgáltatottságban Dubovszky László, Tornaija polgár- mestere áll. Nem vádol senkit, de pontosan tudja, hogy ami most történik, csupán egy beláthatatlan következményekkel járó történésnek a kezdete. A tömeg Eudovít Kaník munka-, szociális és családügyi miniszterre vár, aki ígéretet tett arra, hogy kiáll a tornaijai romák elé, és meggyőzi őket arról, hogy a szociális reformtörvény az ország és a nép javát szolgálja, hogy munkalehetőségeket teremt, s aki dolgozni akar, az közhasznú munkával többletjövedelemhez juthat. Érdekes módon az esti híradóban a miniszter szemrebbenés nélkül letagadta, hogy ígéretet tett volna arra, hogy látogatást tesz Tornaiján. Dubovszky László a munkalehetőségekkel kapcsolatban elmondta, hogy a városban 800-an jelentkeztek közmunkára, s ez a stadsztikai adatokat szépen ki is csinosítaná, csak azok, akik ezt a munkavállalási lehetőséget, mint a spanyolviasz feltalálását szabadalmaztatták, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a közmunkákra fordítandó átlagosan 617 koronát először a város költségvetéséből elő kell teremteni, ami Tornaija esetében közel félmillió koronát jelent. Igaz, az állam - ígérete szerint - a későbbiekben megtéríti ezt a költséget, de mint a polgármester mondta, előfordult már olyan eset is, hogy az állam nem tartotta be az ígéretét. Miközben a szervezők a letartóztatott romák szabadon engedését követelő aláírási íveket osztogatják, a mikrofont magához ragadja egy fiatal cigányasszony és elkeseredett hangon, szinte sikoltva mondja: „mindenki azt akarja, hogy nyugodjunk meg. Hát én nem fogok megnyugodni, és senki, aki nem tud mit adni a gyerekeinek. Megfogom a három gyerekemet, beviszem őket a boltba, megrakom a kosaramat, s ha elvisznek lopásért és rablásért, vigyenek a gyerekeimmel együtt! Az összes cigányt nem tudják bezárni! Nem azért fogunk lopni, mert lopósak vagyunk, hanem azért, mert a gyerekeim már három napja nem ettek! És ezt nem tudja senki, csak mi, akik benne vagyunk, a cigányok” - kiabálta. Az asszony beszéde nem marad következmények nélkül, lódulni látszik a tömeg, a polgármester menti meg a helyzetet azzal, hogy munkalehetőségeket biztosít Magyarországon 40 asszony számára. Bejelenti, magyarországi építkezési vállalkozókkal tárgyal arról, hogy tornaijai munkavállalókat foglalkoztassanak az ottani építkezéseken. A tömegben is feltűnő jelenség Kökényi Kotyer Béla, a Roma Parlament által felállított válságstáb tagja, aki a jelenleg kialakult helyzetért a szlovák kormányt, többek között Csáky Pál kormánya- lelnök hivatalát teszi felelőssé. A roma polgárjogi aktivista szerint a kormány érzéketlenül és szakszerűtlenül kezeli a szlovákiai cigánykérdést. Csak a fel-fellobbanó tüzeket próbálja meg oltani, ahelyett, hogy a valós értékrendek felállítása alapján elemezné a szlovákiai, ezen belül a Szlovákiában élő magyar ajkú cigányok helyzetét. Kirakat-tevékenységet folytat, mondta, amellyel időről-időre befogja Brüsszel szemét. Kökényi arról is beszélt, hogy az uniós pénzek elosztásáért a nemzeti kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes felel. Állítása szerint ezekhez a pénzekhez a roma civil szerveződések alig jutnak hozzá. Kérdésemre, hogy bizonyítani is tudja-e, a pénzelosztásokról szóló állításait, az aktivista így válaszolt: „kérem szépen, elég csak átnézni azokat a kimutatásokat, amelyek azt a névsort tartalmazzák, hogy kik jutottak pénzhez.” Kökényi Kotyer Béla szerint jelenlegi szociális helyzetükből a romáknak már nincs hova hátrálniuk, s ha a kormány figyelmen kívül hagyja a követeléseiket, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Magyar ajkú romaként annyit tett még hozzá, hogy a rimaszombatijárásban átlagosan egy magyar vagy szlovák gyerek születésére 4,5 cigány gyerek születése esik, s ennek néhány éven belül megmutatkozó eredményeit és várható következményeit egyszerű matematikával bárki könnyen kiszámíthatja. A tüntető tömeg, a nagyszámú rendőri jelenlétet is figyelembe véve, békésen feloszlott, de jelentős közéleti és közigazgatási bizonytalanságokat hagyott maga után. A gyűlés után Tornaija polgár- mestere elmondta: ezt a megmozdulást az idézte elő, hogy az elmúlt heti roma tüntetés idején a tömeg követelte, hogy a polgármester álljon ki eléjük, s megegyeztek abban is, hogy egy nyugodt légkörű megbeszélésen felvázolják azokat a várható lehetőségeket, amelyek megoldást jelentenének a nyomor ban élők problémáinak lehetsége: megoldására. Várták Kaník minisz tért is, aki lényegében válaszra sen méltatta őket. Dubovszky Lászlót í most véget ért megmozdulás egy általán nem nyugtatta meg, s nen tartja kizártnak azt, hogy a közeljövőben tragédiák következnek be Tornaiján és vonzáskörzetében. A 8000 lakosú városban mintegj 2000 roma él, s a polgármester szerint, ha a legrövidebb időn belül nem változik meg gyökeresen a szociális helyzet, a romák által szervezett zavargásokat elkerülhetetlennek látja. A város önerejéből 800 embert nem képes alkalmazni, ezért az itt működő polgári társulásokhoz fordultak, hogy egymást segítve tegyenek kísérletet a felmerült problémák megoldására. Dubovszky László minden felbukkanó megoldási lehetőséget csupán ideiglenesnek tekint, hosszú távon ugyanis megoldatlan gondok feszítik a város költségvetését, amelyek közül legnagyobbnak azt tekinti, hogy a tüntetők túlnyomó többsége nem fizet a meleg vízért és a hőszolgáltatásért. A város csődbejuthat, hiszen erre évente 4 millió koronát fordít. A tornaijai roma nagygyűlésen csupán a látható gondok kaptak hangsúlyt, de érződött az a feszültség is, amelyről senki nem beszél. Az egymás mellett élés feszültségéről, arról, hogy miért mindig azok fizessenek, akik dolgoznak, s miért ők érezzenek felelősséget azon embertársaik iránt, akik önmaguk sorsáért sem éreznek felelősséget. Mennyit ér az élete? GONDODON A BEFEKTETÉSI ÉLETBIZTOSÍTÁSRA! ^EGON Világhírű szaktekintély a befektetésben és biztosításban MYSLITE AEGONOMICKY www.aegon.sk IIP 1476
