Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-17 / 13. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PRÁVO A cseh vállalatok a prágai külügyminisztérium számításai szerint 160 millió euró értékű megrendelésekre számíthatnak Irakban. A lap szerint Ciril Svoboda külügyminiszter bagdadi látogatása alkalmából ígéretet kapott, hogy a cseh cégek egyebek között golyóálló mellényeket és teherautókat szálh'thatnak Iraknak. A cseh pénzügyminisztérium minden megrendeléshez 30 százalékos mértékben járul hozzá. A prágai szociálliberális kormány nemrégiben döntött arról, hogy Prága 16,3 millió euróval támogatja az iraki újjáépítést és emellett kilátásba helyezte, hogy elenged 42 millió euró- nyi iraki adósságot. Az iraki háború idején Csehország nem csatlakozott az USA vezette koalícióhoz. PROFIL Az osztrákok a legjobban fizetettek az uniós miniszterek között - írta a bécsi hetilap. Az újság összeállítása szerint egy osztrák miniszter havi bruttó fizetése (Ausztriában 13. és 14. havi fizetés is van) 17587 euró (kb. 700 ezer korona). A belga miniszterek állnak a második helyen havi 13934 eurós fizetéssel, majd az olaszok 12930 euró, a németek 12721 euró, a dánok 11764 euró, a luxemburgiak 11 723, a franciák 10 411 euró, a britek 9614 euró, a hollandok 9422 euró, a svédek 9200 euró, a finnek 7709 euró, az írek 7460 euró, és a spanyolok következnek 5855 euró havi javadalmazással. A Profil a miniszteri fizetésekkel kapcsolatban megszólaltatott egy szakértőt, aki szerint az osztrák magánszektor vezetői jövedelmeihez viszonyítva az osztrák miniszteri fizetések nagyon alacsonyak. LA REPU BB LICA Itáliát is megfertőzte az antiszemitizmus: az olaszok több mint 90 százaléka elismeri ugyan Izrael Állam létjogosultságát, de harmaduk meg van győződve annak a régi előítéletnek a helytállóságáról, hogy a zsidók „okkult módon” ellenőrzik a gazdasági és pénzügyi életet, illetve a tömegtájékoztatási eszközöket. Az olaszok 91,4 százaléka elfogadja az izraeli állam létjogosultságát, de az ilyen véleményt megfogalmazók negyede (26 százalék) ezt a majdani palesztin állam elismeréséhez köti. PRAVDA Május elsejétől az új EU- tagállamok állampolgárai is személyigazolvánnyal léphetnek be Nagy-Britannia területére, adta ki a hírt a brit külügyminisztérium, így a vízumkényszer eltörlése után már útlevélre sem lesz szükségünk. Bár a tizenöt tagállamban nem egységesek a feltételek, a szigetország kormánya már ígéretet tett, hogy csatlakozók állampolgáraival szemben is ugyanolyan feltételeket állítanak, mint a többiekkel. A szlovák állampolgárok minden egyéb engedély nélkül munkát is vállalhatnak itt, de szociális juttatásokban nem részesülhetnek.- Nemrég még a Gerlach volt a legmagasabb csúcs Szlovákiában, de januártól az árak ennél is magasabbra szöktek! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Na mi kell, Ivan? Mars! Az egész múlt szombaton kezdődött, ha jobban odafigyelünk, lehetett volna tudni, hogy az akkori 2,2- es erősségű zólyomlipcsei földrengés előre jelez valamit. Mondták is az idősebbek, akik már sok mindent megéltek, hogy ezek csak az előrengések, a hét folyamán valami sokkal komolyabb történik. NAGY ANDRÁS Szerdáig kellett várni, Iván ekkor állt elő követelésével. Lelki szemeim előtt látom, ahogy az öt pártelnök leül egymással szemben, majd nagyon gyorsan Ivánnak szegezik a kérdést: Na mondjad, mi kell? Ne húzzuk az időt, kapsz egy miniszteri posztot, akár a régit, de mást is választhatsz. Šimko sokáig hallgat, majd bök egyet a göndör bajszos felé: Ő kell! Ezután némi értelmezési hiba léphetett fel, mivel a négyes fogat, úgy érthette, hogy Dzurinda miniszterelnökként kell, míg Iván volt főnöke fejét trófeának akarta. Szerencsére az ellenzék sem áll jobban, ott is legalább két királyjelölt van, Mečiar és Fico is vezetné az új kormányt, így találkozójuk egymásra mutogatásba fulladt. Pár órával ezután Rudolf Schuster környezete megérezte, eljött a pillanat, hogy megtegyék történelmi bejelentésüket: Az államfő újra jelölteti magát. A gond csak az volt, hogy erről magát a köztársasági elnököt elfelejtették értesíteni, így valószínűleg ő volt az utolsó az országban, aki megtudta, hogy döntött, nem akar kisnyugdíjas lenni az elkövetkezendő öt évben, bár az elnöki hivatal egész kellemes nyugdíjat harcolt volna ki neki. Inkább gyakorolná még egy kis ideig a törvények alá nem írását. A dolog nem jött be. Bár eddig sem volt teljesen tiszta, most már senki sem tudja, akar-e még államfő lenni, s ha igen, mit tesz érte. A történet egy kicsit sántít, hiszen már a múlt héten megjelent nála három őszes úr, akik jelezték, elkezdik gyűjteni az aláírásokat, hogy indulhasson. Nyilván összetévesztette őket a többi gratulálóval, kicsit csodálkozhatott is, hogy nem hoztak neki még egy räjcétát sem születésnapjára, de azért nem haragudott meg rájuk, így csak bólogatott. A Mars Pathfinder 1997-es utazása óta soha ennyien nem figyelték egy kis robot mozgását, s most már mindenki tudja, hogy a cirka 112 fokos elforduláshoz mintegy három napra van szükség, pár fotó és néhány fúrás pedig 800 millió dollárba kerül. A kellemetlen az lett volna, ha a Spirit belegabalyodik a körülötte lévő ballonokba és kötelékekbe, így a George Bush által bejelentett vissza a Holdra és embert a Marsra programnak az egyik legfontosabb epizódja a Szabadítsuk ki Spirit lehetet volna, egy texasi cowboy főszereplésével. Elképzelem, ahogy ünnepélyesen elvágja a köteleket, odébb rúgja a ballonokat és bájgyún belemosolyog a kamerába, közben azon gondolkodik, hogy ez most kinek is kis lépés és beszélhet-e itt is a terrorizmus elleni harcról, vagy sem. HETI GAZDA(G)SÁG Látható a szemléletváltás TUBA LAJOS Nem kell aggódni, az emberek igenis követik az idei nagy változásokat, az új nyugdíjrendszer bevezetését. Január első napjaiban korkedvezményes nyugdíjaztatásukat kérők lepték el a Szociális Biztosítót. Néhányan ugyan elszontyolodtak annak hallatán, hogy az önként vállalt alacsonyabb nyugdíj a korhatár elérése után sem emelkedik, de nagy részük kitartott elhatározása mellett. Ezt főként azok teszik jól, akik nyugdíjasként is tovább dolgoznak. Igaz, az új rendszerben fizetniük kell a nyugdíjbiztosítást, de így keresetük mellett a nyugdíjuk is folyamatosan emelkedik. Ezért nyilván annak a meglepő folyamatnak leszünk tanúi, hogy a biztos állással rendelkező ötvenesek tömegével mennek nyugdíjba, a fegyveres testületeknél ez eddig is így volt. Minél többet fizetünk be, annál hamarabb jutunk el a határhoz, amikor már megtehetjük ezt. Az új rendszer általánosságban szimpatikusabb a réginél, de azért tartogat néhány meglepetést. A legnagyobbat nyilván azok a szülők nyeltek, akik megtudták, hogy 16 évesnél idősebb gyermekeik után az állam többé nem fizet a Szociális Biztosítóba. Mielőtt tortát vágnánk az első, elénk kerülő kormánypárti politikus arcába, nézzük meg lehetőségeinket. Az állam továbbra is fizeti az egészségbiztosítást, vagyis ha beteg a gyerek, orvoshoz azért elmehet. Betegsegélye ugyan nincs, de erre fizetés híján nincs is szüksége (kivéve a GYES-t a fiatalon szülő lányok esetében). A nyugdíjjal kapcsolatban pedig nézzük meg a január eleje óta nyilván sűrűn csukló Ľudovít Kaník szociális miniszter érvelését. Szerinte az új rendszerben később bármikor befizethető a most elbliccelt évek nyugdíjbiztosítása. A fiatal a munkába állása után maga dönt arról, mennyit fizet be. Aki a korai nyugdíjra hajt, a plafonig elmehet, aki csak egy minimális biztonságot vár el az állami nyugdíjtól, az jóval kevesebbet áldoz majd erre. Ráadásul a 2005 után befizetett pénz jó része saját számlánkra kerül. Ha viszont az állam az eddigi gyakorlatot folytatná (a nem aktív polgárok után csak filléreket fizetne nyugdíjbiztosításként), a fiatal években alig hizlalnák a nyugdíjszámlát és ezt később sem lehetne pótolni. Egyszóval érezhető a szemléletváltás. Próbáljuk meg nullszaldóra kihozni az egyenleget. A megemelt családi póüékot tartalékoljuk és ha majd beindulnak a magán-nyugdíjpénztárak, fizessük be a gyerek számlájára. Persze a családi pótlékkal kapcsolatban is rájöhettünk, hogy a politikusok a változást nem egész pontosan kommunikálták. Gyerekenként 900 koronát kaptok, nyilatkozták hónapokig sugárzó arccal, hálát várva. Már tudjuk, valójában csak 500-at adtak, igaz, ezzel legalább a középréteg jár jól. A 400 koronás adóbónusz csak az eddigi adómentes jövedelmet váltja fel. Vagyis legtöbbünk számára ez nem jelent emelést. Nyernek vele a 10-12 ezer korona alatt keresők és elhelyezkedésre ösztönzik azokat, akik azért sem álltak munkába, mert 10 ezer koronás fizetés alatt csak vesztettek az ügyön. Ezek az intézkedések javítják a rendszer működését és ez akkor is elismerésre méltó, ha a többség családi kasszáját nem nagyon gyarapítja. Persze az új világról csak akkor érdemes értekezni, ha a politikusok végül nem tolnak el mindent. A hét eseményei bizonyították, hogy miattuk sose aludhatunk nyugodtan. VENDÉGKOMMENTÁR Kicsoda Rudolf Schuster? BARAK LÁSZLÓ Rudolf Schuster tulajdonképpen soha sem volt képes úgy viselkedni, mint egy köztársasági elnök. Nem akármilyen „teljesítmény” ez, tekintve, hogy tavasszal lejár öt évre szóló megbízatási ideje. Legutóbbi megnyilatkozása, amellyel meg- és elítélte az e héten kirobbant kormányválságot, sem volt több primitív, durcás nőszemélyeket idéző vállrándításnál. Az elnök úr ugyanis a kormányválsággal kapcsolatosan azt találta mondani egy hírügynökségi tudósítónak, hogy „ők tehetnek róla”... Mármint, hogy a kormánypártok csinálták a bajt, úgy kell nekik, ha megbukik a kormány! Első látásra nincs is különösebb gond, hiszen, lévén mindenki a saját keresztjét hordozza, a politikusoknak is felelősséget kell vállalniuk tetteikért. Joggal gondolkodhatnak így a választópolgárok, nem beszélve az ellenzékről, amely ilyen esetben természetesen alternatívaként kínálkozik fűnek-fának. Akár a köztársasági elnöknek is... A köztársasági elnöki intézmény viszont tulajdonképpen pártok fölött álló intézmény. A mindenkori elnöknek a társadalom valamennyi rétegét integráló, az országot megtestesítő, reprezentáló emblematikus személyiségnek kellene lennie. Világos tehát, hogy nem vonogathatja a vállát akármikor és akárhogyan. Képzeljük el, hogy, ne adj isten, fölgyújtja a házat egy vásott kölyök s a családfő erre truccból elmegy sörre és vállat vonva kijelenti, „ők tehetnek róla”, ha leég a ház, miért játszott a tűzzel a rohadt kölyke, az anyja meg hagyta... Bármily leegyszerűsítőnek tűnik is a hasonlat, talán megéri elgondolkodni rajta. Annál is inkább, mert rövidesen újra köztársasági elnököt kell választania az ország népének. Egyértelmű, Schuster ambíciói, hogy újra államfő legyen semmivel nem kisebbek, mint amidőn először indult harcba a posztért. Tehát minden ellenkező gesztusa, miszerint még nem döntött indulása felől, a közvélemény félrevezetésének, magyarán hazugságnak tekinthető. A jelenlegi köztársasági elnök így azon kívül, hogy a társadalmat megosztó palotaforradalmárra játszik, hogy saját érdekében szövetkezik nyíltan a parlamenti ellenzékkel és ún. „szociális érzékenység” fedőnév alatt a szakszervezeti vezetők hatalomvágyó lobbijának szekerére kéredzkedik, egy szavahihe- tetlen ember is. Ha Rudolf Schuster most, amikor szétesőben van a kormány, aminek következményeként megtorpanhatnak az egyre elodázhatatlanabb reformok meg az országba tartó befektetők, legalább látszólag igyekezett volna komolyan venni a rábízott intézmény diktálta felelősséget, sunyi vállvonogatás helyett megkísérli a közvetítést a parlamenti pártok között. Ami egyáltalán nem jelentette volna azt, hogy Mikuláš Dzurinda szennyesének kimosására kínálkozik... Csak búcsúzóul kívánt volna több lenni eddigi önmagánál. JEGYZET Énekszóval a világba TALLÓSl BÉLA Sokan mondták már, hogy az egykori legendás táncdalfesztiváloknak azért is lehetett olyan óriási sikerük, mert meghonosították a magyar dalt. A hatvanas évek dalversenyein a könnyűzene fiatal énekesei bebizonyították, hogy magyar nyelven is lehet táncdalt előadni. Hogy nemcsak angolul lehet mély érzelmekről újszerű, a kor fiataljaihoz szóló, s azokat megérintő stílusban dalolni, hanem azon a nyelven is, amelyet értünk is, vagyis magyarul. Mostanra mintha megfordult volna a világ. A ma induló énekesekről, megasztárjelöltekről esetleg olyan értelemben beszélhetnek majd - ha egyáltalán fog rájuk emlékezni az utókor -, hogy meghonosították az idegen nyelvű daléneklést magyar színpadon. Örülni ennek is lehet, olyan vonatkozásban, hogy felnőtt egy nemzedék, amely angol nyelvtudásával megállja a helyét a nagyvilágban, s így talán nekünk, magyaroknak is lehet egyszer világsztár énekesünk. Nevet ehhez már világi módon tudunk választani. Talán valamelyik szappanopera-sorozat, netán maga a nagy J. Lo, azaz Jennifer Lopez a ludas abban, hogy manapság gyakori és igencsak divatos név lett a magyar nyelvterületen élők körében is a hollywoodi csillag keresztneve. A bibi csupán az, hogy a név magyarhonban anyakönyvezhető alakjának láttán egy született angolban alighanem megáll az ütő. Mivelhogy anyakönyvezhető ugyan a Jennifer név, ám a magyar szabályok szerint csak fo- netikűsan írva, vagyis így: Dzsennifer. Én azonban nem tudok csápol- va lelkesedni az idegen nyelvű daléneklésért. Miként Presser Gáborét, az én szívemet is melengeti az, ha valaki magyar színpadon magyar dalt énekel, s ha a zenés műsorokban az angol klipek özönében feltűnik magyar dallal magyar előadó is. Mondjam azt: azért, mert ez az én kultúrám? Inkább azt mondom: megasztáijelöltként lehet ugyan angol dalokat fújni a magyar publikumnak, de mi lesz később. Ugyanis magyar énekesként magyarhonban jelenleg még magyar nyelvű lemezeket szokás kiadni, szerencsére. De ha a közönség abszolút mértékben hozzászokik az angol nyelvű dalokhoz - hiszen még magyar megasztárjelöltek is ehhez szoktatják a nagyérdeműt -, akkor aztán kinek kell majd a magyar könnyűzenei énekes produkciója? Ki veszi a lemezeit? Ki hallgatja a dalait? Ki nézi a klipjeit? Legfeljebb a még létező amerikai és ausztrál magyar közösségekben lehet bízni. Azok még szomjazzák a magyar szót. De ha azok is kihalnak... a magyar énekhang elveszett.
