Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-17 / 39. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR HÍRLAP Sok tehetősebb vállalkozó fantáziáját megmozgatta a gondolat, hogy az EU-csatlakozás után „adókímélési” megfontolásból Szlovákiát válassza lakhelyéül - írja a lap. A megkérdezett adótanácsadóknál többen érdeklődtek a lehetőség iránt, május 1-je után ugyanis akár Szlovákiába is szabadon költözhetnek a magyar állampolgárok, s itt a személyi jövedelemadó egységesen 19 százalék. Az adóalannyá válási procedúra viszonylag egyszerű. A megkérdezett szakértők szerint Szlovákia vonzó lehet a magas tőkejövedelemmel rendelkezőknek és azok számára, akik az elmúlt években nagyobb összeget halmoztak fel külföldi adóparadicsomokban bejegyzett off-shore cégekben. Tavaly óta ugyanis „büntetőadót” kell fizetniük: ha ki akarják venni a nyereséget, akkor meg kell fizetniük a teljes személyi jövedelemadót, ami Magyarországon a legtöbb esetben a 38 százalékos kulcsot jelenti. ADEVARUL Politikai füstbombákkal, öv alatti ütésekkel, pengeváltásokkal indult Romániában a választási propagandahadjárat. A napüap Politikai műkorcsolyázók című vezércikkében az elmúlt csaknem másfél évtized során a román közélet porondját több-kevesebb sikerrel megjárt, de időközben levitéz- lett román politikusokat tette mérlegre. Közöttük is elsősorban az általa alapított Demokrata Pártból (PD) kilépett Petre Románt. Az 1989-es romániai fordulat utáni időszak első miniszterelnöke a múlt héten Demokrata Erő néven saját pártot alakított. Mint hangoztatta, balközép „radikális-demokrata” pártról lesz szó. Petre Roman, miután letűnt a politika egéről, most „a szenvedő honpolgár lázongását” szavakba foglaló „népbarátként” próbál fellépni, vajmi kevés küátással, hiszen a négy évvel ezelőtti elnökválasztáson a választók 3 százaléka adta rá szavazatát. Ennek kapcsán a lap úgy fogalmaz, hogy a politikus bukott „torreádorként” most az „állat- tenyésztő szakmába” tér visz- sza. „Kétségbeesett, arrogáns” politikusnak látja Petre Románt a Ziua. Politikai mondanivaló híján gőgős agresszivitással próbál helyet szorítani magának a közélet színpadán. De bármit tesz is, hitelét nem nyerheti vissza, mert a közvélemény politikai megalkuvónak tekinti őt. AL-HA3AT Százharminc gyermeket veszítettek el ebben az évben a mekkai zarándoklaton a Hadzs-ra a világ minden részéből összesereglett muzulmánok. Mint azt a szaúd-ará- biai lap a Hadzs-minisztéri- umra hivatkozva jelentette, a legtöbb eltűnt gyermeket néhány napon belül sikerült eljuttatni szüleihez. Három kislány esetében azonban ehhez több napra volt szükség. Egy Nigériából érkezett fiú hozzátartozóit nem sikerült megtalálni, őt egy mekkai árvaházban helyezték el.-Januártól legfeljebb csak kenyérre és tejre futja, de fillérenként talán karácsonyig összegyűjtők annyit, hogy talán megajándékozhatom magam egy könyvvel is... (Peter Gossányi rajzaj A szocialisták támogatásával kisebbségi kormány alakulhat Szerbiában Erősödő kételyek Kostunica átvitte akaratát. A Szerbiai Demokrata Párt (SZDP) elnöke mindvégig arra a kártyára játszott, hogy a néhai Djindjics kormányfő nevével fémjelzett Demokrata Pártot (DP) kizárja a leendő hatalomból. SINKOVITS PÉTER Megannyi beintés ellenére inkább a szocialisták „segítő kezét” ragadta meg; hosszas vajúdás után e képlet alapján alakult meg a szerb szkupstina, a napokban pedig szintén ily módon állhat fel a kabinet is. Szemléletes a belgrádi Danas polgári napüap karikatúrája: miniszterelnök-jelöltként Vo- jiszlav Kostunica siet a parlamentbe, annak bejárata fölött azonban ott magaslik Milosevics reliefje... Persze, mindehhez az is kellett, hogy koalíciós partnerekként a Miroljub Labusz vezette G17 Plusz, valamint Vük Draskovicsék Szerb Megújhodási Mozgalma (és a velük társuló Új Szerbia) elfogadja ezt a jócskán szépséghibás megoldást. Végül beadták derekukat, az illetékes testületek erről a hét végén szavazattöbbséggel döntöttek. A szerbiai helyzet ismerői ugyanakkor hangsúlyozzák, van ezekben a döntésekben nem kevés racionalitás, avagy: jobb ma egy kormány, mint holnap egy megismételt választás. A közvélemény nagyobbik fele ugyan ingerülten ellenzi a Szlobo- dan Milosevicset még mindig elnökként számon tartott Szerbiai Szocialista Párttal való közösködést, hiszen bő tíz év szenvedése szárad a lelkén, ugyanakkor az emberek már beleuntak az eleddig gyakori és meddő szavazgatá- sokba, egy újabb megmérettetéssel bizonyára csak a fegyelmezetten urnákhoz járuló radikálisok járnának jól. A sors fintora viszont, hogy a reformok istápolójaként a Demokrata Párt, a minap még miniszterelnök Zoran Zsivko- viccsal és a pártelnök-jelölt Borisz Tadiccsal egyetemben éppenséggel a Szerb Radikális Párttal találta magát az ellenzéki oldalon. Egyelőre. A DP egyébként február 22-én választ pártelnököt, s ez akár újabb fordulatot is hozhat, azaz még összeállhat a bőséges parlamenti többséget biztosító négypárti „demokratikus blokk”. Am inkább valószínű, hogy a demokraták kivárják - terhelje az új kormányt a felelősség - március 31-ét, ez ugyanis a határideje annak, hogy Szerbia és Montenegró kiszolgáltassa a háborús bűnösöket (Ratko Mladicsot és Radovan Karadzsicsot). Ha ez a feltétel nem teljesül, az USA elzárja a pénzcsapot. Folytathatnánk azzal, hogy a nemzetközi közösség minden bizonnyal nehezményezi majd a szocialisták közvetett beemelését a hatalomba, úgyszintén tovább bonyolódik a Hágai Nemzetközi Törvényszékkel való kommunikáció. Újabb külső elszigeteltség sejlik fel tehát a láthatáron, de belül sem jobbak a kilátások. Az államszövetségből a montenegróiak korábban éppen a szocialisták miatti félelmükben akartak mindenképpen távozni; nem tudni, az új szituációban hogyan helyezkednek, de mindenképpen fennakadásokra lehet számítani a közös parlament eddig is akadozó munkájában. Szinte, kizárt, hogy Koszovó ügyében gyors és elfogadható megoldás szülessék, ezzel a kolonccal a lábán pedig Szerbia csak botladozik. Szorosan ehhez köthető a Vajdaság kérdése is. A szerbiai demokraták, a szocialisták és a radikálisok máris kilátásba helyezték, hogy az északi tartományban is rendkívüli parlamenti választásokat kell tartani. Számításuk világos: az utóbbi esztendőkben a Boszniából és Horvátországból beáramló szerb menekültek miatt jelentősen megváltoztak a bő kétmilliós Vajdaságban a szavazói erőviszonyok. A kalkulációk alapján az eddig biztosan kormányzó hárompárti tömörülés (Vajdasági Szociáldemokrata Liga, Vajdasági Reformisták, Vajdasági Magyar Szövetség) már valószínűsíthetően kisebbségbe szorulna, ami az eddig kiharcolt autonóm jogok ismételt leszűkítését jelentené. Csanakék ugyan tesznek most egy kétségbeesett kísérletet, hogy a tartományi „kisalkotmányt” gyorsított eljárással elfogadják, a döntő szó azonban ismét csak Belgrádé. A vajdasági magyar pártokat illetően a napokban reménykeltőjelek tapasztalhatóak a közös fellépést illetően; kérdés azonban, mit és hogyan sikerül majd pótolni. Summa summarum: az új kormány (amennyiben megalakul) tevékenységének egyetlen igazi mércéje az lesz, hogyan viszonyul a három évvel ezelőtti reformokhoz. Belső és külső megítélése ettől függ, megmaradása szintén. Az EU kutatási programjának célja felvenni Amerikával a versenyt Terrorizmus ellen tudomány MTI-BESZÁMOLÓ Az Európai Unió nagyszabású programot akar meghirdetni a belbiztonsághoz tartozó kutatások előmozdítására: a program 2007- től 1 müliárd euró támogatással működne. The Wall Street Journal Europe szerint az Európai Unió az Egyesült Államokkal akaija felvenni a versenyt, hiszen Washington e kutatási fejezete évi 1 milliárd dollár. A program segítségével kifejlesztendő technológiák a határellenőrzés hatékonyabbá tételét, a terrorizmus és a bűnözés elleni fellépést szolgálnák, de abban is segítséget jelentenének, hogy az EU a jelenleginél hatékonyabban láthasson el külföldön békefenntartói feladatokat. A támogatásból nem alapkutatásokat, hanem konkrét, a képességek fejlesztését célzó terveket kell finanszírozni, azaz olyan programokra van szükség, amelyek gyorsan konkrét, alkalmazható eredményeket hoznak. Ilyen lehet például a veszélyfelismerő rendszerek kifejlesztése, a távközlési hálózatok biztonságosabbá tétele, a vegyi- és biológiai fegyverekkel történt terrortámadások után a gyors fertőzésmentesítés. A szakértők egyben arra is rámutatnak: ezek a programok nem csak a biztonsági területeken teszik majd hatékonyabbá az Európai Unió fellépését, hanem az ágazaton túlívelő hatásuk is lesz, hiszen hozzájárulnak az EU hatékonyságának és növekedési rátájának emelkedéséhez. A WSJE emlékeztet rá, hogy az Európai Unió a múlt év végén létrehozott egy ügynökséget a hadiipari kutatások támogatására, s a közös fegyverbeszerzés előmozdítására. Az európai biztonsági kutatási program arra szolgál, hogy az EU-n belüli biztonsági kutatások terén is ehhez hasonló közös erőfeszítést tegyenek. KOMMENTÁR Kincstári jelentés PÁKOZDIGERTRÚD Januárban mégsem emelkedtek oly drasztikusan az árak, ahogy azt a lakosság várta - jelentette a statisztikai hivatal. A hírre főképp kormánypárti politikusok csaptak le, hiszen legalább ide- ig-óráig nyugodtan mondhatják, hogy az általános forgalmi adó módosítása és az energiaáremelés mégsem terheli meg elviselhetetlenül a lakosságot. Azt azonban egyre több politikus hangoztatja megértő bólogatással, mintegy bocsánatkérően, hogy a nyugdíjasok kiadásainak növekedését semmiképpen nem fedezheti a 4 százalékos nyugdíjemelés... A szociális segélyek csökkentése még ennél is súlyosabb probléma. Keveseket nyugtat meg az a gyakran hangoztatott érv, hogy jövőre már az egész ország megérzi a mostani megszorítások és az adómódosítás áldásos hatását. Remélhetőleg nem kincstári optimizmusnak bizonyul, hogy 2004 az utolsó esztendő, amelyben még a reálkeresetek csökkenésével kell számolni, és jövőre valóban 3 százalékos lesz a lakossági fogyasztás növekedése. És remélhetőleg abban is igazuk lesz, hogy a gazdasági növekedésnek köszönhetően az ország minden részében nő az új munkahelyek száma. A beruházási lehetőségek iránt mind komolyabban érdeklődik a külföld. Számos banki elemző szerint ez a kormány gazdaságpolitikájának helyességét támasztja alá. És egyúttal azt a jövőképet körvonalazza, hogy a megszorítások ellenére jövőre a lakosság megtapasztalja a gazdaság erősödését. A lakosság nagyobb része azonban még korántsem osztja a pénzügyminisztérium derűlátását. Némely politológusok és szociológusok szerint a hangulat akkor sem lesz sokkal jobb, hajavul a gazdasági helyzet. A drágulási folyamatnak feltehetőleg nincs vége - figyelmeztet számos banki elemző. Valószínű tehát, hogy nem teljesen megalapozatlan a lakosság borúlátása. Ez nem szociológusok és politológusok fejtegetéseire támaszkodik, hanem arra, mire futja a radikálisan csökkentett szociális segélyből. Azzal, hogy a munkát nehezen találó, szociális segélyen tengődő kelet-szlovákiaiak, közöttük is főképp a romák tiltakozó akciójáról szóló tévériportban az is elhangzik, hogy a tiltakozó romák egyike-másika gépkocsin vitte iskolába a gyermekét, még nem cáfolható, hogy többségük embertelen körülmények között, viskóban lakik. Többségük dolgozna, ha lenne munkahely. A lakosság pesszimizmusát tükröző felmérések még csak nem is kizárólag lepusztult térségekben készülnek. Az átlagot tükrözik, nem azt, ahol legrosszabb a helyzet. A lakossági borúlátás nem megalapozatlan, ahogy azt némely politikusok sugallják... JEGYZET A szegények iskolája SZÁZ ILDIKÓ Hogyan lehet a fizetés és segélyosztás előtti néhány napot méltósággal és idegösszeroppanás nélkül elviselni, és az élet válságos és kínos pillanataiban tanácsokkal látni el a mérsékelt jövedelmű embereket - megpróbálta Márai Sándor, A szegények iskolája című könyve kilenc kimerítő fejezetében. Csak hát ő sem tartotta valószínűnek, hogy az emberiség nagy tömegét valaha is ki lehetne emelni az általános szegénység állapotából. Hónap elején, amikor üresek a bevásárlóközpontok, és a lakótelepen élők nagy része farsang idején is böjti időszakot él meg, szívfacsaró jelenetek egész dokumentumfilmnyi anyagát kínálják az utcák és a boltok. A Kongóban, így hívják népiesen a lakótelep közértjét, mert többnyire kong az ürességtől, senki sem költekezik. A hatvan négyzetméternyi családias boltban tej, vaj és konzerv kapható, a vevők nem csábulnak el az óriási választéktól, mint a bevásárló- központokban. Előttem tízéves forma legényke öt kiflit számol a kosarába, vajat, egy kiló kristálycukrot. Aztán az édességpolcról két olcsó, amolyan íztelen és szagtalan kekszutánzatot vesz le. A legolcsóbbat. Hitelkártyát szorongat a kezében,azzal akar fizetni. Fejben számolom, alig ötven korona körüli értékben vásárolhatott. Érthetetlen, miért küldenek le ekkora gyereket hitelkártyával, melynek a számkódját is fejben kell tartani. „Mondd meg anyádnak, hogy ezen már nincs egy fillér se!” - adja vissza a kártyát a pénztáros. A fogyasztási szövetkezet kétezer koronás hitelkártyáját a fiúcska szülei szükségmegoldásként használják. A boltban mondják, ismerik a család anyagi helyzetét, fizetéstől fizetésig élnek, vagy még addig sem. Ezt a szerencsétlen hitelkártyát nyomták otthon a gyerek kezébe, hátha valami csoda folytán van még rajta pár korona. A gyerek lassan, lehajtott fejjel visszarak mindent a polcokra. Zsebre teszi a hitelét vesztett kártyát és hazaindul. Látni vélem, ahogy az alkonyaiban, vékony vállára teszi kezét Márai, és baráti gesztusként, idéz a könyvéből: „Ha a szegény élete során zsákutcába kerül, leghelyesebb a hatóságok és az összes karitatív intézmények megkerülésével egyenesen Hozzá fordulni. Ez az egyetlen gyakorlati tanács, melyet a szegénynek az élet mostoha fordulatai között igaz meggyőződéssel adhatunk. Isten a maga rendkívüli módján és titokzatos eszközeivel feltétlenül segít a szegényen. Minden más kísérlet, mely a szegény földi helyzetét iparkodik megoldani, nehézkes, körülményes és meglehetősen reménytelen”. Azt tudom, mit mondhatott (volna) a lurkónak Márai, azt viszont elképzelni sem merem, mit válaszoltak a tej, kifli és kristálycukor nélkül hazatérő legényke kérdő tekintetére a szülei.
