Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-24 / 45. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Minek gyötrőd maga, haverkám? Ha nincs olyan vezetőtök, aki lefizeti az ellenfelet, akkor úgysem tudtok győzni! (Peter Gossányi rajza) Václav Klaus cseh köztársasági elnök újabb támadást indított a Vatikán ellen Huszita kontra katolikus TALLÓZÓ ERDÉLYI SAJTÓ Vasile Soporan Kolozs megyei prefektus felszólította „az illetékes szerveket”, hogy járjanak el a Wass Albert emlékére rendezett felolvasómaraton ügyében. Az akció - amely egyben Guinness-féle világrekordkísérlet is - a világ 17 pontján egyszerre zajlott 24 órán át, mégpedig Erdélyben, Magyar- országon, a Felvidéken és Kárpátalján, valamint az Egyesült Államokban. Csakhogy Wass Albert személyével kapcsolatosan eltérő álláspontot vall az erdélyi magyarság és a hivatalos Románia. Ez utóbbi háborús bűnösnek tekinti őt, a romániai magyarság viszont koholt vádnak tartja ezt, elutasítva a híres erdélyi író ellen a háború után politikai elfogultságból „megrendelt” halálos ítéletet. Az Erdélyi Krónika kérdésére, hogy a Kolozs megyei rendőr-felügyelőség indított-e vizsgálatot az ügyben, Adrian Marian szóvivő kijelentette: nem tud olyan történésekről, amelyek esedeg érdekelték volna őket. A résztvevők viszont jelezték: néhányszor felfigyeltek egy bőrkabátos személyre, aki különböző ürügyekkel a maraton ideje alatt többször is megfordult a helyszínen. A Romániai Magyar Szó még a maraton előtt idézte Lazar Ladariut, a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztőjét, a szélsőséges nézeteiről közismert költőt, aki neofasiszta szervezeteknek nevezte a felolvasást szervező ifjúsági egyesületeket. LIDOVÉ NOVINY Medgyessy Péter javaslatával (a magyar pártok állítsanak közös jelöltlistát az EP- választásokon) foglalkozik a lap jegyzetírója. Lubos Palata szerint ha nem lett volna Milos Kuzvart esete (cseh EU- biztosjelölt, aki lemondott), akkor a hét legnagyobb butaságáért folytatott versenyt a magyar miniszterelnök nyeri, azzal hogy visszahozná a nyolcvanas évekbeli választási gyakorlatot, (-kés) Helyreigazítás Tegnapi számunk ötödik oldalán a beírónő hibájából értelemzavaró hiba került Bathó Hubert Vissza a régi orvosokat! című cikkébe. A szövegrész helyesen: Az első cikkre másnap reagált Fehér Miklós, Nyitra megye önkormány- zári alelnöke, aki szerint „többen önös érdekből léptek be az MKP helyi szervezetébe”. Majd megvádolta Szabó Kamiik. Az érintettek szíves elnézését kéijük. (ú) Václav Klaus újabb, kitűnően időzített, mértani pontosságú belpolitikai húzásának tartják Prágában, hogy a cseh államfő nyílt és éles támadást intézett a cseh-vatikáni szerződés ellen. KOKES JÁNOS Klaus azt állítja, hogy a felek által 2002 nyarán aláírt, de a cseh parlament által tavaly májusban elutasított dokumentum egyértelműen hátrányos a cseh állam számára. „A szerződést mai változatában én sem vagyok hajlandó aláírni. A Cseh Köztársaság számára így nem elfogadható, hátrányos” - fejtette ki Klaus abban a levélben, amelyet Cyril Svobodá- nak küldött. A kereszténydemokrata külügyminiszter ugyanis nemrég jelezte, hogy a szerződést változatlan formában ismét a parlament elé kívánja terjeszteni. A köztársasági elnöknek számos kifogása van a szerződéssel szemben. „Alapvetően az, hogy úgy véli: a szerződés előnyöket biztosít a Vatikánnak a cseh állam kárára” - mondta újságíróknak Vít Kolár külügyi szóvivő. A cseh köztársasági elnöki iroda honlapján nyilvánosságra hozott levélben Klaus nem kevesebb mint tizennégy pontban emelt kifogást a dokumentum szövege ellen. A levélből egyértelműen kiolvasható, hogy az államfő a Vatikán iránti szervi- lizmussal vádolja a kereszténydemokrata Cyril Svoboda vezette külügyminisztériumot, amely szerinte a szerződés elfogadásával olyan helyzetbe juttatta a Cseh Köztársaságot, amelybe a nemzetközi jogszabályok egyáltalán nem kényszerítették. Klaus mindjárt a dokumentum elvi bevezetőjébe beleköt, s visszautasítja azt a megfogalmazást, hogy a cseh államnak és a katolikus egyháznak több évszázados közös történelme van. Szerinte legfeljebb arról lehet itt szó, hogy a múltban egymás mellett létezett a cseh állam és a katolikus egyház. Hibásnak tartja azt a mondatot is, mely szerint a szerződő felek egyetértenek abban, hogy Csehországban érvényesül a vallásszabadság. „Ez úgy néz ki, mintha a Szentszéknek valamiféle kiemelt joga lenne megítélni a vallásszabadság mértékét egy szuverén államban” -jegyzi meg Klaus. Elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy a dokumentumban Csehország bizonyos módon elkötelezi magát, hogy a lehető leghamarabb rendezi a korábban az állam kezébe került egyházi vagyon kérdését. „Ez Csehország belső problémája, s itt nincs mit ígérgetni” - véli Klaus, aki levelét Vladimír Spidla kormányfőnek, illetve Miroslav Vlk prágai érseknek is elküldte. A Tyden című politikai hetilap találóan azt írta, hogy a levéllel a huszita Václav Klaus támadást intézett a katolikus Cyril Svoboda külügyminiszter ellen. Köztudott, hogy kettejük viszonya nem a legjobb. A Mladá fronta Dnes jegyzetírója, Bohumil Dolezal szerint Klausnak jogi szempontból valószínűleg sok mindenben igaza van, de az államfő a Vatikánt illetően még a múltban él. A protestáns csehek számára akkoriban a katolikus Vatikán ellenség volt. „Ma az lenne a helyes - véli Dolezal -, ha Klaus úgy kezelné a katolikusokat, mint egy kisebbséget, amellyel szót kell érteni, s amellyel együtt kell élni.” Megfigyelők úgy látják, hogy Klaus a levél közzétételével elsősorban belpolitikai célokat követ. Látja, hogy a Spidla-kormány népszerűsége egyre csökken, ezért megpróbálja a sajátjáét növelni. A választott téma olyan, hogy a többnyire ateista és vallási szempontból langyos Csehországban ezért szinte senki sem fogja bírálni az államfőt, inkább egyetértésre, támogatásra számíthat. S Klaus minden bizonnyal nagyon is tudatában van ennek. A Prága és a Szentszék kapcsolatait, illetve a katolikus egyház csehországi jogállását szabályozó szerződést 2002 nyarán írták alá többéves tárgyalássorozat után. Tavaly májusban a parlament azonban nem hagyta jóvá. A képviselők egyebek között azt kifogásolták, hogy a szerződés révén a katolikus egyház - az országban működő többi történelmi egyházhoz viszonyítva - kivételes helyzetbe kerülne és többletjogokat kapna, ami szerintük megengedhetetlen és sérti Csehország érdekeit. Csehország a posztkommunista államok között azon kevesek közé tartozik, amelyek még 15 évvel a rendszer- váltás után sem rendezték viszonyukat a Vatikánnal és a katolikus egyházzal. A csehek többsége ma ateistának vallja magát, s a katolikus egyház súlya a társadalomban kicsi. Csehországban ezért szinte senki sem fogja bírálni az államfőt. VISSZHANG Merre vezet a folyosó? Szeretnénk reagálni az Új Szó 2004. február 19-i számában Keletre tolódó tengely? címmel megjelent cikkre. Pontosítjuk, hogy az észak-déli, Közép-Euró- pát átszelő páneurópai folyosót (TEN) nem úgy határozták meg, mint egy tengelyt, és nincs is megszámozva. Azonban összefügg két folyosó, az V-ös és a VI-os. Az előbbi minden variációjában Budapesten keresztül halad déli irányban, és három tengelye van. A tengely: Velence-Trieszt/Ko- per-Ljubljana-Nagykanizsa-Bu- dapest. B tengely: Rijeka-Zág- ráb-Nagykanizsa-Budapest. C tengely: Ploce-Szarajevó-Eszék- Budapest. A magyar fővárosból csak az A tengely irányul Pozsonyon, Zsolnán, Kassán és Ungvá- ron keresztül Lvovba. A B és C tengely, ha a célállomás nem valamelyik hely az A tengelyen, Miskolcon és Ungváron keresztül Lvovba irányul. A VI-os folyosónak két tengelye van. A tengely: Pozsony-Zsolna-Katowice- Gdanszk. B tengely: Pozsony- Breclav-Ostrava-KatowiceGdanszk. Semmilyen hivatalos dokumentum nem számolt azzal, hogy az V-ös folyosó Pozsonyból Mosonmagyaróváron keresztül Nagykanizsa felé irányulna, megkerülve ezzel Budapestet. Ebben az értelemben az Önök által közölt cikk csak a Győr-Mo- son-Sopron Megyei Közgyűlés kívánságát tükrözi. Nem állítjuk, hogy az említett Mosonmagyaró- vár-Nagykanizsa szakasz a forgalom szempontjából elhanyagolható, de erről a szakaszról bizonyos vízügyi összefüggések alapján is lehetne folytatni szakmai eszmecserét. Természetesen szívesen állunk rendelkezésre, hogy a távlati összefüggéseket is megvilágítsuk, mert ez a kérdés szorosan összefügg a VII-es folyosóval, és tartalmazza a Nyu- gat-Dunántúl vízi útjainak problémáját is. Nem tudunk egyetérteni azzal a nézettel, amelyet a cikk is sugall, hogy valamely hivatalos szerv eltolta kelet felé az említett tengelyt, melyet eredetileg Helsinkiben jóváhagyott az európai közlekedésügyi miniszterek tanácsa. Jaromír Klepoch Horváth László Komárom KOMMENTÁR Rendes kormányülés? PÁKOZDIGERTRÚD Élelmiszert rabolnak a romák Kelet-Szlovákiában. Várható volt - mondják most bölcsen némely ellenzéki és nem ellenzéki parlamenti képviselők -, hogy a szociális segélyek drasztikus lefaragására az érintettek előbb-utóbb nem a kormányt éltetve reagálnak. A kialakult feszültség kezelési módjának mielőbbi megtalálása érdekében a kormánypárti Pavol Rusko gazdasági miniszter a kormányfőnél rendkívüli kormányülést kezdeményezett. Sikertelenül. Mikulás Dzurinda egyelőre Ludovít Katiikra és a többi illetékes miniszterre bízza a feszültség csillapítását. Ravasz megoldáson töri a fejét a szociális ügyi tárca vezetője; legszívesebben az uzsorások nyakára küldené a rendőrséget, vizsgálja már meg, vajon nem ők ösztönzik-e a romákat a törvénysértésre. A miniszter összetéveszti a kiváltó okot a következménnyel. Még akkor is, ha tény, hogy a romák nyomorúságával visszaélő és ebből szépen megélő uzsorások zsebébe a segélyösszegek alapos megcsappanása miatt lényegesen kevesebb vándorolhat... Az uzsorások is valószínűleg ott vannak a háttérben. Ha viszont ez igaz, akkor óhatatlanul felmerül a kérdés, a rendőrség eddig miért nem csapott le rájuk. Eddig netán nem vették komolyan a riportok tucatjaiban erről nyilatkozó romák, polgármesterek ezzel kapcsolatos vallomásait? Ha most politikusok állítják, hogy a kelet-szlovákiai roma mozgolódások hátterében bizonyára uzsorások állnak, akkor nagy valószínűséggel tudja a rendőrség is, kikről van szó. Fél- reállításuk talán nem lenne nehéz, bár valószínűleg nehezebben találnának rájuk terhelő bizonyítékot, mint arra a fogdába zárt harminchárom romára, akit rablás közben értek tetten. Az éhségen kívül ugyanis a félelem is nagy úr, és egy uzsorástól általában félni szoktak a rászorulók... A romák áldatlan, az Európai Unióban is szemet szúró helyzetének javítására aligha jelentene tartós gyógyírt, ha a kormány csupán ebben az irányban próbálna cselekedni. Fokozott rendőrségi készenléttel, esetleg néhány uzsorás rács mögé juttatásával ideig-óráig talán lecsillapítják a felkorbácsolt indulatokat, megelőzik a rablásokat. Egy antropológus állítja, hogy a romákra nem jellemző a rablás. Ha a jelenséget kizárólag rendőrségi ügynek tekintik, a probléma marad. A szegénység nem szűnik meg egyik napról a másikra, és a dolgozni akaró romákra se várnak szabad munkahelyek százai. Marad számukra a kilátástalanság, a tehetetlenség és az alamizsnának is kevés segélyre várás. A kormány tehát rendes ülésen foglalkozik a semmiképpen sem országkirakatba kívánkozó helyzettel. Nyilván a rendőrök, a helyi politikusok, az önkormányzatiak és a roma vezetők helyzetértékelésére támaszkodik. Elgondolkodtató, hogy a vezető politikusok közül senki se látja olyan súlyosnak a kelet-szlovákiai helyzetet, hogy a kedélyeket a helyszínen kellene lecsillapítania. Félő, akkor mennek majd, amikor a feldühödött tömeg már senkit sem lesz hajlandó meghallgatni. A rendes kormányülés így könnyen rendhagyóvá válhat. JEGYZET Egy egyszerű történet SZÁSZI ZOLTÁN Faluvég, apró ház, ki-be düle- dező egykori gazdasági épületek. Hetekkel ezelőtt egyszer csak megjelent egy emelőkosaras autó, a rozoga tető felé emelkedett, aztán két csippen- téssel lekötötte az áramszolgáltatást. A fiúk úgy dolgoztak, mint akiknek a fogát húzzák, de a parancs az parancs, azt szidni nem lehet, mert csak megszaporodik. A pár perces munka után éppen lefelé evic- kéltek a kosárból, amikor a ház gazdája, Sári néne előbukkant. Kezében kistányéron tegnapi pogácsa, megkínálta vele a fiúkat, akik dörmögve vettek belőle, és vállvonogatva kommentálták, nem ők tehetnek a lekapcsolásról. Lejött a papír, meg kellett csinálni. Sári mama nem panaszkodott, bement a házba, gondosan letisztított petróleumlámpát húzott elő a spájzból és beíutött. Nem termett soha panasz az ő ajkán. Csak szomorúság van a homlokára kötve, mint egy nagy barna, soha le nem vehető kendő. Mert nem így lenne ez most, ha... Ha a Desko, az a bitang gyerek nem herdálta volna el a pénzét. De minden hónapban nyugdíj napján jön, aztán addig könyörög az anyjának, míg a járandóság tetemes részét oda nem adja neki. Merthogy állítólag a gyerekeknek kell, mert levették a segélyt, meg felment a lakbér a városi lakásban. Arra viszont nem kapott választ Sári mama, aki egész életét a dohánypajta meg a paprikaföldek kies tájékán töltötte nehéz munkával, hogy mi a nyavalyát csinálsz, fiam, mindig abban a Mondtekarló nevezetű kocsmában a villogó gépek előtt?! Erre nincs válasz, mert nem is lehet. A nyugdíj ebben a hónapban is odavan. Most állítólag valami autóalkatrészt kellett vennie a fiának, hogy tudjon a kocsival szaladgálni. A villany már lekötve, a tűzifa ugyan fogytán, de ha csak a konyhai tűzhelyen fog fűteni, akkor talán kitart még másfél hónapot. Aztán csak elmegy már a foga a télnek. A szobába már úgyse kell fűteni, az öreg már elvan magának kint, a dombon, a tévé vaksin kuporog a sarokban, a megszokott sorozatokat már nem fogja nézni. Pedig jó lett volna tudni, mi lett azzal a milliomos lánnyal, akit elraboltak. Talán majd Erzsihez átmegy, aztán ha lehet, megnézi ott. Vagy ha nem, akkor marad a szentírás, a magány meg havonta egyszer, nyugdíj tájékán a fia elmaradhatatlan látogatásai. Még szerencse, hogy a napi egyszeri ételt kihordja a falu. Azt be lehet osztani három adagra, hogy jusson is, meg maradjon is.
