Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-16 / 12. szám, péntek
14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 16. SZAMÁRFÜL Könyv a Nagy Testvérről KÖNYVAJÁNLÓ Ha valakinek még nem a könyökén jönnek ki a valóságshow-k, akkor jól fog szórakozni Z. Kárpáti Dániel Nagy Testvér mindent lát című könyvén. Ez ugyanis arról szól, hogy ki és miért nézi, pontosabban kukkolja ezeket az adásokat, hogyan készülnek az ilyen műsorok, s hogy vajon vannak-e határai a valóság módosításának? A tanulság az, hogy nincsenek. Ennek belátásához azonban érdemes ádapoznunk azt a néhány oldalt, amit erről Kárpáti ír. A könyv első fele a nemzetközi példákat elemzi, és megállapítja, hogy általában azok a szereplők nyerik a játékot, akik a legkevesebb vizet zavaiják, megpróbálnak a legőszintébben, mégis leg- színtelenebbül viselkedni - „a kisdobos ahol tud, segít” moráljának megfelelően. Szóval, ha valaki kicsit is kiáll véleménye mellett, egykettőre a házon kívül találhatja magát. Ha kritizál másokat, akkor is kiszavazzák. A lelki szemetesláda és csendestárs viszont abszolút favorit. Aztán megnézzük, hogyan is működik a dramaturgia? Vagyis hogyan döntik el, mikor mi történjék a házban - ezt lehet nyilvánosan irányítani, tréfás (?) feladatok kiszabásával, vagy csak úgy szőrmentén és huncutul, hogy a néző azt higgye, a szereplők kiapadhatatlan fantáziája viszi előre az eseményeket. Megtudjuk, hogy a megfigyelés milyen ösztönök folytán válik szenvedéllyé, és hogy hogyan válik szenvedéllyé megfigyeltnek lenni. Nem tévedés: a szereplők ugyanis rabjaivá válnak annak, hogy lássák őket. És ezt a vágyat felénk is közvetítik. Ennél súlyosabb dolgok következnek azonban a könyv végén. Itt ugyanis megállapítja a szerző, hogy a modern világban valójában mindannyian folytonosan ki vagyunk téve a megfigyelés veszélyének. A mobiltelefonok lehallgathatóak, a városokban térfigyelő kamerák szövik be a tereket. Állandóan tévé és rádióállomások termináljainak, vagyis tévé és rádiókészülékeknek közelében vagyunk, és bármikor, bármilyen információval megtalálnak bennünket. Szeptember 11-e óta pedig folytonos őrállomások figyelik és szűrik a világhálót és a telefonhívásokat - sőt, a WTC összeomlása előtti valamennyi telefonhívást is ellenőrizni tudták az USA szakemberei. Mindezek után a szerző megállapítja, hogy olyan világban élünk, melyben a Nagy Testvér utópiája maga a valóság. Olyan világ, melyben az állandó megfigyelésről szóló műsor az, amelyik valóban rólunk szól. Ugyanis mi vagyunk azok, kiket folytonosan megfigyelnek, (he) Z. Kárpáti Dániel: Nagy Testvér mindent lát, Karpatia Kiadó, 2002. VIGYORGÓ-Tudsz úszni?-Olykor-olykor.- Mi az, hogy olykor-olykor?- Hát csak, ha vízben vagyok. Az asszony mérgesen mondja a főijének:- Mindig az az átkozott futball! Más téged nem is érdekel. Te még azt sem tudod, melyik évben vettél feleségül!- Dehogynem, anyukám, egészen pontosan emlékszem. Abban az évben verte meg a Fradi azAnderlechtet. A16. elütési hely közelében kerítés választja el a golfpályát az úttól. Egy négyfős társaság egyik tagja nekiveselkedik, majd balra elüti a labdát. Az átível a kerítés fölött, pattan egyet az úton, aztán egyenesen nekiütődik az arra haladó busz kerékgumijának, arról pedig vissza a pályára. A másik három csak ámul- bámul, majd egyikük megkérdezi:- Ezt hogy csináltad? Az első játékos vállat von.- Csak ismerni kell a buszmenetrendet.- Sportolsz?- Igen, jógázom. Ráereszkedem a gerincemre, és erősen figyelek egyetlen pontra.- És mi az a pont?-A tévé.- Mit csinál a svéd válogatott kapusa?- Beáll a kapuba, s véd. Úszóedző a tanulónak:- Mindig számold meg, hogy hányszor buksz a víz alá, és hányszor jössz fel. Ha az eredmény nem osztható kettővel, nehogy levegőt végy! A golfpálya öltözőjében egy fickó gyönyörködik egy golflabdában.- Új? - kérdezi a haverja.- Hihetetlen, el tudod képzelni, hogy ez a világ legjobb golflabdája?- Miért?- Nem lehet elveszíteni. Beütöd a sűrűbe, fütyül. Erdőbe ütöd, sípol. A vízen úszik, sötétben foszforeszkál...- És hol szerezted?- Találtam. Elfogyott aló? (gumicsizma, hu) Az őskori leletek arról tanúskodnak, hogy az ember az első korcsolyákat csontból készítette Honnan ered a korcsolyázás? A télnek iá megvan a maga varázsa. A hideget ugyan nehéz elviselni, de máris jobb az ember közérzete, ha esik a hó, és a tükörsimára fagyott jégen gondtalanul siklik a korcsolyájával. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ám azon vajon elgondolkodtál- e már, amikor felcsatolod a lábadra a szuper műanyag koridat, hogy honnan ered ez a nagyszerű téli sport és maga a korcsolya? Manapság az egyik legkedveltebb téli sport a jégkorcsolya, amelynek többféle változata még a téli olimpiák versenyszámai közé is bekerült. Nem kell elutaznunk hozzá a hegyekbe, hanem bárhol művelhetjük, ahol jég van. Sőt, a korcsolya mostanság olyan nagy divat, hogy nemcsak a természetes úton befagyott vizeken siklunk, hanem műjégpályákon is. Mint oly sok minden más dolog az életben, az északi népek mondái szerint a korcsolya is az ősidőkből és az istenektől származik. Ez természetesen csak legenda, annyi azonban biztos, hogy már az ősidőkben is elbűvölte az embereket a befagyott tavak és folyók látványa. Az őskori leletek pedig arról tanúskodnak, hogy az ember az első korcsolyákat csontból készítette. A sporttörténeti szakkönyvek szerint az európai korcsolyázás kezdete a XIII-XTV. századra nyúlik vissza, amikor is a németalföldi lakosság eleinte téli közlekedés, majd később sportolás és szórakozás céljából a lábára csontból, majd később vasból és fából készült korcsolyát erősített. A vaséi biztonságosabbá tette a jégen való mozgást, növelte a gyorsaságot, és könnyebbé tette az irányváltoztatásokat. Vasélre azonban csak a módosabb polgároknak telt: a szegényebbek botok, illetve vitorla segítségével próbálták az előrehaladást és az irányváltást zökkenőmentessé tenni. A vaséi révén pedig rájöttek az emberek, hogy a jég táncmozdulatok végzésére is alkalmas: nagyszerűen lehet pörögni és forogni rajta. Ezután pedig már csak tökéletesíteni kellett a sportot. Az amerikaiak voltak az elsők, akik korcsolyáikat teljes egészében fémből készítették. 1860-ban már igen sokféle korcsolyamodellel rendelkeztek, amelyek a legkülönbözőbb felerősítéssel működtek. Ezek közül Európában a Halifax terjedt el legjobban, amelyet egy rugalmas kengyel benyomásával a cipő talpához és sarkához lehetett erősíteni. A19. században a nők és az ifjú leányok számára eleinte kifejezetten károsnak vélték ennek a testmozgásnak az elsajátítását és gyakorlását. Ugyanis egyes vaskalapos nevelők úgy gondolták, hogy a leányok letérnek az erény útjáról, ha lábukra korcsolyát csatolnak. Voltak orvosok is, akik azt terjesztették, hogy a fiatal női szervezetnek árt a korcsolyázás, hiszen könnyű felfázni és meghűlni ilyenkor. Ám idővel egyre többen és többen merészkedtek a befagyott víztükörre, s megszerették ezt a sportot. A nők pedig különösen megkedvelték a jégen való siklást: számukra a korcsolyázás több volt, mint egy egyszerű sport. A korcsolyázás külön ruhadivatot hívott életre. A fiatal láÚgy gondolták, hogy a leányok letérnek az erény útjáról A vaséi biztonságosabbá tette a jégen való mozgást, növelte a gyorsaságot, és könnyebbé tette az irányváltoztatásokat (Képarchívum) nyok a jégpályán találkoztak hódolóikkal, a férjes asszonyok számára pedig a jégpálya volt a társasági élet és a „divatbemutató” egyik színtere a múlt század végén. Ha ma már nincs is ekkora társadalmi jelentősége a jégkorcsolyának, mégis egy divatos sportág-, És hogy mi teszi annyira vonzóvá, azt jól kifejezi ez az 1872-ből való újsághír: „Az ember sohasem közelíti meg a madár repülését annyira, mint a korcsolyán. A vágtató ló szélsebesen visz tova, de szenvedő részesei vagyunk a gyors mozgásnak, a velocipéd (kerékpár) nehézkes mechanikai munka, hol erőnket a gép hajtása emészti fel; a korcsolyán magunk szállunk.” (s, he) Mit tegyünk, ha pályázati anyagainkra nem kapunk választ, vagy elutasítanak bennünket? Hogyan és hol keressünk állást? ÖSSZEÁLLÍTÁS Ha már zsebben a diploma vagy diákként átmenetileg munkára van szükség, kezdődhet az álláskeresés. De hogyan? Előfordulhat, hogy aki eddig leginkább a tanulmányaira koncentrált, egyszer csak szemben találja magát a ténnyel: hosszú hónapok után sem jutott előbbre az állás- keresésben. Pályázati anyagaira nem kap választ, tízes nagyságrendekben mérhető az elutasítások száma. A következőkben bemutatjuk azokat az álláskeresési stratégiákat, amelyek a tapasztalatok szerint leginkább célravezetők lehetnek. A bemutatott módszerek mindegyikére igaz: akkor lehet nyerő egy jelölt, ha képes arra, hogy mértéktartóan, őszintén, célirányosan és önmagát érdekesnek bemutatva képes pályázni. Erre akkor van legnagyobb esélye, ha a módszerek egyéni lehetőségekhez alkalmazkodó kombinációját használja. Az egyik legkényelmesebb megoldás a kapcsolatfelvétel hivatásos fejvadászokkal. Némi szerencsével gyorsan álláshoz juthat a jelölt. Ha képzése során sikerült iskoláiban, gyakorlati helyein, főiskolai, egyetemi tanáraival jó kapcsolatokat építenie, akkor a hajdani oktatók is segíthetnek ötleteikkel, kapcsolataikkal. Másik lehetőség: az internetes álláskereső fórumok, ahol mindössze egy tetszetős pályázati anyagot kell összeállítani az adatbankok számára. Lehet alkalmi pályázatokat benyújtani, olyan cégek számára is, akik egyébként nem hirdettek állásokat. A munkaügyi statisztikák szerint az álláshelyek harmada-negyede soha nem kerül kiírásra! Jó ugródeszkát jelentenek a foglalkoztatáshoz a munkaerőkölcsönző cégek. A kezdetben rosszabb fizetési ajánlat, állandóan változó munkáltatók idővel fontos kapcsolati tőkévé változhatnak. Gyakorlattal a zsebben jobbak a startpozíciók. Szakmai folyóiratok álláshirdetéseit lehet tanulmányozni, megválaszolni. Esetleg saját hirdetést feladni. A közüzemi, vagy közszolgálati intézmények állományát se felejtsük ki a potenciális álláshelyek köréből! A munkaügyi központok adatait is érdemes tanulmányozni, illetve jelentkezni időben a közvetítésre várók listájára. Fontos segítséget jelenthetnek a barátok, szomszédok, a területen dolgozó kollégák. Lehet, hogy közülük valakinek éppen látómezőjébe került egy-egy üres állás. Személyesen is érdeklődhetnek az érintettek olyan cégeknél, amelyek valamilyen okból érdekesnek látszanak. A kevésbé bátraknak ajánlható a szakmai névsor, yellow pages lista. Néhány telefonnal közelebb juthat az álomálláshoz. Mielőtt belekezd a jelölt a pá- lyázgatásba, érdemes önmagá1 ban rendszereznie a legfontosabb kérdéseket. Többek között azt kell tudnia pontosan: milyen készségekkel, képességekkel rendelkezik. Vannak-e olyan korlátái, amelyek az álmok megvalósításának akadályát képezhetik. Gondolkodnia kell e korlátok felszámolásának lehetőségeiről. Listát készíteni az elérhető kontakt-személyekről, feltérképezni a kapcsolatrendszereket. Ezután már csak a döntéshozókat kell felkutatni, megközelíteni és megszólítani. Az utóbbi talán a legnehezebb feladat egy jelölt számára, de a tapasztalatok szerint hosszú távon a leginkább megtérülő. Ezúttal eltekintettünk a különleges álláskeresési stratégiák felsorolásától. Nem beszéltünk olyan üdétekről, mint szórólap osztogatása, plakátkészítés vagy önreklám alkotása cd-romra. Nem említettük a képeslapnyomtatást, amivel legalábbis a munkaügyi osztály faliújságján biztosíthatunk magunknak helyet. A vicces öüetek listája - egyéni ízlés szerint - hosszan folytatható. (f, he) Ha lediplomáztál, kezd neki az álláskeresésnek! (Képarchívum)
