Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-08 / 5. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 8. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Pillantás a hídról 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 Brahms és a macskák 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zatoichi (japán) 15.45,18, 20.15 MLADOSŤ: Három szín: kék (lengyel) 15.30, 17.30, 20 MUZEUM: Berlin felett az ég (német) 19 TATRA: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16.30, 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Kegyetlen bánásmód (amerikai) 15.40, 17.50, 18.50, 20, 21.10, 22.10 Titokzatos folyó (amerikai) 16.20, 19.10 Igazából szerelem (angol) 14.30, 18.10, 20.50 Némó nyomában (amerikai) 15.10, 17.30 Nyűt seb (amerikai-ausztrál) 19.45, 22.15 Flört a fellegekben (amerikai) 14.50, 16.50 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 15.20 Válás francia módra (amerikai­francia) 14.10,16.40,19.10, 21.50 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15.30,18, 20.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20, 16.40, 18.40, 20.40 How To Deal (amerikai) 15, 17.10 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 19.20, 21.30 Holdfényév (amerikai) 18.30,21 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 15.10,17.20, 19.30, 21.40 Titkok (francia) 20.10 Zatoichi (japán) 14.40, 17.40 PÓLUS - METROPOLIS: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 14:10; 16:50; 19; 21:05 Válás francia módra (amerikai-francia) 14.25,16.45, 19.10, 21.30 Holdfényév (amerikai) 15.10, 17.40, 20.05 Nyílt seb (amerikai-ausztrál) 18.05, 20.30 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15.35 Némó nyomában (amerikai) 15.15,17.25 Kegyeden bánásmód (amerikai) 15,17.05,19.15,21.25 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14,16,18 Zatoichi (japán) 14.30,16.55,19.20,21.45 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 19.40 KASSA TATRA: Hajó a vége (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16, 18, 20 ÚSMEV: Nyílt seb (amerikai­ausztrál) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Taxi 3 (francia) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Golyóálló szerzetes (amerikai) 17, 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 16.15,18.15,20.15 Apósok akcióban (amerikai-német) 17.45, 19.45 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) 14.15 A . Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új- zélandi) 12, 14, 16, 18, 20, 22 Hóhatár - A félelem felpörget (angol- német-luxemburgi) 18.15, 20.15 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16, 18 Lépéselőny (amerikai-kanadai-német) 15.45 Magasfeszültség (francia) 19.45 Ä medál (hongkongi-amerikai) 13.30, 17.45 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 13.45, 15.45, 17.45 Némó nyomában (amerikai) 14.15, 16.15 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 13.15,15.30,19.45 Új versek és novellák a Szőrös Kőben Szerencsés egyensúly FOLYÓIRATSZEMLE A Szőrös Kő címet viselő irodalmi és művészeti kéthavilap ötödik szá­ma az ünnepek előtt, tehát piaci szempontból éppen jókor jelent meg, és a karácsonyi hangulathoz nagyon illik Dániel Brunovský cím­lapképe. Egyébként a neves szlo­vák festőművész-grafikus illuszt­rálta a lapot, a 72. oldalon, a képzőművészeket bemutató Szó­kép rovatban interjút is olvasha­tunk vele, az alkotóval Horváth Erika beszélget. A folyóiratból (is) megtudhatjuk, M. Csepécz Szilviának új regénye fog megjelenni a közeljövőben. Az ebből vett részlet nyitja ezt a szá­mot. A regényben a szerző megpró­bál számot vetni a múlt rendszer történéseivel, a női főszereplő, Hanna szemszögéből. Persze nem szeretnénk csak erre az aspektusra redukálni a regényt, de egy részlet alapján nem akarunk találgatások­ba bocsátkozni. A lapot sokáig főszerkesztőként jegyző Juhász Ka­talin hosszú hallgatás után újabb versekkel jelentkezik, érzésünk sze­rint ezek a Mentés másként című kötetének hangvételét folytatják. Bárczi Zsófiának nemrégiben jelent meg első novelláskötete, ebből ol­vashatunk a lapban három novel­lát. Z. Németh Istvánnak gyermek­versei jelentek meg legutóbb, e lap­számban láthatóan nem ezek közül válogatott. Verseket olvashatunk még Haraszti Ágnes, Méry Mária, Dobry Judit és Haris Éva tollából; prózát Fister Mária Magdolna, Do­mény Andrea, Karcagi Magyar Margit és Merényi Krisztián közöl. A Gondolatnyi csend rovatban Hu­ba Márk arról értekezik, milyen le­hetséges alternatívák kínálkoznak a szövegközpontú interpretáció he­lyett. Sághy Miklós Wittgenstein metaforaelméletének változását kö­veti figyelemmel. Benyovszky Krisz­tián a krimi tudora, erről két kötete is árulkodik. A lapban a cseh detek- tívtörténet néhány változatáról tar­tott előadásának nyomtatott verzió­ját olvashatjuk. Kelemen Zoltán Vaj­kai Miklós Egy köteg pénz című kö­tetét elemzi, kiemelve: a magány el- fogulaüan és mesterkéleden ábrá­zolása Vajkai Miklós művészetének legnagyobb erénye. (KL) Szökős Kő iKftíWLOM. Ml U«/M, KNťrih t A komáromi Etnológiai Központ legutóbbi, két és félszáz oldalas évkönyvének anyagáról Gazdag Duna-völgyi seregszemle A Fórum Kisebbségkutató In­tézet komáromi székhelyű Et­nológiai Központja évkönyvé­nek negyedik számával jelent- keztett a közelmúltban. Az Ac­ta Ethnologica Danubiana cí­met viselő kiadvány, cél­kitűzéseit tekintve a Duna- völgy néprajzkutatásának fó­ruma kíván lenni. BAG IN ÁRPÁD Ezt jelzi az is, hogy a kötetben a ma­gyar mellett németül és szlovákul is olvasható néhány írás. A kiadvány vüágosan tagolt: tanulmányokat, konferenciákon elhangzott ediőadá- sokat, kisebb közleményeket, anyagközléseket, könyvismertetése­ket, annotációkat és nekrológokat tartalmazó rovatokat tartalmaz. A két és félszáz oldalas évkönyvet Liszka József tanulmánya nyitja (Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához), melyben Közép- Európa talán legnépszerűbb szent­jének kisalföldi vonatkozásait és eu­rópai összefüggéseit vizsgálja a szer­ző. Lukács László a vándorló temp­lomok, kápolnák problematikáját tárgyalja a következőkben (Egy ván­dorló templom útja Vágmagyarádtól Ráckevéig). Az Európa-szerte ismert vándormonda helyi vonatkozásait mutatja be, többek között egy, a po­zsonyi Szlovák Központi Levéltár­ban őrzött 1732-es keltezésű tarrn- vallatási jegyzőkönyv alapján. A továbbiakban a Kisemlékkutatók XV. Nemzetközi Konferenciájáról ol­vashatunk, amelyet Komáromban az Etnológiai Központ szervezésé­ben tartottak 2002. május 10-12-én. A tanácskozás krónikájából (L. Ju­hász Ilona áttekintése) többek kö­zött megtudhatjuk, mit sorolunk a kisemlék kategóriájába, és képet nyerhetünk a kisemlékkutatás kö­zép-európai múltjáról is. Örömteli tényként könyvelhetjük el, hogy 1997-ben a komáromi Etnológiai Központban létrehozták a Szakrális Kisemlék Archívumot azzal a céllal, hogy feltérképezzék a Dél-Szlovákia területén található szakrális kisem- lékeket. Az archívumban - ahogy azt Liszka József tájékoztatójából megtudhatjuk - jelenleg több mint 2000 adatlappal rendelkező objek­tumot kutattak fel és tartanak nyil­ván. Ezeket az adatokat, dokumen­tumokat a műemlékvédelmi szak­emberek, folklórkutatók, vallástör­ténettel foglalkozók is hasznosíthat­nák. A 2002-es tanácskozáson el­hangzott előadások közül négy né­met nyelvű tanulmány (magyar és szlovák összefoglalókkal) látott nap­világot ebben a kötetben. Klaudia Buganová a Kassán és környékén napjainkban még fellelhető út menti kereszteket vette számba. A legré­gibb, napjainkban is megtalálható keresztnek a kálvária-kereszt számít 1739-ből (Kassától 20 kilométerre délre), Buzita községben. Danter Izabella Nagyfödémes község szak­rális kisemlékeit mutatta be. A gaz­dag fényképillusztráció plasztikus képet nyújt egy meghatározott tele­pülés összes kisemlékéről. Karl Stein írásának témája: az ember és a kis­emlékek viszonyának alakulása Észak-Csehországban 1945 után. A cseh és a német lakosság kicse­rélődése következtében a német et­nikumhoz kötődő kisemlékek a tel­jes leépülés áldozataivá váltak. Pozi­tív változásnak az 1970-1980 közöt­ti időszakot tarthatjuk, amikor a la­kosság ezekre a területekre már mint saját hazájára tekint, és ez ma­gával hozza a kisemlékek rendbeté­telének igényét is. L. Juhász Ilona a kopjafa mint nemzeti szimbólum vizsgálatával foglalkozik. A ’70-es évek második felétől, ám tömege­sebben a ’90-es években a magyar nemzeti identitás kifejezőeszközei­ként kerültek (kerülnek) ezek az emlékoszlopok felállításra Dél-Szlo- vákia területén. Pusko Gábor írása („Megadja a módját, mint kálosiak az óbégatás- nak!” Proverbiumok egy munkakö­zösség tagjainak szókészletében a gömöri Tornaiján) az Anyagközlés című rovatban olvasható. A kutató adatközlői egykori munkatársai vol­tak, akiknél a résztvevő megfigyelés módszerét alkalmazva jegyezte fel a mindennapi beszédükben előfordu­ló szólásokat és közmondásokat. Fi­gyelemre méltó Pusko Gábor gyűj­téskor alkalmazott elmélete, misze­rint az obszcén „[...] szavakat tartal­mazó szólások is hozzátartoznak nyelvünkhöz, illetve folklórunkhoz, s jelentős hányadát képezik a vizs­gált közösség proverbium-készleté- nek, helyük van e gyűjteménybe. Az adatgyűjtés ugyanis nem esztétikai szempontok, s nem is az elmúlt kor­szak által megkövetelt álszent szem­léletmód alapján folyt, hanem a tel­jesség igényével [...].” A Kisebb köz­lemények rovatban Juha Pentikái- nen finn folklorista a finn nemzeti eposz kapcsán a mítosz és történe­lem kapcsolatairól szól (A Kalevala mint mítosz és történelem. A nem­zeti történelem- és mitográfia-írás- ról), a mítosz és történelem szavak problematikáját is fejtegeti. Klaus- Jürgen Hermanik osztrák kisebb­ségkutató A rejtett szlovén kisebb­ség Sobothban (ausztriai Stájeror­szág) a határvidék asszimilációjá­nak egy példájával a kétnyelvű ki­sebbség elnyomásával foglalkozik tanulmányában. Varga Lídia A népi táplálkozás táji tagolódása a Kárpát­medence északnyugati térségében című közleményében a Csallóköz népi táplálkozását mutatja be, majd összeveti a Mátyusfölddel, a Vág és Garant, valamint a Garam és Ipoly menti területekkel. Lukács László, teljes teijedelmében magyarul, szlo­vákul és németül is olvasható beszá­molójában a Duna Menti Tartomá­nyok és Megyék Munkaközösségé­nek Donaueschingenben, a Duna forrásánál 2001 októberében meg­tartott üléséről tájékoztat. Ennek ke­retében bemutatták a nyomtatott és CD-Rom formájában megjelent du­nai kulturális térképet. Az Etnológi­ai Központ ötéves fennállása alkal­mából 2002. május 5-én Komárom­ban tudományos tanácskozásra ke­rült sor. Ennek keretében Ján Botik és Kosa László Liszka József: A szlo­vákiai magyarok néprajza című mo­nográfiáját mutatta be. Liszka Jó­zsef bevezető előadása után neves magyarországi néprajzkutatók ér­tékelték az Etnológiai Központ munkáját,..ezek közül jelen kötet- ”t>en Lukács László: A szlovákiai ma­gyarok néprajzi bibliográfiájának négy kötetéről; Voigt Vilmos: Áz Ac­ta Ethnologica Danubiana és az In- terethnica köteteiről; Selmeczi Ko­vács Attila: A Lokális és regionális monográfiák megjelent köteteiről; Voigt Vilmos: Zárszó című hozzá­szólása olvasható. A titkárnő című film egy manapság népszerű mozitéma, a formabontó testiség témaköre körül bonyolódik Ha vágsz, láthatóvá válik a fájdalom FILMAJÁNLÓ Műfajról túlzás lenne beszélni, hi­szen a thrillertől a vérdrámán át a komédiáig csupa olyan zsánerrel ál­lunk szemben, amelybe jól integrál­ható a formabontó testiség témakö­re. Azt azonban minden lelkes film­barát a Saját bőrén érezheti, hogy legalábbis erőteljes vonulatként je­lentkeznek a mozikban azok a fil­mek, amelyeknek központi gondo­lata a szexuális eltévelyedések vagy szokatlan erotikus játékok körül bo­nyolódik - hogy a két megfogalma­zás közül melyik jut eszünkbe, az rendezői nézőpont kérdése. Itt jegyeznénk meg, hogy markáns ismertetőjegye ezen alkotások javá­nak, miszerint jóval több pszicholo- gizálást kapunk, mint nyílt akciót, továbbá hogy ezek az opusok jó e- séllyel indulnak bármelyik neves nemzetközi fesztiválon. (Gondol­junk csak, példának okáért, David Cronenberg munkáira vagy Michael Hanecke A zongoratanárnő című fümjére.) Végül is, egyszerre éljük a nemi szabadosság és a nemi nyomor korát, nincs mit csodálkoznunk, ha a különböző bíráló bizottságok tag­jai is emberből vannak. Nincs is ez­zel semmi gond, a magunk részéről csak támogatni tudjuk a törekvést, hogy mindenki úgy élvezzen, ahogy tud; hogy mi zajlik a párnákon (vagy a párnázott ajtók mögött), az mindenki magánügye, s mint ilyen, élénk érdeklődésre tarthat számot. Éljen hát a horizonttágítás! Esetünkben, ugye, itt A titkárnő (The Secretary), amely egyébként, mit ad isten, szintén nem maradt elismerés nélkül, jól fogadta a kriti­ka, Steven Shainberg a Sundance Filmfesztiválon rendezői munkájá­ért vehetett át különdíjat, a címsze­replő Maggie Gyllenhall pedig el­nyerte a Bostoni és Chicagói Filmk­ritikusok díját, alakításáért Golden Globe-ra is jelölték. A férfi fősze­replőt, James Spadert ugyan senki sem ajnározta halálra, de emléke­zetünkben még élénken él a „vonu­lat” egyik szolidan klasszikus da­rabja, Ä gyönyör rabjai, melyben Susan Sarandon partnereként em­lékezeteset domborított egy száraz kenyérvég és egy vibrátor között. A várakozás tehát adott, s a kezdet is biztató. A titkárnőt látjuk, csinos fe­kete szoknyában, fehér blúzban, csillogó hajjal, amint egy vízhordó lányok alapfelszereléséhez tartozó karóra feszítve tesz-vesz az üres iro­dában. Poétikus képsor, de tényleg. Azután retró: hat hónappal koráb­ban járunk, a huszonéves Lee Hollo­way éppen kikerül az elmegyógyin­tézetből, ahova öngyükossági kísér­lete miatt jutott. Nem meghalni akart, véletlen balesetről volt szó: túl sok volt a fájdalom (a háttérben felvillan az erőszakos-hisztérikus családi pannó), amelyet főhősnőnk önmaga késsel történt vagdosásával igyekezett kiadni magából. Egyszer aztán túl mélyre szaladt a penge. (Ha vágsz, láthatóvá-tapinthatóvá válik a fájdalom, s ahogy gyógyul­nak a sebek, önmagadat gyógyítod - valahogy imigyen szól a kulcsfon­tosságú szentencia.) Lee most rendezni próbálja az éle­tét: pasit talál és elhelyezkedik tit­kárnőként Edward Grey ügyvédi irodájában. Az önkínzás eszköze, a varródoboz vele tart. Hamarosan azonban már nincs rá szükség, a James Spader és Maggie Gyllenhall szintén defektes Grey sajátos terá­piába kezd: folyamatosan mega­lázza a lányt a megjelenése, a láb­szaga, az orrszívogatása miatt, a helyesírási hibákért pedig komoly elfenekelésjár... Egy bizonyos pontig látunk fantázi­át a történetben, hiszen egyszerre izgalmas és megrendítő, hogyan próbálja főhősnőnk szuicid hajla­mait szexuális energiává átalakíta­ni, olyan testiséggé, amely éppen a megalázottság, a mazochista játé­kok által az uralkodás, a domina- magatartás lehetőségét is magában rejti. (Egyszerűbben szólva: add meg a pasinak, amire vágyik, főleg, ha neked is jó - ha attól indul be, hagyd, hogy elpaskoljon, vagy rak­jon nyerget a hátadra - a főnök az, akinek hatalmában áll adni és meg­vonni az élvezeteket.) Ugyanakkor a második félidőre valami megvál­tozik: a pszicho-szál egyre sová­nyabb rétegként van jelen; a moti­váció, a történet és a (fekete) hu­mor jó alaposan leválnak egymás­ról; a végén pedig meglepődve ál­lunk a házasság ténye, a családi bol­dogság felett. Még szerencse, hogy előkerül egy döglött svábbogár (melyet hősnőnk vaskos helyesírási hiba gyanánt helyez el a fehér le­pedőkön), és felvillan a „nászéjsza­ka” (Lee fekete fátyolban egy fához kötözve) képe. így legalább azt mondhatjuk: egy meglehetős sza- do-mazo vígjátékot láttunk, (as)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom