Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-11 / 34. szám, szerda

2004. február 11., szerda 3. évfolyam 6. szám NÉZŐTÉR Egy vasajtó mögött ott várakozik a profi mészáros A texasi láncfűrészes HORROR Volt egyszer valahol Amerikában egy Ed Gein nevű szerencsétlen fi­gura, aki vidéki magányában szép lassan bekattant, és mindenféle szörnyű dolgokat művelt halottak­kal és élő emberekkel. Az eset a so­rozatgyilkosok sötét krónikájának egyik leghíresebb fejezeteként ma­radt ránk, nem utolsósorban a szép számú megfilmesítésnek köszön­hetően, amelyek természetesen va­lamilyen vonatkozásban mindig el­rugaszkodtak a valós események­től. Az egyik legnagyobb hatású da­rab, Tobe Hooper 1974-es The Te­xas Chain Saw Massacre című hor­rorja például többek közt a címbeli láncfűrész hozzáadásával dobta fel a sztorit. A film eddig hivatalos for­mában nem jutott el a magyar kö­zönséghez, vadonatúj remake-je azonban, íme, megérkezett. A hetvenes évek közepén járunk a nagy texasi pusztaságban, ahol egy ldsbuszban füvezgető fiatalok jókedvű társasága száguld egy dal­lasi rockkoncert felé. Az úton egy­szer csak egy rongyolt ruhájú lány­ra lesznek figyelmesek, felveszik a kocsiba, aztán néznek nagyot, ami­kor a magába borult lány váratla­nul megöli magát. Innentől kezdve aztán csak rosszabb jön, a helyi se­riff nem kifejezetten bizalomger­jesztő, s mintha a szolgálatkész helybeliekkel sem stimmelne vala­mi... Egy hatalmas vasajtó mögött pedig már ott várakozik Bőrpofa, a profi mészáros, amatőr bőrdísz­műves pöfögő masinájával. Az eddig főleg videoklipeket ké­szítő Marcus Nispel nehéz feladat­ra vállalkozott, de jóindulattal is csak félsikerként könyvelhetjük el az eredményt. A vérengzések mennyiségét tekintve túltett az eredetin, de annak velejéig beteg hangulatát csak megközelítenie si­került. Ötletes az indítás (félig- meddig folytatásnak is tekinthe­tő), de az eredetiség ezzel ki is me­rül, megszokott horrormeg­oldásokkal operál a film, de leg­alább hű annyira a jól bevált recep­tekhez, hogy hátszőrborzolóként kiválóan működik, (est) A texasi láncfűrészes (The Te­xas Chainsaw Massacre), szí­nes, amerikai film 2003, 98 perc. Rendezte: Marcus Nispel, Szereplők: Erica Leerhsen, Jessica Biel, Jonathan Tucker, Mike Vogel A film megőrizte az eredeti regény szellemiségét, ugyanakkor a legmodernebb technikát is adaptálja Pán Péter A XX. században nagy kar­riert befutott meseregé­nyek első darabja John M. Barrie 1902-ben megjelent Pán Péter című könyve volt, amit a későbbiekben számos alkalommal dol­goztak fel színházban és mozifilmben egyaránt. MESEFILM Különös módon azonban élősze­replős mozgókép mindeddig nem készült a meséből, valamennyi fel­dolgozás animációs film volt. A most megszületett élőszereplős verzió rendezője, az ausztrál P. J. Hogan (Muriéi esküvője; Álljon meg a nászmenet!) számára egy­aránt fontos volt, hogy a film meg­őrizze az eredeti regény szellemi­ségét, ugyanakkor a legmoder­nebb technikát is adaptálja. Hogan ennek megfelelően alig eszközölt változtatásokat az eredeti történe­ten, ugyanakkor nem spórolt a speciális effektusokkal, és megkö­zelítően 1200 trükkfelvételt vetett be a filmben. A mese hőse egy Wendy Darling nevű kislány, aki éjszakánként a le­gendás kalóz, Hook kapitány és a Ids kohold, Pán Péter csatározásai­nak történeteivel szórakoztatja testvéreit. A happeningnek azon­ban Wendy apja hamarosan véget vet, és a retorziók sem maradnak el. Pontosabban nem maradnának el, Wendynek és testvéreinek ugyanis nyoma vész: maga Pán Pé­ter invitálja meg őket Soha­országba, abba a világba, amely­ben Wendy történetei játszódtak, így a Darling gyerekek egyik pilla­natról a másikra a maguk által kiöt- lött mesében találják magukat. Nem tudni, hogy a Pán Péter élő- szereplős változatának elkészítésé­hez a döntő lökést az utóbbi évek­ben a speciális effektusok terén végbement hihetetlen fejlődés, avagy a közelmúltban született ne­vezetes varázsmesék (A Gyűrűk Ura; Harry Potter-széria) filmadap­tációinak sikerei adták-e meg. Akár így, akár úgy történt, a Pán Péter ezen verziója nem tűnik hakninak, hanem intelligens, elegáns, ötletes és érdekfeszítő darab, (est) Pán Péter (Peter Pan), színes, amerikai film 2003, 113 perc. Rendezte: P. J. Hogan, Szereplők: Jason Isaacs, Jeremy Sumpter, Rachel Hurd-Wood, Ludivine Sagnier, Lynn Redgrave, Olivia Williams A legjobb külföldi film kategóriájában Oscar-díjat kapott német film egy zsidó család sajátos menekülési módján keresztül mutatja be a világháború kegyetlenségét Hontalanul Afrikában • FILMDRÁMA A történet 1938-ban kezdődik: a zsidók elleni, az emberi méltóságot eltipró intézkedéseket a megbé­lyegzettek csak szülőhazájuk elha­gyásával tudják elkerülni. A film bevezető perceiben két helyszín (Németország és Afrika), két kü­lönböző civilizáció párhuzamos be­mutatásán keresztül ismerhetjük meg egy kettészakadt zsidó család kényszerű választását: Walter, a ta­nult, jómódú családapa, aki nép­szerű bíróként tartotta el az addig békés Németországban gyönyörű feleségét és kislányát, Reginát, Af­rikába kényszerült. A cselekmény akkor kezdődik, amikor az otthon­maradt családtagok Hitler további rendelkezései elől Walterhez me­nekülnek a sivatagi országba, Ke­nyába. A megbecsült értelmiségi hivatás helyett szarvasmarhafarmi munkát végző családfő hamar megszokja a mindennapos fenn­maradásért folytatott fizikai küz­delmet; kislánya gyermeki kíván­csisága miatt nyitott egy másfajta nép emberei iránt, felesége azon­ban, aki a legújabb ‘38-as divat sze­rinti ruhákban érkezik, nehezen adja fel eddigi városi életvitelét. A film 12 Afrikában töltött évről me­sél, amely alatt a főszereplő család­tagok a beilleszkedési nehézségek, az igaz barátság, á szerelem és a hazaszeretet kérdéseire választ ke­resve válnak érett felnőttekké. Caroline Link produkciójának fi­gurái tökéletesen kidolgozottak, jellemfejlődésük precízen kerül áb­rázolásra (zseniális dramaturgia: anya és gyermeke egyszerre válnak felnőtté), mindezt pedig a termé­szetfilmeket idéző csodás képi vi­lág - a tájak, állatok és a civilizálat­lan népek kultúráját bemutató fel­vételek hangulata fokozza. A Hontalanul Afrikában igazi kü­lönlegessége témafelvetésében és műfajában rejlik: sajátos holocaust drámát nézünk, mely a hitleri Né­metország és a munkatáborok be­mutatása nélkül tökéletesen érzé­kelteti a második vüágháború tör­ténéseit, a zsidók helyzetét és a vi­lág széthullását. Egy távoli, idegen ország menekültstátuszú beván­dorlóinak sorsán keresztül kapunk információkat az európai viszo­nyokról: egy afrikai napsütésben kézhez kapott levél tudósítása a ro­konok elhurcoltatásáról hiteleseb­ben tátja elénk a tehetetlenség fáj­dalmát, mintha direkt képeket kap­nánk a gettó kegyetlenségéről. A lírai képsorok, a lineárisan kibomló cselekmény, az eredeti dramaturgia és a fegyelmezett színészi játék teszik a méltán Os- car-díjas alkotást a filmtörténet egyik legszebb és leghitelesebb második világháborús drámájá­vá. (mozinet) Hontalanul Afrikában (No­where in Africa), színes, német film 2002, 141 perc. R.: Caroline Link, Sz.: Juliane Köhler, Regine Zimmermann, Gábriellé Odinis, Matthias Habich, Merab Ninidze

Next

/
Oldalképek
Tartalom