Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)

2004-02-11 / 34. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 11. Európai unió ll Egy magyarországi lány tanulságos kálváriája: „Egyszerűen csak peched volt” - mondták neki a gyűjtőben Kitoloncolva Nagy-Britanniából 2003. október 17. Heath­row repülőtér, London. Éva beállt a sorba, útlevél-ellen­őrzésre. Még egyszer végig­gondolta, mit fog mondani a tisztnek, ha az ablakhoz jut: diákvízumot szeretne, lehetőleg több hónapra, hi­szen felvették az egyik leg­jobb oxfordi iskolába, nyelvtanárképzésre. FÉDERER ÁGNES Befizette az első hónap tandíját, ezer fontot, van diákigazolványa, egészségbiztosítása, bankszámlá­ja, albérlete, néhány héttel koráb­ban megvette a tankönyveket is, tehát elintézett mindent, majd el­repült még elbúcsúzni Budapestre a családjához, no meg elrendezni néhány függőben marad ügyét, de most végre itt van. Kicsit szorong ugyan, mert két nap múlva kezdődik az iskola, in­tenzív hónapja lesz, reggel 9-től éjjel 11-ig tartanak majd az órák hétvégén is...- Miért akar belépni az ország­ba? A tiszt már másodszor tette fel a kérdést. Szigorúan Évára nézett, aztán tovább forgatta az útlevelét.- Tanulni szeretnék - válaszolta Éva, kicsit megszeppenve.- Minek járna valaki nyelvtan- folyamra, ha ilyen jól beszél ango­lul, mint maga - mondta erre a tiszt.- Elnézést, én nem nyelvtanfo­lyamra járok majd, nyelvtanárnak tanulok. Itt vannak a papírjaim...- Na, üljön csak oda félre - vá­gott közbe a férfi, és intett egy má­sik egyenruhásnak, aki elvette Éva útlevelét, meg az összes papírját, majd eltűnt egy ajtó mögött. Éva türelmesen várt. Aztán jött valaki, aki újabb negyedórát fag­gatta arról, hogy miért akar belép­ni az országba. A lány megismétel­te, amit már elmondott, tanulni, felvették Oxfordba... Éjjel egyre fogyott el a türelme. Követelni kezdte, hogy valaki intézkedjék már az ügyében. Ekkor egy nő újra meghallgatta, ő mondta ki elő­ször, miért tartóztatták fel.- Van az útlevelében egy 2001- es pecsét is, ezek szerint maga éveken át illegálisan élt, és dolgo­zott Angliában - mondta ki a tiszt­nő az ítéletet.- Dehogy! - próbált tiltakozni Éva. - Valóban jártam itt többször, például 2001-ben, mert az a nem­zetközi vállalat, amelynél alkalma­zásban álltam, továbbképzésre kül­dött ide. De aztán hazamentem. Nézzék meg újra az útlevelemet.- Biztosan kitépett belőle né­hány lapot.- Sorszámozott lapokat hogyan lehetne kitépni?- Sajnálom - zárta le ekkor a beszélgetést a vele szemben ülő nő. Évát hamarosan elszállították egy leginkább börtönre hasonlító gyűjtőbe. Mindenét elvették, a be­tegsége miatt fontos gyógyszereit, de még a fogkeféjét is, lefotózták, azonosító sorszámot kapott. Itt tartották a kitoloncolásáig. Ukrán és orosz prostituáltakkal volt együtt, akik azt állították, pofára megy az egész, minden attól függ, hogy kit fog ki az ember az útle­vél-ellenőrzésnél. - Egyszerűen csak peched volt - magyarázták Évának. Egy héttel később újra kocsiba rakták a magyar lányt, és kivitték a reptérre. Hosszú órák voltak még az indulásig.- A kitoloncolásra várók termé­ben vágni lehetett a füstöt - em­lékszik vissza a lány -, az erős húgyszag átitatott mindent, eskü­szöm, ilyen jelenetet addig csak dél-amerikai kokaincsempészek­ről szóló filmekben láttam. Ami­kor beléptem, hirtelen hat jamai­cai férfi kezdett el körözni körülöt­tem, egyre közelebb és közelebb jöttek, na, akkor már üvöltöttem... Évát végül kimentették a reptéri tisztek, majd szerencsésen haza­ivá Oxfordról álmodott. (Képarchívum) tért. A következő két hétben csak ült az egyik barátja budapesti la­kásában, és egyfolytában zoko­gott. Megpróbált segítséget kérni a budapesti brit nagykövetségen. Egy kedves ügyintéző hivatalosan azt közölte, sok hasonló panasz érkezik hozzájuk, barátilag pedig azt tanácsolta: ha lehet, maradjon inkább itthon.- De hát ott van mindenem - ma­gyarázta a lány -, itthon felszámol­tam az életem, pénzzé tettem és el­ajándékoztam az ingóságaimat. Mielőtt végképp feladta volna, kapott egy „fülest”, miszerint ha Írországon keresztül utazik, talán nagyobb szerencsével járhat. Új útlevelet csináltatott. Január 3-án szállt le Dublinban. Másnap átha­józott Walesbe. A határon az első kérdés és válasz (Miért nincs vízu­ma? Hát azért, mert magyar ál­lampolgároknak nem kell vízum) után Éva őszintén elmondta, ho­gyan járt tavaly októberben. Erre azonnal bilincsbe verték, ujjlenyo­matot vettek tőle, majd gyűjtőbe került.- Az ítélet így hangzott: törvény- sértő volt a beutazásom, továbbá nem indokolt az ott-tartózkodá­som sem - meséli. - Hiába érvel­tem, hiába kértem ügyvédet, sem­mi. A kirendelhető ügyvéd nem ve­szi fel a mobilját, mondták. Majd később. Aztán nem lett később, mert elszállítottak máshová, ahol meg nem találták az ügyvédek névsorát. A kitoloncolásom pilla­nataiban egy reptéri tiszt úgy bú­csúzott tőlem: lehet, hogy jogtalan döntés született az ügyemben, de már nincs mit tenni. A lány azt tanácsolja a hasonló célból kiutazó fiataloknak, hogy nem árt az elővigyázatosság, azaz érdemes előre tájékozódni. Talán jobb lett volna, ha mégis vízumot kér előre. Az idegenrendészeti ha­tóságokat ugyanis nem érdeklik a körülmények, ha arra gyanakod­nak, hogy a tanulás csak alibi, a beutazó pedig valójában illegális munkavállaló, könyörtelenül visszafordítják. A 28 éves lány valódi nevét nem meri egyelőre nyilvánosságra hoz­ni, mert fél. Attól például, hogy zárolják az angliai bankszámláját, amelyen minden megtakarított pénze van. És nem adta fel azt sem, hogy valahogy majd csak el­juthat Oxfordba. (NSZ) Oslo mégis korlátozza a kelet-európai munkaerőt Továbbra is engedéllyel MTI-HÍR Norvégia váratlanul megváltoz­tatta korábbi álláspontját a kelet­európai munkaerő beengedésé­ről, úgy döntve, hogy mégis korlá­tozza azt. Norvégia - amely nem tagja az Európai Uniónak, de annak legtöbb szabályát kívülállóként is betartja - korábban közölte, hogy az EU új tagországaiból az unió májusi bőví­tése után megszorítás nélkül befo­gadja mindazokat, akit munkát kí­vánnak vállalni az országban. A jobbközép pártjával kisebbségben kormányzó Kjell Magne Bondevik miniszterelnök azonban hétfőn kö­zölte: olyan javaslatot nyújtanak be a parlamentnek, amely szerint a kelet-európai országok állampol­gárainak - egyelőre meghatározat­lan ideig - továbbra is munkaválla­lási engedélyért kell folyamodniuk az országban. Ciprus és Málta lakói korlátlanul kereshetnek munkát Norvégiában. Bondevik az NTB norvég hírügynökségnek elmond­ta, a kormány szívesen tette volna lehetővé már az EU-bővítés első napjától, hogy a kelet-európaiak munkavállalását ne korlátozzák. Mivel azonban minden szomszé­dos országban átmenetileg vissza­fogják a keletiek befogadását, félő, hogy a keleti munkaerő aránytala­nul nagy nyomást gyakorolna Nor­végiára és annak nagyvonalú szoci­ális juttatási rendszerére. A norvég döntést befolyásolta az EU-tag Svédország kormányának múlt he­ti határozata, amely szerint Stock­holm - szintén ellentétben a libera­lizált munkapiacot hirdető korábbi álláspontjával - még legalább két évig fenntartja a munkaerő-korlá­tozásokat az Európai Unió 10 új tagállamából érkező személyekre. A svédek minden új személygépkocsiba beszereltetnék Kötelező lehet a jövőben a sebességkorlátozó rendszer MTI-HÍR Könnyen lehet, hogy hamaro­san csak olyan új autókat lehet pi­acra dobni az Európai Unióban, amelyek fel lesznek szerelve se­bességkorlátozó automatikával - adta hírül a La Derniere Heure cí­mű belga napilap. Ez az automati­ka egy műholdas helymeghatáro­zó rendszerből, s egy digitális tér­képből áll: az utóbbin jelezve van­nak a sebességkorlátozó táblák, s mihelyt az autó ezekhez ér, a rendszer automatikusan a megkí­vánt sebességre csökkenti a hala­dási sebességet. Az automatikát a vezető felülbí­rálhatja, de csak nagyon rövid út­szakaszra (például egy előzés ide­jére.) A lap megírja, hogy az elmúlt hónapokban a belgiumi flamand város, Gent utcáin kísérletképpen több tucat ilyen kocsi közlekedett, s a kísérletet hamarosan - nagyobb méretekben - Brüsszelre is kiter­jesztik. Az eredmények nagyon jók: a genti kísérletben részt vevő autókkal egyetlen baleset sem tör­tént, miközben kisebb volt az üzemanyag-fogyasztásuk, s érde­kes módon még a sofőrök is elége­detten nyilatkoztak. Mint mond­ták, egyáltalán nem kellett figyel­niük a sebességkorlátozó táblákra, és soha nem kaptak büntetést... Ilyen sebességkorlátozók már működnek a kamionokban és az autóbuszokban, s nincs túl távol az az idő, amikor a magánautók­ban is szériafelszereléssé válhat­nak. Mint a kísérletet irányító genti egyetem szakértője elmond­ta, Svédország közösségi szintű szabályozást kért ebben az ügy­ben, s 2008-tól érvénybe léphet egy olyan új EU-rendelkezés, amely kötelezővé teszi ilyen be­rendezések beszerelését minden új gépkocsiba. Az EB irányelve szerint munkaidőnek számít az az időszak is, amikor az alkalmazott ugyan nem dolgozik, de munkáltatója rendelkezésére áll Megállítaná a munkahelyeken a blokkolóórát az Európai Bizottság ÜJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Aki túlórázott már ingyen, tud­hatja, a munkaidőre vonatkozó rendelkezések és a valóság nem mindig fedik egymást. Az Európai Bizottság most felülvizsgálja a többek között heti 48 órányi mun­kát engedélyező uniós rendelke­zéseket. A legfontosabb változás azonban nem a munkaidő csökke­nése.lehet, hanem az, hogy a jö­vőben a tagországok nem húzhat­ják ki magukat az irányelv teljesí­tése alól. Nehéz lenne azt állítani, hogy a munkaidőről szóló uniós direktí­va a szervezet legmerészebb in­tézkedései közé tartozna. Az 1993-ban elfogadott irányelv 48 órában maximálta a heti munka­időt, miközben egy átlagos nyu­gat-európai munkaszerződésben gyakran már 40 óránál is keve­sebb szerepel, Franciaországban pedig a szakszervezetek szavát meghallva, az előző, baloldali kormány mintegy szociális vív­mányként kínálta fel a harmincöt órás munkahetet. A túlmunka a csatlakozó álla­mokban általános jelenség. Míg a teljes munkaidőben dolgozó EU­polgárok átlagosan 38,2 órás munkahétről számoltak be, az Eu­rópai Alapítvány az Élet- és Mun­kakörülmények Javításáért (Eu- rofound) nemrég megjelent ta­nulmányából kiderül: a tagjelöl­teknél átlagosan 44,4 órát dol­goznak. A munka ünnepe A munkaszüneti napokat álta­lában a központi kormányzat jelö­li ki, és vonja vissza, mint tette azt nemrég a francia kormány: Párizs a nyugdíjasoknak nyújtott támo­gatásokra hivatkozva ettől az év­től munkanappá nyilvánította pünkösdhétfőt. Egyes országok­ban léteznek helyi ünnepnapok. Portugáliában a városok védő­szentjének napján rendezett bú­csú idején (Lisszabonban Szent Antal, Portóban Szent János) nem kell dolgozni, míg Belgium­ban egyes államilag meghatáro­zott ünnepnap felcserélhető egy regionális vagy ágazati ünneppel. Hollandiában, Dániában és Nagy- Britanniában pedig a kormány­rendeletek és kollektív szerződé­sek is meghatározzák a munka­szüneti napokat. Az ünnepnapok áthelyezésére is több országban akad példa: Spanyolországban a munkahét közepére eső szünetet hétfőre te­heti át a kormány, míg Portugáliá­ban egy cég egyezkedhet dolgo­zóival, ha más napon szeretné megtartani az ünnepet. Ám ha az ünnep vasárnapra esik, az több­nyire elvész. Belgiumban ezzel szemben a következő hétfőn, Lu­xemburgban a következő három hónapban egy napon nem kell dolgozni, míg Olaszországban egynapi fizetés jár az „elveszett” szabadnap helyett. Spanyolor­szágban és Portugáliában a cégek fizethetik, de általában az éves szabadság egyik napját veszik el az alkalmazottól. Brüsszel közbelép Az Európai Bizottság most fel­kérte a szociális partnereket: vizs­gálják meg, hogyan lehetne telje­síthetővé tenni a munkaidő-sza­bályozást. Ez, a túlórával együtt 48 órás munkaidő mellett, napon­ta legalább 11 órás pihenőt, leg­feljebb nyolcórás éjszakai műsza­kot, minden hatodik ledolgozott óra után szünetet, hetente leg­alább egy pihenőnapot és évi négy hét fizetett szabadságot ga­rantál. Az, hogy a kérdés nem bonyo­lult, jól mutatja egy nemrég szüle­tett európai bírósági határozat. A testület tavaly szeptemberben Norbert Jaeger német orvos kere­setére úgy döntött, a készenléti idő is munkaidőnek számít, még akkor is, ha a dolgozó akkor nem végez munkát, legfeljebb a telefon mel­lett várja a hívást a kórházból. A di­rektíva ugyanis kimondja: munka­időnek számít az az időszak is, amikor az alkalmazott munkálta­tója rendelkezésére áll. Az amúgy teljesen logikus érvelés a német kormány számításai szerint 1,75 milliárd euró többletkiadást jelent az ország egészségügyi intézmé­nyeinek, mivel 24 százalékkal kell megnövelniük az orvosi állo­mányt, ami jó hír lehet mintegy 12 ezer orvosjelölt számára. Nyolc óra munka A legnagyobb gond azonban nem az ügyelettel van. A bizottság számára nagyobb főfájást okoz az opt-out (felmentés az uniós sza­bály betartása alól) lehetősége. Annak idején a britek harcolták ki, hogy a 48 órás plafont ne kell­jen betartaniuk, és ők azok, akik leginkább élnek is vele. Ezt ugyan feltételekhez kötik - a dolgozót például nem érheti hátrány, ha nem vállal több munkaórát, és a munkavédelmi hatóság ezek alap­ján egészségügyi kockázatok mi­(Illusztrációs felvétel) att vagy biztonsági megfontolá­sokból intézkedhet a munkaidő csökkentéséről -, de nem ez az ál­talános jelenség, hanem a hosz- szabb munkaidő. Jóllehet, a bri­tek átlagosan 37,5 órát dolgoznak egy héten, az Eurostat adatai sze­rint az ottani munkaerő 16 száza­léka dolgozik többet heti 48 órá­nál. A kilencvenes évek elején ez az arány még 15 százalék volt. Más kérdés, hogy a 48 óránál töb­bet dolgozók 46 százaléka vezető pozícióban dolgozik. Rájuk - a háztartásbeliekhez és a papokhoz hasonlóan - amúgy sem vonatko­zik a rendelkezés. (MH) Eves átlagos munkaórák száma Európa egyes országaiban, 2002 Egy kereső ténylegesen ledolgozott éves munkaóráinak száma 2002-ben Cseh Közt Szlovákia Görögország Spanyolország Portugália Nagy-Britanraa Írország Olaszország Svédország Belgium Franciaország Dáma Németország Hcílandia A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom