Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-28 / 49. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 28. TEGNAP ÉS MA Mikor a mese valósággá válik... TAKÁCS ANETT Iskolánkban, Csatán már-már hagyományossá vált nagyanyáink elfelejtett munkáinak felfedezése. Nem is gondoltuk, milyen örömet tudunk szerezni gyermekeinknek azzal, ami nekünk valaha talán oly természetes volt. A faluban működő hagyományőrző Rozmaring éneklőcsoport minden évben más-más témát dolgoz fel. Az idén a szövés és fonás került sorra. Ennek történetét, művészetét szerettük volna mi is megmutatni gyermekeinknek. Mivel alsó tagozatosokról van szó, mesével próbáltuk számukra közelebb hozni e régi szép mesterséget. A Kis vakond című kedves történettel szemléltettük a tanulóknak, hogy néha a mese is valósággá válhat. Hogy történt ez? Természetesen irányított beszélgetéssel vezettük rá a gyerekeket a múltbeli szokásokra. Úgy gondoltuk, hogy ami a kis vakonddal történt, az velünk is megtörténhet. A községünkben nemcsak kedvességéről, hanem ügyességéről is jól ismert Zuba Rózsika néni felajánlotta, hogy bevezet bennünket a szövés és fonás rejtelmeibe. Rögtön az elején óriási csodálkozást váltott ki a szövőszék. Hihetetlen volt a gyerekeknek, hogy e fából készült egyszerű szerkezet milyen csodákra képes. Rózsika néni megmutatta a munkafolyamat menetét, a vetéstől a kész munkáig. Az is elnyerte a tanulók tetszését, hogy az otthon gyűjtött, feleslegessé vált anyagok miként olvadnak bele a szövött szőnyeg mintázatába. A legnagyobb élményt mégis az jelentette, amikor a kicsik is a mese szereplőivé válhattak, hiszen ők maguk is kipróbálhatták azt, hogyan készítette a vakondocska a nadrágját. Igaz, ők szőnyeget szőttek. A szövőszék A kereten és a szádfán meghatározott hosszúságú szőttest, illetve szalagot készíthetünk. A szövőszék szerkezete lehetővé teszi tetszőleges hosszúságú láncfonalak felvetését, és ennek megfelelően hosszú szőttesek előállítását is. Fontos szerszám a szövőszéknél a (repülő) vetélő, melybe a vetü- lékszállal felcsévézett hüvelyt helyezzük. A lánchengerre tetszőleges hosszúságú (100-150 m) láncfonalat csévélnek (a takács mesterek). A láncfonalakat a nyüstszemekbe fűzik, majd a borda résein keresztül a készáru hengerre rögzítik. A kézi szövőszék használata Vászonszövésnél a lábítóval emeljük az egyik nyüstöt, ekkor a láncfonalak két sora elválik egymástól. A vetélőt ezen a nyíláson átrepítjük az egyik szélső helyzetből a másikba. A bordával tömörítjük a ve- tülékszálat a már megszőtt anyaghoz. Most a másik nyüstöt emeljük a lábítóval, a vetélőt az ellenkező oldalra lökjük, bordával tömörí- tünk. A szövőszék fogaskerékkel továbbítja az anyagot a készáru hengerre, azt időnként csak ellenőriznünk kell. Bonyolultabb, eseüeg lyukkártya-vezérlésű szövőszékeken több nyüstbe fűzhetjük a szálakat, így vászonszövésen kívül sávoly- és atlaszszövést is alkalmazhatunk. A szövőszék fő részei: 1 lánchenger 2 nyüstök (a Lábitókkat) 3 borda 4 készáru henger ELISMERÉS Kiosztották az Év humanitárius tette - Bizalom az életnek díjakat A Dövera Kölcsönös Egészségbiztosító közösen a Szlovák Vöröskereszttel évek óta erkölcsi elismerésben részesíti azokat az embereket, akik saját biztonságukat, testi épségüket kockáztatva életeket mentenek, akik elhagyott gyerekeket vesznek magukhoz és támogatják emberré válásukat, vagy akik önkéntes véradással, szervadományozással segítenek beteg embertársaikon. - Az idén 110 nevezés érkezett, s hasonlóan az előző évekhez a bizottság nagyon nehéz feladatnak nézett elébe. Legszívesebben mindenkit díjaztunk volna, hiszen emberséges tettükkel a rászorulón segítettek - ismertette a tényeket Branislav Holos, a biztosító vezérigazgatója. A bizottság az életmentők kategóriában a fennállásának 90. évfordulóját ünneplő magas-tátrai hegyimentő szolgálat csapatát, a 34 véradó és szervadományozó közül Frantisek Havel 188-szoros véradót, példaerejű helytállásért a kassai Rosa Polgári Társulás megalapítóját, a 26 éves szklerózis multiplexben szenvedő Milan Popovic jogászt díjazta. A 70 éves Ivan Novotny pszichiáter a kábítószerező fiataloknak nyújtott segítségért részesült elismerésben, a 75. esztendős Rastislav Dzúrik professzor életműdíjat kapott. Az újságírók különdí- ját a 30 esztendős Dana Putalová egészségügyi nővérnek ítélték, aki 57 éves özvegy édesapjának ajándékozott egyik veséjével megmentette életét, (péterfi) Játszóházas beiratkozás a galántai Kodály Zoltán Alapiskolában Lovaggá ütötték az óvodásokat GAÁL LÁSZLÓ Az ábécébirodalomban mindenki nagyon szomorú volt. A király is meg az alattvalói is sorra búslakodtak. Az egyik alattvaló amiatt, hogy nem tudta bekötni a cipőfűzőjét, a másik azért, mert nem tudta begombolni a szvetterét, a harmadiknak is valami hasonló aprócska baja volt, a király meg amiatt szomor- kodott, mert volt ugyan palotája nagy toronnyal, de arról az ajtó, az ablak, meg a kisebb tornyok is hiányoztak. A szomorúság azonban nem tartott soká, mert akadtak olyan jótét lelkek, akik a búslako- dók baján segítettek. Az ábécébirodalom a galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola napközijében volt fellelhető februtó néni árulta el, mitől ez a nagy búslakodás. Az első alattvalónak azért görbült lefelé a szája széle, mert kibomlott a cipőfűzője, és nem tudta bekötni. Ekkor a tanító néni az óvodásoktól kért segítséget, merthogy ő úgy tudja, aki iskolába akar menni, annak már tudnia kell bekötni a cipőjét. Nem is tévedett, mert az ovisok egymással versengve jelentkeztek, hogy felvi- dámítsák az oldott fűzőjű alattvalót. Aztán egyikük bizonyította is, milyen ügyesen tudja bekötni a fűzőt, amitől a cipő viselője egyszeriben széles mosolyú, vidám alattvalóvá változott. Ugyanez történt a másik alattvalóval, akinek egy másik óvodás ügyesen gombolta be a szvetterét. Egy következő jelentkező a színes papírból kivágott küA leendő elsősöket lekötötte az iskolások műsora (Szőcs Hajnalka felvételei) A szomorú alattvaló cipőfűzőjét ügyesen kötötte be az egyik leendő kiselsős ár második péntekén, a birodalom királya és alattvalói pedig az iskola alsó tagozatos diákjai közül kerültek ki. Azok a segítőkész és ügyes emberkék pedig, akiktől a búslako- dásukat okozó probléma megoldását várták, nem mások, mint az iskolába beiratkozni érkezett végzős óvodások. Mert itt nem úgy működik a behatás, hogy eljön a szülő, beírják a gyerekét, és már mehet is Isten hírével. Nem, itt az óvodásokat és természetesen a szüleiket kultúrműsorral meg játszóházzal várták az iskolások. A napközis nevelő, aki Babi tanító néniként mutatkozott be, meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, az iskolások pedig tánc- és énekszámokkal, közös játékokkal szórakoztatták őket. Miután a kanásztáncot bemutató legénykék a botjaikkal, a lánykák meg a színes népviseletükben befejezték a táncot, a terem közepén felállított papírpalotájához megérkezett a már említett szomorú király és búslakodó alattvalói. Nem is szóltak ők egy szót sem nagy szomorúságukban, csak Babi tanílönféle alakzatokból választotta ki a legnagyobb téglalapot, ami éppen megfelelt ajtónak a szomorú király papírpalotájára. A király azonban nehezebben vigasztalódott, mint az alattvalói, csak fokozatosan oldódott a szomorúsága, amint látta, hogy az ügyes óvodások hogyan választanak a sok papíralakzat közül tornyot, meg ablakot a várára, a különböző nagyságú papírfák közül hogyan választják ki az egyforma nagyságúa- kat, majd a legkisebbet meg a legnagyobbat, hogy Babi tanító néni segítségével a palotához vezető út mellé tűzzék. A gyerekek közben észre sem vették, hogy tulajdonképpen abból vizsgáznak, mi mindent tanultak ők meg az oviban. Mindanynyian jelesre vizsgáztak, ráadásul még egy saját kis műsort is előadtak, karácsonyi dalokból összeállítva. Erre aztán már a király úrnak is elmúlt a szomorúsága, olyannyira hogy széles nagy jókedvében az összes iskolába iratkozó óvodást - miután a lurkó hangosan elmondta a saját nevét - kardlapjával az ábécébirodalom lovagjává ütötte. Ezzel az udvari ceremónia véget is ért, nem úgy a szórakozás. Merthogy az ifjú lovagokat már várta a játszóház, a napközis tanító nénik segítségével többféle érdekes papíijátékot, - állatkát készíthettek rajzolhattak, ollózhattak. „Én ilyen szép nagy lepkét akarok csinálni” - mutatta a pirosra festett színes mintalepkét a tanító néninek az egyik szőke kisfiú. „Ehhez vízfesték is kell, gyere, mindjárt megkeressük, és te is csinálhatsz ilyen lepkét” - tett eleget a kérésnek a tanító néni. Üdítő meg sütemény is termett az asztalon, úgyhogy a leendő kis elsősök új iskolás pajtásaikkal együtt nagyon jól érezték magukat. Szüleiket pedig jó érzés tölthette el látva, hogy kezdettől fogva mennyire törődnek itt a kis emberkékkel. Kár, hogy épp azok a magyar szülők nem tapasztalhatták ezt meg, akik úgy döntöttek, hogy szlovák iskolába íratják gyermeküket. Mert biztosan sokan vannak ilyenek, hiszen a csaknem fele arányban magyar ajkú járási székhelyen összesen 26 gyereket írattak az egyetlen magyar alapiskolába. Habár biztató, hogy az előző évekkel szemben ez is növekedést jelent. És a szülők afelől is nyugodtak lehetnek, hogy ebben az iskolában nemcsak a napközi meg a játszóház működik jól, hanem a tanításhoz is jó feltételekkel rendelkeznek. Erre jó bizonyíték, hogy a játszóházas beiratkozást megelőzően adták át azt a számítógépes tantermet, amelyben az Infovek program keretében kapott 6 modern számítógépet használhatják majd a gyerekek és az oktatók. Az ünnepélyes avatáson Szigeti László államtitkár vágta át a szalagot, és ígéretet tett, hogy még az idén karácsonyig további hat számítógépet kap az iskola. Az informatika terén jó felkészítésre számíthatnak tehát a diákok. Ugyanakkor a tanuláson kívüli tevékenységre is nagy hangsúlyt fektetnek ebben az intézményben. Ennek bizonyítéka a jól működő énekkar. A nemrég polgármesteri díjjal kitüntetett Balogh Csaba tanár úr vezetésével az énekesek is bemutatkoztak az említett ünnepélyen. Bizonyítva, hogy aki énektehetségét akarja kamatoztatni, vagy akit a közösségi szereplés csábít, az is megtalálja a számítását ebben az iskolában. Kati tanító néni a játszóházban segített az ovisoknak K0PERTA Mégis van értelme az odaadó pedagógiai munkának OLVASÓI LEVÉL Minden tanévben igyekszünk az egyre sokasodó és megterhelő tananyag átadása mellett némi többletet is nyújtani tanulóinknak. Módszertani gyűléseinken az utóbbi időszakban gyakran egybehangzó véleményünk - a mai gyerekek sajnos már csak alig vagy egyáltalán nem ismerik a különféle ünnepekhez, jeles eseményekhez fűződő hagyományokat. Pedagógiai munkánk során azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb gondot okoz a tanulásra való felkészülés, s így kevesebb idő jut a felszabadult játszásra, érdekes foglalkozásokra. Ezért gondoltuk azt, hogy talán egy-egy kézműves foglalkozás segít a gyerekeknek és pedagógusoknak egyaránt lassítani a mindennapi fokozott munkatempón, segít szórakozva pihenni, lehetővé teszi, hogy a tanulók kellemes hangulatban leshessenek el egy-egy érdekes technikát, közelebb kerülve őseink hagyományaihoz, szokásaihoz is. Jelenleg harmadik alkalommal volt kézműves foglalkozás iskolánkban. Az előző tanévekben virágkötészettel, karácsonyi díszek készítésével, tojásfestéssel ismerkedhettek meg a gyerekek. Idén A természet kincsei cím alatt szerveztük meg iskolánk alsó tagozatos tanulói számára a kukorica- csuhés foglalkozást Takács Anett vezetésével. Gyerekeink lázasan készülődtek, s ez a foglalkozás már csak azért is hálásnak bizonyult, mivel a családok anyagi helyzete miatt bizony sokszor gondot okoz az alapanyagok bebiztosítása, most viszont a csuhé mellett csak vízre volt szükség. Munkánkban nagy segítségre volt községünk kézművese, Bajkai Marika néni, aki bemutatta a csuhézás csínját-bínját. A tanulókat 5 csoportra osztottuk, mindegyik munkáját egy-egy pedagógus irányította és segítette. Sok türelemre volt szükség, de megérte, hiszen a gyerekek felcsillanó szemmel, büszkén dicsekedtek az önállóan készített kukoricababájukkal egymásnak, sót a babák kiváló játékszernek bizonyultak. Számunkra az ilyen foglalkozások azért fontosak, mert megerősítik bennünk az érést, hogy - igenis, még ma is, a mostani mostoha körülmények ellenére is megéri, van értelme az odaadó pedagógiai munkának. Debnár Judit, Csata
