Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-22 / 17. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 22. Bodrogközi Ördögszekér Dunaszerdahely. Ördögszekér című könyvében Kulcsár Ferenc Madách-díjas írónk szülőföldjének, a Bodrogköznek a hiedelmeit, tündérmeséit, a néphagyományban élő legendákat, mondákat, regéket, történeteket költötte át mély átéléssel. A Lilium Aurum Kiadó gondozásában, Németh Ilona illusztrációival megjelent kötetet Barak László költő mutatja be ma 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) Idén először Rómeó Vérzik Dunaszerdahely. Idén először találkozhatnak a hazai rock-rajongók a somorjai Rómeó Vérzik zenekarral. Holnap este 8 órától a Butterfly zeneklubban lépnek fel, és az ismert slágerek mellett négy új dal is elhangzik a készülő albumról. „2004-ben még nem adtunk koncertet, így már nekünk is hiányzik a színpad. Mivel elkészült az új anyag, most annak próbálásán és véglegesítésén dolgozunk. Terveink szerint áprilisban vonulunk stúdióba, de természetesen az élő fellépésekről sem mondunk le” - árulta el lapunknak Szanchó, a zenekar dobosa, (sd) BEÍRATÁSOK ♦ Fülek A füleki Ifjúság Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusai szeretettel várják Önöket iskolaköteles gyermekeikkel együtt az ünnepélyes beiratkozásra az 1. osztályba a 2004/2005-ös tanévre 2004. január 27-én (kedden) 15.30 órától az iskola „B” épületében. Kérjük, hozzák magukkal személyi igazolványukat, illetve gyermekük születési anyakönyvi kivonatát. Az utólagos beiratkozás 2004. február 14-ig tart az iskola titkárságán. Köszönjük a bizalmat! ♦ Gúta A gútai II. Rákóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy a beiratkozás az első évfolyamba 2004. január 29-én (csütörtökön), 30-án (pénteken) 8-tól 17 óráig, és január 31-én (szombaton) 8-tól 12 óráig lesz az iskola épületében. Kérjük, hozzák el gyermeküket és a gyermek anyakönyvi kivonatát. Szeretettel várjuk Önöket! SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Bohémélet 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Portugál 19 KIS SZÍNPAD: Sarah Bernhardt utolsó nyara 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Kék bársony (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 15.15,17.30,20 TATRA: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.30,20.15 AU PARK - PALACE: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 15.10,16.10,17.10,19, 20, 21 Aki bújt, aki nem 2 (amerikai) 15.40, 18.10, 20.20 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 14.40, 16.50, 19.20, 21.30 Válás francia módra (amerikai-francia) 16.20, 18.50 Némó nyomában (amerikai) 14.10, 16.30 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 18.50, 21.40 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 15.30, 17.30 SW.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.20,18,20.40 Novo (francia) + IMT Smile (szlovák) 15.20, 17.5, 20.30 Titokzatos folyó (amerikai) 14.30,17.40,21.10 Nyílt seb (amerikai-ausztrál) 19.30, 21.50 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 15, 17.20, 19.40, 22 Holdfényév (amerikai) 21.20 PÓLUS - METROPOLIS: Novo (francia) 14.05,16.30,19, 21.25 Aki bújt, aki nem 2 (amerikai) 14.55, 19.15 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 13,13.55, 15.40, 16.50, 17.45,19.20, 20.30, 21.30 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 13.30,17.05,20.25 Nyílt seb (amerikai-ausztrál) 15.20, 18, 20.25 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 17.15, 20.25 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14,16 Holdfényév (amerikai) 21.20 KASSA TATRA: Holdfényév (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: A Gyűrűk Ura-A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 15.30,19 ÚSMEV: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16, 19.30 IMPULZ: Taxi 3 (francia) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Távol a mennyországtól (amerikai) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Nagyítás (olasz-angol) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Whale Rider (új-zélandi) 18 LÉVA - JUNIOR: Flört a fellegekben (amerikai) 16.30 Isteni beavatkozás 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Whale Rider (új-zélandi) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 16.15, 18.15, 20.15 Apósok akcióban (amerikai-német) 20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 12, 14,16, 18, 20 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 19.45 Jószomszédi iszony (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30, 19.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16, 18 Mambo italiano (kanadai-amerikai) 15.45,17.45,19.45 Mona Lisa mosolya (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20.15 Némó nyomában (amerikai) 14.15 Pofa be! (francia) 14.15,16.15,18.15,20.15 181 évvel ezelőtt írta Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Az évforduló nem kerek, de így is mérlegvonásra ösztönöz Magyar kultúrákról, két tételben Ferenczy István Kölcsey-szobra „Nem közénk való volt!”- horkant fel Wesselényi Miklós Kölcsey halálhírét hallva, tudjuk Szerb Antaltól, aki a jobb híján preromantikusnak nevezett reformkor előtti magyar irodalom taglalásában igen magasra helyezte a Himnusz költőjét. Tegyük hozzá, nem is tehetett másképp, hacsak nem vállalta volna a nyilvános megkövezést. KÖVESDI KÁROLY Annyiban valóban igaza lehetett Wesselényi bárónak, hogy a költő visszahúzódó, már-már asz- kétikus életvitele, a nemesemberekre annyira jellemző „emelkedett” életstílus kerülése, a spártai önmegtartóztatás és a zárkózottság nem sok barátot szerzett számára. A szenvedélyes könyvmoly-tudósból hiányzott a korra jellemző magyar öntömjénezés képessége, és - ismét csak Szerb Antal szerint - közvetlen környezetében olyan ellenszenvet váltott ki, hogy „a szomszédok a jószágukat rávezették a földjeire, letiporták a termését, és talán még a koporsóját is megdobálták.” A magyar társadalom egyik kérlelhetetlen kritikusa (mert hiszen nem csak irodalmi viszonyokat, Mon- dolatokat és költeményeket, de a közéletet is szenvedélyesen bírálta) mégis arra ítéltetett, hogy a legromantikusabb magyar zsoltárt alkossa meg. Akitől egész életében idegen volt az öntömjénezés, az üres, melldöngető magyarság - amely mintegy önvédelmi reflexként igencsak működött akkoriban - mégis a legmagyarabb verset - mit verset, imát! - bocsátotta ki a tollából. E furcsa kettősség egyáltalán nem csodálni- való, hiszen a nagy kortársról, Berzsenyiről is szívesen híresztel- ték (nem tudom, ma is így tanítják-e még az iskolában), hogy magányban telt az élete vidéki birtokán, holott igen kedvelte a társaságot. Csak legfeljebb megválogatta azt. Közönségízlés és elvárás, társadalmi miliő és elrendeltetés - mind benne van a Himnusz későbbi sorsában. Amiként az alkotó megbecsülése is az adott pillanatban. Azt nem tudni, hogy amikor Erkel Ferenc tizenkét évvel később, 1844-ben megzenésítette a költeményt, kapott-e a hálás közönségtől olyan karmesteri pálcát, mint a Hunyadi László című opera fergeteges bemutatója után, amely teli volt rakva aranypénzekkel. Azt pedig teljes bizonysággal kétségbe vonhatjuk, hogy Kölcseynek csengő aranypénzekben rótta volna le háláját a fellelkesült nemzet. Igaz, nem is szorult rá, hiszen birtokai voltak. „Nem közénk való volt!” - mondhatta volna az ifjú nemzedék is, Bajza József, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Károly és a többiek, akik udvariasan köszönték a Mester tanítását, de inkább más úton indultak. A Mester pedig magára maradt. De hát általában így van ez az irodalmi nemzedékekkel, hogy aztán összevénülve megbékéljenek egymással hacsak nem vertek időközben áthidalhatatlan szakadékot egymás közé. Bár nem kerek az évforduló - Kölcsey 1823. január 22-én, tehát 181 évvel ezelőtt írta szat- márcsekei otthonában a Himnuszt - azért mégis illik tudnunk, milyen nap ez a nap. Nem azért, mintha a Hymnus lett volna a magyar romantika (üsse kő: preromantika) legnagyobb teljesítménye, hiszen ő maga is írt jobb költeményeket ennél. Még csak azért sem, mert ennek a költeménynek - bár nagyobb karriert futott be bármelyiknél - a megszületése valószínűleg ugyanolyan körülmények között történt, mint a többi versé. ♦ ♦ ♦ A történelmi kitérő után pedig kanyarodjunk hazai vizekre. A magyar kultúra napját azért nem írtam nagy betűkkel, mert bár ünnepről és tulajdonnévről van szó, szerintem ez a nap is olyan, mint a többi. Vagy még olyanabb. S azért a többes szám, mert sok kultúra és szubkultúra van, még az általunk piedesztálra emelt magyaron belül is. Kultúra-fajok és fajták, tömeg- és elitkultúrák, magányosak és hangoskodók, elszürkültek és felívelők. Vagy amit akartok. Azzal se mondok újat, hogy minden napnak a kultúra napjának kellene lennie ebben a kapkodó világban. Ami nem azt jelenti, hogy minden nap tapsolnunk és olléznunk kellene, de legalábbis kulturáltan élnünk. Ehhez pedig az is kellene, hogy megbecsüljük a kultúrát (anyagilag is), ahogyan megsüvegeljük a kőműves, az orvos vagy a villamosvezető munkáját. S ezzel el is jutottunk a probléma gyökeréhez, ha van neki. A kultúrára ugyanis mindenki úgy tekint, mint fennkölt valamire, míg a kenyér, a tej, a lakbér és a benzin egzakt fogalmak. Vannak színészeink, akik az átlagbér alatti fizetségért állnak minden este a világot jelentő deszkákra, akadnak festőink, akik csak akkor tudnak képet eladni, ha beállnak szalon- és tájfestőnek, íróink zöme nem irodalmi munkából él, akad köztük pék, szerkesztő és éjjeliőr. A könyvtáros, mint olyan, kihalóban levő állatfaj. Bár mindenki tudja, hogy ezek nem normális viszonyok, szinte senki semmit nem tesz azért, hogy másképp legyen. Mert a kultúra napszámosai, már engedelmet a kifejezésért, szeretnének legalább a jó mesteremberek előtt nem szégyenkezni, ha a társadalmi megbecsülés esik szóba. Tizennégy évvel a rendszerváltás után még csak törvény sem garantálja Szlovákiában, hogy milyen támogatásban részesüljön a kisebbségi, nemzeti, nemzeti kisebbségi vagy akármilyen kategóriába sorolt kultúra. Ad hoc alapon működik a dolog. A jövő évi Magyar Kultúra Napját talán azzal lehetne méltón megünnepelni, ha a törvényalkotók rendeznék ezt az adósságukat. Mert a foltoz- gatás, a plecsnik osztogatása szép gesztus, de édeskevés. Zalabai Zsigmond filosznaplója az Irodalmi Szemle legújabb számában Értékek a sajátosságban LAPAJÁNLÓ „A kisebbségi magyar nemzeti irodalom értékei meghatározott viszonyrendszerrel és irányultsággal bírnak, melyek egyértelműsítik lényegüket és kiválasztásukat, melyek az egyetemes magyar irodalom szférájában működő értékrend felé haladnak, végcéljukban azonban az egyetemes és átfogó igények szerinti irodalmi értékek szintjére kerülhetnek” - írja Alabán Ferenc. Értékek a sajátosságban cím tanulmányában vizsgálat tárgyává teszi a kisebbségi magyar irodalmakat fejlődési irányultságuk, továbbá a regionális irodalmi hagyományokhoz való kötődésük szerint. Szól az irodalmi kontextus változásairól, kapcsolat- és kommunikációs rendszeréről, a kritikai modellekről, az „üzenetközvetítő szándékról” és az olvasói értelmezések kérdéséről. A folyóirat szépirodalmi rovatát Tőzsér Árpád versei indítják. A költői „én” az antik hagyományokat idézve nemcsak rejtett „üzeneteivel”, hanem kultúrtörténeti adalékaival, a tájékozottság sokrétűségével is vallatóra fog bennünket. Aich Péter A mester elmegy című elbeszélését, valamint Török Elemér verseit és Öllős Edit naplójegyzeteit is olvashatjuk a rovatban. „Messziről és messzire megy az élet” címmel Zalabai Zsigmondtól búcsúzik Fonod Zoltán, közli a folyóirat Roncsol László búcsúbeszédét is, mely a tragikusan elhunyt írótárs, kortárs, barát ravatala mellett hangzott el. Kedvelt műfajával búcsúzik tőlünk Zalabai Zsigmond, aki nem érhette meg a néhány hete írt filosznaplója megjelenését, melyet irodalomtörténészeknek ajánlott. „Mindent tudott, mint látott, mindent megértett. Éppen ezért semmit sem bocsátott meg” - ezzel a Márai-mottóval indítja Fried István tanulmányát, mely Márai Sándor panoptikuma címmel hangzott el Kassán, a Visegrádi Irodalmi Fórum tanácskozásán. „Márai ellenállása - írja a szerző - az irodalom, az írók, a polgár világa szabadságjogainak védelmét igyekszik szolgálni”. Popély Gyula tanulmánya a magyar tanügy kálváriáját tárja elénk az impériumváltás után. Két vendégkritikát is olvashatunk a lapban: Pécsi Györgyi a Németh László-emlékkönyv ürügyén a mai magyar valóság furcsaságait sorolja, Kiss Noémi pedig Szabó Magda Für Elise című regényéről ír, s a „lebegtetett” főszereplőről megállapítja: „... ezt a könyvet minden ízében az az én írja, hatja át és költi, aki bár másvalakit állít a maga helyére a mű centrumába, mégsem képes önmagán túlmutatni”. A „gondolj rám, ha egyszer nem leszek” tanúsága szerint a kritikus a „Cili én vagyok” írói vallomását érzi bizonyítottnak, akinek a „figuráját” „az ... autobiografikus játék” egyik legizgalmasabb részének mondja, (dz) Új „hálószolgáltatás” Irodalmi hangképtár Budapest. Új internetes szolgáltatást indított a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi adattára és hangtára. A hang, kép és szöveg együttes megjelenítése újabb esélyt kínál kortárs magyar szerzők munkásságának megismeréséhez - mondta Wemitzer Júlia, az irodalmi adattár főmunkatársa a bemutatón. A pimmedia.hu honlapon egyelőre 13 író - közöttük Balia Zsófia, Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Závada Pál - szerepel bibliográfiai adataival, műveivel, láthatók róluk készült képek és meghallgathatók általuk tolmácsolt versek, prózarészletek. Az irodalmi hangképtárban kalandozók kereshetnek a szerzők neve, a művek címe és szavak szerint is. A hangfelvételek a Petőfi Irodalmi Múzeum stúdiójában készültek. A Petőfi Irodalmi Múzeum Aranyhangok címmel CD-ROM-ot is megjelentetett, amelyen többek között Karinthy Frigyes, Babits Mihály és Márai Sándor hallható. (MTI)
