Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-03 / 2. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2004. január 3., szombat 8. évfolyam, 1. szám „Jó Uram, kérve kérlek, segits meg, hogy jó legyek, ó, jó Uram, szeress engem, segíts nekem, hadd, hogy éljen az angyali szeretet, szépen kérlek, segítsd meg a napomat" Angyalokkal társalgó KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA uszonkilenc éves. Ki- lencvenkettőben férjhez ment. Az első házassága nem sikerült. Németh Marika, amikor nagy bajban volt, annyira elkeseredett, hogy nem látta értelmét az életnek, és akkor...- Jött a barátnőm és mutatott valamit. Azt próbálgattuk, hogy megidézünk valakit. A nagyapámra gondoltam, aki meghalt. Tizenhármán ültünk az asztalnál. Csak nekem indult el a pohár. A nagyapám üzent, hogy szeret, higgyek, jóslatokat mondott, hogy Magyarországon fogok dolgozni, autógyárban, el fogok válni, de jó férjet kapok, a kisfiam mellé születik egy kislányom, házat veszünk... Szinte láttam ezt a szálkái házat, a két ablakkal. Minden bejött. 2001-ben, amikor dolgozni kezdtem az esztergomi Suzukiban, kértem a nagyapámat, hogy adjon valami jelet. Erre megindult a kezem, írni kezdtem. Üzent, hogy jó napom lesz, és mindent megmondott: kivel fogok találkozni, ki fog telefonálni. Mindent lejegyeztem egy füzetbe. 2002 szeptemberében azt írta a kezem, hogy gyógyítani fogok. Akkor már az őrangyalomban hittem. A nagyapa azt írta, hogy minden embernek van őrangyala, és általam fognak üzenni. A kezem leírja az őrangyalok üzenetét. A gyárban elmeséltem a munkatársaimnak. Örültem, hogy nem nevetnek ki, hanem mindjárt hozták a papírt, tollat, hogy nekik is írjak valamit. Leült velem szemben egy férfi. Én nem ismertem. Csak annyit mondott, hogy Józsinak hívják. Megmozdult a kezem. Leírtam az egész addigi életét, meg hogy kikerül Japánba. Később sms-ben értesített, hogy igazat mondtam. Eltettem ezt a füzetet. Nem hittem el, hogy gyógyítani fogok. Tavaly nyáron elájultam az udvaron. Az orvos azt mondta, a kimerültség az oka. Heti hat napot dolgoztunk, napi tizenegy órát. Ájulásom alatt láttam a nagyapámat. Rám nézett és csak annyit mondott: Marika, a két szép gyereked... Húsvétkor elmentem a templomba. Furcsa melegség futott át a testemen. Egy hangot hallottam: .Áldott a te kezed, gyógyítani fogod az embereket, fényességet viszel a szívükbe, boldogan fognak tőled távozni, mert hitet adsz nekik.” Azóta így van. Honnan tudnak magáról? A gyárban beszéltem erről. Ha elmentem valaki mellett, éreztem, ha fájt valamije. Megkérdeztem, hogy fáj a kezed? Igen. De honnan tudod? Odanyújtotta a kezét, és három perc alatt elmúlt a fájdalma. Volt egy férfi, állandóan vérzett az orra, leültettem, három perc alatt elállítottam a vérzést. Hozzá se értem, csak aurán kívül gyógyítottam. Utána egy kicsit szédült, de azóta nem vérzik az orra. A családban is gyógyított valakit? Mindenkit. Az anyósomnak tojás nagyságú daganat volt a combjában. Eltüntettem. Elhívtak egy lds- babához. Agyvérzéssel született. Javult az állapota. A fiam focizik. Ha valamelyik társát lerúgják, a két félidő közti szünetben meggyógyítom a térdét, a bokáját. Orvos ellenőrizte a gyógyulásokat? Egy nőnek epekövei voltak, a kezelésem után elment ultrahangos vizsgálatra, és nem találták a köveket... Egy férfinak a nyakán volt egy csomó, Pozsonyban fel akarták vágni. A kezem nyomán elmúlt... Minden próbálkozása eredményesnek bizonyult? Részben. Öt éve van tolókocsiban egy férfi. Három órán keresztül gyógyítottam, de ez nem elég. Zsibbadást, melegséget érzett a lábában, amit öt év alatt sosem, utána két napig görcsölt a lába, és feladta. Megijedt a fájdalomtól. Voltak, akiket az öngyilkosságtól tartottam vissza. Házasságokat mentettem meg. Egy hölgy - aki féltékeny volt a férjére azt kérdezte, hogyan néz ki a vetély- társnője. Láttam magam előtt azt a nőt. Eltűnt személyeket is keres? Igen, és meg is találjuk őket, olyan helyen, ahol sosem jártam. Jöttek a munkatársaim, hogy eltűnt egy bácsi. Láttam egy tavat, nádast, kerékpárt. Mondták, hogy igen, ott keresik, de nem találják. Leírtam, hogy nagyon mélyen van a tóban, soha nem találják meg. Egy másvalakinek eltűnt a rokona. Mondtam, hogy már nem él. Nem hitte el. Egy szikla között láttam. Pár hónappal később felkeresett. Megtalálták az illetőt, de már csak a ruhája alapján azonosították. Nem fél, hogy önmagának is előrelát valami kellemetlenséget? Elhessegetem a rosszat. Velem már sok rossz történt. Fel vagyok rá készülve. Hogy bántani fognak hozzám közelálló emberek. Emiatt, amivel foglalkozik? Emiatt. Honnan tudja? A nagyapjától vagy az őrangyalától? Le van írva. Két út állt előttem. Elhagyjam a gyárat vagy ne. A gyár a pénz, a másik oldal a család. „Nincs az a pénz, ami pótolná a családot. Nincs az a hely, ahol boldog lennél. Nincs az az élet, ahol nem kell küzdeni, de te mégis feladod, igen, fel fogod adni, mert rájössz, hogy nincs meg minden egyszerre, nem lehet az ember boldog is, gazdag is, nem lehetsz jó is, rossz is, csak egy út van. Miért van egy út? Mert elindultál a boldogság felé, mert jó itt, de nincs pénz, mert szeretnek, de nincs pénz, mert a gyerekeiddel vagy, de nincs pénz? Miért nincs? Nincs, mert nem „Nem kell mást tennem, mint fogni a tollat" Németh Marika, ki maga is angyal (A szerző felvételei) kértél. Nincs, mert nem vetted el. Azt kérted, hogy legyen munkahelyed? Lett. Te nem olyan vagy, mint a többi ember. Te nem vagy munka- nélküli.” Ezt a napokban ínam, meg ezt is: .dóságod soha nem fog elmúlni, amíg élsz. Aki szeretedtől gyógyított és fog is, az te vagy. Légy boldog, mert híres leszel. Hogyan kaptad a gyógyítást? Hogyan érzed az erőt, amivel írsz? Nincs leheteden, mindig kell, hogy legyen remény, mindig kell, hogy legyen szeretet. Döntöttél, mégis félsz, döntöttél, de nem bízol abban, hogy fogsz gyógyítani, és eltolod az erőt, mert nincs belőle pénz. Nem az a jó, ha boldogan mennek el tőled? Nem az a jó, ha hisznek neked? De igen.” ' Hogyan működik ez az írásos üzenet? Eljön ide valaki, és arra kéri, hogy írjon valamit, mondjuk, a férjének? Ez is lehetséges. Nem szükséges az illető jelenléte. Gyógyítottam is úgy, hogy csak a fénykép volt nálam, rá gondoltam. Olyan is van, hogy egy távollevő nevében az én kezem ír levelet valakinek, aki éppen nálam van. Bármikor képes írni? Nem kell hozzá hangulat, ihlet? Minden körülmények között. Olyankor is, ha szól a rádió. Mivel magyarázza gyógyító erejét? A hittel. Senkivel nem beszélt erről? Nem. Beszéltem olyanokkal, akik meditálnak és úgy akarnak gyógyítani. Nálam ez hirtelen jött, én nem tanultam, semmiféle tanfolyamot nem végeztem el. Saját magát is gyógyítja? Persze. Olyan érzésem van, mintha valami erő nyomna az ágyhoz. A faluban mit tartanak magáról? Nem nézik ferde szemmel? Úgy érzem, szeretnek. Látják, hogy minden vasárnap megyek a gyerekekkel a templomba és tiszta szívből imádkozom. Hiszem, hogy valóban Istentől kaptam ezt az adottságot. Nem érdekel, hogy mit tartanak rólam. Csak azokat sajnálom, akik nem jönnek el és nem próbálják ki. A félje mit szól hozzá? Eleinte nem hitt benne. Csak miután meggyógyítottam. Fájt a könyöke, fogtam a karját, és áradt bele a melegség. Van, aki hideget érez, van, aki meleget, zsibbadást. Hogyan gyógyít? Csak a kezemmel. Aurán kívül. Amikor például a dagadt térdből szívom ki a vizet, csepeg a tenyeremről a víz, de a másik kezem száraz. Ha méregtelenítést végzek, az illető érzi, hogy az ujjam át távoznak a mérgek. Meddig tart a kezelés? Fél óráig. Minden gyógyítás előtt megfürdök. Tisztának kell lenni testben-lélekben. Nem iszom alkoholt, nem cigarettázom. Honnan tudja, hogy mikor mit kell csinálni? Mikor kell masszírozni? Súgnak, vezetnek. Ha mindent megsúgnak előre, miért nem kéri meg az őrangyalt, hogy súgjon nyerő lottószámokat? Nem is merném. Lehet, hogy nem is akarok nyerni. Nincs megírva a sorsomban, hogy nyerek. De azért adok fel szelvényt. A focimeccseken előre megmondom az eredményt. Sok füzetet látok, valamennyi teleírva... Ezek az üzenetek. Megmutatkozott az ördög is. Ültem, összegabalyodtak a lábaim, zsibbadt a kezem. Utána a kezem leírta, hogy az ördög az irigység, a hűtlenség, a féltékenység, a rossz tulajdonságok, amelyek minden emberben benne vannak... Tavaly részt vettem egy meditáción Párkányban. És akkor láttam Jézust. Fölém tette a kezét, és azt mondta, hogy angyal vagy. Kinyitottam a szemem. A meditációt vezető nő azt mondta: téged angyallá avattak. Elmentem egy jósnőhöz. Kirakta elém a kártyát, rábíztam az őrangyalokra, hogy ők vezessék a kezemet, hogy melyik kártyát húzzam. A jósnő azt mondta, mit akarok én nála, hiszen én kiválasztott vagyok. Megnézte a tenyerem és megijedt. Mit lát, kérdeztem. Nem mondhatja meg, felelte. Az angyalok felelnek és gyengédséggel, türelemmel szeretnek. Nem kell mást tennem, mint a kezemmel fogni a tollat. Sokszor mást gondolok, mint amit a kezem leír. „Hírneved nagyon nagy lesz, mert két ország megmentője leszel.” A belpolitikai torzsalkodásokról hogyan vélekedik? Ezek abszolút hidegen hagynak. Ezek ellen nem tudunk mit tenni. Mik a tervei? A céljai? Hogy segítsek az embereken. Gyógyítsak. Meg talán híres is szeretnék lenni. Legutóbb ezt írtam: „Jó Uram, kérve kérlek, segíts meg, hogy jó legyek, ó, jó Uram, szeress engem, hiszen jó vagyok, segíts nekem. O, jó Uram, szeretlek téged, szeressenek az emberek, ó, jó Uram, hadd, hogy éljen az angyali szeretet. Ó, jó Uram, kereslek téged, bízom benne, hogy te vagy, ó, jó Uram, szépen kérlek, segítsd meg a napomat. Istenem, köszönöm, ezt az ajándékot, Istenem, köszönöm, hogy méltó vagyok rá a te szemedben...” ÍRÓ OLVASÓK Egy átlagember tűnődése az év fordulóján, de egyébként bármikor MÁNYA ROZÁLIA Fél évszázad a történelemben nem számít nagy időnek, egy ember életében viszont nem kevés. Én naiv, azt gondoltam, hogy az ember élettapasztalata a kor előrehaladtával gyarapszik, növekszik. Manapság szembesültem a felismeréssel, hogy nálam valami kimaradt, pedig azt hittem magamról, hogy nyitott szemmel, füllel járok, olvasgattam is itt-ott, ha nem vagyok is valami fene művelt - de reméltem, hogy a körülöttem élők között amolyan átlagos műveltségre sikerült szert tennem. Gyermekkoromban a mi családunkban érvényesült az „anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz” igazsága. Abban az időben nem voltak családsegítő programok, nevelési tanácsadók sem működtek, szüleim mégis a maguk egyszerű bölcsességével igyekeztek formálni, alakítani, emberségre nevelni. Annak ellenére, hogy szerény anyagi körülmények között éltünk, szép, kiegyensúlyozott gyermekkorom volt. Az iskolában is szerencsés voltam. Volt néhány kitűnő tanítóm, illetve tanárom. Tehetséges nagyszerű emberek, akikre valóban illett a tanító jelző, igazi „lámpások” voltak - el is üldözték némelyiket a faluból, volt, akit még a katedrától is eltiltottak. Az iskolában minket úgy tanítottak, hogy tudjunk ideálokért lelkesedni. Hát' lelkesedni elég jól megtanultam! Hogy nem az életmód ad tartalmat nekünk, mi adunk tartalmat az életmódunknak. Hogy a tűnő pillanatot kell érezni, és akkor mindig örülhetünk neki. Hogy százféle harca lehet az embernek. Százféle csatatéren veszthet vagy győzhet. A győzelem boldogítja, ha veszít, az leveri. Aztán valahogy csak mindig helyreáll az egyensúly. Harminchat ledolgozott év van a hátam mögött. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni, élveztem, amit csináltam - szép emlékeim vannak ebből az időből. A kevésbé szépeket megpróbáltam elfelejteni. Áz ember memóriája selejtez a felejtéssel, viszont ha nyomasztó egy emlék, attól még fontos lehet. Amin ez a mi generációnk átment az utóbbi évtizedekben, megtanított arra, hogy az elvek is elavulhatnak. Sajnos, nem egy esetben lassabban ébredünk rá, mint kellene. Mára már rájöttem, hogy a demokrácia bizony csak formális egyenlőséget jelent. A mi aranyos huszonegyedik századunkban hatványozottan érvényes a szabály, hogy aki gyenge, azt megeszik. Nem árt, ha valaki kételyek nélkül tiszteli önmagát, az olyan kisugárzásra teszi képessé, ami aztán más tisztelőket von köréje. A határtalan önbizalom erőt áraszt, az erő pedig híveket toboroz. Az ember hiszékeny teremtés. Főleg a tájékozadan emberekkel lehet sok mindent elhitetni. Okosság, messzire látó szem kell a dolgok tiszta és igaz látásához. Nem lényeges, hogy az ügyesek, rámenősek között hol áll az ember, felül-e vagy alul, csak az a fontos, hogy külön álljon. Nem vagyok filozófus, de azt tartom, hogy az ember elsősorban saját magáéban ne csalódjon. Persze, ha valakinek egy ilyen esztelen világban, amilyenben élnünk kell, más a véleménye, mint az, amit a hivatalosaktól el kell fogadni, azt nem kell úton-útfélen hangoztatni, mert az ember úgysem változtathat semmit, csak annyit ér el, hogy a saját fejére gyűjt eleven parazsat. Máskor viszont úgy gondolom, hogy teljes életet kell élni. Hiszen nem hosszú az élet, még ha olykor hosszúnak látszik is. A falból se lehet büntetlenül kifelejteni téglákat. Ha itt-ott hiányzik néhány kő, már kisebb a fal teherbírása. Az emberé is, ha nem teljes az élete. Vannak emberek, akik ma szívesen fitogtatják jelenüket, dicsekszenek elért pozíciójukkal. Elfelejtik honnan jöttek! Számomra nincs bosz- szantóbb, mintha valaki öntelt és szerénytelen. Önkéntelenül Verseghy Ferenc sorai jutnak eszembe a szerénytelenségről: „Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek, míg üres: és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek, míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.”
