Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-21 / 43. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 2l. Kultúra 9 Unióba lépésünk után már hivatalosan komolyan vehetjük ethosz-formáló szerepünket. Tán segít valamit Európa-széli szellők nyomában Köves Éva: Csendélet, 2001, fotó, olaj, vászon Pozsonyban, mikor ezt a szót még leírni sem volt szabad, a hatvanas évek­ben a koraesti szellő még hordozgatott német be­szédfoszlányokat. Eredeti pozsonyi (preßburger) táj­szólás volt, tehát a szavak nem turistáktól származ­tak... A Konvent utca sétá­lóitól, a Vaskutacskára ki­ránduló tősgyökeres pol­gároktól és a Zuckermandlin korzózók- tól eredtek halk, finom, óvatoskodó beszédmozai­kok a szélben... GÁGYOR PÉTER Németül megszólalni akkortájt, bizony, nem volt ajánlatos. A mar­xistának mondott ideológia ár­nyékában Goethe, Schiller, Lenau, Kaffka (stb.), Lőcsei Pál mester és népe, a szorgalmas országépítő szepesi szászok nyel­ve, sőt Marx anyanyelve (a gro- teszkség fokozható: Fábry Zoltán családjának a nyelve) üldözött volt a kollektív bűnösség jegyé­ben, és a fasizmus nyelvének minősült... Dreck á watschen! (Adni a szar­nak egy pofont - pozsonyi német tájszólás) - idéződhetik fel egy zuckermandli kiszólás. Ne keressünk ebben logikát, még az akkor létező, NDK-nak rö­vidített „testvérállam” lebegő dé­libábjának fényében sem. Annak idején is mindent beárnyékolt a nagy cél, a zsigerekből ki- ömlő vágy, a pusztító nemzetállami rögeszme, az asszimiláció. Kísértet járta be (járja e még?) Po­zsonyt és az országot: az asszimiláció kísértete. Miloslav Válek egy (tán későb­bi?) verssora rémlik fel: „Hagyjá­tok virágozni ami (aki) asszimilál, talán szeret és élni kíván.” Hogy mire gondolhatott a Husák- korszak nevezetes költő miniszte­re - most ne boncolgassuk! Pozsonyban, mára, kihalt a né­met szó. Minden különösebb fel­tűnés, felfordulás, nélkül. Né­mán, elegánsan, ahogy kell. Szót­lanul temettek el egy kultúrát. Nem ügy! Csak kultúr-cídium. Eredményeiben, hatásában fel­ér egy genocídiummal. Egy nép elpusztításával. A huszadik szá­zad elején Pozsony (Preßburg, Presporok) lakosságának legna­gyobb része németnek vallotta magát. Mi magyarok a második helyen voltunk. így lett belőle, tri­anoni segédlettel, Szlovákia fővá­rosa. (Buda eleste után a Habs­burgok koronázó városa magyar főváros is volt - évszázadokig - az akkor is német többségű város.) Ez van. Holnap belépünk az Európai Unióba. Holnapután rajtunk is múlik Európa arca. Rajtunk is mú­lott eddig is, de most már hivata­losan komolyan vehetjük ethosz- formáló szerepünket. Tán segít valamit. Pozsonyban, mint általában a jelentősebb felvidéki városokban, három kultúra a német, a szlovák és a magyar századok óta élte au­tonóm életét. Sorvadozott, erősö­dött a történelmi viharokban, bel- háborúk, török- vagy Habsburg- vész ellenére évszázadokig egyik sem pusztult ki... Ez egy működő rendszer volt. Gondokkal, bajok­kal, igazságtalanságokkal és tra­gédiákkal - mindent túlélve. (Job­ban működött, mint a nyugaton újra felfedezett spanyolviasz, a multikultúra, a gyakran széplelkű akarnokok dajkálta eszme.) Felvi­déki városaink polgárai, minden megerőltetés nélkül, három nyelv (és kultúra) birtokában léphették át felnőttkoruk küszöbét. Jelenleg, többségükben, nem lépik át e városok polgárai a közel százmilliós német nyelv és kultú­ra küszöbét, a magyarét még ke­vésbé (15 millió), pedig közös tör­ténelmük, hagyományaik megis­meréséhez mindkét nyelv jól jö­hetne... A pusztításhoz pedig béke kell! Évtizedes asszimilációs szándék, kitelepítések, betelepítések, bene- si dekrétumok, agyafúrt, farizeus­kodás, mint pl. a szocialista inter­nacionalizmus és a lenini nemze­tiségi politika állandó hirdetése. Fennhangon! A pozsonyi zsidóság múltját és jelenlétét a városképből még a ve­szett hitleri fasizmus háborúja a kedvenc Tiso-i Szlovákia fasiszta hordái assziszten­ciájával sem tudta kitöröl­ni. Eltüntette a békés épí­tés. Ami a csallóközi-szi­getközi természetnek a Dunaszaurusz (bősi gát­építés) a pozsonyi városképnek a híd (hogy most Ligetfalut és egye­beket ne is emlegessük). Emiatt az ostoba, környezetébe beilleszt- hetetlen építmény miatt bontot­ták le Európa harmadik legna­gyobb mór stílusú zsinagógáját, egyúttal a Hummel-házat, barokk és reneszánsz házakat, házsoro­kat, a város látképét meghatározó ékességeket. A globalizáció árnyékában a középkori városállamok Európá­ját kellene megidéznünk. Ezeket az autonóm életközösségeket, melyek külön-külön is és együtt is csodát műveltek. Európa kultúrá­ját az egekig emelték... (mi azóta is kicsit messziről tekintünk a kul­túrára). Volt valami titkos receptjük? Talán nem pusztán gazdasági mutatókba rejtjelezték én-képü- ket... Autonóm közösségek fogal­mazták meg saját, jellegzetes élet­formájukat. És mindegy hol. Lő­csén vagy Ferrarában, önmaguk mertek, akartak lenni. Nem vol­tak identitás- (önazonosságtu­dat) zavaraik. Mint ahogy a baszk sem akar se spanyol, se francia lenni, az ír, wellsi, skót - angol, a dél-tiroli né­met - olasz és sorolhatnánk hosz- szan önmagunkig érve... Európa és a világ közömbös. Akik nem küzdenek az autonómi­áért, azok majd legfeljebb rezer­vátumot kapnak. Esetleg. Pozsonyban, a Szent Márton- dóm (csúcsán a korona) árnyéká­ban, a koraesti szellő még hordoz- gat magyar beszédfoszlányokat... Szótlanul temettek el egy kultúrát. Nem ügy! Csak kultúr-cídium. A német, a szlovák és a magyar kultúra századok óta élte autonóm életét. Megjelent az Irodalmi Szemle februári száma, benne olvashatunk a magyar tanügy kálváriájáról is Az íróeszmény és az írásművészet titkai LAPAJÁNLÓ „Márai, Fábryhoz hasonlóan - szövegeit (újra) olvasva - írásra késztet. Mindig új arcát mutatja, más vonásait, friss eredetiségét vil­lantja fel... Lírikus »széplelkek«, mitizálásra és esztetizálásra hajla­mosak, akiket a könyörtelen husza­dik század kemény realizmusra kényszerített” - ezekkel a sorokkal indítja Duba Gyula esszéjét, mely­ben nemcsak a Szmdbád haza­megy vagy az Ég és Föld között cí­mű műveknél időzik el, hanem Harry Potter időszerűsége is felidé- ződik a H. P és a Főnix-rend kap­csán. Az íróeszmény és az írásmű­vészet titkait kutatva Márai Sándor kulcsszavait említi: „indulat, érte­lem, végzet, élet”. Irodalmi „kitérő­ivel” Duba Gyula erősíteni akarja azt a meggyőződését, hogy „a (posztmodem) szövegelméletek reformizáló törekvései közeli ro­konságban vannak a »műteremtő« technológiákkal, alkotói komple­xumokkal és a hatásukat kísérő sztárkultusszal.” A folyóirat Gál Sándor és Varga Imre verseivel in­dul. A szépirodalmi rovatban olvas­hatjuk Öllős Edit Rekviem maga- mért c. versét és a közelmúltban el­hunyt Kmeczkó Mihály írását, melynek a (fájdalmas „végjátékot” sejtő) szerző Utóirat (Előző életem­hez) címet adta. Pomogáts Béla az erdélyi költő, Reményik Sándor alakját idézi fel, Szeberényi Zoltán pedig Zalabai Zsigmond munkás­ságát méltatja. A Könyvről könyvre rovatban Csehy Zoltán az Anakre- ón-toposzt és környékét járja be, Szepes Erika (Anakreón-variációk: vágyott életminőség avagy sorkö­zösség című) könyve kapcsán. Popély Gyula tanulmányában a magyar tanügy kálváriájával fog­lalkozik az impériumváltás után, Zalaba Zsuzsa pedig Műhelytitkok címmel Zalán Tiborral folytatott beszélgetést a világhálón, (dz) Mindentudás Egyeteme Klub A Mindentudás Egyeteme Klub február 23-ai, 17 órakor kezdődő előadásának a címe: Min múlik a határon túli magyar nyelvváltoza­tok jövője? Előadók: Kontra Miklós - Budapest, Beregszászi Anikó, Csernicskó István - Beregszász, Péntek János, Szilágyi N. Sándor - Kolozsvár, Göncz Lajos - Újvidék, valamint Szabómihály Gizella - Dunaszerdahely. A Mindentudás Egyeteme program célja ebben az évben a határon túli magyar tudományosság képviselőinek bevo­nása a sorozatba. Erre 2003. február 23-án a Mindentudás Egyete­me Klub keretében kerül sor első ízben, amikor környező országbe­li helyszínekről, interneten kapcsolódnak a budapesti előadókhoz a határon túli kollegák. Helyszín: XI. Budapest BME Informatikai épület, Magyar Tudósok Körútja 2/b, B17-es terem, (ú) FELHÍVÁS Kedves diákok! Ne feledkezzetek meg róla, hogy február 27-én tartjuk a Zrínyi Ilo­na matematikaversenyt az általatok választott helyszíneken. Vá­runk benneteket! Keszegh István főszervező SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A bajadér szombat 19 Operakoncert vasár­nap HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kakukkfészek sz. 19 Össztánc v. 19 MOZI ' Pozsony mtKKm HVIEZDA: Nagy hal (am.) sz., v. 15.45, 20.30 Snowboarder (fr.- sv.) sz., v. 18 MLADOSÍ: Unalom Brünnben (cseh) sz., v. 16,18 Zelary (cseh) sz., v. 20 AU PARK - PALACE: Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 14.30,16,17.30,19,20.30,22 A szemközti ablak (ol.) sz., v. 21 A Gyűrűk Ura - A király visszatér sz., v. 15.40,16.20, 19.30, 20.10 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) sz., v. 14.10,16.10,18.10 Kegyetlen bánásmód (am.) sz., v. 20.50 Nagy hal (am.) 18,20.40 Mona Lisa mosolya (am.) sz., v. 14.20,16.50, 21.50 Snowboarder (fr.-svájci) sz., v. 14.40, 19.20 Unalom Brünnben (cseh) sz., v. 14.10,16.30,18.50,21.10 20 A tolvajok ki­rálya (cseh-szl.) sz., v. 17, 21.40 PÓLUS - METROPOUS: Az utol­só szamuráj (am.) sz., v. 14.25,17.10,19.10,20 Snowboarder (fr.- svájci) sz., v. 16.50, 19.05 A tolvajok királya (cseh-szl.) sz., v. 15.05,17.05,21.40 TATRA: A szemközti ablak (ol.) sz., v. 17, 19.15 CAPITOL: Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 17, 19.45 ÚSMEV: Rocksuli (am.) sz., v. 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKJA DUNASZERDAHELY - LUX: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: A Gyűrűk Ura - A ki­rály visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 19 NAGYMEGYER -SLOVAN: Némó nyomában (am.) sz., v. 16 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) sz., v. 17 Kegyetlen bánásmód (am.) sz., v. 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A Gyűrűk Ura - A ki­rály visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Oleander (am.) sz., v. 16.30,19 ■■M" GYŐR . * *&. PLAZA: Az Amazonas kincse (am.) sz., v. 19.15 Apám beájulna (magy.) sz., v. 14.30, 16.30, 20.15 A felejtés bére (am.) sz., v. 14.45,17,19.15 Felül semmi (ang.) sz., v. 15,19.30 A Gyűrűk Ura -A király visszatér (am.-új-zél.) sz., v. 14,16,18,20 Igazából sze­relem (ang.) sz., v. 17 Jószomszédi iszony (am.) sz., v. 18.15 Mac­kótestvér (am.) sz., v. 13.45,15.45,17.30 Magyar vándor (magy.) sz., v. 13,15,17.15, 19.30 Mona Lisa mosolya (am.) sz., v. 16.15 Pán Péter (amerikai) sz., v. 13.15,15.30,17.45 Pofa be! (fr.) sz., v. 18.35,20.30 Snowboarder (fr.-svájci) sz., v. 20 Nagy érdeklődés mellett nyitották meg csütörtökön este a Pozso­nyi Városi Múzeumban az Aquincum - a rómaiak Budapesten cí­mű kiállítást, amelynek anyaga válogatás a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma gyűjteményéből. (TASR-felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom