Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-07 / 31. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 7. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Én és a zsidók JÓKAI MÓR Mi tűrés-tagadás, én bizony gyermekkoromban antiszemita voltam, mint sok fejletlen ember. A szolgálóink telemesemondták a fejemet azzal, hogy a zsidók a pászka ünnepükhöz keresztyén gyermekek vérét használják: s a mi házunk és az iskola között esett éppen a Baranyay-kúria, melynek zsidóknak szabad volt lakni. A sakter is ott lakott. Mindennap láttam, mikor az elvágott nyakú hidakat kihozták a kapuján a zsidó asszonyok: a képzeletem kiegészítette a többit. (...) Mikor aztán nagyobbra megnőttem,. akkor elküldték Pozsonyba, német szóra. Ott aztán megtanultam azt, hogy van a város végén egy elátkozott hely, amit Schloss- bergnek hívnak: azt csupa zsidók lakják; annálfogva az a csoportosított fészke és tanyája minden Isten és ember ellen való bűnnek, úgyhogy, ha egy diákról megtudják, hogy a Schlossbergen volt, azt rögtön kicsapják az iskolából. Ebben a hitben megerősödve, ismét visszakerültem Komáromba, ahol még akkor híres gimnázium volt három bölcsészeti osztállyal. Zsidó diákkal még mindaddig az ideig nem találkoztam se líceumban, se gimnáziumban, de csak egy szállal sem. Minek is tanult volna a zsidó diákul? Hivatalt nem viselhetett, ügyvéddé, mérnökké nem lehetett. Mire való volna neki a diák nyelv? Csak azért, hogy Horatiusi megértse: „nunc est bibendum, nune pede liberó pulsandre tellus.” Hát szabad a zsidónak jó kedvének lenni? Bort inni és táncolni? Az volna a furcsa! Csupán egy tudományos pálya volt a zsidók számára nyitva, az orvosi, vagy mint akkor hívták, a doktori pálya. (...) Egyszer aztán, mikor éppen a poétái klasszist frekvenciáltuk, megtörtént az a csoda, hogy egy zsidó diák iratkozott be a klasszisunkba. Koricsánernek hívták. Nem volt már fiatal legény: a negyvenet meghaladta. Eddig az ideig a kalligráfia mestere volt: szépírást tanított, gratuláló iratokat másolt acélmetszéssel vetekedő módon. Biz ez sovány kenyér volt. Hajlott korára támadt az az ambíciója, hogy orvossá legyen: evégett előbb a humaniorákat kellett elvégeznie. A grammatikát, szintaxist megtanulta otthon, iskolába járás nélkül, ami óriási szorgalmába kerülhetett; mert nem volt valami különös gyors eszű. Nekünk tizennégy-tizenöt esztendős sihedereknek nagyon sok tréfát okozott ez a negyvenesztendős iskolatárs, az ő furcsa tagbaszakadt alakjával, borotvált képével, mausoló kiejtésével, akaratlan komikumával. Egy nap elmaradt a leckéről, s midőn másnap emiatt a tanárunk megdorgálta, azt mondá mentségül a jó Koricsáner:- Bocsánat, professzor úr, bizony nem jöhettem, mert a feleségem éppen tegnap ajándékozott meg egy kis fiacskával. Képzelhetni azt a jucundus hangulatot, ami erre a szokatlan mentségre felrivajlott az egész klasszisban. Csak a tanárunk nem nevetett rajta: ő mindent komolyan vett, s szerencsét kívánva a tanítványának az újszülötthöz, haza bocsátá őt erre a napra, hogy ápolja a feleségét, felhagyva neki a holnapra való leckét. A jó Koricsáner maga is igen komolyan vetté azt. Mint mindent az életben. A kalligráfiával nem fér össze a tréfa. Egyszer összedisputáltunk iskolaóra előtt: az öreg Koricsáner meg én. Az volt a vitás kérdés, hogy vajon a magyar mértékes versben a „h” betű mássalhangzó-e vagy nem? Én azt állítottam, hogy igen, ő meg azt, hogy nem. Én utoljára azt vágtam neki oda, hogy „mit tudsz te ehhez? te zsidó vagy!” - Erre ő nekem azzal döfött vissza, hogy: „te pedig csak gyerek vagy!” Borzasztó megbántás! Egy 14 éves férfiúnak azt mondani, hogy ő gyerek! Mai napság ezért párbajra hívnák a sértőt. Akkoriban rövidebben bántak el vele. Ó 41 éves volt, én 14. De én magyar voltam, ő pedig „zsidó” - ok és jogcím arra, hogy megfogjam a gallérját, s jó sort verjek a hátára ököllel. Mikor akként magyaráznám a „h” betű mássalhangzóságát a zsidó iskolatárs hátán, éppen akkor nyit be a tanárunk az iskolaterembe. Szigorú és igazságszerető derék ember volt: engem (pedig sógora voltam) e kihágásért megbüntetett; ott marasztott az iskolában: csak este volt szabad hazamennem. Ami nagy szégyen volt. Otthon pedig az anyám fogott elő. Boldogult jó szülőm áldott jó szívű volt, de amellett szigorú, katonás természet. Kérdé, hol maradtam. Megmondom, nagy méltatlankodva, hogy milyen igazságtalanság történt velem: én tudom jól, hogy a „h” betű konszo- náns, idézhetem Vörösmartyt. „Cserhalom” ez daktikus, volna; valaki ellentmondott, azért megütöttem egyszer-kétszer: ezért ott marasztott a professzor.- De hát ezért minek kellett valakit megütni? - kérdé az anyám.- Hiszen csak egy zsidó volt!- Mit? - kiálta fél az anyám -, te azt mondod, hogy csak egy zsidó volt? Hát te előtted a zsidó nem olyan ember, mint más? Te lenézesz mást a vallása miatt? Te elfelejted, hogy a „mi” vallásunkat még ötven év előtt éppen így üldözték ebben a városban, ahogy te üldözöd most a zsidókat! Ezt nem tanultad te éntólem, se boldogult édesapádtól! Most rögtön eredj, és keresd fel azt a zsidó diákot, akit megütlegeltél, kérj tőle bocsánatot, és hozd tőle nekem írásban, hogy teneked megbocsátott. El voltam szörnyedve a drákói keménységű ítélet fölött.- Én megalázzam magamat az előtt a zsidó előtt?- Megalázod magad az Isten előtt, aki a zsidót veled egyenlőnek teremtette.- Hol keressem én azt most a városban?- Az a te dolgod, tudod jól, hogy melyik utcában laknak a zsidók. Jáxj végig házról házra, míg rátalálsz: nyisd fel a szádat, kérdezősködjél. Komárom nem nagy erdő. De nekem anélkül a szemem elejbe ne kerülj. Ez volt az ultimátum. Fatális állapot. Az ebédet már elmulasztottam, most még vacsorát sem kapok. De nem lehetett apellálni, (...) meg kellett törnöm magamat. Neltifanyalodtam, hogy hát megyek Koricsánert keresni a város végére, ott lakott. Hát amint az utcaajtót nyitom, valaki ugyanazt kívülről tolja befelé, s amint az ajtó kitárult, ott áll előttem az én kis Koricsánerem. A két vállát behúzva, a fejét szomorúan félre hajtva, azt kérdi tőlem a küszöbön megállva, szelíd, reszke- teg szóval:- Irasceris mihi? (Haragszol rám?) Hogy én haragszom-e őrá? S azzal alázatosan levéve a kalapját, azt mondja:-Azért jöttem hozzád, hogy bocsánatot kérjek tőled. Ő, a megvert ember jön bocsánatot kérni az inzultálójától! Pedig őt nem kényeszeríti erre odahaza senki. Neki nincsen erős, ítéletet osztó édesanyja, aki hozzám küldje, hatalmas parancsolattal! - s ő keres fel engem. Nekem a könny kicsordult a szememből, nyakába borultam, megöleltem.- Nem te kérsz éntőlem bocsánatot, hanem én tetőled: s már most jöjj' be az anyámhoz, s mondjuk el neki, hogy kibékültünk, megbecsüljük egymást.- Hiszen azért jöttem éppen hozzátok. Azzal bejött velem az anyámhoz s így szólt:- Eljöttem bocsánatot kérni a nagyasszonytól, hogy így megbántottam. Én vagyok a hibás, elismerem. Mert amiről disputál- tunk abban neki van igaza, a Móricnak. A „h” betű csakugyan kon- szonáns: csak poetica licentiából néha lesz belőle hehentés. Ezt megmagyarázta a professzor úr nekem. Azért bocsánatot kérek, hogy okot szolgáltattam Móricnak, hogy engem megüssön. De én nekem nem fájt, mert neki van igazsága és van jó ökle. Majd azzal az öklével meg fogja ó védelmezni a zsidót, mikor a zsidónak lesz igazsága. Ettől a perctől fogva lettem én filoszemitává. S nem csak ideális frázis volt ez nálam: átment az életbe is. Ahol csak iskolába jártam, mindenütt azon törekedtem, hogy iskolatársam a zsidó kommilitókat becsülettel traktálják. S ehhez nem kell egyéb, csak jó példaadás. A szeretetnek is van hódító ereje. (...) CSALÁDI KÖNYVESPOLC „Elmondani az elmondhatatlant” HAJTMAN BÉLA Többek között a címben idézett vezérelv ösztökélte Strba Sándort, hogy Jfosszas, kitartó, majdhogynem egy évtizedes szorgos gyűjtőmunkájának köszönhetően és eredményeképp könyv alakban feldolgozza az érsekújvári zsidóság történetét. A másik szándéka az volt, hogy az összeállított könyvvel lerója tiszteletét és kegyeletét a koncentrációs táborban elhalálozott nagyszülei előtt. Belső kényszer és indíttatás sarkallta arra, hogy munkájával ■emléket állítson a több ezer ártatlanul elhurcolt érsekújvári zsidó áldozatnak. A kordokumentumnak számító könyv több fejezetre tagolódik: a zsidók letelepedési engedélyének életbe lépésétől kezdve egészen napjainkig. Nagyon sok érdekes személyiségről, tudósról, irodalmárról, szabadságharcosról, ellenállóról, de még zsidó származású labdarúgókról is olvashatunk a kötetben. A holokauszt fejezetben mindazok az adatközlők, vallomástevők számolnak be 20. századi történelmünk szörnyűségeiről, a népirtás borzalmairól, akiknek sikerült túlélőkként hazajutniuk, s azok is vallanak, akiknek hozzátartozóik, szeretteik a lágerekben lelték halálukat. Ezekről az eseményekről a legbővebben és legmegrázóbban a szerző édesanyja, Strba Sándomé Herz Ilona számol be. A társszerző, Lang Tamás az 1945 utáni történéseket, a zsidó hitközség történetét és életét tárgyalja. Sajnos ezek a fejezetek is a megalázottságról, a meghurcoltatásokról szólnak: a munkatáborokról, a hadifogságban töltött évekről és további értelmetlenül kiontott emberéletekről. A kötet végén a zsidó ünnepekről is olvashatunk. A gazdag képanyaggal illusztrált könyv minden bizonnyal a széles olvasóközönség nagy érdeklődésére tarthat igényt. Ezt támasztja alá az is, hogy az érsekújvári könyvbemutatón zsúfolásig megtelt a Cse- madok székházának pincehelyisége. Ijz talán annak köszönhető, hogy Strba Sándor is, Lang Tamás is Érsekújvár kulturális és társadalmi életének megbecsült, meghatározó személyiségei közé tartoznak. A kötetnek ott a helye minden újvári honpolgár családi könyvespolcán. Vallási hovatartozástól, felekezettől függetlenül. (Strba Sándor-Lang Tamás: Az érsekújvári zsidóság története, Kalligram 2004) A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Fülviszketés Tartsuk tisztán a fület, mosakodásnál a fül kitörlése csak az ujjra csavart törülköző kényelmes és fájdalom nélküli bevezetéséig történjék. Viszketés esetén jól megmosott ujjal kivett lanolincinkkenőccsel kenjük be a fület. Fürdő- és mosdóvíz Lágy, tiszta és iható legyen, mert ebben a szappan is jól habzik és tisztító hatását is jobban fejti ki. Tudnunk kell ugyanis, hogy van kemény, azaz meszes, van lágy, azaz mészben szegény víz. A kemény vizet használhatóvá teszi a felfőzés, különösen ha szappant, szódát vagy hamuzsírt adunk hozzá. Fürdőszappan Legjobb az ún. házi szappan. Általánosságban a közönség inkább szeret mosdó (toilette) szappant használni. Valószínűleg tetszetősebb a külseje és illatos is. Hát nem műidig ezek a különben drágább szappanok a legjobbak, hanem tekintet nélkül, hogy cifra pakolásban és bódító illattal kerülnek forgalomba, azok, melyekben a legkevesebb szabad lúg van. Ezt csak úgy tudjuk megállapítani, hogy használjuk és ilyen módon abból, hogy csípte-e a szemünket vagy sern. Ha erősen csípi, az annak a jele, hogy fölös mennyiségben van benne szabad lúg. Az ilyen szappan szárítja a bőrünket, mert a bőr zsírját, melynek különben a bőr simaságát köszönheti, elvonja. Óvatosságból tanácsos a mosdószappant nyelvünkkel érinteni, és ha éget, csíp, akkor ne vegyük meg. Ha valamely szappannal meg vagyunk elégedve, maradjunk annál a fajtánál. Fürdőszivacs fertőtlenítése A szivacsot 24 óráig 8 százalékos sósavoldatfürdőben hagyjuk, hogy a meszes lerakódások és más tisztá- talanságok eltávolodjanak. Azután tiszta vízzel jól kimossuk és a következő fürdőt készítjük. 19 gr marókáli, 20 gr tarmin, 1 liter víz. Miután a szivacs 5-20 percig volt a fürdőben, fertőtlenített vízzel vagy karbolsavval addig mossuk, míg a tannin barna színe egészen elveszik. Az így fertőtlenített szivacsot 2-5 százalékos karbololdatban tartjuk. Fűrészpor elhasználása A fűrészport a háztartás legkülönbözőbb ágaiban használhatjuk. 1. Nagyon jó tetófedőanyagot nyerhetünk belőle. 2. Húsfélék füstölésénél a fűrészpor nagyon erős füstöt ad. 3. Folyosók, lépcsóházak, nagyobb termek padlóját megnedvesített fűrészporral tisztítjuk, mert minden port magába szed. 4. A fűrészpor ugyan nem valami magas értékű trágya, de jól alkalmazható állati trágya lekötésére, valamint állatok alá puha, száraz fekhelyül. Komposzttrágyá- hoz is keverhető. 5. Csúszós kövezetét, udvaron, kertben, utcán szintén előnyös fűrészporral behinteni. Füst- és koromszag Füst- és koromszagot könnyen eltávolítunk, illetve elkerülünk, ha a lángtól bizonyos távolságra ecetbe mártott szivacsot akasztunk, melyet időről időre kimosunk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936------ö? CSALÁDI KOR---------------Sz erkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
