Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-04 / 28. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 . -. 0-r PavoZ Rusko és a média ( - * E2 NEM IS» Al EN TÉVÉM / a tévémét eladtam... (Lukács Zsolt karikatúrája) A megtörtént kisajátítások alkotmányellenesek, ezért jogorvoslásra szorulnak Telkemen a bősi erőmű KOMMENTAR Hit és hitelesség MALINÁK ISTVÁN Fordulatot jelent az amerikai politikában Bush hétfői döntése: független bizottság fogja kivizsgálni az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos - tavaly március előtti - titkosszolgálati jelentéseket. Cinikusan fogalmazva, az a kérdés, hajlandók-e a titkosszolgálatok eljátszani a bűnbak szerepét, elvinni a balhét azért, mert mindmáig nem találtak Irakban ilyen eszközöket. Ennél azonban többről van szó, bár tény, hogy Bush csak az elnökválasztási kampány, valamint a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomása miatt adta fel eddigi ellenkezését ez ügyben. Washington (és London) egyetlen alapvető hibát követett el: a háború szükségességét szinte kizárólag csak e fegyverek veszélyével indokolta. Mégpedig pusztán közvetett bizonyítékok, dedukció alapján, azzal érvelve, hogy Szaddám már az iráni háborúban és a kurdok ellen is vetett be vegyi eszközöket. Ugyanakkor a Szaddám-rezsim idején szinte lehetetlen volt a bizonyítékok beszerzése, nem lehetett saját hírszerzőket a helyszínre küldeni az információk ellenőrzésére, és a műholdas megfigyelés sem bizonyult tökéletesnek. Kár lenne kétségbe vonni, hogy az amerikai kormányzat hitt abban, hogy Szad- dámnak vannak ilyen fegyverei vagy programjai. És ez volt a hiba, a politikában nem hinni, hanem tudni és bizonyítani kell. Csak később kezdtek beszélni arról, hogy a háborúnak sok más oka is volt: a nemzetközi terrorizmus, konkrétan az al-Kaida, a palesztin terrorista szervezetek támogatása, népirtás, az emberi jogok lábbal taposása. Tekintsünk el attól a vitától, hogy ez utóbbiak elegendő okot adnak-e a háborúhoz. A kérdésre, miért nem ezeket hangsúlyozta Bushék propagandája, mint Afganisztán esetében, washingtoni bennfentesek azt a választ adják, hogy az amerikai és a világ közvéleménye számára a legegyszerűbb, a leginkább érthető érv a tömegpusztító fegyverek jelentette veszély volt. Nos, ez banánhéjnak bizonyult. Annak ellenére, hogy vitathatatlan: a Szaddám utáni Irakban esély nyílt valamiféle demokratikusabb rendszer megteremtésére, még akkor is, ha sok szakértő és számos tapasztalat igazolja, az arab országok egyáltalán nincsenek felkészülve a nyugati típusú demokrácia, a törvényesség uralmára. Szaddámot nem sírja vissza az irakiak többsége és az arab szomszédok sem. Hiába tény, hogy egy rettegett diktátort döntöttek meg, azáltal, hogy az amerikaiak legfőbb háborús érve nem bizonyult igaznak, a Bush-adminisztráció hitelét vesztette. Bármilyen újabb - akár nemzetközi terrorista -, beavatkozást igénylő fenyegetés is jelentkezzen ezután a világban, az amerikaiaknak senki sem fog hinni, s ők behúzzák a féket. Az amerikai külpolitikának ez a hitelvesztése az egész világ számára nagy biztonsági kockázatot jelenthet akár már a közeljövőben is. JEGYZET TALLÓZÓ LASTAMPA Róma. Élesen bírálta az Európai Unió szakadását előidézhető törekvéseket Franco Frat- tini olasz külügyminiszter: el- fogadhatadannak minősített egy „EU-direktóriumot”, s az unió ellen hatónak nevezett minden olyan kezdeményezést, amely - még ha jelképesen is, de - megosztásra utalna. Az olasz diplomácia vezetője a torinói napüapban megjelent interjújában - akárcsak korábban Silvio Berlusconi kormányfő - Németország, Franciaország és Nagy-Britan- nia „különutas szervezkedésére” emlékeztetett. így a február 18-ára kitűzött hármas csúcsra utalva azt hangoztatta: Olaszország változadanul „több Európát akar”, s a kibővülő uniónak több pénzre és nagyobb integrációra, s ehhez közös formulák kialakítására van szüksége. Frattini szerint nem Róma sértettségéről van szó, hogy az uniós alapítók közé tartozó Olaszországot kizárnák a vezetésből, s az alkotmányos szerződésről folytatott egyezkedésekből. MTI-PRESS A légimarsallok - akik fegyverrel felszerelve őrködnének az utastérben - számos légitársaságnál nem kívánatosak. A gépek külső támadás elleni védelmére viszont ismert és újonnan kifejlesztett fegyvereket egyaránt bevernek. Az utas- szállító repülőgépek gépeltérítőkkel és különféle támadásokkal szembeni védelmét az utóbbi években nagy erőkkel igyekeznek fokozni. Mivel a fegyveres, titkos utaskísérők alkalmazásával kapcsolatban sok az ellenvetés, a gépek le- lövés elleni védelme került előtérbe. A szovjet gépeket ért rendszeres támadások miatt fejlesztették ki az infracsapdát, amely lényegében igen nagy hővel égő kis, a védendő repülőgépről csoportosan és folyamatosan kilőhető patronokból áll, s a gép mögött szétterülő csillagszóró-zuhatagot alkot. Elsősorban a felszálló, még alacsonyan, de nagy gázzal, sok hőt hátrasugárzó gépeken alkalmazzák ezt a védelmet. A föld-levegő rakéta infra- érzékelőjével nem a hajtóművek hőnyomát, hanem üzemanyaga fogytáig a „csillagszórókat” követi, majd a földre zuhan. Mivel ez a megoldás a felszálló utasszállítók védelmére nem maradéktalanul alkalmas, kifejlesztették az L-166 jelzésű, nagy energiájú hőt sugárzó berendezést, amely megkeresi és sugarával megsemmisíti a közeledő rakéta inffaérzékelőjét. Ennél is korszerűbb a DIRCM irányítható infravörös visszavágó, melynek a törzsre szerelhető, bőröndnyi kupolájába rendkívül erős sugárzót szereltek, amihez egy körkörös hő-ellenőrzőt kapcsoltak. Az utóbbi figyeli a gép körüli légteret és érzékeli, ha ugyancsak hőt kibocsátó kis hajtóművével támadó rakéta közeledik, majd lézersugarával kilövi érzékelőit. Ez a berendezés már alkalmas arra, hogy utasszállító gépekre szereljék, s megvédje őket a reptér közelében egy bokorból, padlásból, vagy egy magas oldalú kis teherautóról szinte észrevétlenül indítható rakétától. Végleges jogi állapothoz közelítő eset a bősi vízlépcső építkezései miatt a Duna- csún és Helemba között kisajátított, illetve felvásárolt földvagyon kérdése. SOÓKY LÁSZLÓ Több mint százötven kilométer hosszúságban a Duna bal partján mintegy ötezer hektáros területről van szó. Az érintett területek felvásárlásakor Csehszlovákia a vízügyi beruházó vállalaton keresztül a 129/1984. számú rendelet 14. paragrafusának 3. bekezdése értelmében 40 fillért fizetett négyzetméterenként, azaz négyezer koronát egy hektárért, ami még a kommunista diktatúra körülményei között is méltánytalan volt. A kisajátítás, illetve a „felvásárlás” kényszer hatása alatt történt, amit bizonyít a szerződés egy bekezdése is, mely szerint „az ingatlan ára kisajátítás esetén is kifizetésre került volna”. Magyarul: ha valaki megtagadta volna az adásvételi szerződés aláírását - amire egyébként számos példát találhatunk -, az állam az ingatlant saját érdekei szerint kisajátította volna. Ám, hogy legalizálja a törvénytelen jogi lépést, pénzt helyezett volna el egy névre szóló betétkönyvön. A földingatlant a parcellák valódi - tehát nem piaci - értékének mintegy öt százalékáért kaparintotta meg az állam. Mivel a kisajátításnak két móAlamizsnával . koldusbotra Nyugdíjasok! Nyomorultak! Az Új Szó január 21-i számában az első oldalon örömmel olvashatjuk, hogy 4 százalékkal több alamizsnát hagytak jóvá. De már korábban tudatták: a gáz 31, a fűtés 6,5, a villany 9, a víz 40,7, a csatornadíj 36, a lakbér 5 százalékkal drágul. Az ezt javaslókat, jóváhagyókat az ország polgárai választották. De amikor az ország és a lakosság ügyeiről kellene tárgyalniuk, egyéni érdekeikért civakodnak a parlamentdozatát határozták meg, a parcellák eltulajdonlása és a szerzett vagyon kataszteri bejegyzése a mai napig is folyamatosan történik. Az ártérben található parcellák végleges kisajátításra kerültek, míg a mentett területek parcelláit a dokumentumok szerint csak az építkezés szükséges időtartamára vették el, ugyanakkor számos olyan kataszteri bejegyzést találhatunk, amely ezeken a parcellákon is a beruházó tulajdonosi mivoltát rögzíti. Látszólag tehát nem történt semmi rendkívüli, hiszen a felvidéki magyarságnak a földva- gyonától való megfosztása,- sajnos, ma sem tekinthető rendkívülinek. Az viszont felkelthetné az ügyeletes földügyi szakértő figyelmét, hogy ugyanezeket a területeket - ha az ország területén hatályba lépett a csorbatói jegyzőkönyv - már 1949-50-ben egyszer államosították, a nyolcvanas években kiállított hagyatéki végzések viszont még mindig az eredeti tulajdonosokat jelölik meg jogosultként. Szlovákia hatályos alkotmánya 20. cikkelyének 4. bekezdése kimondja: „Kisajátításra vagy a tulajdoni jog kényszerű korlátozására csak a köz érdekében és elkerülhetetlen mértékben kerülhet sor, mégpedig a törvény értelmében és méltányos ellenérben, s ígéreteiket évek óta nem teljesítik. Az országot tönkretevőket, a hirtelen milliomossá, több kastély, föld, üzem tulajdonosává válókat nem ellenőrizték, nem vonták felelősségre. Miből bujkált Lexa évekig? Az így elsikkasztott, esetleg külföldre menekített milliókból lehetne segíteni az egészségügyet, az iskolákat, nem volna szükség a megszorításokra. A képviselők nem szavazták meg az összeférhetetlenségi és az átvilágítási törvényt. Mert ők is sárosak, és nem érdemlik meg tovább a bizalmunkat. Ők azok, akik egyéni ték alapján.” A fentiek figyelembe vételével megkérdezhetjük, hogy minden szlovákiai polgárra egyaránt vonatkozik-e az alkotmány? Ha igen, akkor megállapíthatjuk, hogy a vízlépcső kapcsán megtörtént kisajátítások - a méltányosság elvének figyelembe vételével - alkotmányellenesek, ezért jogorvoslásra várnak. Mi viszont, akik érintettek vagyunk az ügyben, joggal várhatnánk el, hogy a szükséges lépéseket azok tegyék meg, akik a törvényhozásban bennünket képviselnek. A jogorvoslat és az anyagi kártérítés kezdeményezése független attól, hogy Magyarország épít-e vízlépcsőt vagy nem, s attól is, hogy Szlovákia milyen értékrendet képvisel a nemzetközi bíróságon. Az MKP politikai akaratán és bátorságán múlik csupán, hogy egy nyilvánvaló helyzetben milyen álláspontra helyezkedik választói egy jelentős csoportjának érdekeivel kapcsolatban. A jegyzet címével ellentétben nem az én telkemen található a bősi erőmű, csupán egy, a vízlépcsőrendszer miatt megépített út 15 méteres szakasza miatt sajátították ki családom földvagyoná- nak parányi részét. Az sem korbácsolja fel különösképpen az indulataimat, hogy a szüleim az említett parcelláért a méltányos 700 korona helyett mindössze negyvenet kaptak. Számomra ez a kisajátítási ügylet - más egyebekkel együtt - elvi kérdést jelent, mégpedig az önbecsülés vagy az önfeladás megalkuvás nélküli összeférhetetlenségét. érdekeikért vitáznak, akik szítják a nemzetiségi gyűlöletet. Ók azok, akik a lakosságot szegénynek, betegnek, tudatlannak akarják tenni, hogy egyéni érdekeiket valóra válthassák. Nekik kellene mielőbb koldusbotot adni, hogy érezzék, milyen érzés bottal járni. A becsületesek vállalják, merjék felelősségre vonni a bűnösöket. A megszorítások helyett munkalehetőséget kell biztosítani, hogy országunk ne a milliomosok és koldusok állama legyen! Gacso István nyugdíjas Módi a lejáratósdi B. SZENTGÁLI ANIKÓ Azt még nem tudjuk, vagy még csak sejtjük, mi lesz az idei nyári ruhadivat, de a legújabb politikai módi az úgynevezett lejáratósdi. Pa- vol Rusko kezdte, és az új játék annyira megtetszett a kommunistáknak is, hogy Dagmar Bollová szintén bejelentette: őt is diszkreditál- ni akarják. Az ANO elnöke bizalmas forrásból úgy tudja, már önkéntes tanúkat keresnek, akik majd csúnya dolgokat állítanak róla: a média-sztár gazdasági miniszter ellenlábasai valószínűleg le akarják járatni, azaz újabb privatizációs botrány lesz. És most sem felejtette el említeni az izgága Sáteket, a belügyminisztérium korrupciós ügyekkel és szervezett bűnözéssel foglalkozó egységének a vezetőjét, akiről az a hír járja, hogy funkcióra való tekintet nélkül bárkit képes fülön csípni, korrupcióval gyanúsítani. Tavaly a lehallgatás volt a menő téma, és a botrány után egyes politikusok többször hangoztatták: kétszer is meggondolják, mit mondjanak a telefonkagylóba. Bol- lovát mindkét dolog megihlette, és rémülten panaszolta: ő és pártja is célpont valamilyen illetlen játékban; sejtelmes megjegyzéseivel arra célzott, mintha a parlamenti irodában poloskákat akarnának felszerelni. Németországból ugyanis kapott egy levelet, melyet a postán felbontottak, elolvastak, a parlamenti irodában pedig szerelők fúrnak-faragnak. Bollová e két dolgot gondolkodás nélkül összekötötte, és összeesküvésre gyanakodott. Most ez a divat. A házelnök szóvivője ugyan határozottan visszautasította, hogy az iroda átalakítása mögött rossz szándék húzódik, mindössze arról van szó, hogy azoknak a helyiségeknek, melyekben titkos anyagokról tárgyalnak, meg kell felelniük bizonyos NATO- előírásoknak. A kommunista pártnak ez miért okoz gondot? Egyébként államfőnket is le akarja valaki járatni, nevében leveleket küldözget és pénzt kér vállalkozóktól egy szegény család megsegítésére. Ez utóbbival már intenzíven foglalkoznak a rendőrök, csalás miatt eljárást indítottak. Csak azon tűnődöm: ki akarná államfőnket, Ruskót és a KSS-t diszkreditálni? El lehet őket lehetetleníteni? A politikai kultúra helyett a politikai divat mindenesetre gyorsabban terjed... Minden szlovákiai polgárra egyaránt vonatkozik-e az alkotmány? LEVÉLBONTÁS
