Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-19 / 14. szám, hétfő

8 Magyar glóbusz ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 19. Szatmárnémetiben 15. századi ősnyomtatvány is van Jobban kellene törődni a régi könyvritkaságokkal SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG Szatmárnémeti. A megyei könyvtár különgyűjteménye síny­li meg leginkább azt a huzavo­nát, ami az intézménynek helyet adó épület körül folyik. A megyei tanácsnak nem sikerült megfele­lő épületet találnia az áthelyezés­re, az évek óta tartó pereskedés, s az időközben felgyűlt tetemes bérleti díj törlesztésének terhe el­tereli a figyelmet arról az érték­ről, ami a könyvtár különgyűj- teményében van. A gyűjteményben öt ősnyom­tatvány van, a legrégebbi 1486- ból származik, Baselben adták ki, ez a Decretum Gratiani (összesen 11 van belőle a világon). Értékes kéziratokat őriznek itt, a legré­gebbi 1585-ből származik, vallási tárgyú feljegyzések gyűjteménye. A legrégebbi folyóiratok a 18. szá­zadból származnak. A könyvek gyűjteménye a 16-17. századból származik. A különgyűjtemény 75 ezer kötetének számítógépes be­jegyzése folyamatban van. A nagyváradi megyei könyvtár szakemberei állapították meg (a szatmárnémeti könyvtárnak nin­csenek hasonló képzettségű szak­emberei), miután az elmúlt év őszén a könyvtár kérésére felmér­ték a régi könyvek állományát, hogy nagy szükség lenne a tartósí­tás biztosítására, az állandó tisztí­tásra, a megfelelő vegyszeres ke­zelésre (gombák ellen) stb. Resta­urátor, könyvtartósító nincs a me­gyei könyvtárnál, holott ilyen könyvállomány mellett feltétlenül szükséges volna. A különgyűj­temény több ezer példánya szűkö­sen bezsúfolva, áttekinthetetle­nül, értékükhöz képest méltány­talanul sorakozik a kis termek­ben, s olyan kötetek is vannak, amelyeknek nem jut hely a polco­kon. Nem annyira új helyiség, mint inkább állandó biztos és jól kiképzett hely kellene a védett könyveknek. Az átköltöztetést megsínylené a teljes könyvállo­mány. Egyelőre azonban sem át­költözésről, sem a jelenlegi épület megvételéről nincs szó. Minden a szatmárnémeti városi tanácson múlik Petőfi-szobor még idén? SZATMÁRI FRISS ÚJSÁG Szatmárnémeti. Még az idei év során elkészülhet Petőfi Sán­dor szatmárnémeti szobra, melyet az RMDSZ tervei szerint a régi kórház előtti téren helyeznének el. Erről Ilyés Gyula alpolgármes­ter számolt be a párt városi szer­vezetének választmányi ülésén. Amennyiben a városi tanács jóvá­hagyja az erre vonatkozó határo­zattervezetet, az RMDSZ és a szatmári civil szervezetek fedez­nék a szobor elkészülésének mint­egy 2 ezer eurós költségét. A Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációs gondjai Agrárképzést indítana a nagyváradi egyetem DUNA TV Nagyvárad. A felsőoktatási in­tézmény végleges akkreditáció- jának megszerzése, valamint az agrárszak beindítása jelentik a legfőbb célt 2004-ben a nagyvára­di Partiumi Keresztény Egyetem­nek. A romániai Országos Akkre­ditációs Tanácstól elutasító vá­laszt kapott az egyetem a szakla­boratóriumok és a szakkönyvtár hiánya miatt. A megfelelő oktatási háttér ki­építéséhez már megkezdődtek az előkészületek, az agrárszak mű­ködési engedélyeztetéséhez szük­séges dossziét várhatóan február­ban nyújtják be az akkreditációs tanácsnak, az engedély jóváha­gyását májusra várják. Egy másik célkitűzése az egyetemnek a val- lástanár-szociális munka és val­lástanár-német nyelv és irodalom szakok, valamint az egyetem vég­leges akkreditációjának a meg­szerzése. Ha ez megvalósul, az egyetem jogosult lesz arra, hogy diplomavizsgákat szervezzen, a román oktatásügyi minisztérium által kibocsátott okleveleket alkal­mazzon, és hallgatóinak lehetősé­get adjon arra, hogy helyben ál­lamvizsgázzanak, és ne kelljen Kolozsvárra, Bukarestbe menni a diplomaszerzésért. A magyar kormány az erdélyi magyar tudományegyetemi háló­zat részére idén is 2 milliárd forint támogatást nyújt, ebből a maros­vásárhelyi és a Csíkszeredái egye­tem kap nagyobb összeget ingat­lan építésére és beruházásra, a ko­lozsvári és nagyváradi a működési költségek fedezésére és kisebb fej­lesztésekre fordítja a pénzt. Egyelőre akkreditáció nélkül tanulnak az egyetemisták Nagyvá­radon (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Szerbiában a lakosság egyharmada a létminimum alatt él. Szabadkán néhány évvel ezelőtt, ami­kor még érkezett külföldi támogatás az országba, naponta 3000 meleg ételt főztek a rászorulók­nak. Most csupán az osztrák vöröskereszt támogatására tudnak hagyatkozni, s mindössze 650 adag meleg ételt oszthatnak szét naponta. (A Duna Televízió Híradójának felvétele) Poprádi segítség kellett Helyére került a kereszt Ungvár. Az épülőben levő ung­vári pravoszláv Keresztfelmagasz- talási Székesegyház főkupolájának tetejére a napokban felkerült az aranyozott kereszt. Az oldalsó négy kupolán már korábban elhelyezték a kereszteket. Mint azt Mihajlo Hotra építésvezető elmondta, a nagykereszt valamivel több mint 8 méter magas, a súlya pedig több mint 400 kilogramm. A székesegy­ház teljes magassága a föld felszí­nétől a kereszt tetejéig 67 méter. A kereszt elhelyezését egyébként a Szlovákiából, pontosabban Poprád- ról érkezett speciális helikopter vé­gezte, amelynek személyzete ezért a nagy precizitást igénylő munká­ért püspöki oklevelet kapott. A ke­resztet aranyfüst borítja, míg az egyelőre ezüstös kupolákat később kék színűre festik. Akárcsak az egész épületet, a díszes nagykeresz­tet is Dimitrij atya, a székesegyház főpapja tervezte. (Kárpátinfo) Jochan Schmidt nyugalmazott gépészmérnök gyűjtést szervezett Németországban, hogy segítse szülőfaluját Dortmundi segély a Vajdaságnak Hosszú idő után 1996-ban jött vissza először látoga­tóba szülőföldjére a né­metországi Dortmundban élő Jochan Smidt nyugal­mazott építészmérnök. Egy kisebb csoporttal és feleségével, Erikával egy biciklitúrán vettek részt. MAGYAR SZÓ Bécstől, a Duna vonalát követve Budapesten keresztül jöttek Újvi­dékre, majd innen Belgrádba, majd Pancsován át a közeli kis fa­luig, Homokosig (Mramorak), ahol Jochan bácsi született 1929- ben. Iskoláit Pancsován és Verecen végezte. Minden másként alakul, mint mondta, ha nem szól közbe a háború. Lágerbe került az ő csa­ládjuk is 1944-ben a háború után. Mivel a román határ közelében volt a tábor, viszonylag könnyen átmenekültek Romániába, onnan Magyarországon, Ausztrián át 1947-ben érkeztek Németország­ba. Ott fejezte be a középiskolát és az építészeti egyetemet. A nyugdí­jas évek ismét az óhaza felé terel­ték a figyelmét. Csak most másképpen. Első lá­togatása óta többször járt itt, hol magánszervezésben, hol a dort­mundi hivatalos küldöttséggel, vagy a sportolókkal. Legutóbb egy óriás, nyergesvontatónyi se­gély kísérőjeként érkezett Újvi­dékre. Az utóbbi időben, a szigo­rítások folytán kevés hivatalos nemzetközi humanitárius segély érkezik ide. A gyűjtési akció meg­szervezésének lehetősége ezért is merült fel. Jochan bácsi erről a következőket mondta: „Egy évvel ezelőtt merült fel a gondolat, hogy jó lenne gyűjtést szervezni Dortmundban. Tudtuk, hogy mind keve­sebb segély érkezik szer­vezetten Szerbiába, Vaj­daságba. Úgy gondoltuk, hogy az Eichlinghoveni Evangélikus Egyház segítségével szervezzük meg az akciót. A pres­bitérium, amelynek tagja vagyok, úgy határozott; szervezzem én, mivel én tudom a legjobban mi­lyen itt a helyzet, mire van a leg­nagyobb szükség. Az egész akciót az év végére terveztük. Most, hogy már túl vagyunk a dolgokon, elmondhatom, minden jól sike­rült. A feleségemmel, Erikával együtt vállaltuk a gyűjtési akció lebonyolításának oroszlánrészét. A gyűjtés időpontját mindig előre bejelentettük az istentisztelete­ken, az újságokban és plakátokon is hirdettük. A meghatározott na­pokon teherkocsikkal jártuk a környéket és összeszedtük a há­zak elé kirakott csomagokat. Utóbb már a mi házunknál fogad­tuk az adományokat. A begyűjtött dolgokat - ruhaneműt, lábbelit, gyermekholmit, játékokat, higié­niai dolgokat, gyógyszereket stb. - rendszereztük és kartondobo­zokba csomagoltuk. Ezúttal negy­ven jó állapotban lévő kórházi ágyat is hoztunk, amit még hasz­nálni lehet.” A dortmundi segélyt Bácsfekete- helyen a Leuenbergi Otthonban pakolták le. Innen szállították el a különböző szervezeteknek Vajda­ságba. A jól felszerelt kórházakban Nyugaton 3-5 évenként cserélik az ágyakat. Honi viszonylatban ezek szülte még újnak számítanak. Ez­zel a küldeménnyel Hanelore Lam­sche 55 csomagot küldött a veter- niki otthon részére. A csomagok egy részét ezekben a napokban Jochan bácsi személyesen adta át, a többit az Ökumenikus Szeretet­szolgálat továbbítja majd.- A segély elszállítása okozott a legnagyobb gondot - mondta. - A nyugat-európai teherforgalmazók nem vállalják a szállítást ebbe a térségbe. Ezért más megoldás után kellett néznünk. Az Újvidék­ről érkezett javaslatra, kerestünk olyan itteni teherszállító társasá­got, ámely árut visz külföldre, és üresen jön vissza a nyergesvon­tatója. Egy ilyen cég éppen a kará­csonyi ünnepek alatt vitt ki Pá­rizsba rendelésre székeket, és az előzetes egyeztetés alapján Dort­mund felé jött vissza. A hatalmas kamionba bepakoltuk a 650 cso­magot és annyi ágyat, amennyi fért. Egyébként nagy visszhangot váltott ki az akciónk. Sokan ér­deklődtek még azután is, hogy el­jött a teherautó. Ki kellett pla- kátolnunk, hogy az akciónak vé­ge. Hatalmas munka volt, min­dent önkéntesen csináltunk. Az idén nem valószínű, hogy tudunk hasonlót vállalni, jóllehet volna rá lehetőség. De meglátjuk, mit hoz­nak a következő hónapok. „Ki kellett plakátolnunk, hogy az akciónak vége, annyian érdeklődtek.” A gyergyószentmiklósi társulat már letett arról, hogy átvegye a művelődési központ helyiségeit Színház a moziban, avagy épületre vár a Figura ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hosszú ideig azon fáradozott, hogy átvegye a Művelő­dési Központ épülete adminisztrá­lását; akkori elképzelése szerint az ott tevékenykedő többi kultúrcso- port az ő igazgatásuk alatt műkö­dött volna tovább. A színház nem­rég letett eme szándékáról, és ké­rést nyújtott be a városi önkor­mányzathoz, melyben a 2003 au­gusztusában tevékenységét be­szüntető filmszínház épületét igényli. Megkérdeztük Kolozsi Kili­ánt, a Figura Stúdió Színház igaz­gatóját, mi áll e döntés hátterében?- A sorozatos huzavonák, ellen- vélemények miatt letettünk arról, hogy a művelődési központ épüle­tét igényeljük. A polgármester úr javasolta, hogy a mozi épületét is átvehetné a színház, mely nemrég visszakerült a város tulajdonába. Beláttuk, van lehetőség egy barát­ságos kis színházterem kialakításá­ra a mozi szép épületében, mely nagyon jó stratégiai helyen áll. Át­alakításokra lesz szükség, talán hozzáépítéshez is, de ezek már részletkérdések. A fontos kérdés: megkapjuk-e az épületet, és mikor? A város már véglegesen átvette, s bár határozata még megtámadha­tó, a törvény szerint van joga hoz­zá. Kérdés, a bérlőknek, akik az egyes termekben tevékenykednek, milyen szerződésük van, és med­dig? Január 9-i határidővel kellett jelentkezzenek szerződéseikkel a polgármesteri hivatalban, az öt cégből eddig csak három tette ezt. Korábbi sajtótájékoztatókon elhangzott, hogy a város vissza­nyeri az épületet, újraindítja a filmszínházat. Ha a Figura Stú­dió Színház átveszi az épületet, lesz-e erre lehetőség? Ha a színház átveszi az épületet, én szeretném, ha újraindulna a mozivetítés is, de ennek anyagi ve- tületei is vannak, utána kell nézni, kivel köthető szerződés különböző filmek behozatalára, ezek milyen témájúak legyenek, mire van igény, és elsősorban, ki finanszírozza? Az épület megérdemelné a folyamatos kihasználást, és ideális lenne, ha felváltva lennének színházi előadá­sok és filmvetítések. A gondolatot mindenképp támogatom, és be is szeretném indítani. Ahhoz, hogy a moziterem szín­házteremmé váljon, elég komoly átalakításra lesz szükség, s az önkormányzat nem bővelkedik beruházási pénzekben. Miből fogja a színház e munkálatokat elvégezni? Bizakodó vagyok, hisz a város ta­valy eljutott oda, hogy pozitív mér­leggel zárja az évet. Idén a színház is nagyobb összeget kapott a költ­ségvetésből, mint a tavaly, ebbő tu­dunk fordítani befektetésekre is. És ha már van épületünk, pályázatot is tudunk benyújtani, és sok dolgot házilag is meg fogunk tudni oldani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom