Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-17 / 13. szám, szombat
10 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. MINDENNAPI KENYERÜNK Isten malmai ÉDES ÁRPÁD Ige: „Abímelek három évig volt Izráel fejedelme. De Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé, ezért Sikem polgárai hűtlenek lettek Abímelekhez. így torolta meg Isten a Jerubbaal (Gedeon) hetven fián elkövetett erőszakot, és így hárította vérüket testvérükre, Abímelekre, aki meggyilkolta őket, meg Sikem polgáraira, akik támogatták őt testvérei meggyilkolásában. (Bírák könyve 9, 22-24) Pedig a terv olyan tökéletes volt! És a kivitelezés is hibátla- nul sikerült. Mutatja ezt az is, hogy Abímelek már három éve háborítadanul uralkodik Izraelen, sót a székhelyét is sikerült Sikemből apja városába áthelyeznie. Tán már maga is elhitte, hogy Izrael fiai elfelejtették, hogyan ragadta magához a hatalmat, és tette királlyá magát. Hisz úgyis minden csoda három napig tart. Gedeon rajta kívül egyeben életben maradt fiának vészjósló példázatait holmi tüskebokorról meg tűzről már szintúgy a feledés jótékony pora fedi. Ez a féltestvére pedig bizonyára kellően megijedt, és jó messzire menekült, hogy többé ne zavarjon bele a szépen kirajzolódó képbe. De milyen részekből is állt össze ez a mozaik Abímelek királyságáról? (Nevének jelentése: „az én apám király”.) Apja Gedeon volt, akit a pogány Baal kultusza elleni következetes harcáért Jerubbaalnak hívtak. Izrael bírái közül a legjelentősebbek közé tartozott, de soha nem volt király. Sőt amikor fölajánlották neki a dinasztikus királyságot, ó akkor is határozottan visszautasította: „Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az Úr uralkodjék rajtatok!” (Bírák (8,23) Hitharcai, vívódásai, majd a midjániak fölött aratott csodálatos győzelmei révén az Újszövetség is a hithősök között említi a nevét. A teljességhez hibái és vétkei is hozzátartoznak, és a Bírák könyve ezeket sem hallgatja el, de mindezekkel együtt is Izrael karizmarikus vezetői közt tarthatjuk számon. „Sok felesége volt” és „hetven fia, akik tőle származtak”, de ez abban a korban nem volt sem ritka, sem meglepő. Abímelek viszont nem tartozott a hetven fia közé, mert őt egy „Sikemből való másodrangú felesége” szülte (Bírák 8, 30-31). És amit sem Gedeon, sem a fiai nem akartak megtenni, megtette azt a szolgáló gyermeke. Sikemi rokonsága, a város előkelői, és nem utolsósorban a Baal-templom hathatós anyagi támogatásával megölte Gedeon minden gyermekét, „hetven férfit egy kövön”. (Csak a legkisebbnek sikerült elbújni és megmenekülni!) Ezt követően összegyűltek Sikem polgárai, „elmentek és királlyá tették Abímeleket”. És innentől úgy tűnhet, hogy Sikem városa és Abímelek közös vállalkozásának semmi nem állhat útjába. Vagy mégis? Úgy olvastuk, hogy „Isten egy gonosz lelket küldött Abímelek és Sikem polgárai közé”. Beigazolódni látszik a mondás, miszerint ember tervez, Isten végez. De vajon az Isten rossz, hogy ilyen rosszat küld? Netán abban lelné kedvét, hogy ilyen kicsinyes, rosszindulatú intrikákat szít az emberek között? Ha a mitológiában találkozunk is ilyennel, a teremtő Istenre nem ez jellemző! Sokkal inkább szívük gonosz szándékának és tetteiknek következményeként küldte mindezt rájuk az Úr. Bábel tornyának építői közt az egyetértés és egy nyelv nem azért szűnt meg, mert az Istennek épp ahhoz volt kedve, hanem azért, mert az Isten magaslataira törtek. Pál apostol azt úja: „Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket.” (Róma 1,25-26) Milyen sokszor okoljuk egy-egy ilyen gyalázatos szenvedélyért az Istent, holott inkább azt kellene megvizsgálnunk, mit is rontottunk el, hol hagytuk el az egyenes utat! Gyü- kos összefogások, kapzsiságra alapozott koalíciók hullanak szét, mert van, aki közbelép. Emberi kapcsolatok romlanak meg, de a gonosz lelket a virtussá formált hűtlenség csempészi közéjük! Mert aki szelet vet, vihart arat. Abímelek esetében három év után jött az aratás, de eljött. A jog ugyan ismer elévülési időt, a bűn viszont Isten színe előtt elévülhetetlen. De nem megbocsáthatatlan! Hisz azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet! A szerző református lelkész KOPERTA •Éljenek az író olvasók! OLVASÓI LEVÉL Az író olvasók rovat telitalálat. Ahogyan az egész Családi Kör is az. A legutóbbi két írás megdöbbentő szépségű, összefacsarta szívem, lelkem. Az első után boldog megkönnyebbülést éreztem, de a második... Fájdalmas szép történet, profi módon megírva. íróját így ismeretlenül is nagyon tisztelem. Bárcsak a kő- és sünszí- vűek, a rideg, számító lelkű emberek is olvasnák! Őszinte tisztelettel a lap szerkesztőnője és az író olvasók iránt: Gányovics Jolán, Csallóközkürt A múlt heti Családi Kör író olvasóinak, Méri Magdolnának és Pierzchala Józsefnek, valamint minden munkatársának a nevében is köszöni az elismerő szavakat a szerkesztő. A szülői nevelés következetlenségében szerepet jártszik a társadalmi értékek és intézmények hitelvesztése is Jó szülő - rossz szülő? A jó szülői szeretet sosem korlátja a gyermek cselekedeteinek (Illusztráció: Vári) A nevelés legfontosabb eleme, a szülő-gyermek kapcsolat olyan érzelmi, kommunikációs és kötődési sajátosságok összessége, amely a nevelési helyzetek döntő fontosságú összetevője, s a gyermeki személyiség fejlődésének elsődleges alapját képezi. NEVELŐKNEK A szülő-gyermek kapcsolat formája és tartalma életkoronként és kultúránként változik. Nemcsak a gyermekkorban, hanem gyakran az egész életen át a legfontosabb kapcsolatok közé tartozik. Folytatás előző számunkból III. A szülők nevelési hibáinak megítélése és valós hatása függ a mindenkori kulturális feltételektől, a felnőtti élettel kapcsolatos követelményektől. Míg a korábbi évtizedekben elsősorban a túlzott szigor és a merev követelmények voltak a szülői nevelés leggyakoribb torzulásai, ma a kontroll és a korlátozás hiánya tekinthető jellegzetes problémának. Ez összefügg az antipedagógiai irányzatokból fakadó liberális nevelési elvek térhódításával (a gyermek teljes egyenlősége, a szülői tekintély kiiktatása). Bírálók szerint a gyermeki függőség részben ideológiai, részben társadalmi körülmények miatti felszámolása negatív következményekkel jár: a középkorhoz hasonlóan megszűnik a gyermekkor, mint különleges életkori szakasz, a felnőttvilág védelmező, támasznyújtó szerepe csökken. A korlátlan engedékenység egyes megnyilvánulásainak ártó következményeit kísérleti adatok támasztják alá: a kisgyermekkori agresszivitással szembeni anyai engedékenység szerepet játszik az agresszív viselkedés fennmaradásában. A mai leggyakoribb nevelési hibák közé tartozik: ♦ a túlvédő magatartás, ♦ a következetlenség, ♦ a túlzott teljesítményelvűség. A túlvédó magatartás, melynek során a szülő arra törekszik, hogy kiküszöböljön a gyermek életéből minden konfliktusforrást, lelki vagy fizikai nehézséget. Gyakran tapasztalható a gyermek túlöltöz- tetése, túletetése, a korlátozás hiánya a konfliktusok kerülése érdekében. A túlvédés kapcsolódhat az anyagi javakkal való túlzott elhalmozással, amit a szülők alkalmanként az érzelmi elhanyagolásért való kárpótlásnak tekintenek. Következményei közé tartozik a gyermek csökkent ellenálló és megküzdő képessége, a szorongás és az önálló cselekvés, döntés megnehezített volta. A szülő következedensége a gyermek viselkedésének megítélésében és értékelésében, illetve saját elveiben azt okozhatja, hogy a gyermekben nem alakulnak ki az erkölcsi ítéletalakítás támpontjai, gyanakvóvá és bizalmatlanná válhat az egész felnőtt világgal szemben. A szülői nevelés következetlenségében szerepet jártszik a társadalmi értékek és intézmények hitelvesztése is. A nevelésben megnyilvánuló túlzott teljesítményelvűség következtében a szülők a gyerek képességeinek, teherbírásának reális felmérése nélkül egyre fiatalabb korban kényszerítik bele a gyereket a formális képzésbe (idegen- nyelv-tanulás, versenysport, sorozatos felvételi vizsgák). Néhány sikeres eset mellett gyakran ellenállás alakulhat ki a gyermekekben mindennemű teljesítménnyel szemben, önértékelésükben zavarok keletkezhetnek a sikertelenségük miatt. IV. A meleg-engedékeny nevelői stílus meghatározásában a meleg jelző nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint ahogy az engedékeny sem a korlátok és tiltások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok, megszegésükért helytelenítés, feddés jár, a szabályok azonban nem merevek, hanem szükség- szerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek akadályává. A gyermek sosem fordul szüleihez hiába sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel, vagyis a „szeress” és a „beszélgess velem” jelzéseire mindig kap a szülőktől választ. Az a gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek. Megfigyelték, hogy az ebben a légkörben felnövő gyerekek ag- resszívabbak, ennek oka a biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása miatt van. Ezek a gyerekek megvédik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők, mint a más nevelői beállítódásban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek. Az agresszió, ami tapasztalható, a megfelelő feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a meleg-engedékeny miliőben felnövő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be személyiségükbe, viselkedésükbe, így a felnőttekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb. V. A meleg-korlátozó szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi önállósodni gyermekét. Ó az, aki szigorúan csak júli- usban-augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet. Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott. Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a gyerekek időnként haragszanak a szüleikre. Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb ismertetett meleg-engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját, nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében. A meleg-korlátozó nevelői stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van (gyermeknek szülők felé, testvéreknek egymás felé megnyilvánuló agressziója). így a gyermek kénytelen magában tartani - befelé fordítani - ellenséges érzéseit, ami szorongáshoz vezet. Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló nem („milyen bátran, férfiasán viselkedik a gyerek, megvédi önmagát”). Ez a gyerek tehát az otthoni „tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb- utóbb visszajut a szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek. így a gyermek indulatainak, agressziójának levezetése ismét csak tiltott, megint kénytelen mindent önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongást. Ezek a gyerekek előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az osztályban. Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illedelmesek, egy kicsit visszahúzó- dók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzottan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva. Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg-korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok jobban tűrik ezt a szülői magatartást, mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet mutatnak, (-net) így vigyázhatunk leghatásosabban a gyerekre (Archívum)
