Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-14 / 10. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 14. BEÍRATÁS ♦ Komárom A Munka utcai alapiskola igazgatósága értesíti a tisztelt szülőket, hogy az iskola épületében gyermekeiket január 15-én és 16-án 12-17 óra között írathatják be a jövő tanévben nyíló 1. évfolyamba. Az alapiskola vezetősége kéri, hogy a szülők vigyék magukkal a személyazonossági igazolványukat, a beíratandó gyermek születési anyakönyvi kivonatát, valamint egészségbiztosítási kártyáját. SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (vendégjáték Rimaszombatban) 12,19 MÁRAI STÚDIÓ: Angyalbárányok 9,11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zatoichi (jap.) 18, 20.15 MLADOSŤ: Édes élet (ol.) 15.45,19 TATRA: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16.30,18.30, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 14:10; 16:50; 19; 21:05 Válás francia módra (am.-fr.) 14.25,16.45, 19.10, 21.30 Holdfényév (am.) 15.10, 17.40, 20.05 Nyílt seb (am.- auszt.) 18.05,20.30 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.35 Némó nyomában (am.) 15.15,17.25 Kegyetlen bánásmód (am.) 15, 17.05,19.15,21.25 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 19.40 TATRA: Hajó a vége (am.) 16, 18 8 nő (fr.) 20 CAPITOL: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16, 18, 20 ÚSMEV: Nyílt seb (am.-auszt.) 16,18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Flört a fellegekben (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: How To Deal (am.) 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Adaptáció (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Köztünk marad (szí.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magy.) 15.30, 16.15, 17.30, 18.15, 19.30, 20.15 Apósok akcióban (am.-ném.) 17.45,19.45 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 14,16,18, 20 Hóhatár - A félelem felpörget (ang.-ném.-lux.) 18.15, 20.15 Igazából szerelem (ang.) 14.45, 17.15, 20 Lépéselőny (am.-kan.-ném.) 15.45, 19.45 Magasfeszültség (fr.) 19.45 Visszatérő téma a fogyasztói társadalom éles kritikája Pacifisták a Löfflerben JUHÁSZ KATALIN Kassa. A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő kassai Löffler Múzeum tudatosan úgy tervezi tárlatait, hogy a fiatal tehetségek rendszeresen teret kapjanak a földszinti kiállító teremben. A jelenleg látható tárlat azonban ezen belül is rendhagyónak számít, mivel ezúttal a helyi Műszaki Egyetem képzőművészeti karának hallgatói mutatkozhatnak be a szakmának és a nagyközönségnek. Huszonhárom jövendőbeli szobrász, festő és grafikus alkotásaiból válogatott Peter Tajkov művészettörténész, akinek tetszését láthatóan főleg az antimilitarista művek nyerték el. A kiállított anyagból kiderül, hogy a fiatal művészek érzékenyen reagálnak a nagyvilágban történtekre, főleg a háborús övezetek eseményei ragadják meg fantáziájukat. A Löffler Múzeumban látható egyebek mellett terepszínű abrosszal leterített ebédlőasztal, szentképekkel díszített katonai helikopterek, műanyag játékkatonákkal modellezett ütközet, valamint amerikai zászlót szétrúgó számítógépes játékfigura. A pacifizmus mellett a másik visszatérő téma a fogyasztói társadalom éles kritikája, az értékek ingatag volta, a XXI. századi ember talajvesztése. Élénk, sokkoló színek, meglepő színpárosítások, provokatív hozzáállás jellemzi a kiállított művek többségét. A hagyományos, konzervatív értékszemlélet relativi- zálódása főleg a sokkoló esküvői fotókon és a „manipulált” faszobrokon érhető tetten. A számos tehetséges fiatal közül egy nevet mindenképp ki kell emelnünk: a harmadéves Tomáš Makaráét, aki Lukács Zsolt grafikusművész tanítványa, és aki az említett zászlóromboló festmény mellett két papírmasé terroristát is becsempészett az egyetem folyosóira, illetve a Löffler Múzeumba. Az elgondolkodtató kiállítás január végéig tekinthető meg. A kiállított munkák egyike (Képarchívum) Március 21-éig tekinthető meg a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria Gótika című nagyszabású kiállítása Egy tető alatt a középkor lehelete Pár évvel ezelőtt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria egy hosszú távra tervezett kezdeményezéssel rukkolt elő. Az. intézmény vezetősége célul tűzte ki, hogy szakembergárdájával megpróbálják eltüntetni a szlovák művészettörténet fehér foltjait: felkutatják és prezentálják azokat a területeket, amelyekről hiányos ismereteink vannak. TALLÓSI BÉLA Művészettörténet Szlovákiában címmel olyan nagyszabású kiállítássorozatba kezdtek, amellyel a szlovákiai képzőművészet történetének egy-egy fejezetét tátják közönség elé, s az egyes tárlatokhoz hiánypódó szakkönyvet, művészeti albumot adnak ki. Ilyen átfogó kiállítással mutatták be a szlovákiai barokk művészetet (1998), valamint a huszadik század szlovákiai képző- művészetét (2000). Ezúttal pedig a vizuális művészetnek egy, mondhatni, mindenkihez közel álló, nagyon szép, látványos, megkapó területét mutatják be a galéria termeiben: az 1250 és az 1550 közötti időszak művészetét, a gótikát. Igencsak ritkán kapnak helyet, bemutatóteret galériáinkban a gótika műtárgyai. Hazai, pontosabban csehszlovákiai viszonylatban legutóbb 1937-ben, Prágában rendeztek e korstílusban született alkotásokból átfogó képet mutató kiállítást. A hetvenes években a zólyomi várban a Szlovák Nemzeti Galéria nyitott ugyan egy hasonló kiállítást, ám nem ilyen gazdag műtárgyanyaggal. Az elmúlt rendszerben ugyanis a gótika emlékeit, tehát az egyházi művészetet nem igazán szerették kirakatba tenni. Nem utolsósorban azért sem gyakoriak a gótikát tető alá hozó kiállítások, mert a kor műremekei részint nehezen szállíthatók, részint nehéz biztosítani a kiállítási körülményeket, a megfelelő fényerősséget, hőmérsékletet és páratartalmat. A március 21-éig látható kiállításon hazai és külföldi - magyar- országi, lengyelországi, csehországi és ausztriai - múzeumok és egyéb intézmények gyűjteményeiből szerepelnek műtárgyak. A kiállítás főkurátora, Dušan Burán a nemzetköziséggel e művészi hagyaték közép-európai jellegét igyekezett hangsúlyozni. Katarína Bajcurová, a nemzeti galéria igazgatója a kiállítás jelentőségét elemezve kiemelte, hogy olyan alkotásokat is sikerült e bemutató idejére megszerezni, amelyeket a szlovákiai közönség még nem láthatott, mert a mai Szlovákia területén születtek ugyan, de külföldi, esetenként nehezen hozzáférhető intézményekben találhatóak, egyházi vagy magángyűjteményekben vannak. E kiállítással sikerült néhány műtárgyegyüttest új szemszögből bemutatni. A múltban egy-egy műtárgyegyüttes darabjai más-más helyszínre kerültek, most viszont, átmeneti ideig, a nemzeti galériában újra együtt láthatóak. A gótikus oltárművészet emlékein, a szárnyasoltár-részeken, a táblaképeken, a Madonna-szobrokon, a Krisztus-ábrázolásokon kívül láthatók például Lőcsei Pál mester, valamint MS Mester munkái is, továbbá összeállítottak egy nagyon értékes és gazdag kollekciót a kor aranyművességének különféle liturgikus tárgyaiból Sikerült néhány műtárgyegyüttest új szemszögből bemutatni. A kiállítás plakátja (Fotó: katalógus) (kelyhek, keresztek). Összesen kb. háromszáz műkincs alkotja a kiállítás anyagát. Kapcsolódva a kiállításhoz egy nyolcszáznyolcvan oldalas könyv is megjelent, gazdag képanyaggal - mintegy ezer illusztrációs felvétellel. A kötet szövegrészén harminchat művészettörténész dolgozott: hazaiakon kívül cseh, magyar és német szakemberek is. A nemzeti galériában prezentált anyaghoz kapcsolódik a Pozsonyi Városi Múzeum kiállítása, amely-középkori okleveleket mutat be. Ha valaki a nemzeti galériában tárlatkísérő kalauzolásával szeretne ismerkedni a gótika jelentős szlovákiai emlékeivel, azt is megteheti: az intézmény rendszeres „tárlatnézés kísérettel” elnevezésű vasárnapi programjában van erre lehetőség. Az érdeklődőket vasárnaponként 15 órára várják a galériába. S aki még behatóbban szeretne megismerkedni a középkor eme stíluskorszakával, annak filmeket is kínálnak. Február má- sodikától március 15-éig minden hétfőn 17.00-tól gótikával foglalkozó dokumentumfilmeket vetítenek a nemzeti galéria mozitermében. VISSZHANG (Magyartanításunk abszurditásáról, Új Szó, 2004. január 9.) Maradjon az abszurd? Az anyanyelv a nemzethez, a családhoz, a legszorosabb emberi közösséghez tartozás alapja. Olyan kapocs, amely nélkül aligha lenne ember az ember. A társadalmi érvényesülés alapja is (helyes, megfelelő, igényes nyelv- használat) . Az anyanyelvi műveltség elsajátításának legfontosabb terepe és időszaka az iskola, az ifjúkor. Éppen ezért kitüntetett helye kellene, hogy legyen a tantárgyak között. Kulturális és szellemi kincsünk a legnagyobb értékünk. Az irodalmunk az egyik legfontosabb az értékeink közül. Nem csak kultúrahagyományozó ereje van. Részt vállal a helyes értékrend kialakításában is. Az irodalmi élmény ugyanis erősen hat az érzelemvilágra, fejleszti a kommunikációs készséget, vagyis segít tájékozódni a világban, az önmegismerésben is. Éppen ezért kitüntetett hely illetné meg a tantárgyak között. A négyéves gimnáziumban heti három órában tanítjuk a magyar nyelvet és irodalmat. Ugyanannyi óraszámban, mint például a testnevelést. A magyar nyelv és irodalom kötelező érettségi tantárgy, a testnevelés nem. Az órakeret magyar nyelv és irodalomból több évtizede (legalább 35-40 éve) nem változott. Pedig azóta nőtt a tananyag, szigorúbbak a követelmények az egyetemi felvételi vizsgákon, új, időigényes módszereket vezettünk be. Lépni, javítani, változtatni kellene. A nyelvünk sorvad, szókincsünk silányul. „Baj van. Nem olvas a diák.” - panaszkodik a tanár. „Baj van. Nem olvas a gyerek.” - panaszkodik a szülő. Mi az oka ennek? Hol történt a hiba, hogy korjelenséggé vált ez a probléma? Szerintem a tisztelet, a megbecsülés hiánya okozza a gondokat. Amit szeretünk, tisztelünk, arra kellő időt is fordítunk. Első lépcső a tiszteletadás, a megbecsülés felé a heti óraszám emelése lenne. Igenis, ez nagyon fontos. Mert olvasni meg kell tanítani a gyereket. Helyesen írni, beszélni meg kell tanítani a gyereket. Teljes mértékben egyetértek Hajtman Béla Magyartanításunk abszurditásáról című írásával. Hasonló gondokkal küszködöm én is. A gimnáziumban a heti két irodalomóra is kevés a tananyag átvételére. Nagyon szeretném tudni, hogy van-e olyan magyartanár, aki elégedett az órakerettel, aki sohasem késik a tanterv szerint, aki négy év alatt becsületesen át tudja venni a nyolc irodalom tankönyv anyagát. Mostoha körülmények között dolgozunk mi is. A szöveggyűjtemények, gyakorlókönyvek késve érkeznek. Sok a hátrányos helyzetű diák, a tervezett óraszámból minden évben lekopik néhány a különböző rendezvények miatt. Üdvözlöm a számítógép használatát a magyartanításban, de plusz óra nélkül nem megy. Mint ahogy az emelt szintű érettségire való felkészítés sem. Az általános anyanyelvi, irodalmi műveltség megszerzése mindenkinek nagyon fontos. így teljes ember az orvos, a mérnök, a közgazdász, az autószerelő, az elárusítónő, a magán- vállalkozó. Ettől függ az iskoláink jövője is. KITÜNTETETT HELY ILLETNÉ MEG A MAGYAR NYELV ÉS IRODALMAT AZ OKTATÁSBAN. Vagy várunk Godot-ra? Gubíkné Harmati Mária magyartanár FELHÍVÁS A budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola (MTF) saját képzéseként a 2004/2005-ös tanévben táncpedagógus-képzést indít néptánc szakirányon Pozsonyban. A 4 éves képzés főiskolai diplomát ad, melyet a 2004. május 1-jén életbe lépő uniós jogszabályok értelmében valamennyi tagországban, így Szlovákiában is elismernek. Az oktatás költségeit részben az MTF, részben pedig az Ifjú Szivek fedezi. Az oktatás abban az esetben indul, ha legalább 20 fő sikeres felvételi vizsgát tesz. Valamennyi tantárgyat a Magyar Táncművészeti Főiskola oktatói tanítják. A képzés levelező tagozaton, tömbösített formában folyik. A hallgatók az MTF felvételi és záróvizsgáján (Budapesten) vesznek részt. A tandíjat a Magyar Táncművészeti Főiskola 90 000 Ft/félév összegben határozta meg. A tandíjra egyénileg, ill. a szervező intézménnyel közösen lehet pályázni. A pályázati lehetőségekről, a felvételi vizsga időpontjáról és feltételeiről részletesen tájékoztatjuk az érdeklődőket. A felhívás és a szándéknyilatkozat letölthető a www. ifjuszivek.sk (hírek) oldalról. Részletes tájékoztatás az alábbi címeken kapható: MUS Mladé srdcia - Ifjú Szivek, Mostová 8, 811 02 Bratislava, tel./fax: 02-544 10 310, e-mail: info@ifjuszivek.sk , farkas@ifjuszivek.sk . Az irodalmunk az egyik legfontosabb az értékeink közül.
