Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-12 / 35. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 VASBÓL íS MÉTfiÁ RT A SO fi! Oí­A kassai U. S. Steel és az Európai Unió (Lukács Zsolt karikatúrája) A „nationalism” jelentése hazafiság, hazafias/nemzeti érzés szintén lehet Mi is a nacionalizmus? TALLÓZÓ ÁFTENPOSTEN Lapp zászló lobog Oslo felett címmel olvasható a vezető nor­vég napilap február 6-án kelte­zett tudósítása a lappok idei nemzeti napjáról, melyen első alkalommal tűztek zászlót a norvég parlament, a Storting és több más hivatal épületének homlokzatára. A skandináv ál­lamok északi részén élő kisebb­ség 1993 óta ünnepli nemzeti napját, a február 6-i időpontra pedig azért esett a választás, mert 1917-ben ezen a napon alakult az első Lapp Nemzeti Tanács. Az ünnepség hagyo­mányos eleme egy téli karne­vál is. A lapp parlament elnöke, Sven Roald Nystoe az Aften- posten kérdésére elmondta: az eseményt fontos lépésnek tart­ja a lappok és a norvég szervek közti kibékülés, megértés és kölcsönös tisztelet kifejeződése miatt. Hozzátette: az esemény nemcsak mérföldkő, hanem további erőfeszítéseket is inspi­rál a lappok jogainak javítására Norvégiában és a többi északi államban. NÉPSZABADSÁG A dzsihád - a hitedenekkel való leszámolás - mellett Irak­ban egyre több példa adódik a fitnára is. Ez az arab fogalom a Korán szerint azt jelenti: moz- lim gyilkol mozlimot. Az al- Kaida bombamerényletei az egész világon egyre több mu­zulmán célpont ellen irányul­nak. Csak arról lenne szó, hogy a mozlim célpontok (rendőrál­lomások, utcai objektumok, mecsetek) „puhábbak”, köny- nyebb ellenük támadást intéz­ni, mint az egyre jobban védett nyugati létesítmények ellen? Vagy az al-Kaida kisajátítaná a csak a legmagasabb rangú isz­lám vezetőket megillető jogot? A terrorszervezet akarja meg­határozni, kik a hit megsemmi­sítendő ellenségei? E logika szerint célpontok lehetnek akár egyszerű iraki rendőrök vagy egy nedzsefi síita mecset­ben imádkozó hívők? Míg a hi­tetlenekkel való leszámolást a vallás bizonyos esetekben nemcsak megengedi, hanem felszólít is rá, addig a fitnát, a mozlimok mozlimok által való megölését a Korán elvetendő- nek tartja. Az al-Kaida Irakban is egyre inkább irakiakat, isz­lám vallásúakat gyilkol, miköz­ben a mozlim vüág széles nép­tömegeiben Amerika-, és Nyu­gat-ellenes álláspontja folytán nagy tekintélynek örvend. Nem kizárt, hogy csak egy helytelenül rögzült fogal­mi meghatározás áll E. Fe­hér Pál február 3-án közölt cikkének hátterében. KASZÁS PÉTER Hogy a napjainkig mintegy 100 millió emberáldozatot követelő, és bizonyos régiókban - Kína, Kuba, Észak-Korea - ma is aktívan (vér- veszteséggel) működő kommunis­ta rendszer terminológiájából egyeseknek nem könnyű kikeve­redni, sajnálatos. De legyünk ezút­tal segítségükre. Nacionalizmus: 1. törekvés a saját nemzet, valóság­ban a saját tőkés osztály hatalmá­nak más népek rovására való kiter­jesztésére; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete, a munkás- osztály megosztásának eszköze. 2. a kapitalizmus kialakulásának ide­jén a burzsoáziának gazdaságilag és területileg egységes nemzeti ál­lam létrehozására, ugyanakkor azonban az ország területén élő más népek elnyomására irányuló törekvése, amely kezdeti szakaszá­ban szorosan összefonódik az álta­lános emberi szabadságjogokért ví­vott küzdelemmel. (Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Budapest 1977.) A nacionalizmus szót talán ügy értelmezhetjük a legkönnyeb­ben, ha megpróbáljuk elválasztani két másik kifejezéstől: a patriotiz­mustól, mely a hazához, a szülő­földhöz való ragaszkodást jelenti; illetve a sovinizmustól, mely azál­tal, hogy egy nemzet felsőbb­rendűségét hirdeti, gyűlöletet szít más népek ellen. Az angol „natio­nalism” jelentése Országh László nagyszótára szerint egyszerűen ha­zafiság, hazafias/nemzeti érzés is lehet. Vagyis valami olyasmi, amely nemcsak hogy nem minden esetben hordoz negatív tartalmat, de amihez a bevezetőben idézett kommunista értelmezésnek a vilá­gon semmi köze sincs. További (szándékolt) félreértésekhez vezet, hogy a nacionalizmus kommunista meghatározása - a nacionalizmust rögtön a szélsőjobbal, fasizmussal azonosítva -■ eleve kizárja a balol­dali nacionalizmus lehetőségét. Márpedig a baloldali nacionaliz­mus nem egy helyen él és virul - gondoljunk az északír (IRA), vagy a baszk (ETA) szeparatista mozgal­mak marxista gyökereire, Jelcin és Putyin csecsenirtó politikájára vagy a vörös Milosevics-klánra. Hogy mindennek tükrében vajon melyik meghatározás áll legköze­lebb E. Fehér Pálhoz, azt nem tud­juk. Sejtéseink azonban vannak. E. Fehér cikkében azt a nacionaliz­must szövi, fonja, gombolyítja sor­ról sorra, melyet a kommunisták az elmúlt évtizedekben a kapitaliz­mus és a burzsoá elleni harc fegy­verének álcázva valójában - elsősorban - a Szovjetunió terüle­tén élő kisebb népcsoportok beol­vasztására használtak. A többségi nemzet (az orosz) folyamatosan a vele egy államban élő kisebbség nacionalizmusának veszélyére hi­vatkozva igyekezett leplezni saját agresszív nacionalizmusát (a nagy­orosz pánszlávizmust) és alatto­mos asszimilációs politikáját. Az „eredmény” - az itelmen, izsor, ju­kagír, enyec, két, ulcsa, udehe, tofa, orocs, nganaszán népek eltűnése - közismert. Ez a gyakorlati tapasz­talat a magyarázata annak, hogy a nacionalizmus szó emlegetése a mi tájainkon - próbálná meg valaki le- nacionalistázni a finnországi své­deket vagy a belgiumi németeket - még ma is hatásos fegyverként működhet. Hiszen miközben naci­onalizmussal - valójában soviniz­mussal - vádolják a határon túli magyar népcsoportokat, azok „szé­gyenükben”, „bűntudatukban” a- padozni kezdenek. Szlovákiában például 1991 és 2001 között 50 ezerrel csökkent a magyarok szá­ma. Hogy 2001 óta mi történt, nem tudjuk. De ha árra gondolunk, hogy az alig 2 millió szlovákból 80 év alatt 4,8 millió lett, miközben a magyarok napról napra keveseb­ben vannak, könnyen támadhat rossz előérzetünk. Nem így E. Fe­hér Pálnak. Aki cikke végén - hosz- szas érveléstechnikai cselezés után - végre kapura teszi a labdát, és nagy hangon elítéli az erdélyi ma­gyarság azon képviselőit, akik a ro­mán kommunista utódpárttal való értelmetlen, eredménytelen és hasztalan együttműködést vissza­utasítva nemrégiben egy autonó­miatervezet elkészítése és keresz­tülvitele mellett döntöttek. Hogy ehhez a „nacionalizmus”, vagy esedeg a szülőföldhöz, az anya­nyelvhez, a magyar kultúrához és a magyar nemzethez való teljesen egészséges ragaszkodás adott ösz­tönzést, azt e napilap olvasói ma­guk is el tudják dönteni. E. Fehér Pál értékes véleményét minden­esetre megismertük. VÁLASZ KASZÁS PÉTERNEK A tények súlya Köszönöm, hogy néhány sorban válaszolhatok arra a hozzászólás­ra, mely február 3-án megjelent írásomra reagált. Noha nem tu­dom biztosan, hogy valóban rea­gálásról lehet-e szó, hiszen én egy angol-cseh tudós, a baloldalinak semmiképpen sem nevezhető Er­nest Gellner nacionalizmuselmé­letét ismertettem, hozzátéve, hogy kiváló emlékezetű Rákos Pé­ter fedezte fel az oxfordi pro­fesszort a magyar közönség szá­mára és végül bátorkodtam meg­említeni: a kolozsvári Babes-Bo- lyai Egyetem Etnikumok Közötti Viszonyok Kutatóközpontja (CCRIT) ama közvélemény-kuta­tását, amelyből kiderült, hogy az erdélyi magyar népesség 88,5 szá­zaléka helyesli az RMDSZ, illetve a kormányzó román szociálde­mokraták együttműködését, s en­nek a közös munkának a feladata­it fontosabbnak tartja, mint az au­tonómiaigények sürgetését. Itt be is fejezhetném, mivel a hozzászóló ezeket a kérdéseket nem is említi, és ehelyett arról ír, hogy én - állí­tólag - „nagy hangon” elítéltem azokat, akik Romániában autonó­miaterveket kovácsolnak. A való­ságban egyetlen szót sem írtam róluk, nem azért, mert nincsen vé­leményem, hanem úgy véltem és úgy gondolom most is, hogy - eze­ket a kérdéseket Erdélytől távol és az ottani viszonyokat közelebbről nem ismerve - helyesebb, ha nem a magukat néptribunként feltün­tető, önjelölt vezérek véleményét közöljük a szlovákiai magyar olva­sóval, hanem az erdélyi szakem­berek adatait. Talán lehetne szólni a „baloldali nacionalizmusról” is, ha akár Putyint, akár Jelcint, akár bárki mást ebből a csoportból bal­oldaliként jellemezhetnénk, ami kizárólag abban az esetben lenne elképzelhető, ha elfogadnánk ama abszurd, noha a jobboldali sajtóban sűrűn felbukkanó felté­telezést, amely szerint az orosz nemzetnév szinonimája lenne a szocializmusnak, a baloldaliság- nak vagy a kommunizmusnak. Ugyebár azt azért mégsem kép­zelhetjük józan ésszel és a tények ismeretében, hogy a bolsevikok által kivégzett II. Miklós cár utol­só, jekatyerinburgi lakhelyét előbb leromboló, majd utóbb a cári család pravoszláv szentté va­ló avatását kezdeményező Jelcin baloldali politikus lett volna? És szomorú tény a magyarság fogyá­sa, de azért érdemes lenne arról is gondolkozni, hogy miért csök­ken folyamatosan a teljes autonó­miának örvendő finnországi své­dek lélekszáma (1920-ban az összlakosság 11 százalékát alkot­ták, 1990-ben már csupán a 6,1 százalékát), nem is szólva arról, hogy a finnek demográfiája sem emelkedő tendenciát mutat. Ilyen tényekről érdemes lenne vi­tatkozni, de nem a szerencsétlen, 1977-es kiadású Idegen szavak kéziszótárát forgatni mint tudo­mányos forrásmunkát... E. Fehér Pál A ... - : . KOMMENTÁR Már várjuk a márciust NAGY ANDRÁS Ősszel még teljesen úgy tűnt, előre lejátszott meccsről van szó, így igazán komolyan senki sem csodálkozott azon, hogy Eduard Kukán már akkor megkezdte kampányát. Ugye, so­kan emlékeznek rá, hogy csak megmosolyogták, amikor té­len egyszer csak a kilincsükön találtak egy üdvözletét a kül­ügyminisztertől. Nem figyeltünk oda túlságosan, hiszen már- már biztosak voltunk benne, hogy ő fog nyerni, s a győztes­nek, akár a leendőnek is, ugye, egy kicsit mindig többet sza­bad, mint a többieknek. Ezután jött Eubo Roman a hihetetle­nül átlátszó és bugyuta reklámplakátjaival, melyekről ennek a lapnak a hasábjain is írt valaki egy ismert amerikai sláger refrénjét kölcsönvéve. Rudolf Schuster újra különutas, a köz- társasági elnök először mártírt formál magából, majd kije­lenti, hogy nincs is pénze kampányra, de azért figyeljük meg, hog^ az elmúlt pár hónap alatt mintha feléledt volna, folya­matosan járja az országot, mindennap fogad valakiket. Ő ezt természetesen úgy állítja be, hogy államfői feladatait teljesí­ti, de azért valljuk be, a kampányt és ezt a munkát nem lehet egymástól elkülöníteni. A legutolsó vitatott eset, a most hét­végi vatikáni látogatás is komoly vitát váltott ki. A koalíciós pártok közül ketten már most jelezték, hogy nem mennek Schuster kíséreteként a Szentatyához, mert ezt a kampány részének tekintik; az ellenzékből a kommunisták ideológiai okokból, a HZDS Meciar miatt nem csatlakozik az ál­lamfőhöz. Valószínűleg nem marad más hátra, mint a telje­sen ateistaként viselkedő smeresekkel feltölteni a csoportot. Az eddigi legprimitívebb húzása Ján Králik SDE-es jelöltnek volt: tegnapelőtt bejelentette, hogy a kampány végén külön­böző kategóriákban díjakat oszt majd ki az újságírók között attól függően, hogy milyen gyakran írtak róla lapjukban, il­letve milyen fényben tüntették fel. Nyilván a zsűri elnöke ő lesz, hiszen csakis önmaga szeretné eldönteni, hogy mennyi­re tárgyilagosak a róla megírt anyagok. Ez azért már rosz- szabb, mint amikor direktbe lefizetik az újságírót, hogy írjon PR-cikket erről vagy arról a jelöltről. Hogy Vladimír Meciarról se feledkezzünk meg: ő tegnapelőtt mutatta be új assziszten­sét, aki a kampány alatt segíti. A háromszoros miniszterelnök maga mondta el, hogy már nem szőke bombázót vett maga mellé, hanem egy igen derék, frissen érettségizett közép-szlo­vákiai táncoslányt, akinek ez lesz az első komolyabb feladata, ahol helyt kell állnia. Természetesen Meciar azt sem felejtette el megjegyezni, hogy az asszisztensére már a felesége is rábó­lintott, így senki sem szólhat semmit, meg különben is, az il­lető a legfiatalabb gyermekénél is fiatalabb. A valódi kam­pány még el sem kezdődött, de már most van min röhögni. Nem voltak még televíziós viták, nem láttunk egyetlen reklá­mot sem a tévében, nem voltak igazi nagygyűlések, csak suttyomban járja mindenki az országot. Mi lesz itt, ha márci­usban valóban elindul a kampány? JEGYZET Borivóknak való SZÁSZI ZOLTÁN Eurócentekért vásárolják az olasz „boralapanyagot” a szlo­vákiai borüzemek. Jó hír is le­hetne, mondván, majd finom nedűket kortyolgathatunk idegen tőkén termett, hazai tőkés által palackozott bor gyanánt. De egy kis odafigye­lés kellene. Arra, hogy tulaj­donképpen mit is iszunk. Mert mit tesz szegény csóró itt, e tájon? Elmegy szezon­munkára. Mondjuk, a napfé­nyes Itáliába. Lehúzza a két hónapját vagy fél évét. Alszik hol sátorban, hol valamiféle ideiglenes szálláson, eszik is meg nem is, mert ha haza is akar valamit hozni a pénzből, ami bizonytalan, mint a kutya vacsorája, akkor még az evést is meggondolja, aztán inkább csempészi ki az oldalnyi sza­lonnát hátizsákban, és eszi meg eszi meg eszi reggel, dél­ben, este. Mert kell az a frá­nya euró haza. Ha meg vissza­jön, akkor úgy gondolja, tán vesz már egy üveg bort a ha­zaérkezésre. Azon meglepetve látja, hogy kinti alapanyagból készült. Vörös is, bornak is tűnik, de az szent biztos, hogy annyiért, amennyiért a sarki----------------------------—?-rr-' ■ ■ kö zértben olasz bornak van kikiáltva, nem lehet igazi minőségi. Mert az még ott is drága. De itt jó nekünk a panes is, csak hülyítsen. Amerre meg megy az ember, szőlő térdig gazban, csak a családi vállalkozásban, kínke­servesen, alig haszonnal művelt borászatokban látszik, van azért rendes borivó hazafi is e tájon. Még akkor is, ha mindenfélével foglalkozó, csődbejutott cégeket felvásá­roló tőzsdecápák tulajdonába került a borüzem. Eurócente­kért veszik a tartálykocsikban szállított boralapanyagot, a hazai termelőtől át se vették, vagy ha igen, akkor meg nem kapott érte, csak filléreket. Aki meg inná, az kint, a napfé­nyes délen dolgozott, dolgo­zik a szőlő metszésén, kapálá­sán, szüreten meg mindenhol, ahol valamit lehet keresni. Már most is készülnek ki a fi­úk. Jön a metszési szezon. Na­pi 30 euró tisztán, leszámítva a költségeket, ha nem eszik kint az ember fia, csak hazai készletből él javarészt. Nem rossz pénz, annyit itt nem le­het egy nap tisztán megkeres­ni. Menni, indulni kell egy-két héten belül. Válogatják hát, melyik szalonna fér be a háti­zsákba jobban. Jó bor meg ke­rül hozzá ott kint. Mert ide már csak a lőre fog jutni. Egészségünkre! —rrr------Fj—r~"-----rr———---------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom