Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-03 / 277. szám, szerda
Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 3. A magyar expedíció Stein Aurél nyomában akarta bejárni a térséget Murdoch nagy hagyományú brit politikai napilapja „könnyített" változatban Kis karaván Kínába Kezdjük talán azzal, hogy Szabó Zoltán soha nem akart Kínába menni. A harmincas éveiben járó üzletember megfordult ugyan Délkelet- Ázsiában, sőt Brazíliában is, ám jó ideje már csak acélelemeket akar eladni, és tavaly tavaszig többet tudott a felhőkarcolókról, vagy mélygarázsokról, mint arról, hogy a távoli Takla-Makán sivatag neve ujgurul annyit jelent, „ahová be igen, ld már nem”. FALUSY ZSIGMOND Történt azonban, hogy miközben a magyar munkaerő németországi migrációjáról írandó doktori dolgozatára készült, a Pécsi Tudományegyetemen találkozott az ottani Ázsia-intézet vezetőjével. Ha létezik a Kelet-kutatásban ma megkerülheteúen személyiség, akkor az biztosan Bárdi László. A hat- vanküenc éves egyetemi docens eddig hússzor járt Kínában, három tankönyve jelent meg, közel száz tanulmányt publikált, tagja a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Selyemút Kutatóintézete elnökségének, ráadásul lenyűgöző személyiség, aki tizenöt percen keresztül képes szinte lélegzetvétel nélkül beszélni olyan apróságokról, mint mondjuk a Tarim-medence oáziskirályságainak fővárosai. Szabó Zoltánra mindenesetre mély hatással volt a vele való találkozás, és felajánlotta, finanszíroz egy expedíciót, mely az egykori magyar felfedező, Stein Aurél nyomát követi. A maga idejében persze Stein is a Kelet-kutatás megkerülhetetlenjei közé tartozott. Talán ő volt az egyetlen a sok korabeli tudós, felfedező és kalandor között, aki egész életét a Nyugatot Kínával összekötő karavánút teljes bejárásának szentelte. Első expedícióját 1900-ban indította Indiából Turkesztánba, melyhez bédekkerként még Marco Polo útleírását és a Tang-kori utazó, Xuan Zang idevágó könyvét vitte magával. Stein később mindenüttjárt, ahol ember akkoriban járhatott: Kasmírban, és az Etcin-gol völgyében, a nagy falnál, homokkal betemetett romvárosokban, és az egykori Miranban, ahol buddhista freskókra, szobortöredékekre és angyalábrázolásokra bukkant. Kutatásaiért a Brit Földrajzi Társaság nagy aranyérmét kapta meg, számos egyetem díszdoktorrá választotta, az angol király lovaggá ütötte, végül nyolcvanéves korában, Afganisztánban halt meg. Másfél évig készültek a magyarok Stein felfédezőútjainak követésére. Később úgy érezték, mintha ez a készülődés nem az expedíció része lett volna, de maga is egy önálló út, erőfeszítés, melynek nem tudták, vége lesz-e valaha. Engedélyeket kértek, szállást intéztek, többször áttervezték az útvonalukat, hisz számos nehézségbe ütközhetett tervük. Vajon be lehet-e jutni Xinjiangba? - tűnődtek. El tudnak-e menni Dzsun- gáriáig, mely az orosz-kazah határnál fekszik, és először Berzenczey László egykori 1848-as menekült próbálta elérni? Megengedik-e a hatóságok, hogy felkeressék Karahotót, a kísértetvárost, mely közvetlenül annak a helynek a szomszédságában van, ahonnan fellőtték az első kínai űrhajóst? Lassan, sok változtatással aztán kialakult a végleges program. Az expedíció e szerint már nem csupán Stein Aurél nyomait kutatta volna, de olyat vinne véghez, amit korábban senki: bejárná a klasszikus Selyemút teljes útvonalát, beleértve a lehetséges leágazásokat, kitérőket. Az expedíció végül az idén augusztusban indult Kínába. Szabó Zoltánon és Bárdi Lászlón kívül tagja volt Reiner György informatikus, valamint az útról sorozatot készítő Duna TV operatőre, Wonke Rezső, aki szintén nem kezdő a világutazásban: Ázsiától Dél-Amerikáig mintegy hetven országban forgatott. A társaság tehát utazni kezdett. Bejárták Wuwei térségét, megnézték Leitai sírleleteit és Minie környékén felkeresték a uj- gurokat, akiknek népdalkincse szinte egyedülálló Kínában. Ültek repülőn és motorcsónakon, béreltek terepjárót és mikrobuszt, közlekedtek szamárfogattal és Stein Aurélhez hasonlóan tevén. A saját bőrükön tapasztalták, mekkorát fejlődött száz év alatt a világ: a felfedező egyik huszonnyolc napos útját ők most másfél nap alatt teljesítették. Jártak a sivatag közepén, százötvennégy méterrel a tengerszint alatt, és aludtak egy hétezer- hétszáz méteres hegy hágóján a fitteden autóban, mert a sötétben már nem lehetett a jeges úton továbbmenni. Nem kalandok voltak ezek, inkább csak egy hosszú út kiszámíthatatlan viszontagságai, melyeket legokosabb volt szó nélkül tudomásul venni. ... alma, mondták az ujgu- rok, mert még a szavaink egy része is megegyezik. Elhagyott, elfelejtett helyeken utaztak Bárdi Lászlóék. Dunhuang barlangjaiban látták a falfestményeket, amelyek összesen negyvenöt- ezer négyzetméternyi felületet töltenek meg, a Selyemút nyugati elágazásánál felkeresték Tashkur- gant, a .kővárost”, és a Takla-Makán sivatag közepén egy három deszkakunyhóból álló települést. Mi adjuk az olajat a hazának, hirdette egy felirat az étkezde oldalán, odabent pedig csak tésztalevest lehetett enni, viszont jéghideg Carlsberg sört árultak. Az ellátásra egyébként sem lehetett panaszuk az utazóknak. Koriában, az alig másfél milliós kisvárosban eszp- resszókávé-főző gép állt az egyik szállodában és igazi apfelstrudelt adtak a reggelihez, Pekingben olyan olajos padlójú pubban jártak, ahol lóherét rajzolt a pincér a Guinness habjába. Mert Kína már rég nem az egyenruhás biciklisták országa, ahol mindenki a szíve fölött hordja a kis vörös könyvecskéjét. Az utak mellett ugyan még látni az egykori népi kohók maradványait, de Ürümqiben szinte több a felhőkarcoló, mint Sydneyben, és a mobiltelefonok még a sivatag közepén is működnek. És persze ott voltak feltételezett rokonaink, az ujgurok. Hiába Volt Bárdi László szinte felidézhetetle- nül sokszor náluk, mégis mintha először látná őket. Több ezer kilométerre voltak Magyarországtól, de mintha egy métert sem tettek volna meg: az ujgurok ablakain ugyanolyan zsalugáterek voltak, mint bármelyik magyar faluban, a tornácokról paprikafüzérek lógtak, alma, mondták az ujgurok, mert még a szavaink egy része is megegyezik. Kétezer-ötszáz, írta az utazók tenyerébe valaki, mármint, hogy kétezer-ötszáz éve mentek el nyugatra azok az ősök, akikből a magyarok is lettek. Az ujgurok kollektív emlékezetében még élt az általunk már elfeledett rokonság, melynek legkülönösebb példáját egy helyi párttitkár mutatta. Egyik este vacsora után felajánlotta az expedíció tagjainak, hogy ha véletlenül, a jövőben bármikor el kellene menekülniük Magyarországról, jöjjenek vissza bátran, ő elintézi, hogy az ujguroknál politikai menedékjogot kapjanak. De nemcsak az ujgurok, mindenki segített a magyaroknak, akiknek egyedül a fényképezéssel és a-filmezéssel akadtak nehézségei. Az egyik helyen ingyenes volt minden, a másikon tilos, vagy olyan drága, hogy a sokat látott Wonke Rezső is hitetlenkedve rázta a fejét. Qiemóba például már a déli Selyemút nyomvonalát követve jutott a társaság. Itt őrzik azokat a múmiákat, amelyek európai vonásaira először Stein Aurél figyelt fel. Amikor le akarták azokat filmezni, az őr eléjük állt, és mint egy távol-keleti activity-specialista eljátszotta, hogy itt tilos a kamerát használni. No, tette hozzá a biztonság kedvéért, mire Szabó Zoltán magánszáma következett: a vállalkozó háromezer jüant mutatott fel, az őr széttárta a karját, jelezve, hogy csak a testén át lehetne azokat a múmiákat megörökíteni, ám erre már Wonke úr, az operatőr is mutatott valamit, amit kár lenne most felidézni. A mirani romvárosban viszont a helyi gyűjtemény vezetője, egyben a település polgármestere intézte el, hogy a forgatásért csak ezer dollárt fizessen az expedíció. Mindehhez csupán egy ismerkedési estre és négy üveg pálinka közös elfogyasztására volt szükség, ami a Kelet-kutatás nem mindennapi nehézségeit is példázhatná. Amikor október közepén befejezte útját az expedíció, Szabó Zoltán az állandóan maguknál tartott műszerre, a GPS-re nézett, mely azt mutatta, hogy pontosan 15 578 kilométert tettek meg a klasszikus Selyemúton, Budapesttől Budapestig pedig összesen 35 450 kilométert utaztak. Nem lehetett tudni, hogy sok ez, vagy kevés, hogy mit szólt volna ehhez Stein Aurél, a hatvan éve halott utazó, és mind, a többi halottak, az egykor élt felfedezők, kalandorok és kereskedők, Marco Polo, Xuan Zang, Pelliot, Hédin és a Turkesztánban kutató Grünwedel, akinek a nevét zöld légycsapónak lehetne fordítani, de amikor így gondoltak rájuk, a Selyemút rengeteg halottjára, mint egy végeérhetetlen sorban menetelő csapatra, akkor érezték, hogy sok ez bizony, sok. Lennon volt felesége a Beatles-sztár halála után fél évvel nőül ment a lakberendezőhöz Yoko Ono válik magyar férj étől MTI-HÍR Yoko Ono huszonkét évi házasság után válik magyar származású férjétől, a nála 18 évvel fiatalabb Sámuel Havadtőy amerikai régiségkereskedőtől. A hír a Le Figaro Személyiségek című pletykarovatában jelent meg pár sorban. A francia lap felfedezésként adja elő, hogy John Lennon volt felesége a Beatles- sztár halála után fél évvel nőül ment az Amerikában élő felkapott lakberendezőhöz és galériatulajdonoshoz. A Figaro nem tud arról, hogy a hivatalos válási eljárás megkezdődött-e már, de azt biztosra mondja, hogy a pár szétköltözött. A házasság tényét Magyarországon nem kell felfedezni: Havadtőy Sámuel, aki a hatvanas években hagyta el Magyarországot, 1992- ben Yoko Onóval együtt a volt Alkotmány utcában Galéria 56 néven nyitott műkereskedést. Az új régiségboltot Keith Haring amerikai képzőművész életművének szentelt kiállítással avatták fel. A fiatalon elhunyt alkotó utolsó munkáját, egy fehérarannyal borított szárnyas oltárképet később a házaspár a budapesti Ludwig Gyűjteménynek ajándékozta. A galéria megnyitása után a Yoko Ono-Havadtőy házaspár sűrűn látogatott a magyar fővárosba. 1998-ban John Lennon litográfiáiból rendeztek kiállítást a Galéria 56-ban. A Beatles-zenész képző- művészeti alkotásait áruba is bocsátották, s a befolyt összeget a Tűzoltó utcai kórháznak ajánlották fel. Yoko Ono egyúttal 50 ezer dollár értékű orvosi műszert is vásárolt a gyermekklinikának. A magyar kultúráért kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréséül Havadtőy Sámuelt Pro Cultüra Hungarica emlékplakettel tüntette ki Magyar Bálint akkori magyar művelődési és közoktatási miniszter 1998. áprilisában. Bulvárlapméretben is kapható már a híres The Times R. HAHN VERONIKA Komoly választás elé állította a londoniakat a The Times kiadója: vajon a hagyományos, nagy formátumú vagy az új, bulvárlap méretű, de tartalmában továbbra is minőségi változatot vásárolják meg? A két kiadás ára megegyezik, egyformán 50 penny. A laptörténeti eseményt bejelentő Robert Thomson főszerkesztő azt mondta, hogy a The Times továbbra is csak külsejében hasonlít majd a valamivel olcsóbb és silányabb bulvársajtóhoz: „az új forma a régi értékeket és tartalmat hordozza”. A könnyebben kezelhető, kompakt újságot elsősorban a zsúfolt metrón közlekedő napi mintegy hárommillió embernek szánják. Jelentős részük azonban a rivális Associated Newspapers által kiadott ingyen Metro újságot olvassa. A közel hatszázezres példány- számú The Times a világ égjük legrégebbi lapja, 1785-ben The' Daily Universal Register címen látott napvilágot, majd 1788-ben keresztelték át The Timesra. Az újság kiadója, Rupert Murdoch ausztrál-amerikai sajtócézár megvárta, amíg a legfiatalabb brit politikai napilap, a The Independent októberben elvégezte az úttörő munkát: akkor nagy sikerrel, Londonban 40 százalékos példány- számjavulással dobta piacra kompakt változatát. A The Times nem követi mindenben riválisát, amennyiben az „Indy” már a jövő év elejétől fokozatosan az egész szigetországra kiterjeszti alternatív formátumát. Lényeges különbség az is, hogy a „kis” The Times tartalma nem követi napról napra szolgaian nagy alakú ikerlapját. A szerkesztőség nem ígéri, hogy minden cikk és minden fotó mindkét formátumban megjelenik, naponta döntenek a kisebb-nagyobb különbségekről. A rovatok sorrendje is eltérő: a „széles vásznú” kiadásban a vezércikkek, vélemények és levelek például a hátsó oldalakon kapnak helyet, a kompakt The Timesban ellenben a híroldalak közé kerültek. A hétfői nagy és kis The Times együttes tanulmányozása során kevés lényeges különbség tűnt fel. Nehéz kibogozni annak okát, miért jelent meg ugyanaz a fotó az egyik formátumban színes, a másikban fekete-fehér változatban, vagy mi indokolta például, hogy a királynő közelgő nigériai látogatásának biztonsági előkészületei nagyobb terjedelmet kaptak az általában inkább enyhén „zanzásított” cikkeket tartalmazó kompakt kiadásban. A The Times szívesen állítja be magát újítóként. Mint a kompakt kiadás beharangozásakor elhangzott, a lap annak idején elsőként foglalkoztatott külföldi és haditudósítókat, illetve közölt kereszt- rejtvényt. Most azt gondolják, hogy az olvasóknak választási lehetőséget biztosítanak. London, 2003. december Rupert Murdoch (Képarchívum) Fektessen be legalább 20 000 koronát a VUB Asset Management alapjaiba vagy a VÚB befektetési számláira, és bekerül az új Audi A3-asért, a 220 000 koronát érő 2 plazmatévéért vagy a 25 000 koronát érő 5 digitális fényképezőgépéji folyó sorsolásba. A befektetési alapokba fektetett tőke értéke emelkedhet, csökkenhet vagy stagnálhat a pénzpiaci helyzet alakulásától függően. Az eddigi haszon nem garantálja a jövendő hasznot. Az alapszabályzatok és prospektusok a VÚB minden árusítóhelyén, fiókjában és a társaság központjában mindenkinek rendelkezésére állnak. A VÚB Asset Management a nyílt befektetési alapok vagyonának több mint 35%-át a koronában vezetett alapok esetében a Szlovák Köztársaság által kiadott vagy garantált értékpapírokba, a többi alap esetében (a részvényalap kivételével) pedig az OECD országok által kiadott vagy garantált értékpapírokba fektette vagy szándékszik fektetni. VÚB Asset Management a Gruppo Banca Intesa csoport tagja www.vub.sk • wwwcvubam.sk,,*»®»» .. Vagy fektessen be legalább 20 000 koronát az R Konto, R Konto plus és a V Konto határidős betétszámlákra, és megnyerheti a 40 000 Sk összértékű 5 tévé egyikét. Növelje a nyerési esélyét! Az alapbetét minden egész többszörösével mindkét játékban ismételten bekerül a sorsolásba, ezzel növeli nyerési esélyét. Mindkét játék dec. 31 -ig tart. A játékszabályok a VÚB bármelyik fiókjában rendelkezésére állnak. UP 1238
