Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-17 / 13. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PRÁVO A cseh vállalatok a prágai külügyminisztérium számítá­sai szerint 160 millió euró ér­tékű megrendelésekre számít­hatnak Irakban. A lap szerint Ciril Svoboda külügyminiszter bagdadi látogatása alkalmából ígéretet kapott, hogy a cseh cé­gek egyebek között golyóálló mellényeket és teherautókat szálh'thatnak Iraknak. A cseh pénzügyminisztérium minden megrendeléshez 30 százalékos mértékben járul hozzá. A prá­gai szociálliberális kormány nemrégiben döntött arról, hogy Prága 16,3 millió euróval támogatja az iraki újjáépítést és emellett kilátásba helyezte, hogy elenged 42 millió euró- nyi iraki adósságot. Az iraki háború idején Csehország nem csatlakozott az USA ve­zette koalícióhoz. PROFIL Az osztrákok a legjobban fi­zetettek az uniós miniszterek között - írta a bécsi hetilap. Az újság összeállítása szerint egy osztrák miniszter havi bruttó fizetése (Ausztriában 13. és 14. havi fizetés is van) 17587 euró (kb. 700 ezer ko­rona). A belga miniszterek állnak a második helyen havi 13934 eurós fizetéssel, majd az olaszok 12930 euró, a né­metek 12721 euró, a dánok 11764 euró, a luxemburgiak 11 723, a franciák 10 411 eu­ró, a britek 9614 euró, a hol­landok 9422 euró, a svédek 9200 euró, a finnek 7709 eu­ró, az írek 7460 euró, és a spa­nyolok következnek 5855 eu­ró havi javadalmazással. A Profil a miniszteri fizetések­kel kapcsolatban megszólal­tatott egy szakértőt, aki sze­rint az osztrák magánszektor vezetői jövedelmeihez viszo­nyítva az osztrák miniszteri fi­zetések nagyon alacsonyak. LA REPU BB LICA Itáliát is megfertőzte az anti­szemitizmus: az olaszok több mint 90 százaléka elismeri ugyan Izrael Állam létjogosult­ságát, de harmaduk meg van győződve annak a régi előíté­letnek a helytállóságáról, hogy a zsidók „okkult módon” el­lenőrzik a gazdasági és pénz­ügyi életet, illetve a tömegtájé­koztatási eszközöket. Az ola­szok 91,4 százaléka elfogadja az izraeli állam létjogosultsá­gát, de az ilyen véleményt megfogalmazók negyede (26 százalék) ezt a majdani palesz­tin állam elismeréséhez köti. PRAVDA Május elsejétől az új EU- tagállamok állampolgárai is személyigazolvánnyal léphet­nek be Nagy-Britannia terüle­tére, adta ki a hírt a brit kül­ügyminisztérium, így a ví­zumkényszer eltörlése után már útlevélre sem lesz szük­ségünk. Bár a tizenöt tagál­lamban nem egységesek a fel­tételek, a szigetország kormá­nya már ígéretet tett, hogy csatlakozók állampolgáraival szemben is ugyanolyan felté­teleket állítanak, mint a töb­biekkel. A szlovák állampol­gárok minden egyéb engedély nélkül munkát is vállalhatnak itt, de szociális juttatásokban nem részesülhetnek.- Nemrég még a Gerlach volt a legmagasabb csúcs Szlovákiában, de januártól az árak ennél is ma­gasabbra szöktek! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Na mi kell, Ivan? Mars! Az egész múlt szombaton kezdődött, ha jobban oda­figyelünk, lehetett volna tudni, hogy az akkori 2,2- es erősségű zólyomlipcsei földrengés előre jelez vala­mit. Mondták is az időseb­bek, akik már sok mindent megéltek, hogy ezek csak az előrengések, a hét fo­lyamán valami sokkal ko­molyabb történik. NAGY ANDRÁS Szerdáig kellett várni, Iván ekkor állt elő követelésével. Lelki szeme­im előtt látom, ahogy az öt pártel­nök leül egymással szemben, majd nagyon gyorsan Ivánnak szegezik a kérdést: Na mondjad, mi kell? Ne húzzuk az időt, kapsz egy miniszte­ri posztot, akár a régit, de mást is választhatsz. Šimko sokáig hallgat, majd bök egyet a göndör bajszos fe­lé: Ő kell! Ezután némi értelmezési hiba léphetett fel, mivel a négyes fogat, úgy érthette, hogy Dzurinda miniszterelnökként kell, míg Iván volt főnöke fejét trófeának akarta. Szerencsére az ellenzék sem áll jobban, ott is legalább két királyje­lölt van, Mečiar és Fico is vezetné az új kormányt, így találkozójuk egymásra mutogatásba fulladt. Pár órával ezután Rudolf Schus­ter környezete megérezte, eljött a pillanat, hogy megtegyék történel­mi bejelentésüket: Az államfő újra jelölteti magát. A gond csak az volt, hogy erről magát a köztársasági el­nököt elfelejtették értesíteni, így valószínűleg ő volt az utolsó az or­szágban, aki megtudta, hogy dön­tött, nem akar kisnyugdíjas lenni az elkövetkezendő öt évben, bár az el­nöki hivatal egész kellemes nyug­díjat harcolt volna ki neki. Inkább gyakorolná még egy kis ideig a tör­vények alá nem írását. A dolog nem jött be. Bár eddig sem volt teljesen tiszta, most már senki sem tudja, akar-e még államfő lenni, s ha igen, mit tesz érte. A történet egy kicsit sántít, hiszen már a múlt héten megjelent nála három őszes úr, akik jelezték, elkezdik gyűjteni az aláírásokat, hogy indulhasson. Nyilván összetévesztette őket a töb­bi gratulálóval, kicsit csodálkozha­tott is, hogy nem hoztak neki még egy räjcétát sem születésnapjára, de azért nem haragudott meg rájuk, így csak bólogatott. A Mars Pathfinder 1997-es uta­zása óta soha ennyien nem figyel­ték egy kis robot mozgását, s most már mindenki tudja, hogy a cirka 112 fokos elforduláshoz mintegy három napra van szükség, pár fotó és néhány fúrás pedig 800 millió dollárba kerül. A kellemetlen az lett volna, ha a Spirit belegabalyo­dik a körülötte lévő ballonokba és kötelékekbe, így a George Bush ál­tal bejelentett vissza a Holdra és embert a Marsra programnak az egyik legfontosabb epizódja a Sza­badítsuk ki Spirit lehetet volna, egy texasi cowboy főszereplésével. El­képzelem, ahogy ünnepélyesen elvágja a köteleket, odébb rúgja a ballonokat és bájgyún belemoso­lyog a kamerába, közben azon gon­dolkodik, hogy ez most kinek is kis lépés és beszélhet-e itt is a terroriz­mus elleni harcról, vagy sem. HETI GAZDA(G)SÁG Látható a szemléletváltás TUBA LAJOS Nem kell aggódni, az emberek igenis követik az idei nagy változá­sokat, az új nyugdíjrendszer beve­zetését. Január első napjaiban kor­kedvezményes nyugdíjaztatásukat kérők lepték el a Szociális Biztosí­tót. Néhányan ugyan elszontyolod­tak annak hallatán, hogy az önként vállalt alacsonyabb nyugdíj a kor­határ elérése után sem emelkedik, de nagy részük kitartott elhatáro­zása mellett. Ezt főként azok teszik jól, akik nyugdíjasként is tovább dolgoznak. Igaz, az új rendszerben fizetniük kell a nyugdíjbiztosítást, de így keresetük mellett a nyugdí­juk is folyamatosan emelkedik. Ezért nyilván annak a meglepő fo­lyamatnak leszünk tanúi, hogy a biztos állással rendelkező ötvene­sek tömegével mennek nyugdíjba, a fegyveres testületeknél ez eddig is így volt. Minél többet fizetünk be, annál hamarabb jutunk el a határ­hoz, amikor már megtehetjük ezt. Az új rendszer általánosságban szimpatikusabb a réginél, de azért tartogat néhány meglepetést. A legnagyobbat nyilván azok a szülők nyeltek, akik megtudták, hogy 16 évesnél idősebb gyermekeik után az állam többé nem fizet a Szociális Biztosítóba. Mielőtt tortát vágnánk az első, elénk kerülő kormánypárti politikus arcába, nézzük meg le­hetőségeinket. Az állam továbbra is fizeti az egészségbiztosítást, vagyis ha beteg a gyerek, orvoshoz azért elmehet. Betegsegélye ugyan nincs, de erre fizetés híján nincs is szüksége (kivéve a GYES-t a fiata­lon szülő lányok esetében). A nyug­díjjal kapcsolatban pedig nézzük meg a január eleje óta nyilván sűrűn csukló Ľudovít Kaník szociál­is miniszter érvelését. Szerinte az új rendszerben később bármikor befizethető a most elbliccelt évek nyugdíjbiztosítása. A fiatal a mun­kába állása után maga dönt arról, mennyit fizet be. Aki a korai nyug­díjra hajt, a plafonig elmehet, aki csak egy minimális biztonságot vár el az állami nyugdíjtól, az jóval ke­vesebbet áldoz majd erre. Ráadásul a 2005 után befizetett pénz jó része saját számlánkra kerül. Ha viszont az állam az eddigi gyakorlatot foly­tatná (a nem aktív polgárok után csak filléreket fizetne nyugdíjbizto­sításként), a fiatal években alig hiz­lalnák a nyugdíjszámlát és ezt később sem lehetne pótolni. Egy­szóval érezhető a szemléletváltás. Próbáljuk meg nullszaldóra kihoz­ni az egyenleget. A megemelt csa­ládi póüékot tartalékoljuk és ha majd beindulnak a magán-nyugdíj­pénztárak, fizessük be a gyerek számlájára. Persze a családi pótlék­kal kapcsolatban is rájöhettünk, hogy a politikusok a változást nem egész pontosan kommunikálták. Gyerekenként 900 koronát kaptok, nyilatkozták hónapokig sugárzó arccal, hálát várva. Már tudjuk, va­lójában csak 500-at adtak, igaz, ez­zel legalább a középréteg jár jól. A 400 koronás adóbónusz csak az ed­digi adómentes jövedelmet váltja fel. Vagyis legtöbbünk számára ez nem jelent emelést. Nyernek vele a 10-12 ezer korona alatt keresők és elhelyezkedésre ösztönzik azokat, akik azért sem álltak munkába, mert 10 ezer koronás fizetés alatt csak vesztettek az ügyön. Ezek az intézkedések javítják a rendszer működését és ez akkor is elismerés­re méltó, ha a többség családi kasszáját nem nagyon gyarapítja. Persze az új világról csak akkor érdemes értekezni, ha a politiku­sok végül nem tolnak el mindent. A hét eseményei bizonyították, hogy miattuk sose aludhatunk nyugodtan. VENDÉGKOMMENTÁR Kicsoda Rudolf Schuster? BARAK LÁSZLÓ Rudolf Schuster tulajdonképpen soha sem volt képes úgy visel­kedni, mint egy köztársasági elnök. Nem akármilyen „teljesít­mény” ez, tekintve, hogy tavasszal lejár öt évre szóló megbízatási ideje. Legutóbbi megnyilatkozása, amellyel meg- és elítélte az e héten kirobbant kormányválságot, sem volt több primitív, durcás nőszemélyeket idéző vállrándításnál. Az elnök úr ugyanis a kor­mányválsággal kapcsolatosan azt találta mondani egy hírügy­nökségi tudósítónak, hogy „ők tehetnek róla”... Mármint, hogy a kormánypártok csinálták a bajt, úgy kell nekik, ha megbukik a kormány! Első látásra nincs is különösebb gond, hiszen, lévén mindenki a saját keresztjét hordozza, a politikusoknak is fe­lelősséget kell vállalniuk tetteikért. Joggal gondolkodhatnak így a választópolgárok, nem beszélve az ellenzékről, amely ilyen esetben természetesen alternatívaként kínálkozik fűnek-fának. Akár a köztársasági elnöknek is... A köztársasági elnöki intéz­mény viszont tulajdonképpen pártok fölött álló intézmény. A mindenkori elnöknek a társadalom valamennyi rétegét integrá­ló, az országot megtestesítő, reprezentáló emblematikus szemé­lyiségnek kellene lennie. Világos tehát, hogy nem vonogathatja a vállát akármikor és akárhogyan. Képzeljük el, hogy, ne adj isten, fölgyújtja a házat egy vásott kölyök s a családfő erre truccból el­megy sörre és vállat vonva kijelenti, „ők tehetnek róla”, ha leég a ház, miért játszott a tűzzel a rohadt kölyke, az anyja meg hagy­ta... Bármily leegyszerűsítőnek tűnik is a hasonlat, talán megéri elgondolkodni rajta. Annál is inkább, mert rövidesen újra köztár­sasági elnököt kell választania az ország népének. Egyértelmű, Schuster ambíciói, hogy újra államfő legyen semmivel nem ki­sebbek, mint amidőn először indult harcba a posztért. Tehát minden ellenkező gesztusa, miszerint még nem döntött indulása felől, a közvélemény félrevezetésének, magyarán hazugságnak tekinthető. A jelenlegi köztársasági elnök így azon kívül, hogy a társadalmat megosztó palotaforradalmárra játszik, hogy saját ér­dekében szövetkezik nyíltan a parlamenti ellenzékkel és ún. „szociális érzékenység” fedőnév alatt a szakszervezeti vezetők hatalomvágyó lobbijának szekerére kéredzkedik, egy szavahihe- tetlen ember is. Ha Rudolf Schuster most, amikor szétesőben van a kormány, aminek következményeként megtorpanhatnak az egyre elodázhatatlanabb reformok meg az országba tartó befek­tetők, legalább látszólag igyekezett volna komolyan venni a rábí­zott intézmény diktálta felelősséget, sunyi vállvonogatás helyett megkísérli a közvetítést a parlamenti pártok között. Ami egyálta­lán nem jelentette volna azt, hogy Mikuláš Dzurinda szennyesé­nek kimosására kínálkozik... Csak búcsúzóul kívánt volna több lenni eddigi önmagánál. JEGYZET Énekszóval a világba TALLÓSl BÉLA Sokan mondták már, hogy az egykori legendás táncdalfeszti­váloknak azért is lehetett olyan óriási sikerük, mert meghono­sították a magyar dalt. A hat­vanas évek dalversenyein a könnyűzene fiatal énekesei be­bizonyították, hogy magyar nyelven is lehet táncdalt előad­ni. Hogy nemcsak angolul le­het mély érzelmekről újszerű, a kor fiataljaihoz szóló, s azo­kat megérintő stílusban dalol­ni, hanem azon a nyelven is, amelyet értünk is, vagyis ma­gyarul. Mostanra mintha meg­fordult volna a világ. A ma in­duló énekesekről, megasztár­jelöltekről esetleg olyan érte­lemben beszélhetnek majd - ha egyáltalán fog rájuk emlé­kezni az utókor -, hogy meg­honosították az idegen nyelvű daléneklést magyar színpadon. Örülni ennek is lehet, olyan vonatkozásban, hogy felnőtt egy nemzedék, amely angol nyelvtudásával megállja a he­lyét a nagyvilágban, s így talán nekünk, magyaroknak is lehet egyszer világsztár énekesünk. Nevet ehhez már világi módon tudunk választani. Talán vala­melyik szappanopera-sorozat, netán maga a nagy J. Lo, azaz Jennifer Lopez a ludas abban, hogy manapság gyakori és igencsak divatos név lett a ma­gyar nyelvterületen élők köré­ben is a hollywoodi csillag ke­resztneve. A bibi csupán az, hogy a név magyarhonban anyakönyvezhető alakjának láttán egy született angolban alighanem megáll az ütő. Mi­velhogy anyakönyvezhető ugyan a Jennifer név, ám a ma­gyar szabályok szerint csak fo- netikűsan írva, vagyis így: Dzsennifer. Én azonban nem tudok csápol- va lelkesedni az idegen nyelvű daléneklésért. Miként Presser Gáborét, az én szívemet is me­lengeti az, ha valaki magyar színpadon magyar dalt énekel, s ha a zenés műsorokban az angol klipek özönében feltűnik magyar dallal magyar előadó is. Mondjam azt: azért, mert ez az én kultúrám? Inkább azt mondom: megasztáijelöltként lehet ugyan angol dalokat fúj­ni a magyar publikumnak, de mi lesz később. Ugyanis ma­gyar énekesként magyarhon­ban jelenleg még magyar nyelvű lemezeket szokás kiad­ni, szerencsére. De ha a közön­ség abszolút mértékben hozzá­szokik az angol nyelvű dalok­hoz - hiszen még magyar me­gasztárjelöltek is ehhez szok­tatják a nagyérdeműt -, akkor aztán kinek kell majd a ma­gyar könnyűzenei énekes pro­dukciója? Ki veszi a lemezeit? Ki hallgatja a dalait? Ki nézi a klipjeit? Legfeljebb a még lé­tező amerikai és ausztrál ma­gyar közösségekben lehet bíz­ni. Azok még szomjazzák a magyar szót. De ha azok is ki­halnak... a magyar énekhang elveszett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom