Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-02 / 1. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 2. KOMMENTÁR Elveszett illúziók MALINÁK ISTVÁN Éppen a terjengős Balzactól kölcsönzött cím fejezi ki a legtömörebben azt a hangulatváltást, amely az idén csatlakozó országok és az EU vi­szonyában 2003-ban végbement. Hol van már a nyolcvankilences for­dulat utáni első évek idealizmusa, lelkesedése? A Nyugat hamarább kigyógyult e gyermekbetegségekből, mint mi. Az unió 2004-es költ­ségvetése durván két százalékkal lesz nagyobb, mint a 2003-as, ami azt jelenti, hogy az EU történetének legnagyobb bővítése nem okoz majd anyagi gondokat a tizenöt régi tagországnak. Hogy kissé több nagyvonalúságot, együttérzést vártunk? A legutóbbi, az alkotmányozó csúcs kudarcából leszűrhető tapasztalat pedig az, hogy bizony egy ide­ig még amolyan szegény rokonok leszünk, nem körülugrált vendégek. Az ilyen rokonnak pedig minden nagyobb karéj kenyérért keményen meg kell dolgoznia. Mindez nem szemrehányás, hanem tény. Úgy is kell hozzá viszonyulni, hiszen más alternatíva, más jövő nincs. Nemcsak a szlovák külpolitikára jellemző az illúzióvesztés, hanem az egész nemzetközi helyzetre. Alapvetően nagyon rossz évtől búcsúzott a vüág, s bár ilyenkor illendő lenne némi optimizmus, a legtöbb, ami reálisan elvárható, hogy 2004 ne legyen rosszabb. Mindannak, ami ta­valy történt, a legnagyobb negatívuma Európa és Amerika szembefor­dulása. Kár szépíteni a dolgot: függetlenül attól, hogy mely ország mi­lyen hivatalos külpolitikát folytat, az európai közvélemény, az európai utca indokolatlanul és veszélyesen Amerika-ellenessé vált. Globális lett a terrorfenyegetettség is. Tagadhatatlanul éleződtek a nyugati civi­lizáció és az iszlám világ közötti, a zsidók és a muzulmánok közötti el­lentétek, és bár a hivatalos Európa inaszakadtáig bizonygatja ennek az ellenkezőjét, az európai antiszemitizmus erősödésével is szembe kell nézni. A Szaddám-rezsim bukása és a diktátor elfogása a pozitívumok közé tartozik, a mérleg másik serpenyőjében viszont ott van az az óriá­si bizonytalanság, ami Irakot, s ebből adódóan az egész térséget jel­lemzi. Ehhez hozzá kell adni az általános közel-keleti helyzet romlá­sát; az izraeli-palesztin rendezést elősegíteni hivatott nemzetközi úti­terv is csak haszontalan papírfecni maradt. Ez a puding nem állta ki a próbát, hiszen senki sem akarja megenni. Miért nem várható pozitív fordulat az idén? Az egyeden, ahol Európa és Amerika érdekei találkoznak, a terrorizmus elleni harc, minden más területen - a gazdaságtól a biztonságpolitikáig - különháborúkat vívnak. Európa stabü válsággóca a Balkán. A Milosevics bukása után kedvezően indult folyamatokat a szerbiai választási eredmények igen­csak megkérdőjelezik. Amerikában az elnökválasztás évét külpolitikai szempontból a béna kacsa évének szokták nevezni. A Fehéz Ház olyan világpolitikai játszmákat kezdett, hogy ezt most az USA nem engedhe­ti meg magának. Ennek ellenére le lehet fogadni: sok washingtoni döntésre rányomja majd bélyegét a kampány. Amit eddig soroltunk, mind komoly bizonytalansági tényező, s akkor még a világ egyéb ré­szeiről nem is beszéltünk. A nemzetközi politika főszereplőit tekintve egyeden kiszámítható pont van: Oroszország. Az elnöki párt kéthar­mados többséghez jutott a parlamentben, s Putyint márciusban akkor is holtbiztosán újraválasztották volna, ha valamirevaló ellenfelei az el­múlt napokban nem léptek volna vissza. Moszkvában tehát marad az ellenőrzött demokráciának elkeresztelt rendszer, számunkra talán ért­hetőbb, ha azt mondjuk, hogy a most még csak puha putyini diktatú­ra. Cudar világ az, ahol Oroszország lehet az egyeden stabil pont. JEGYZET Újévi kis trakta... BUCHLOVICS PÉTER Egy hete sokan még kampány­szerűen és dühödten szerettek, most pedig fogadkozásokkal van tele a padlás, soha többé, ezen­túl másképp lesz, jókívánságok­kal, nos, hadd kívánjak én is né­hány apróságot. Először is talán azt, hogy ne AKARJUNK szeret­ni. Másodszor azt, hogy főképp magunknak kívánjunk jót. Má­sokkal inkább tegyük. Harmad­szor, hogy minél kevesebb bará­tunk legyen. Negyedszer, hogy egyáltalán legyenek kívánsága­ink, csendesen, befelé, mert ak­kor talán még nem mondtunk le önmagunkról, s ekképp a többi- ekről sem. Kívánom továbbá: ha csak néhány pillanatra is, de a szavaknak újra legyen hitelük, minden hivatásos világmegváltó és küldetéstudattól fűtött bol­dogságosztogató tapassza be egy picit a száját, hunyja le a szemét, lélegezzen mélyeket. Szépen, lassan, egyenletesen. Lazán. Ugye, hogy megy ez... Ugye, nem is üres a csend. A hatalom őrültjeinek az új évben kemény pofára eséseket kívánok. S min­den további évben. Óhajtom to­vábbá, hogy világnézetet, érték­rendet, ízlést ne lehessen venni, de lopni sem, kínlódja ki min­denki egyedül. Óhajtom, hogy ne ússzunk meg semmit, de bír­juk ki. Kívánom, hogy merjünk sírni. Kívánom, hogy aki örömöt játšzík, az mindörökké marad­jon úgy... De ácsi, már sokat kívántam, le­gyen itt most ennyi elég. Popper Péter azt írja: maradékok nélkül kellene élni. Nem a múltba ta­padva - ami már nincs -, nem a jövőtől rettegve - ami még nincs -, hanem intenzíven élni az egyetlen realitást, a jelent, ma­radékok nélkül. Popper nem holmi élvhajhászásra gondol, hanem életvezetésre. Ha úgy tetszik, a megtalált belső időre. Újév napja van, ülök barátomék konyhájában és nézem az alig né­hány hónapos Panna arcát. És a szemét. Ez az, amire gondoltam. Ha ezt helyreállítjuk magunkban, akkor csak önmagunk akarunk lenni és semmi mások. Béke. FIGYELŐ Megvan a lépfene ellenszere? Hat olyan fehérjét azonosítottak a Harvard Egyetemen, amely al­kalmas lehet a lépfene fertőzés okozta halálos végű mérgezés pusztító hatásainak semlegesíté­sére. A felfedezésnek - ha bevált­ja a hozzá fűzött reményeket - különösen nagy jelentősége le­het, hiszen éppen a terrorizmus és az ellene való harc kapcsán a levélben küldött lépfene-baktéri- umok okoztak nagy riadalmat. A lépfene (anthrax) megbetegedés jellegzetessége, hogy a spórák olyan mérgező anyagokat bocsá­tanak ki magukból, amelyek a fertőzést követő napokban a sej­tekbe behatolva elpusztítják azo­kat, még akkor is, ha antibiotiku­mos kezeléssel a baktériumokat sikerül megsemmisíteni. Ha a lépfene spórák toxinjainak a sej­tekbe történő behatolását meg­akadályozó készítményekkel kap­csolatos kutatások sikerre vezet­nek, az hasznosabb lesz, mint a tömeges oltás bevezetése - állapí­totta meg a Nature Structural Biology című lap.- Jancsikám, nem hallottál olyasmiről, hogy májustól piálásra adnának uniós hitelt? (Lehoczki István rajza) Hiba lenne, ha a történelmet a szociális - és az emberi - alagsor szintjén élnénk meg Fontos év Itt van a sokat emlegetett, na­gyon várt 2004-es év, az EU- ba való belépés éve. Évtize­dekkel ezelőtt csak a legmeg- rögzöttebb idealisták ábrán­doztak arról, hogy egyszer majd megszűnik Európa meg­osztottsága, s mi is a jobbik oldalra, nem az ázsiai színe­zetű akolba tartozunk majd. CSÁKY PÁL A kilencvenes évek naiv lendületé­ben idealizmussal telt lélekkel gyak­ran háborogtunk, amiért a belépés nem történhet meg olyan gyorsan, mint szeretnénk. Az elszakítottság megszépítette előttünk Európa bol­dogabbik felét, beszélgetéseinkben, írásainkban gyakran visszaidézget­tük az elmúlt évszázadok igazát, amely szerint eleink is mindig nyu­gatra kellett, hogy menjenek tanul­ni, fejlettebb viszonyokat ellesni. A „GO WEST” igazát az évszázadok nagyon is a sejtjeinkbe vésték; mi, európaiak, mindig is éreztük ezt. Azt azonban már csak a történelem talán nem is létező Igazságosztója előtt reklamálhatjuk, hogy annak a pudingpuhaságú amerikainak, az egyébként sokat dicsért Roosevelt- nek, ott, Jaltában fogalma sem volt erről. Pubertás naivitásától hajtva lelkesen jegyezte be naplójába, mennyire elbűvölte őt Sztálin állam- férfiúi nagysága. (Megjegyzem: ki­ábrándító, hogy a világ legtisztább igéit hirdető demokráciája az első és a második világháború végén is ha­lálosan beteg elnököket küldött a legfontosabb tárgyalásokra. Az ő példájuk pontosan mutatja, hogy a demokrácia távolról sem tökéletes rendszer; örökéletűvé nem alacsony hatékonysága, hanem a korrekcióra való hajlama teszi.) Churchill - aki­nek cinikus százalékarányairól is szólhatnánk egyet s mást - Jaltában már outsider volt, az egyezkedést a két szupernagy végezte. Roosevelt utána visszament Washingtonba meghalni - hozzánk pedig bemasí­rozott a Vörös Hadsereg. A szibériai típusú demokratikus centralizmus azután megmutatta, mit tud; s mi­vel a diktatúra és a propaganda mö­gé képes volt felsorakoztatni a társa- dalmi és természeti források kiszi­polyozását is, amíg a tartalékok él­tek, működött a központi bizottsági táblázatokra épülő tervrendszere is. Ezen a ponton érhető tetten a Gor- bacsov-csapda: a megreformálha- tatlant akarta megreformálni. Ez az A fapadossal érkező titá­nok tanácsokat küldenek a politika csinálóinak. ok, ami miatt nem felrobbant, ha­nem önmagába hullott a „létező szo­cializmus”. Persze, ma is sokan van­nak, akik úgy gondolják, kombinál­ható a szólásszabadság és a kettőhú­szas tej. A sajtószabadságba a hat­húszas fapadossal érkező ékesebb és fiatalabb titánok ma is tanácsokat küldenek ez ügyben a politika csiná­lóinak. Ám a vüág egy kicsit bonyo­lultabb, magam nem szívesen idé­zem vissza brit kollégám szarkaszti­kus - de igaz - megjegyzését: a kom­munizmusban az a legszömyűbb, ami utána jön. Persze, ebben a kije­lentésben sincs semmi új, érvényes ez minden birodalom bukása utáni állapotokra. S most itt állunk, 2004 elején, illúzi- óink nagy részétől megfosztottam Nem biztos, hogy ez rossz állapot - talán tevékenységre sarkall. A hamis illúziók kora lejárt: bár az EU bővité- se valóban izzadságszagú, kisstílű, minden EU-polgár számára egy ebéd árát érő, mégis TÖRTÉNE­LEM. Megértem én, nagyon is meg­értem a nyomorszint határán élők problémáit. Tudom, hisz hetente megtapasztalom, hogy a hosszú tá­vú munkanélküliség legaljasabb ho- zadéka épp az, hogy demoralizál. Látom magunk körül az igazságta­lanságokat, a rossz szándékot, az önzést, néha a rafinált hazugságot is. Természetes, hogy ezeket vissza kell szorítanunk, bár egyikünk sem Messiás, hogy varázsszóval meg tudja váltani a társadalmat. Ám a legnagyobb hibát az ember akkor vétené, ha a történelmet a szociális - és az emberi - alagsor szintjén élné meg. 2004-ben pedig történelmet csinálunk - Európa újraegyesül. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a mon­dat nem felhőtlen örömet vált ki be­lőlünk. Igen, Európa nyugati felé­ben is csak emberek élnek, társadal­maik jelentős hiányosságokkal küz­denek. Ám számukra, számunkra sincs más út: egy új,jobb minőséget kell megtalálnunk, felépítenünk. S ezen a ponton, ha öntudatosan meg tudjuk fogalmazni önmagunkat, el­mondhatjuk, Jehet, hogy anyagiak­ban szegényebbek vagyunk, ám ez távolról sem azt jelenti, hogy min­denben ők a gazdagabbak. Van mit felkínálnunk az Új Európa-entitás számára. 2004 tehát az új kezdet, a remény éve. A reményé, amelyből mind­annyian annyit tudunk valóra válta­ni, amennyire élni tudunk az új helyzet adta lehetőségekkel. A szerző a kormány alelnöke TALLÓZÓ T.HT. .^T.VY YT? !<. T.'.M.T?. A terrorizmus elleni harc, a közel-ke­leti béke és az iraki hatalomátadás lesznek az új évben az Egyesült Álla­mok legfontosabb külpolitikai céljai Colin Powell szerint. Az amerikai külügyminiszter a The New York Ti­mes című amerikai napüap csütörtö­ki számának írt cikket arról, hogy Washington az iraki és afganisztáni szuverenitás helyreállításán dolgo­zik, s a nemzetközi közösségre tá­maszkodva „segíti az irakiakat ab­ban, hogy a szabad szellem és a sza­badpiac új fellegvárát teremtsék meg a Közép-Keleten”. Powell sze­rint ösztönözni fogják a térségben a politikai és gazdasági, valamint az oktatási reformokat. Az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország együtt­működésével az Egyesült Államok segíteni fogja az izraelieket és a pa­lesztinokat abban, hogy olyan békét kössenek, amely lehetővé teszi a sza­bad Palesztina és a biztonságos, de­mokratikus Izrael egymás mellett élését. - Kínával, Japánnal, Oroszor­szággal és Dél-Koreával együtt to­vábbra is a veszélyes észak-koreai atomfegyver-program problémájá­nak megoldásán fáradozunk - irta az amerikai külügyminiszter. Powell újfent leszögezte, hogy a brit és az amerikai diplomáciai erőfeszítések­nek köszönhetően mondott le Líbia a tömegpusztító fegyverekről, s az Egyesült Államok nyomásának kö­szönhetően Irán megkezdte az együttműködést nukleáris téren. Ki­jelentette: az USA továbbra is az irá­ni és többi zsarnoki elnyomás alatt élő nép oldalán áll, azon dolgozik, hogy Kuba szabad legyen, és kész ki­venni részét a hosszú ideje tartó szu- dáni, libériái és észak-írországi konf­liktus megoldását szolgáló erőfeszí­tésekből. Az amerikai külügyminisz­ter elismerte, hogy az al-Kaida to­vábbra is súlyos veszélyt jelent, de arra helyezte a hangsúlyt, hogy a terrorista szervezet egyre több tagja „menekül, kézre került, börtönben van, illetve meghald’, s a szervezet pénzügyi háttere, kommunikációs képessége meggyengült a terroriz­mus ellen fellépő országok fokozott együttműködésének köszönhetően. .^.s.h!n.?.I9.n„post A Pentagon döntése értelmében egy katonai ellátó egység veszi át az iralti üzemanyag beszerzésének feladatát a Halliburton cégtől, amellyel koráb­ban pályázat nélkül kötöttek szerző­dést. A Pentagon szerint a változást már hónapok óta tervezték és nincs köze ahhoz, hogy a Kellogg, Brown and Root (KBR), a Halliburton le­ányvállalata 61 millió dollárral túl­számlázta szolgáltatásait, mert az olcsóbb törökországi helyett a drá­gább kuvaiti üzemanyagot importál­ta Irakba, és így vaskos hasznot hú­zott a szállításból. A Pentagon vizs­gálatai szerint a KBR 2,27 dollárt számolt fel gallononként (3.78 liter) a kuvaiti benzinért, míg ez Törökor­szágból 1,18 dollárba került volna. Az üzemanyag-ellátásra a pályáza­tot 60-90 napon belül kiírják, a KBR nem akar pályázni. A cégre megkü­lönböztetett figyelem irányul, mivel 1995-től 2000-ig Dick Cheney alel- nök állt a Halliburton élén. Aki hibázott az al-Kaida kiképzőtáborában, azt szűk cellába zárták, hogy megfulladjon, vagy halálra kínozták Oszama Bin Laden lesz a következő fogás MTI-HÁTTÉR Bírósági ítéletre várva, Bin Laden egykori testőre 782 oldalon megír­ta naplóját, a terrorista vezér kör­nyezetét is bemutatva. „Áz egyik nagy halat kifogtuk!” Az amerikai kommandó őrmestere nem szakszerűen, de őszintén fo­galmazott Szaddám Húszéin letar­tóztatásakor. Hol lehet a másik, akit régebben keresnek? Hol rejtő­zik Bin Laden? A nehezen formálódó kép most újabb, fontos részlettel bővült, volt testőrének írásos vallomása alap­ján. Shadi Abdallah 27 éves palesz­tin származású terrorista - miután 18 hónapot töltött az al-Kaida ki­képzőtáborában és testközelben szolgálta a főnököt - új feladatának teljesítése közben bukott le. Néme­tországban fogták el 2002 áprilisá­ban, tervezett merényletek előké­szítőjeként. A német szövetségi bí­róság kérdéseire 782 oldalon leírta, hogy miképpen állt Bin Laden szol­gálatába, kiket ismert a közelében és hová bújtak a lebukások elől. Az írásos vallomás tartalma alapján joggal tartják az al-Kaida legfonto­sabb bűnfeltáró tagjának. „Afga­nisztánba 1999. december 14-én indultam, négy arab fundamenta­lista kíséretében. Mekkában megis­mertem Bin Laden vejét, neki két neve is van, Al Maki és A1 Halabi. Talán 28-29 éves lehetett, Bin Laden 15 éves lányát vette felesé­gül. Híres verekedő, tud bánni a késsel és a nuncsakuval. Ő az egyik toborzó. Mivel ő is és a merényletek egyik tervezője is ajánlott, Bin Laden közelébe jutottam. A sejk a testőrei közé fogadott, mert olyan magas voltam, mint ő, s így tökéle­tes pajzs lehettem. Több testőre is volt, mert az a hír járta, hogy a sejk életére törnek. Egyébként a test­őrök arcát fekete kendő fedte, hogy személyesen ne is ismerjék őket. A várható rakétatámadás elől, két órás autózással Kandahar közelébe mentünk, onnan gyalog, alagúton is haladva, a titkos táborhelyre ér­tünk. Bin Laden sohasem akart egyetlen helyen maradni. Két hétig voltam a testőre. Akkor iszlám isko­lába küldtek.” Shadi Abdallah leírta, hogy az a csoport, amely a döntéseket hozta, mindig titokban tanácskozott. Név szerint is felsorolta a résztvevőket. Részletesen feltárta a szervezet ki­képző rendszerét és módszereit, ezek a kézifegyverektől a különféle robbanó szerkezetekig és a mérgek alkalmazásáig terjedtek. Aki a fel­adat teljesítésében hibázott, azt szűk cellába, zárták, hogy megful­ladjon, vagy pedig halálra kínoz­ták. A kiképzés 6-10-es csoportban történt és 45 napig tartott. Az utol­só napon ellenőrizték az újoncok felkészültségét. Akivel elégedetle­nek voltak, azt megbüntették. Pél­dául úgy, hogy a vállára rakott víz­tartállyal meg kellett másznia a kö­zeli hegyet. Mezítláb kellett futnia a kősivatagban. Bezárták és kötél­lel véresre verték. Az újoncok együtt laktak. Az egyik teremben világtérkép volt a falon, rajta az amerikai, angol és francia támasz­pontokkal. Bin Laden autókaravánnal változ­tatta a rejtekhelyeit, ő fekete kocsi­ban ült, néhány testőre mögött. A konvojt különféle színű kocsik al­kották. A rakétákat fehér kocsi vit­te. „Amikor a hegyekben bujkál­tam, volt alkalmam Bin Ladennel beszélni. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért bántjuk a gyereke­ket, meg az öregeket, amikor a Ko­rán tiltja a gyerekek, a nők és az öregek megölését. Azt mondta, hogy a háborúban mindent szabad. Számára a háború az egyetlen cél” - áll a testőr vallomásában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom