Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-27 / 21. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 27. Riport 15 Az információs központ megnyitóján Pavol Hrušovský házelnök megígérte, hogy a választók ezentúl bármikor nyomon követhetik a képviselők munkáját Nyitott parlament a pozsonyi várban A parlament információs központja a pozsonyi vár nyugati szárnyában kapott helyet. Központi részét a számítógépes terminál képezi. (TASR-felvétel) Pavol Hrušovský házelnök a múlt szerdán megnyitotta a nagyközönség számára a parlamentet. Persze csak virtuálisan, hiszen a parlament komoly hely, akkreditáció híján a közönséges halandó legfeljebb a karzatig juthat el. Ez állampolgári joga, egyébként nem lehet a törvényhozás épületében csak úgy fel-alá járkálni. KOCUR LÁSZLÓ Eddig csak az alkotmány napján, szeptember elsején juthatott túl karzaton az állampolgár, ekkor nézelődhetett, beülhetett a képviselők padsoraiba, a házelnök székébe, ahonnan csendre lehet inteni a zajongó honatyákat; megérinthette a gombokat, melyek nyomogatásával a képviselők országot érintő döntéseket hoznak. Csak ezen a napon pillanthatott be egy-egy frakció irodahelyiségeibe; ekkor ihatott meg egy csésze kávét a parlamenti büfében, ahol oly sok fontos döntés születik. A látogatási-információs központ megnyitóján a házelnök azt ígérte, a választók ezentúl bármikor nyomon követhetik kép- viselőjük-képviselőik munkáját, s bepillantást nyerhetnek a parlament mindennapjaiba. A megnyitó utáni napon felkeresem az intézményt, persze anélkül, hogy a kapuk többségét megnyitó, némi túlzással mondhatni mindenható újságíró-igazolványomat a szokott lazasággal felvillantanám. Mint egyszerű választópolgárjöttem, akinek éppen volt egy kis szabadideje, melyet a parlamenti tájékoztató központban kívánt eltölteni. Tettetett naivitással lépek oda az egyik parlamentet őrző közeghez, hogy útbaigazítást kérjek. Nos, innen üzenem Palkó belügyminiszternek, hogy a rendőrségi reform sikeresnek nevezhető, legalábbis a rendőrségi kommunikáció javításának vonatkozásában. A poszt készségesen elmondja, merre induljak: fel a várba, aztán balra. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem a parlament épületében kapott helyet a tájékoztató központ, de ha jobban belegondolunk, ott valóban nem lett volna kellő tér egy ilyen létesítmény megfelelő kialakításához. A vár sétányán felfelé haladva hatalmas zöld nyíl jelzi a követendő irányt. Ha fejünket a nyíl által jelölt irányba fordítjuk, azonnal látjuk a következő nyilat, mely már a kapura mutat. Gyomromban enyhe remegés, mikor lenyomom a sárgaréz kilincset: csak nehogy úgy járjak, mint Moldova György író elvtársa, aki hómunkásnak állt, hogy megismerkedjen a dolgozó nép életével... De szerencsém van, nem találkozom más „álruhás” kollégával, az intézmény érthetően nagyon új még, nem tolonganak itt a látogatók. Belépésemkor a hosztesz azonnal abbahagyja az olvasást, és a segítségemre siet. „Mi járatban?” - kérdezi. Rövid cikkben be kell mutatnom az Új Szó olvasóinak, hogy működik a tájékoztató központ - gondolom magamban, de helyette azt mondom: „olvastam az újságban, hogy megnyílt ez a létesítmény, és gondoltam, megnézem”. A hölgy nagyon kedvesen vezet körbe. Jobb oldalon hatalmas házimozi, az aktuális műsor éppen az azonnali kérdések és válaszok órája. Ergonomiku- san tervezett faszékekről lehet figyelemmel követni, amit eddig jobbára csak vágóképként láthattunk a híradóban. A látogató nyugodtan végighallgathatja a miniszterelnök válaszát - ottjár- tamkor éppen az egyik kommunista honatyát osztja ki, mondván, hogy az megsértette Amerikát -, nem kell attól tartania, hogy a híradó műsoridőt stopperrel mérő szerkesztője a vezérlőből elindítja a következő anyagot. Hallgatom a mókusforma embert, aki már arról beszél, hogy ő mennyire megérti a vidéki pedagóguscsaládok helyzetét, hisz maga is ilyenből származik. Jóból is megárt a sok, nem még... Továbbindulok alkalmi Beatri- cémmel. A terem központi részét az a négy számítógépes terminál képezi, melyeken alapbeállításként a parlament honlapja, a www.nrsr.sk oldal jön be. Végigkattintgathatjuk a képviselők életrajzát, a parlament tárgyalási rendjét, információkat szerezhetünk az egyes frakciókról... De ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az általunk kiválasztott honatya milyen külföldi szolgálati utakon vett részt, erre vonatkozóan is találunk információkat. A munkaállomások üvegfalak közt helyezkednek el, melyeken a (cseh)szlovákiai parlamenti demokrácia történetéből vett dokumentumok fakszimiléit böngészhetjük. A terem túlsó végében pedig újabb információs pultra lelhetünk, itt hívathatjuk ki képviselőnket. A központ vállalt egy olyan szolgáltatást is, hogy megszervezi a választópolgárok és képviselőjük találkozását, előzetes telefonos egyeztetés után. Természetesen a választópolgárnak eddig is lehetősége volt beszélgetni képviselőjével, de a találkozóig jóval rögösebb út vezetett.- Tényleg idehívják azt a képviselőt, amelyiket csak akarom? - kérdezem hitetlenkedve. Kísérőm biztosít: tekintve, hogy tőlem (is) kapott mandátumot, ha sikerül megegyeznünk egy időpontban, a képviselő (m) a rendelkezésemre áll. Örkény patkánya jut eszembe, mely már el sem tudja képzelni, hogy féllábú házmesterkislány legyen, mert az már annyira szép... Eufóriával eltelve böngészem a törvényhozás működéséről készült szlovák és angol nyelvű szóróanyagot - magyar nincs -, melyből viszek a kollégáknak is a szerkesztőségbe. Megtudom azt is, hogy a találkozót intéző munkatárs azért nincs most itt, mert éppen egy csoportot kalauzol körbe a parlament épületében. Mert szervezett csoportok - megint csak előzetes egyeztetés után - naponta meglátogathatják az ország házát. Gondolom, nyáron, az osztálykirándulások idején fokozottabb lesz majd az érdeklődés, hisz még egy pozsonyi kisdiák számára is rendkívül vonzó lehet ez a lehetőség, hát még egy vidéki kisiskolába járó társa számára. Nem árt hát jó előre lefoglalni az időpontot. A 2,8 millió koronás beruházással készült intézmény „tárlatvezetője” búcsúzásként arra buzdít, szóljak ismerőseimnek is, fel vannak készülve a látogatók fogadására, terveik szerint legalább 10 ezer látogatót várnak még ebben az évben. Örömömbe legfeljebb akkor vegyül kis üröm, mikor a vár alatti meredek járdán csúszkálok lefelé. Azért abból a 2,8 millióból valaki elhányhatta volna a havat is. Bronz emléktábla idézi fel az 1936-ban, az Arroyo Seco kiszáradt medrében Kármán Tódor ösztönzésére végrehajtott első amerikai rakétakísérletet Ahonnan a Mars-járókkal beszélnek A pasadenai irányító központban. A JPL munkatársai az Opportunity Marsra szállását ünneplik. (TASR/AP-felvétel) HORVÁTH GÁBOR A sajtó ennél a pontnál nem mehet tovább! - a táblát szerencsére csak visszafelé vettük észre. A Sugárhajtómű Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory, JPL) a kaliforniai Pasadenában valóságos kisváros, ahol komolyan veszik a biztonsági előírásokat. A bejáratnál kapott kérdőívbe nemcsak a hazai lakcímet kellett beírni, hanem azt is, milyen színű a látogató szeme. Igaz, ahogy átestünk az ellenőrzésen, pár lépés után a Marson találtuk magunkat. Sátortető alatt, jókora homokozóban, tudományos-fantasztikus filmeket idéző háttér előtt ott állt a Rover - azaz a Marsra küldött két robot, a Spirit és az Opportunity életnagyságú makettje. Ran- dii Wessen, a JPL egyik mérnöke sorra mutogatta a hat-kerékhajtá- sú terepjáró szerkezeti egységeit, külön kitérve a perspektíva kedvéért szemmagasságban elhelyezett kamerákra. A JPL területén lévő kis terek egyikén gömbölyű kavicsokból és élő fákból álló emlékműre bukkanunk. Bronz emléktábla idézi fel az 1936-ban, az Arroyo Seco kiszáradt medrében Kármán Tódor ösztönzésére végrehajtott első amerikai rakétakísérletet. A magyar fizikus alapította a - ma a NASA űrhajós nélküli programjait irányító - JPL-t, az ő nevét viseli a központi előadóterem, ahol naponta beszámolnak a Marsprojekt fejleményeiről. Maga az irányító központ kis csalódás. Azután, hogy még a liftbe is csak kísérővel léphetünk be, nagyobb termet, és főleg több cselekményt vártunk volna. Ehhez képest a három tucat képernyő többsége előtt nem ült senki, a néhány farmernadrágos tudós kis csoportokba verődve beszélgetett. Akkor még csak egy kommunikációs periódus maradt ki, az is csak egy Canberra fölött tomboló vihar miatt. A szakértők szerint aggodalomra semmi ok. Sajnos másnap már nem találkoztunk velük, pedig addigra már világszerte minden tévé bemondta, hogy zavarok vannak a Spirit- tel fenntartott kapcsolatban. A JPL-nél mindenesetre azt mondják, hogy ez nem kivételes. Elvégre olykor a konyhaasztalnál ülő gyerektől sem lehet egy normális választ kapni, hát még egy 240 millió kilométerre lévő robottól. A földi üzenet csaknem tíz percig utazik a fény sebességével a Marsig, ahonnan a válasznak is ugyanannyi időre van szüksége. A Spirit- nek van nagy sebességű adatátvitelre való - leginkább reflektorra hasonlító - antennája, amelynek pontosan a Föld felé kell néznie. Van még egy, nem irányérzékeny, de „lassú”, és egy harmadik, a fölötte átrepülő űrszondákkal való kapcsolattartásra szolgáló UHF- antennája is. A két Mars-járó egyik legfontosabb berendezését, a tudományos kutatást végző műszereket mozgató robotkart egy, alig kéttucatnyi alkalmazottat foglalkoztató pasadenai cég, az Allied Spacesystems Inc. készítette. A vállalkozást 7 éve alapította 3, a JPL-ből kivált mérnök. Az emberi végtaggal nagyjából megegyező hosszúságú titániumkar 10 milliót vitt el a két robot 800 millió dolláros költségéből. Minden gramm lefaragásáért harcot vívtak. Egy fiatal műszerész, Bill Reed elmesélte, miért élvezi a munkáját: - Nem akartam, hogy ha majd 80 évesen visszanézek, csupa porszívót lássak! Alig várom, hogy a Marsról érkező képeken felfedezzem az általam készített alkatrészeket! Persze nem lennénk Amerikában, ha nem bukkanna fel itt is egy magyar név: Robert Kovac mérnöknek a nagyszülei jöttek Magyarországról. Amit ő és társai készítettek, már továbbutazott a Marsra. A Spirit éjszakára összehúzza magát. A 105 fokos hideg alaposan megviseli, az elektronikát ilyenkor rádióizotóp-kapszulák melegítik. A fagy mellett a legnagyobb veszély a por és a Napból érkező sugárzás. Természetesen az embert leszámítva. A Mars-járókba ezért olyan automatikát építettek, amely a hiányos vagy akár hibás földi utasítások ellenére ügyel a szerkezet biztonságára: minimalizálja az energiafogyasztást, őrzi a hőmérsékletet, és megakadályoz minden veszélyes manővert. A két robot teljesen egyforma, az Opportunity vasárnap reggel érte el a Marsot. A műszaki részletekről minden megkérdezett mérnök hajlandó lett volna másnap reggelig mesélni. Arról már kevésbé szívesen beszéltek, hogy milyen állapotban van most az amerikai űrhivatal, a NASA, illetve komolynak tartják-e George W. Bush 3 héttel ezelőtti bejelentését az állandó Hold-állomásról és a Mars-repülésről. De abban mindenki egyetért, hogy a világűr meghódítása felé vezető úton még éppcsak a küszöb, átlépésénél tartunk. - A Voyager űrszonda napi egymillió mérföldet tesz meg, mégis évezredekbe telik, mire eljut a legközelebbi csillagig. A Tejútrendszerben van 400 milliárd csillag, azon túl pedig újabb galaxisok milliárdjai - magyarázta Randii Wessen. Egy másik, megfellebbezhetetlen szaktekintély, Ray Bradbury, a 83 éves író, aki csaknem 6 évtizede jelentette meg Marsbéli krónikák című, sci-fi regényét, boldogan fogadta a Mars-repülés tervét. Bush bejelentése hasonló reakciót váltott ki a világ legnagyobb, űrkutatást támogató civil szervezete, a Planetary Society, azaz a Bolygókutató Társaság részéről. A 24 éve alapított egyesületnek 120 országban százezer tagja van. A Lego játékgyár pénzügyi támogatásával ők szervezték meg azt a nemzetközi pályázatot, amelynek 16 győztese - köztük a magyar Turczi Dávid - egy-egy hetet a JPL-nél tölthet és részt vehet a Mars-programban. A társaság igazgatósági tagja Robert Picardo színész, a világszerte népszerű Star Trek - Voyager sorozat egyik főhőse is. Mint elmondta, a földi irányítókkal végigkísérte a Spirit leszállását: a tudósok arcán ugyanazt a szenvedélyt és izgalmat látta, amelyet színészként el kellett játszania. A bolygókutatók egyik alapítója és mai elnöke, Louis Friedmann szerint a Föld közeli pályán keringő űrállomások helyett a mélységi kutatás felé kell fordulni. A felderítést pedig minden bizonnyal követi majd a nagy kirajzás - elsőként alighanem éppen a Marsra. Pasadena, 2004. január
