Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-07 / 4. szám, szerda
El kell ismerni, a film több szempontból is remekre sikerült - látványos csatajelenetek, megtévesztésig élethű animált szereplők, lenyűgöző tájképek és pontosan illeszkedő filmzene A Gyűrűk Ura A király visszatér sok megváltozatása nem biztos, hogy mind a film javára szolgálnak, de részben érthető és nem okoz túlzott eltérést az eszmei mondanivalótól. Ellenben minden igaz Középfölde rajongó felszisz- szenhet Aragornt vagy éppen Frodót érintő, szükségtelen változtatások láttán - különösen elszomorító, hogy a Végzet Hegyénél túlerőltetve Frodó és Gollam sorsának hasonlóságát a gyűrűhordozó ártatlansága fel lett áldozva a teatralitás oltárán, jelentősen meghamisítva ezzel a Jó és Rossz párviadalának végkimenetelét. A szokásos választ - egy filmnek nem kell, sőt nem is szabad az alapját képző regény másolatának lennie - esetünkben nem érezzük megalapozottnak. Kérdéses, vajon a regény olvasása nélkül mennyit lehet a filmből érteni (annyit biztosan, hogy a regényt érdemes kézbe venni); az pedig különösen kérdéses, vajon megáll-e a lábán, mint az előző két résztől független, önálló film. A legjobban valószínűleg azok élvezhetik, akik látták a korábbi két részt és kellően régen olvasták A Gyűrűk Urát. A többiek csak az év egyik legjobban sikerült szórakoztató mozijára válthatnak jegyet. Ugyanis a kritikus hangvétel ellenére el kell ismerni, hogy a film több szempontból is remekre sikerült. Hosszan lehetne cikkezni a látványos csatajelenetekről és a megtévesztésig élethűen animált szereplőkről, a lenyűgöző tájképekről és a pontosan illeszkedő, megindító filmzenéről. Bár néhány történeti elem egyértelműen csak a moziélmény grandiózusabbá tétele érdekében lett bevezetve, illetve eltúlozva, néhány kivételtől eltekintve (mint a romantikus szálat megkoronázó, kissé gyerekesre sikerült csókváltás Aragorn és Arwen között) a nagyjelenetek nem hagynak cinikus szájízt maguk után. A színészi teljesítmények is figyelemre méltóak - különösen a Samut alakító Sean Astint emelnénk ki, számára az is biztosította a játék lehetőségét, hogy a film helyesen ismeri fel benne a történet egyik legfontosabb főszereplőjét. Szintén jó rendezői döntésnek bizonyult a Szméagol-Gollam kettős történetének kidomborítása, és a film talán kissé hosszas lezárásának felvállalását is összességében helyénvalónak érzem. Végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a film humoros jeleneteivel, Glóin fia Gimli vicces beszólásaival ügyesen oldja a feszültséget, s így végül a három és fél óra szinte észrevétlenül telik el. Bár a várakozások szerint a Babó adaptációjára is hamarosan sor kerül - és erre a filmek anyagi sikerét tekintve bizton számíthatunk -, megengedhetünk magunknak egy rövid összefoglaló értékelést a három epizódról. Elkészültük előtt meg voltam arról győződve, hogy A Gyűrűk Urát lehetetlen vászonra vinni. Megtekintésük után e meggyőződésem csak fokozódott. Ezért nem hisszük, hogy Peter Jackson munkájánál bárki lényegesen jobbat készíthetett volna a rendelkezésre álló keretek között - de még e nagyszerű kísérlet is kevésnek bizonyul arra, hogy visszaadja akárcsak a regény által megteremtett világ sokszínűségét. Szerencsére a könyvet mindig levehetjük a polcról, (mozinet) A Gyűrűk ura - A király visszatér (The Lord of the Rings - The Return of the King), színes, ameri- kai-új-zélandi film 2003,201 perc, Rendezte: Peter Jackson, Szereplők: Billy Boyd, Dominic Monaghan, Elijah Wood, Ian McKellen, John Rhys-Davies, Miranda Otto, Orlando Bloom, Sean Astin, Viggo Mortensen, Andy Serkis, Cate Blanchett, David Wenham, Hugo Weaving, Ian Holm, John Noble, Karl Urban, Liv Tyler, Marton Csókás, Sean Bean FANTASY ——— olkien rajongói előre * ■ * sejthették, hogy Peter f Jackson a trilógia harI madik darabjának mmegfilmesítésével vágja a legnagyobb fába a fejszéjét: még ha - Bombadil Torna történetéhez hasonlóan - ki is hagyja a Megye felszabadításának történetét, A király visszatér továbbra is A Gyűrűk Ura legese- ménydúsabb darabja marad. A kísérlet mindenesetre sikeresnek tűnik, röviden összefoglalva: a Gyűrű útjának befejező epizódja legalább olyan jó, mint a könyv előző két kötetének adaptációja. Ez az egyszerű értékelés azonban némi árnyalásra szorul. A fenti megjegyzés után nem meglepő, hogy ebben a részben találkozhatunk a legtöbb eltéréssel a regénybeli cselekménytől; ezek többsége bocsánatos bűnnek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a kategóriájában egyedülálló, közel három és fél órás vetítéssel a rendező így is jelentős kockázatot vállalt. A teljes fejezetek kihagyása, „mellékszereplői” jellemek és sorA pultos lány és a sztriptíztáncosnő minden női praktikát bevetnek a játszmában: csábos pillantások, kurta szoknyák, tettetett orgazmusok, és a férfi önérzetet porba alázó gesztusok Titkok EROTIKUS FILMDRÁMA Sandrine pultos lány egy éjszakai bárban. Ugyanitt Nathalie táncosvetkőző műsorával kápráztatja el a klub férfi közönségét. Amikor nem hajlandóak elfogadni az egyik befolyásos kuncsaft ajánlatát, mind a ketten az utcán találják magukat. A két lány ettől fogva elválaszthatatlan cinkostársakként bosszút esküsznek az erősebbik nem ellen. Egy neves cégnél vállalnak állást, ahol a prédáikat a vezetők köréből választják ki. Fegyverként minden női praktikát bevetnek a játszmában: csábos pillantások^kurta szoknyák, tettetett orgazmusok, és a férfi önérzetet porba alázó gesztusok nyomán lassan egyre feljebb kúsznak a cég szamárlétráján. Mígnem emberükre akadnak, Christophe-ban, az üzletvezető hedonista fiában. Jean-Claude Brisseau (The Black Angel, Good Lord) erotikus melodrámát rendezett, ami nem fukarkodik a meztelenséget illetően. Egy kis túlzással amolyan a modern francia üzleti világban játszódó Veszedelmes viszonyok remake, szoft-pornó változatban. A rendező a női gyönyörök alfáját és ómegáját kutatja legújabb alkotásában, és amikor megtalálja, meglehetősen naturálisán ábrázolja azt. Jól felépített karaktereket kapunk, a szereplők kellően árnyalt motivációnak kibontása biztosan viszi előre a történetünket. Egészen a film közepéig, ahonnan érthetetlen módón a produkció átcsap egy egészen bugyuta szimbolizmusba és történetbonyolításba, ami a végkifejletben már szinte kibírhatatlan művészieskedésbe csap át. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a főhősnőink mindketten a gyermekkori traumája miatt nőfalóvá váló, angyalarcú férfiördögbe szeretnek bele, aki csak kihasználja őket, hogy megszerezze a hatalmat apja cége felett. Mellesleg húgával vérfertőző kapcsolatot ápol, mígnem a film során többször feltűnő fátylas női alak (kb. a halál megfelelője) sasmadarával el nem ragadja, az akkorra már golyó ütötte sebekből vérző hímet, aki persze halála pillanatában sem tudja megtagadni mocskos önmagát és kikezd a gyönyörű lány képében megjelenő kaszással is. Brisseau filmje némi feminista felhanggal megfűszerezett szexuális élvezetekben történő tobzódás, avagy „Hogyan szerezzünk meg egy pasit 10 nap alatt” leszbikus jelenetekkel és olcsó jelképekkel dúsítva. Feledhető, (mozinet) Titkok (Choses secrétes/Secret Things), színes, francia-kanadai film, 2003, 115 perc, Rendezte: Jean-Claude Brisseau, Szereplők: Coralie Revei, Coralie Revei, Sabrina Seyvecou, Blandine Bury, Fabrice Deville, Roger Mirmont
