Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-13 / 36. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 13. Nagyszünet - hirdetés 15 Dér Henit csak az bántja, hogy nem lehet már együtt a többi döntőssel Harmadik alkalommal mérték össze tudásukat A Megasztár külföldije volt Cultura Nostra Egy megasztárjelölt. Még akkor is az, ha a közönség már nem akatja a műsor színpadán látni, hallani csodálatos hangját. Heni pedig mindent beletett produkcióba, és bevallom, hogy szerintem a műit szombaton már az adást megelőző próbákon és magában a show-ban is ő volta legjobb. PÉZMAN ZOLTÁN Egyetértek Pély Barnával, valahol eltűnt a közönség zenei füle. Kérem, ismerjétek meg Dér Henit! Én voltam a külföldi a Megasztárban, Vajdaságból érkeztem. Jelenleg még gimibe járok, de a verseny kedvéért halasztók egy évet. A Megasztár egy lehetőség volt számomra. Nagyon örülök, hogy eljutottam idáig. A versenybe magam jelentkeztem, a szüleim nem is tudtak róla, de nem bánták meg ők se. Úgy fogtam fel az egészet, mint egy álmot, és várom a felébredést. Éppen azért képzeltem álomnak, mert nem akartam nagyot zuhanni. Igazán megasztár akarsz lenni? A sztárokat mindig átformálják, viselkedési normákat szabnak nekik. Úgy érzem, hogy bizonyos koriátokig engedném, hogy megváltoztassanak, hiszen ezt profik teszik.- Hiányozni fognak a többiek - árulta el lapunknak Dér Heni Biztosan nem mondanak rosszakat azzal, hogy megmondják, kinek mi áll jól. Szerintem pont azért lesz valaki megasztár, mert van egyénisége. Lehet rajta mondjuk három kilóval több, de az se baj, mert úgyis elfogadják az emberek. Te is kisebbségiként éled életed. Otthon már te vagy a megasztár? Erre én is nagyon kíváncsi vagyok, mi történt otthon. Mióta itt vagyok, még nem voltam otthon, de telefonon mondják a híreket. Jó tudni, hogy mindenki mellettem áll, nézik a műsor minden percét. Sajnos szavazni nem tudnak, talán ezért is estem ki. Ez nagyon rossz érzés. Jó érzés viszont, hogy amit elértem, az a magyarországi embereknek köszönhető. Örülök, hogy befogadtak. Mik a jövőbeli terveid? Még igazából nem tudom, nehezen tudok dönteni. Mindig szeretnék nagyon megfontoltan és bölcsen dönteni. Szeretnék a média közelében maradni. Erősen gondolkodom azon, hogy a gimi után átjövök Magyarországra, és (A szerző felvételei) itt folytatnám a tanulmányaimat. Ha most valaki felajánlana egy lemezt, dalokat írna neked, elfogadnád? Lehet. Talán pont ez a célja ennek a műsornak. Aki idáig eljutott, azzal már bármi megtörténhet. Már az eddig leszavazottaknak is volt több felkérésük, ajánlatuk zenei téren. Ezzel a versennyel mi már nyertünk. Csak az bánt igazán, hogy nem lehetek már együtt a többi döntőssel. Nagyon a szívemhez nőttek. TOMPA GABRIELLA Február 10-én, kedden a Rákóczi Szövetség és a Pannonhalmi Apátság közös szervezésében rendezték meg immár harmadik alkalommal a Cultura Nostra elnevezésű történelmi vetélkedő. Az eseménynek idén először a komáromi Selye János Gimnázium adott otthont. Az iskola két történelem szakos tanára, Kovács Irén és Elek József is nagyban hozzájárult a verseny szervezéséhez, sikeréhez. Mint ahogy azt a Rákóczi Szövetség alapszervezetének elnökétől, Benyó Pétertől megtudtuk, a verseny három fordulóból áll. Az első, a Komáromban megrendezett regionális forduló volt, ahol írásbeli teszt formájában kellett a diákoknak bizonyítaniuk. Innét a legjobb húsz csapat kerül majd a Pannonhalmi Apátság döntőjébe, amely április 3-án és 4-én lesz. Itt további két fordulóra lesz. A döntő írásbeli és szóbeli teszt formájában méri majd fel a versenyzők tudását. „Cultura Nostra, mint ahogy azt a neve is mondja, a Mi kultúránk - nagyon fontos a mai időkben, amikor nagy támadásokat intéz a média a kulturális vüág ellen. A kultúra ellen, amelyet őseink felépítettek, amelyet ezer éve őrzünk. Komoly veszélyben van sajnos a mindenféle, a televíziók által sugárzott valóságshow-kkal szemben, melyek nem hordoznak magukban semmiféle komoly értéket, mégis a fiatalok nagy részét a képernyők elé vonzza. Ezért is tölt el bennünket, szervezőket nagy örömmel, hogy idén is szép számban jelentkeztek csapatok erre a megmérettetésre, többek között Érsekújvárról és Galántáról.” - mondta Benyó Péter. A diákok kérdésemre, hogy miért tartják fontosnak ezt a versenyt, valamint, hogy milyen elvárásaik vannak ezzel kapcsolatban, hasonlóan válaszoltak: elsősorban kultúránk alaposabb megismerése indítatta őket, valamint, hogy ezáltal is felmérjék tudásukat. A történelemkedvelő diákok idén is szép számban jelentkeztek (Pézman Zoltán felvétele) Párom, bár szeret, nem rajong túlságosan a kötelező ajándékozásért Bálint-napon sem irigykedem KOVÁCS BEÁTA Anno, még zsenge leánykoromban - lehettem vagy 14-15 éves - mindig valahogy úgy jött össze a dolog, hogy a Bálint-nap teljesen egyedül ért. El is voltam keseredve rendesen, de azt hiszem ez teljesen érthető. Nincs annál rosszabb, mikor egy teljes napon át azt sugározza a környezeted, hogy egy szerencsétlen balek vagy, aki még egy normális pasit sem tud felhajtani magának, és itt szerencsétlenkedik egyedül. Ezt ordították a kirakatok, tele kis piros párnákkal, ezt olvastam az összes újság szívküldi rovatában - ha már a saját nevemet nem tudtam - és persze mérhetetlenül idegesítettek a kis rózsaszálakkal sétálgató fiúk és lányok. Nem, nem irigykedtem, egyáltalán nem, hiszen én nem vagyok olyan, egyszerűen idegesített, mert hiszen, milyen ünnep ez a Valentin nap, és különben is, kinek van szüksége bárkire, mikor én tökéletesen jól vagyok egyedül is. Két évvel ezelőtt megváltozott a helyzet. Volt barátom, minden rózsaszín volt és be kellett látnom, hogy senki sem normális, aki azt mondja, hogy a Bálint-nap hülyeség, hiszen az egy tökéletes dolog, és már rohantam is vásárolni. Vettem egy két lábon álló, édes mosolygós, gagyitól csöpögő plüss szí- vecskét, és izgatottan vártam a nagy napot. A kedves előző nap telefonált, hogy ha lehet, kijönne elém a sulihoz. Már hogyne lehetne, gondoltam én, és a képzeletemben máris megjelent, amint ki- lejtek az iskolából, és a sok irigykedő balek szeme előtt átveszem a nagy rózsacsokrot, majd megcsókoljuk egymást, és az alsóbbrendű- ek lenéző tekintetétől övezve elhagyjuk a színt. Még be is harangoztam, hogy bizony elém jönnek ám, tessék csak figyelni, hogy mit kapok. Vége lett a napnak és öntelt mosollyal léptem ki az utcára, ahol már várakozott néhány rózsás lovag. No meg a kedves is, bár ő kicsit hátrébb, rózsa nélkül. Na nem baj, biztosan mást kapok - gondoltam magamban - ami a zsebében is elfér. Hazamentünk és az istennek sem akarta átadni a zsebében rejtőző ajándékot. Már épp készültünk elbúcsúzni, mikor a zsebébe nyúlt, nekem megdobbant a szívem, és előhúzott egy papír zsebkendőt, hogy kifújja az orrát, majd odébbállt. Még nagyobb baleknak éreztem magam, mint annak előtte. A plüss szívecske azóta is a monitorom tetejéről mosolyog rám. Tavaly hasonlóan történtek a dolgok, annyi különbséggel, hogy én odaadtam neki az ajándékomat, egy rózsaszín cserepes virágocskát és egy romantikus képeslapot. Enyhe zavar után közölte velem, hogy végül is ő köszöni, de ő nem vett semmit, mert úgy gondolta, hogy ez nem igazi ünnep és különben is, szerinte a Bálint-nap egy hülyeség. Erre én persze rákontráztam, hogy szerintem még nagyobb hülyeség, mint ő gondolná, csak hát már néhány éve a csajokkal a suliban megajándékozzuk egymást ilyenkor, és hogy nézne ki, ha neki meg nem vennék semmit, de természetesesen és is tökéletesen ellene vagyok. Hihetetlenül fájt, de azért fölényesen előadtam a kemény kislányt, akinek minden mindegy. Megszoktam, hogy ő ilyen. Nem szereti a Kötelező ajándékozást. A születésnapomról is elfeledkezik, ha én nem szólok rá, a névnapról pedig ne is beszéljünk. Másrészt ha meglát valamit az utcán sétálva, és úgy gondolja, hogy az biztosan tetszene nekem, akkor megveszi és odaadja, bármüyen átlagos nap is legyen az. Azt hiszem, jobb is ez így. így tudom, hogy nem csak azon az egy kijelölt napon vagyok neki fontos, tudom, hogy egész évben gondol rám. * >IU * '111 * 2 'tu * * 'Ul * 'Ul * 'Ul * 'Ul Jöjjön velünk színházba! A Szlovák Televízió Magyar Főszerkesztősége fennállásának 20. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból az Új Szó és a Szlovák Televízió Magyar Főszerkesztősége kis ajándékkal kedveskedik Önöknek - 100 belépőjeggyel a budapesti Madách Kamara I ünnepi előadására IONESCO: Különóra Kopasz énekesnő. (főbb szerepekben: Pogány Judit, Mácsai Pál, Kiss Mari, és más neves színészek) amely március 2-án, 19 órakor kezdődik a pozsonyi ruzinovi művelődési házban. Ha február 12-e és 18-a között kivág az Új Szóból legalább 5 különböző, jubileumi évszámot ábrázoló szelvényt, levelezőlapra ragasztja őket és legkésőbb február 19-ig postára adja a következő címre: Petit Press a. $., marketingové oddele- nie, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava, két belépőjegyet nyerhet. A beérkezett levelezőlapok beküldői közül 50 nyertest sorsolunk ki. ............... 'k * í r ni' * ni' * ni' * ír ni' * & m7s ni« * fc" ni' * Ünnepelje velünk ezt a kerek évfordulót! Találkozunk a színházban. n
