Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-22 / 17. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 22. Nagyszünet 15 A pályaválasztás, amire az első pontot a felvételi jelentkezéssel teszi fel egy diák, hosszú folyamat eredménye Sokféle út létezik Az ősember rájött arra, miként készítsen vízálló festéket, a színezőanyagot zsiradékkal vegyítette Hogyan festett az ősember a sötét barlangban? A választás kérdése a felvételi jelentkezési határidőhöz közeledve egyre aktuálisabbá válik. Még egy hónap áll a 2004-es év felvételizők rendelkezésére ahhoz, hogy döntsenek - merre induljanak tovább. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A pályaválasztással kapcsolatban a diákok leggyakrabban arról számolnak be, hogy egyfajta kényszerként, nehéz döntési helyzetként élik meg a középiskola utolsó előtti félévét. Mindenki azt szeretné tudni tőlük, amire eddig alig-alig fordítottak gondot: milyen pálya mellett döntenek. A korábbi évek szinte csak azzal teltek, hogy szüleik, tanáraik bíztatták őket, ők pedig tanultak, igyekeztek matematikából, történelemből és magyarból minél jobb jegyeket szerezni. De mire is lesz mindez jó a későbbiekben? Fogós kérdés, legalábbis első ránézésre. Mi leszek, ha nagy leszek? A tapasztalatok szerint ez a döntés - mi leszek, ha nagy leszek? - időben egyre előbbre csúszik. Akik emelt szintű érettségit tesznek majd a felvételi kiváltására, gyakran évekkel korábban kénytelenek átgondolni, mely tantárgyakat kellene emelt óraszámban választaniuk, hogy álmaik pályájára felkészítő képzési formában részesüljenek. Megpróbálhatjuk megérteni: mi lehet egy adott foglalkozás titka, szépsége, mi mindenre lehet szükségünk az adott pályán a sikerhez (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Milyen ödetekkel lehetne támogatni a döntést? Az egyik, és talán leginkább eredményre vezető módszer a pályaválasztáshoz, ha nyitott szemmel és szívvel járunk a világban. A pályák, foglalkozások itt vannak körülöttünk. Érdemes megkeresni a lehetőségeket, hogy közveden, személyes élményeket szerezzünk a kiszemelt pályák hétköznapjairól. Ki lehet próbálni a szünidőben, esedeg iskola mellett bizonyos foglalkozásokat, azoknak egyes elemeit. Például megtapasztalni, szívesen dolgoznánk-e emberekkel, vagy inkább tárgyakkal. Akarunk-e kreativitást igénylő, vagy állandó kihívást jelentő munkát végezni, vagy maradnánk a tények, adatok és számok feldolgozásánál. Beszélgethetünk olyan emberekkel, akik láthatóan jól érzik magukat a munkahelyükön. Megpróbálhatjuk megérteni: mi lehet egy adott foglalkozás titka, szépsége, mi mindenre lehet szükségünk az adott pályán a sikerhez. A pályák megismerése mellett fontos tényező az önismeret. A pályaválasztási döntés, amire az első pontot a felvételi jelentkezéssel teszi fel egy diák, hosszú folyamat eredménye. Benne van az élet első 18 évének minden fontos tapasztalata, igénye és vágya. Fontos, hogy a döntés olyan irányba mutasson, amerre szíve szerint indulna a jelentkező. Nem azért, mert a divat diktálja, mert az osztálytársai választják - esetleg szülei tervezik. Hanem azért, mert az adott területen szeretne valamit megvalósítani, érdekli, vonzza a feladat, a mindennapok során megoldandó kérdések, (f, he) ÖSSZEÁLLÍTÁS Ahogy az ember megszületett, máris foglalkozott azokkal a dolgokkal, melyekkel a ma embere, csak persze sokkal kezdedegesebb formában. Ugyanígy volt ez a festéssel, a rajzolással is. Csak egy nagy akadályt kellett leküzdenie az ősembernek, a barlang sötétjét. Vajon hogyan oldotta ezt meg? Mindjárt kiderül! A barlang természetes úton keletkezett, az ember számára is járható méretű üreget. Olyan sötétség uralkodik bent, hogy hosszú idővel sem szokhatja meg az emberi szem. Léteznek olyan barlangrajzok, melyek még a mai, modem világítás mellett is csak homályosan látszanak. Azok a kőkorszaki mesterek, akik i. e. 30 ezer és i. e. 10 ezer között készítettek teljesen élethű állatrajzokat a barlangok falára, még nappal is szinte teljes sötétségben dolgoztak. Ráadásul vannak olyan rajzok, melyek majd egy kilométerre találhatóak meg a barlang nyílásától. Ezek az ősemberek csak egy nagyon gyenge fényű lámpás pislákoló lángjánál festhettek. Jó pár ilyen lámpás fennmaradt, sőt, a füstjük nyoma itt-ott a rajzokon is megtalálható. Ezek a lámpások szintén nagyon kezdetíegesek voltak. Volt egy kőlapocska vagy egy gömbölyű kavics, közepén egy mélyedéssel, amibe éghető állati zsiradékot helyeztek, lámpabélnek pedig száraz mohát vagy zuzmót használtak. Más vidéken borókavessző is megtette zuzmó helyett. Az akkorról visszamaradt rajzok közül jó pár festmény egyszínű vonalrajz, de előfordulnak olyanok is, amik-több színben pompáznak. Megint más rajzokon a kontúrokat kovával bevésték vagy feketével kihúzták. Egyéb esetekben még az ujjúkkal is festettek. S hogyan keverték a színeket? Természetes színezőanyagokat használtak, például a vas-oxidot, a vörös és a sárga okkert a vörös és sárga színekhez, a mangán-oxidot vagy barnakövet a feketéhez, a he- matitot vagy vörös vasércet a vörösbarnához és a porcelánföldet a fehérhez. Az ásványokat mozsárban zúzták össze, és egy kőpalettán kikeverték a színárnyalatot. A keveréshez még faszenet és kvarcot is használtak. Az ősember arra is rájött, miként készítsen vízálló festéket. Valószínű, hogy a színezőanyagot zsiradékkal keverte össze, hogy a rajzok vízállóak legyenek. S a kényelmetlen helyzetek közül a barlangfestéskor a kevés fény csak egy volt, mást is el kellett viselniük az akkori „festőknek”. Léteznek ugyanis olyan rajzok, melyeket egy méternél is alacsonyabb zugokban fedeztek fel, ahol igencsak fárasztó volt a munka. Más rajzok ezzel szemben olyan magasan helyezkednek el a barlang falán, hogy azokat csak többszintes, fából készült állványról érhették el. Régészek felfedezték állványozás nyomait, néhol öt méteres magasságig. Bár sok problémát kellett leküzdenie az ősfestőknek, a leletek bizonyítják, hogy egy igazi művésznek a szóban forgó akadályok mégsem lehettek le- győzhetetlenek! (i) Lascaux, Franciaország, 20 000-15 OOO évvel i.e. Léteznek olyan barlangrajzok, melyek még a mai, modern világítás mellett is csak homályosan látszanak SZAMÁRFÜL A siker kulcsa a szenvedély KÖNYVAJÁNLÓ A tudás korának - úgy tűnik - vége. Legalábbis Charles Kövess, magyar származású, ausztrál üzletember szerint. A szerző könyvében arról értekezik, mi jelentheti egy gazdasági vállalkozás, egy szakember sikerének alapját. A szerző tapasztalatai szerint ma már sem egy cég, sem egy szakember számára nem elegendő a versenyképes tudás. Az érvényesülés alapja a szenvedély. Az elköteleződés egy szakmai cél megvalósítása irányába. „Azok a vállalatok és vállalkozások lehetnek hosszú távon sikeresek, ahol mind a vezetőkre, mind az alkalmazottakra jellemző a munkájuk iránt érzett szenvedély” - állítja Kövess. Hogy mi is ez a szenvedély? Ezt is megtudhatjuk a könyvből, mint ahogy arról is olvashatunk, hogyan segíthet bennünket ez az érzelem jó teljesítményhez a munkahelyünkön, és milyen szerephez juthat életünk más területem. A tanácsok között számos utalást találunk arra, hogyan emelkedhet ki egy vezető személyiség - a szenvedélyesség által - az alkalmazottak szürke tömegéből. A praktikus kapitalista szemlélet jegyében arról is értesülhetünk, hogyan fordítható pénzzé a szenvedély, és hogyan válhatunk szenvedélyes vezetővé. A szerző nem feledkezett meg arról sem, hogy a jövő generációi számára hogyan adható tovább ez a szenvedély. Charles Kövess az Ausztrál- Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, jogi diplomával, MBE fokozattal rendelkezik, 20 évig dolgozott szenvedéllyel cég- és adójogi tanácsosként, illetve magán- és részvénytársaságok igazgatósági tagjaként. 1993-ban céget alapított, amelynek küldetéseként az emberekben és vállalatokban mélyen szunnyadó szenvedély felélesztését határozta meg. (he) (KÖVESS, Charles: A siker kulcsa a szenvedély. Bagolyvár kiadó, 2001) Az érvényesülés alapja a szenvedély (Képarchívum) ÜGYESKEDŐ Bonbonvirág ajándékba! ISMERTETÉS SRMHHII Szülinapja van a barátnődnek, és nincs semmi ötleted? Ráadásul még pénzszűkében is vagy? Készíts neki bonbonvirágot! Mutatós, hamar elkészül, és még az az előnye is megvan, hogy a te alkotásod. Láss hozzá! Egy lány mindig örül, ha virágot kap. De mit tegyél abban az esetben, ha a környéken lévő egyeden virágüzlet is bezárt? Mégsem mehetsz egy születésnapra üres kézzel. Készíts bonbonvirágot krepp papírból! Gyorsan meg tudod csinálni, és nagyon jól mutat a vázában. A hozzávalók: 7x35 cm-es színes krepp papír, egy becsomagolt bonbon, zöld pipatisztító vagy drótszál (16 cm), zöld papírdarab, olló, ragasztó. Először is a színes krepp papírt az egyik hosszanti oldala mentén kezdd el redőzni! Amikor körülbelül a papír felét megredőzted, szorítsd hozzá a bonbon csomagolópapírját! Ezután redőzd tovább a maradék papírt! A papírcsík két vége illeszkedjen össze, és a bonbon az így készített virág közeprére kerüljön! A pipatisztító egyik végét helyezd a virág alsó redőzött részére! Ezután szorosan tekerd rá a pipatisztító rövid végét a hosszabbik végére! így már szára is van a virágodnak. A zöld papírból vágd ki a virág levelét! A levelet kend be ragasztóval, és tekerd rá a pipatisztítóra! Ezzel a lépréssel elkészítetted a gyönyörű bonbonvirágot! Indulhatsz is a születésnapra! (s) A program útmutatásával bárki elkészítheti családfáját Digitális családfa AJÁNLÓ Két hónapon belül a magyar oktatási tárca bemutatja azt a számítógépes programot, amelynek segítségével mindenki összeállíthatja saját digitális memoárját, családtörténetét. A szoftver - amit a www.emlekezet.hu weboldalról lehet majd letölteni - lehetővé teszi, hogy digitális formában legyenek megőrizhetőek a családi dokumentumok, amelyek néhány évtized múlva akár felbecsülhetetlen értékű információkká válhatnak. A program útmutatásával bárki elkészítheti családfáját, és számítógépre viheti a családi fényképeket és dokumentumokat - például katonakönyvet, halotti bizonyítványt, anyakönyvi kivonatot, ellenőrzőfüzetet, érettségi bizonyítványt vagy levelezéseket, (nsz) (Képarchívum ) Altamira, Spanyolország 15 000-12 OOO évvel i.e
