Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-28 / 49. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 28. TEGNAP ÉS MA Mikor a mese valósággá válik... TAKÁCS ANETT Iskolánkban, Csatán már-már hagyományossá vált nagyanyáink elfelejtett munkáinak felfedezése. Nem is gondoltuk, milyen örömet tudunk szerezni gyermekeinknek azzal, ami nekünk valaha talán oly természetes volt. A faluban működő hagyományőrző Rozmaring éneklőcsoport minden évben más-más témát dolgoz fel. Az idén a szövés és fonás került sorra. Ennek történetét, művészetét szerettük volna mi is megmutatni gyermekeinknek. Mivel alsó tagozatosokról van szó, mesével próbáltuk számukra közelebb hozni e régi szép mesterséget. A Kis vakond című kedves történettel szemléltettük a tanulóknak, hogy néha a mese is valóság­gá válhat. Hogy történt ez? Természetesen irányított beszélgetéssel vezettük rá a gyerekeket a múltbeli szokásokra. Úgy gondoltuk, hogy ami a kis vakonddal tör­tént, az velünk is megtörténhet. A községünkben nemcsak kedvességéről, hanem ügyességéről is jól ismert Zuba Rózsika néni felajánlotta, hogy bevezet bennünket a szövés és fonás rejtelmeibe. Rögtön az elején óriási csodálkozást vál­tott ki a szövőszék. Hihetetlen volt a gyerekeknek, hogy e fából ké­szült egyszerű szerkezet milyen csodákra képes. Rózsika néni meg­mutatta a munkafolyamat menetét, a vetéstől a kész munkáig. Az is elnyerte a tanulók tetszését, hogy az otthon gyűjtött, feleslegessé vált anyagok miként olvadnak bele a szövött szőnyeg mintázatába. A leg­nagyobb élményt mégis az jelentette, amikor a kicsik is a mese sze­replőivé válhattak, hiszen ők maguk is kipróbálhatták azt, hogyan ké­szítette a vakondocska a nadrágját. Igaz, ők szőnyeget szőttek. A szövőszék A kereten és a szádfán meghatározott hosszúságú szőttest, illetve szalagot készíthetünk. A szövőszék szerkezete lehetővé teszi tetszőle­ges hosszúságú láncfonalak felvetését, és ennek megfelelően hosszú szőttesek előállítását is. Fontos szerszám a szövőszéknél a (repülő) vetélő, melybe a vetü- lékszállal felcsévézett hüvelyt helyezzük. A lánchengerre tetszőleges hosszúságú (100-150 m) láncfonalat csévélnek (a takács mesterek). A láncfonalakat a nyüstszemekbe fű­zik, majd a borda résein keresztül a készáru hengerre rögzítik. A kézi szövőszék használata Vászonszövésnél a lábítóval emeljük az egyik nyüstöt, ekkor a lánc­fonalak két sora elválik egymástól. A vetélőt ezen a nyíláson átrepít­jük az egyik szélső helyzetből a másikba. A bordával tömörítjük a ve- tülékszálat a már megszőtt anyaghoz. Most a másik nyüstöt emeljük a lábítóval, a vetélőt az ellenkező oldalra lökjük, bordával tömörí- tünk. A szövőszék fogaskerékkel továbbítja az anyagot a készáru hen­gerre, azt időnként csak ellenőriznünk kell. Bonyolultabb, eseüeg lyukkártya-vezérlésű szövőszékeken több nyüstbe fűzhetjük a szálakat, így vászonszövésen kívül sávoly- és at­laszszövést is alkalmazhatunk. A szövőszék fő részei: 1 lánchenger 2 nyüstök (a Lábitókkat) 3 borda 4 készáru henger ELISMERÉS Kiosztották az Év humanitárius tette - Bizalom az életnek díjakat A Dövera Kölcsönös Egészségbiztosító közösen a Szlovák Vöröske­reszttel évek óta erkölcsi elismerésben részesíti azokat az embereket, akik saját biztonságukat, testi épségüket kockáztatva életeket mente­nek, akik elhagyott gyerekeket vesznek magukhoz és támogatják em­berré válásukat, vagy akik önkéntes véradással, szervadományozás­sal segítenek beteg embertársaikon. - Az idén 110 nevezés érkezett, s hasonlóan az előző évekhez a bizottság nagyon nehéz feladatnak né­zett elébe. Legszívesebben mindenkit díjaztunk volna, hiszen ember­séges tettükkel a rászorulón segítettek - ismertette a tényeket Branislav Holos, a biztosító vezérigazgatója. A bizottság az életmentők kategóriában a fennállásának 90. évfor­dulóját ünneplő magas-tátrai hegyimentő szolgálat csapatát, a 34 véradó és szervadományozó közül Frantisek Havel 188-szoros vér­adót, példaerejű helytállásért a kassai Rosa Polgári Társulás megala­pítóját, a 26 éves szklerózis multiplexben szenvedő Milan Popovic jo­gászt díjazta. A 70 éves Ivan Novotny pszichiáter a kábítószerező fia­taloknak nyújtott segítségért részesült elismerésben, a 75. esztendős Rastislav Dzúrik professzor életműdíjat kapott. Az újságírók különdí- ját a 30 esztendős Dana Putalová egészségügyi nővérnek ítélték, aki 57 éves özvegy édesapjának ajándékozott egyik veséjével megmen­tette életét, (péterfi) Játszóházas beiratkozás a galántai Kodály Zoltán Alapiskolában Lovaggá ütötték az óvodásokat GAÁL LÁSZLÓ Az ábécébirodalomban minden­ki nagyon szomorú volt. A király is meg az alattvalói is sorra búslakod­tak. Az egyik alattvaló amiatt, hogy nem tudta bekötni a cipőfűzőjét, a másik azért, mert nem tudta be­gombolni a szvetterét, a harmadik­nak is valami hasonló aprócska ba­ja volt, a király meg amiatt szomor- kodott, mert volt ugyan palotája nagy toronnyal, de arról az ajtó, az ablak, meg a kisebb tornyok is hiá­nyoztak. A szomorúság azonban nem tartott soká, mert akadtak olyan jótét lelkek, akik a búslako- dók baján segítettek. Az ábécébiro­dalom a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola napközijében volt fellelhető febru­tó néni árulta el, mitől ez a nagy búslakodás. Az első alattvalónak azért görbült lefelé a szája széle, mert kibomlott a cipőfűzője, és nem tudta bekötni. Ekkor a tanító néni az óvodásoktól kért segítsé­get, merthogy ő úgy tudja, aki isko­lába akar menni, annak már tud­nia kell bekötni a cipőjét. Nem is tévedett, mert az ovisok egymással versengve jelentkeztek, hogy felvi- dámítsák az oldott fűzőjű alattva­lót. Aztán egyikük bizonyította is, milyen ügyesen tudja bekötni a fű­zőt, amitől a cipő viselője egyszeri­ben széles mosolyú, vidám alattva­lóvá változott. Ugyanez történt a másik alattvalóval, akinek egy má­sik óvodás ügyesen gombolta be a szvetterét. Egy következő jelentke­ző a színes papírból kivágott kü­A leendő elsősöket lekötötte az iskolások műsora (Szőcs Hajnalka felvételei) A szomorú alattvaló cipőfűzőjét ügyesen kötötte be az egyik leendő kiselsős ár második péntekén, a birodalom királya és alattvalói pedig az iskola alsó tagozatos diákjai közül kerül­tek ki. Azok a segítőkész és ügyes emberkék pedig, akiktől a búslako- dásukat okozó probléma megoldá­sát várták, nem mások, mint az is­kolába beiratkozni érkezett végzős óvodások. Mert itt nem úgy működik a be­hatás, hogy eljön a szülő, beírják a gyerekét, és már mehet is Isten hí­rével. Nem, itt az óvodásokat és természetesen a szüleiket kultúr­műsorral meg játszóházzal várták az iskolások. A napközis nevelő, aki Babi tanító néniként mutatko­zott be, meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, az iskolások pedig tánc- és énekszámokkal, közös já­tékokkal szórakoztatták őket. Miu­tán a kanásztáncot bemutató le­génykék a botjaikkal, a lánykák meg a színes népviseletükben be­fejezték a táncot, a terem közepén felállított papírpalotájához megér­kezett a már említett szomorú ki­rály és búslakodó alattvalói. Nem is szóltak ők egy szót sem nagy szomorúságukban, csak Babi taní­lönféle alakzatokból választotta ki a legnagyobb téglalapot, ami ép­pen megfelelt ajtónak a szomorú király papírpalotájára. A király azonban nehezebben vigasztaló­dott, mint az alattvalói, csak foko­zatosan oldódott a szomorúsága, amint látta, hogy az ügyes óvodá­sok hogyan választanak a sok pa­píralakzat közül tornyot, meg ab­lakot a várára, a különböző nagy­ságú papírfák közül hogyan vá­lasztják ki az egyforma nagyságúa- kat, majd a legkisebbet meg a leg­nagyobbat, hogy Babi tanító néni segítségével a palotához vezető út mellé tűzzék. A gyerekek közben észre sem vették, hogy tulajdon­képpen abból vizsgáznak, mi min­dent tanultak ők meg az oviban. Mindanynyian jelesre vizsgáztak, ráadásul még egy saját kis műsort is előadtak, karácsonyi dalokból összeállítva. Erre aztán már a ki­rály úrnak is elmúlt a szomorúsá­ga, olyannyira hogy széles nagy jó­kedvében az összes iskolába irat­kozó óvodást - miután a lurkó han­gosan elmondta a saját nevét - kardlapjával az ábécébirodalom lovagjává ütötte. Ezzel az udvari ceremónia véget is ért, nem úgy a szórakozás. Merthogy az ifjú lova­gokat már várta a játszóház, a nap­közis tanító nénik segítségével többféle érdekes papíijátékot, - állatkát készíthettek rajzolhattak, ollózhattak. „Én ilyen szép nagy lepkét akarok csinálni” - mutatta a pirosra festett színes mintalepkét a tanító néninek az egyik szőke kis­fiú. „Ehhez vízfesték is kell, gyere, mindjárt megkeressük, és te is csi­nálhatsz ilyen lepkét” - tett eleget a kérésnek a tanító néni. Üdítő meg sütemény is termett az aszta­lon, úgyhogy a leendő kis elsősök új iskolás pajtásaikkal együtt na­gyon jól érezték magukat. Szülei­ket pedig jó érzés tölthette el látva, hogy kezdettől fogva mennyire tö­rődnek itt a kis emberkékkel. Kár, hogy épp azok a magyar szülők nem tapasztalhatták ezt meg, akik úgy döntöttek, hogy szlovák isko­lába íratják gyermeküket. Mert biztosan sokan vannak ilyenek, hi­szen a csaknem fele arányban ma­gyar ajkú járási székhelyen össze­sen 26 gyereket írattak az egyetlen magyar alapiskolába. Habár bizta­tó, hogy az előző évekkel szemben ez is növekedést jelent. És a szülők afelől is nyugodtak lehetnek, hogy ebben az iskolában nemcsak a napközi meg a játszóház működik jól, hanem a tanításhoz is jó felté­telekkel rendelkeznek. Erre jó bi­zonyíték, hogy a játszóházas be­iratkozást megelőzően adták át azt a számítógépes tantermet, amely­ben az Infovek program keretében kapott 6 modern számítógépet használhatják majd a gyerekek és az oktatók. Az ünnepélyes avatá­son Szigeti László államtitkár vág­ta át a szalagot, és ígéretet tett, hogy még az idén karácsonyig to­vábbi hat számítógépet kap az is­kola. Az informatika terén jó felké­szítésre számíthatnak tehát a diá­kok. Ugyanakkor a tanuláson kívü­li tevékenységre is nagy hangsúlyt fektetnek ebben az intézményben. Ennek bizonyítéka a jól működő énekkar. A nemrég polgármesteri díjjal kitüntetett Balogh Csaba ta­nár úr vezetésével az énekesek is bemutatkoztak az említett ünne­pélyen. Bizonyítva, hogy aki ének­tehetségét akarja kamatoztatni, vagy akit a közösségi szereplés csá­bít, az is megtalálja a számítását ebben az iskolában. Kati tanító néni a játszóházban segített az ovisoknak K0PERTA Mégis van értelme az odaadó pedagógiai munkának OLVASÓI LEVÉL Minden tanévben igyekszünk az egyre sokasodó és megterhelő tananyag átadása mellett némi többletet is nyújtani tanulóink­nak. Módszertani gyűléseinken az utóbbi időszakban gyakran egy­behangzó véleményünk - a mai gyerekek sajnos már csak alig vagy egyáltalán nem ismerik a kü­lönféle ünnepekhez, jeles esemé­nyekhez fűződő hagyományokat. Pedagógiai munkánk során azt ta­pasztaljuk, hogy egyre nagyobb gondot okoz a tanulásra való fel­készülés, s így kevesebb idő jut a felszabadult játszásra, érdekes foglalkozásokra. Ezért gondoltuk azt, hogy talán egy-egy kézműves foglalkozás segít a gyerekeknek és pedagógusoknak egyaránt lassí­tani a mindennapi fokozott mun­katempón, segít szórakozva pi­henni, lehetővé teszi, hogy a ta­nulók kellemes hangulatban les­hessenek el egy-egy érdekes tech­nikát, közelebb kerülve őseink ha­gyományaihoz, szokásaihoz is. Jelenleg harmadik alkalommal volt kézműves foglalkozás isko­lánkban. Az előző tanévekben vi­rágkötészettel, karácsonyi díszek készítésével, tojásfestéssel ismer­kedhettek meg a gyerekek. Idén A természet kincsei cím alatt szer­veztük meg iskolánk alsó tagoza­tos tanulói számára a kukorica- csuhés foglalkozást Takács Anett vezetésével. Gyerekeink lázasan készülőd­tek, s ez a foglalkozás már csak azért is hálásnak bizonyult, mivel a családok anyagi helyzete miatt bizony sokszor gondot okoz az alapanyagok bebiztosítása, most viszont a csuhé mellett csak vízre volt szükség. Munkánkban nagy segítségre volt községünk kézmű­vese, Bajkai Marika néni, aki be­mutatta a csuhézás csínját-bínját. A tanulókat 5 csoportra osztot­tuk, mindegyik munkáját egy-egy pedagógus irányította és segítette. Sok türelemre volt szükség, de megérte, hiszen a gyerekek felcsil­lanó szemmel, büszkén dicseked­tek az önállóan készített kukorica­babájukkal egymásnak, sót a babák kiváló játékszernek bizonyultak. Számunkra az ilyen foglalkozá­sok azért fontosak, mert megerő­sítik bennünk az érést, hogy - igenis, még ma is, a mostani mos­toha körülmények ellenére is megéri, van értelme az odaadó pedagógiai munkának. Debnár Judit, Csata

Next

/
Oldalképek
Tartalom