Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-22 / 17. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 22. Nagyszünet 15 A pályaválasztás, amire az első pontot a felvételi jelentkezéssel teszi fel egy diák, hosszú folyamat eredménye Sokféle út létezik Az ősember rájött arra, miként készítsen vízálló festéket, a színezőanyagot zsiradékkal vegyítette Hogyan festett az ősember a sötét barlangban? A választás kérdése a fel­vételi jelentkezési határ­időhöz közeledve egyre aktuálisabbá válik. Még egy hónap áll a 2004-es év felvételizők rendelkezésé­re ahhoz, hogy döntsenek - merre induljanak tovább. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A pályaválasztással kapcsolat­ban a diákok leggyakrabban arról számolnak be, hogy egyfajta kényszerként, nehéz döntési hely­zetként élik meg a középiskola utolsó előtti félévét. Mindenki azt szeretné tudni tőlük, amire eddig alig-alig fordítottak gondot: mi­lyen pálya mellett döntenek. A ko­rábbi évek szinte csak azzal tel­tek, hogy szüleik, tanáraik bíztat­ták őket, ők pedig tanultak, igye­keztek matematikából, történe­lemből és magyarból minél jobb jegyeket szerezni. De mire is lesz mindez jó a későbbiekben? Fogós kérdés, legalábbis első ránézésre. Mi leszek, ha nagy leszek? A tapasztalatok szerint ez a dön­tés - mi leszek, ha nagy leszek? - időben egyre előbbre csúszik. Akik emelt szintű érettségit tesznek majd a felvételi kiváltására, gyak­ran évekkel korábban kénytelenek átgondolni, mely tantárgyakat kel­lene emelt óraszámban választani­uk, hogy álmaik pályájára felkészí­tő képzési formában részesüljenek. Megpróbálhatjuk megérteni: mi lehet egy adott foglalkozás titka, szépsége, mi mindenre lehet szükségünk az adott pályán a sikerhez (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Milyen ödetekkel lehetne támo­gatni a döntést? Az egyik, és talán leginkább eredményre vezető módszer a pályaválasztáshoz, ha nyitott szemmel és szívvel járunk a világban. A pályák, foglalkozások itt vannak körülöttünk. Érdemes megkeresni a lehetőségeket, hogy közveden, személyes élményeket szerezzünk a kiszemelt pályák hét­köznapjairól. Ki lehet próbálni a szünidőben, esedeg iskola mellett bizonyos foglalkozásokat, azoknak egyes elemeit. Például megtapasz­talni, szívesen dolgoznánk-e embe­rekkel, vagy inkább tárgyakkal. Akarunk-e kreativitást igénylő, vagy állandó kihívást jelentő mun­kát végezni, vagy maradnánk a té­nyek, adatok és számok feldolgozá­sánál. Beszélgethetünk olyan em­berekkel, akik láthatóan jól érzik magukat a munkahelyükön. Meg­próbálhatjuk megérteni: mi lehet egy adott foglalkozás titka, szépsé­ge, mi mindenre lehet szükségünk az adott pályán a sikerhez. A pályák megismerése mellett fontos tényező az önismeret. A pá­lyaválasztási döntés, amire az első pontot a felvételi jelentkezéssel te­szi fel egy diák, hosszú folyamat eredménye. Benne van az élet első 18 évének minden fontos tapasz­talata, igénye és vágya. Fontos, hogy a döntés olyan irányba mu­tasson, amerre szíve szerint indul­na a jelentkező. Nem azért, mert a divat diktálja, mert az osztálytár­sai választják - esetleg szülei ter­vezik. Hanem azért, mert az adott területen szeretne valamit megva­lósítani, érdekli, vonzza a feladat, a mindennapok során megoldan­dó kérdések, (f, he) ÖSSZEÁLLÍTÁS Ahogy az ember megszületett, máris foglalkozott azokkal a dol­gokkal, melyekkel a ma embere, csak persze sokkal kezdedegesebb formában. Ugyanígy volt ez a fes­téssel, a rajzolással is. Csak egy nagy akadályt kellett leküzdenie az ősembernek, a barlang sötétjét. Va­jon hogyan oldotta ezt meg? Mind­járt kiderül! A barlang természetes úton ke­letkezett, az ember számára is jár­ható méretű üreget. Olyan sötétség uralkodik bent, hogy hosszú idővel sem szokhatja meg az emberi szem. Léteznek olyan barlangrajzok, melyek még a mai, modem világí­tás mellett is csak homályosan lát­szanak. Azok a kőkorszaki meste­rek, akik i. e. 30 ezer és i. e. 10 ezer között készítettek teljesen élethű állatrajzokat a barlangok falára, még nappal is szinte teljes sötétség­ben dolgoztak. Ráadásul vannak olyan rajzok, melyek majd egy kilo­méterre találhatóak meg a barlang nyílásától. Ezek az ősemberek csak egy nagyon gyenge fényű lámpás pislákoló lángjánál festhettek. Jó pár ilyen lámpás fennmaradt, sőt, a füstjük nyoma itt-ott a rajzokon is megtalálható. Ezek a lámpások szintén nagyon kezdetíegesek voltak. Volt egy kő­lapocska vagy egy gömbölyű ka­vics, közepén egy mélyedéssel, amibe éghető állati zsiradékot he­lyeztek, lámpabélnek pedig száraz mohát vagy zuzmót használtak. Más vidéken borókavessző is meg­tette zuzmó helyett. Az akkorról visszamaradt rajzok közül jó pár festmény egyszínű vonalrajz, de előfordulnak olyanok is, amik-több színben pompáznak. Megint más rajzokon a kontúrokat kovával be­vésték vagy feketével kihúzták. Egyéb esetekben még az ujjúkkal is festettek. S hogyan keverték a színeket? Természetes színezőanyagokat használtak, például a vas-oxidot, a vörös és a sárga okkert a vörös és sárga színekhez, a mangán-oxidot vagy barnakövet a feketéhez, a he- matitot vagy vörös vasércet a vö­rösbarnához és a porcelánföldet a fehérhez. Az ásványokat mozsár­ban zúzták össze, és egy kőpalettán kikeverték a színárnyalatot. A ke­veréshez még faszenet és kvarcot is használtak. Az ősember arra is rájött, mi­ként készítsen vízálló festéket. Va­lószínű, hogy a színezőanyagot zsiradékkal keverte össze, hogy a rajzok vízállóak legyenek. S a ké­nyelmetlen helyzetek közül a bar­langfestéskor a kevés fény csak egy volt, mást is el kellett viselni­ük az akkori „festőknek”. Létez­nek ugyanis olyan rajzok, melye­ket egy méternél is alacsonyabb zugokban fedeztek fel, ahol igen­csak fárasztó volt a munka. Más rajzok ezzel szemben olyan maga­san helyezkednek el a barlang fa­lán, hogy azokat csak többszintes, fából készült állványról érhették el. Régészek felfedezték állványo­zás nyomait, néhol öt méteres magasságig. Bár sok problémát kellett leküzdenie az ősfestőknek, a leletek bizonyítják, hogy egy igazi művésznek a szóban forgó akadályok mégsem lehettek le- győzhetetlenek! (i) Lascaux, Franciaország, 20 000-15 OOO évvel i.e. Léteznek olyan barlangrajzok, melyek még a mai, modern világí­tás mellett is csak homályosan látszanak SZAMÁRFÜL A siker kulcsa a szenvedély KÖNYVAJÁNLÓ A tudás korának - úgy tűnik - vége. Legalábbis Charles Kövess, ma­gyar származású, ausztrál üzletember szerint. A szerző könyvében ar­ról értekezik, mi jelentheti egy gazdasági vállalkozás, egy szakember sikerének alapját. A szerző tapasztalatai szerint ma már sem egy cég, sem egy szak­ember számára nem elegendő a versenyképes tudás. Az érvényesülés alapja a szenvedély. Az elköteleződés egy szakmai cél megvalósítása irányába. „Azok a vállalatok és vállalkozások lehetnek hosszú távon sikeresek, ahol mind a vezetőkre, mind az alkalmazottakra jellemző a munkájuk iránt érzett szenvedély” - állítja Kövess. Hogy mi is ez a szenvedély? Ezt is megtudhatjuk a könyvből, mint ahogy arról is olvashatunk, hogyan segíthet bennünket ez az érzelem jó teljesítményhez a munkahelyünkön, és milyen szerephez juthat életünk más területem. A tanácsok között számos utalást találunk ar­ra, hogyan emelkedhet ki egy vezető személyiség - a szenvedélyesség által - az alkalmazottak szürke tömegéből. A praktikus kapitalista szemlélet jegyében arról is értesülhetünk, hogyan fordítható pénzzé a szenvedély, és hogyan válhatunk szenvedélyes vezetővé. A szerző nem feledkezett meg arról sem, hogy a jövő generációi számára ho­gyan adható tovább ez a szenvedély. Charles Kövess az Ausztrál- Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, jogi diplomával, MBE fokozat­tal rendelkezik, 20 évig dolgozott szenvedéllyel cég- és adójogi taná­csosként, illetve magán- és részvénytársaságok igazgatósági tagja­ként. 1993-ban céget alapított, amelynek küldetéseként az emberek­ben és vállalatokban mélyen szunnyadó szenvedély felélesztését ha­tározta meg. (he) (KÖVESS, Charles: A siker kulcsa a szenvedély. Bagolyvár ki­adó, 2001) Az érvényesülés alapja a szenvedély (Képarchívum) ÜGYESKEDŐ Bonbonvirág ajándékba! ISMERTETÉS SRMHHII Szülinapja van a barátnődnek, és nincs semmi ötleted? Ráadásul még pénzszűkében is vagy? Készíts neki bonbonvirágot! Mutatós, ha­mar elkészül, és még az az előnye is megvan, hogy a te alkotásod. Láss hozzá! Egy lány mindig örül, ha virágot kap. De mit tegyél abban az eset­ben, ha a környéken lévő egyeden virágüzlet is bezárt? Mégsem me­hetsz egy születésnapra üres kézzel. Készíts bonbonvirágot krepp pa­pírból! Gyorsan meg tudod csinálni, és nagyon jól mutat a vázában. A hozzávalók: 7x35 cm-es színes krepp papír, egy becsomagolt bonbon, zöld pipatisztító vagy drótszál (16 cm), zöld papírdarab, ol­ló, ragasztó. Először is a színes krepp papírt az egyik hosszanti oldala mentén kezdd el redőzni! Amikor körülbelül a papír felét megredőzted, szo­rítsd hozzá a bonbon csomagolópapírját! Ezután redőzd tovább a ma­radék papírt! A papírcsík két vége illeszkedjen össze, és a bonbon az így készített virág közeprére kerüljön! A pipatisztító egyik végét he­lyezd a virág alsó redőzött részére! Ezután szorosan tekerd rá a pipa­tisztító rövid végét a hosszabbik végére! így már szára is van a virá­godnak. A zöld papírból vágd ki a virág levelét! A levelet kend be ra­gasztóval, és tekerd rá a pipatisztítóra! Ezzel a lépréssel elkészítetted a gyönyörű bonbonvirágot! Indulhatsz is a születésnapra! (s) A program útmutatásával bárki elkészítheti családfáját Digitális családfa AJÁNLÓ Két hónapon belül a magyar oktatási tárca bemutatja azt a számítógépes programot, amely­nek segítségével mindenki össze­állíthatja saját digitális memoár­ját, családtörténetét. A szoftver - amit a www.emlekezet.hu weboldalról lehet majd letölteni - lehetővé teszi, hogy digitális for­mában legyenek megőrizhetőek a családi dokumentumok, amelyek néhány évtized múlva akár felbe­csülhetetlen értékű információk­ká válhatnak. A program útmuta­tásával bárki elkészítheti család­fáját, és számítógépre viheti a családi fényképeket és dokumen­tumokat - például katonaköny­vet, halotti bizonyítványt, anya­könyvi kivonatot, ellenőrzőfüze­tet, érettségi bizonyítványt vagy levelezéseket, (nsz) (Képarchívum ) Altamira, Spanyolország 15 000-12 OOO évvel i.e

Next

/
Oldalképek
Tartalom