Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-29 / 296. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 29. FELHÍVÁS A Csemadok rimaszombati terü­leti választmánya harmadik al­kalommal hirdeti meg a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Versenyt (FIKTV). Témák és kategóriák: I. kategória: Alapiskola 4-6. évfolyama II. kategória: Alapiskola 7-9. évfolyama III. kategória: Középiskolások A képzőművészeti verseny témái: 1. falusi tájkép 2. futurista arckép 3. Ilyen volt a XV. század Ajánlott technikák: grafika, fest­mény, plasztika Az irodalmi verseny témái: 1. Dúdor István és az irodalom (tanulmány) 2. Kedvenc műalkotásom (műkri­tika) 3. Felvidék képzőművészei (esszé) 4. A Feszty körkép mai szemmel (esszé) Beküldési határidő: 2004. feb­ruár 13. Cím: OV Csemadok, Tomašíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota A pályamunkák kiértékelését szakmai zsűri végzi, az ered­ményhirdetésre és a díjak átadá­sára 2004. február 27-én kerül sor Rimaszombatban. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Zatoichi (japán) 15.30,18 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 20.30 MLADOSŤ: Titkok (francia) 15.15,17.30, 20 TATRA: Órák (amerikai) 17,20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Külön­leges kommandó (amerikai) 14.50, 17.20, 19.50, 22.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15.20 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.50, 20, 22.10 Igazából szerelem (angol) 14.50, 17.30, 20.10 Némó nyomában (amerikai) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20, 20.20 A Karib-ten- ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 19,21.45 Mátrix - Forradalmak (ameri­kai) 16.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20, 16.40, 18.40, 20.40 Titokzatos folyó (amerikai) 15.30, 18.30, 21.20 Flört a fellegekben (amerikai) 14.30,16.30 Basic (amerikai) 18.50,21.10 How To Deal (amerikai) 15.50,18.10,20.30 Titkok (francia) 19.30,22 Távol a mennyországtól (amerikai).40 Zatoichi (japán) 18.20, 21 Whale Rider (új-zélandi) 16.10 PÓLUS - STER CENTURY: Zatoichi (japán) 15.40, 17.55 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15,17.30, 20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16,18 Kapitány és kato­na: A vüág túlsó oldalán (amerikai) 16.05,18.50, 21.30 Titokzatos fo­lyó (amerikai) 20.05 Némó nyomában (amerikai) 15.35,17.40 Igazá­ból szerelem (pngol) 19.45 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexi­kói) 15.30, 17.45, 19.50, 21.55 Basic (amerikai) 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 How To Deal (amerikai) 16.55,19.05 KASSA TATRA: Órák (amerikai) 17 Távol a mennyországtól (amerikai) 19 CAPITOL: A mindenóó (amerikai) 18,20 ÚSMEV: Zatoichi (japán) 16 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Aki bújt, aki nem (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Igazából szerelem (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Apósok akcióban (amerikai-német) 13.30,15.45,17.45,19.45, 21.45 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 13.30, 18.15, 20.15, 22.15 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 10,12,14,16,18 Lé­péselőny (amerikaT-kanadai-német) 18.30, 20.30, 22.30 Mátrix - For­radalmak (amerikai) Nem férek a bőrödbe (amerikai) Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 17.15,19.30,21.45 Tízéves a római lapidárium Révkomáromban Egy letűnt világ emlékei TRUGLY SÁNDOR Jókai Mór egykori városának, a Duna bal partján fekvő Révko- máromnak múzeuma 1993-ban hozta létre Európa egyik legjelen­tősebb erődrendszerének újjáala­kított, helyreállított VI. bástyájá­ban a római kőemlékek kiállítását, a Lapidáriumot. Az intézmény az erőd felújításáért és a benne létre­hozott kiállításért 1994-ben Euro­pa Nostra díjat kapott. Azonban egy nívós, a kőtárat bemu­tató katalógus kiadására hosszú éve­ket kellett várnia. A közelmúltban megjelent szép kivitelű kötet - amely három nyelven, külön ma­gyar, német és szlovák változatban került a nagyközönség kezébe - a ré­gészek és ókortörténészek határo­kon átívelő együttműködésének az eredményeképpen jött létre, a ko­máromi múzeum közreműködésé­vel. A látogatók által régóta várt ka­talógust a bécsi Városrégészeti Kuta­tóintézet munkatársai (Friederike Harl, Őrtől Harl), illetve Lőrincz Barnabás, a budapesti ELTE Ókor- történeti Tanszékének docense állí­totta össze. Kötetünk kiadását a leg­nagyobb mértékben a Nemzeti Kul­turális Alapprogram támogatta si­kerrel, hiszen megjelenése óta meg­nőtt a kőtár látogatottsága. Ezek után e szép kiállítóhely megte­kintését bátran ajánlhatjuk így az év végén is a régmúlt szerelmeseinek, hiszen annak romantikus környeze­te már önmagában élményt nyújt. Annyit még el kell azonban monda­nunk, hogy .a komáromi múzeum annak idején a korabeli Magyaror­szág egyik legkorábban alapított (1886) múzeumai közé tartozott. Római kori gyűjteményének fara­gott kőemlékei (feliratos kövek, domborművek, szarkofágok, szob­rok, oltárkövek és építészeti elemek) az 1910-es évek végéig kerültek az intézménybe. Többségük természe­tesen Brigetióból (a mai magyaror­szági Komárom-Szőnyból) szárma­zik, amely egykor Komárom -Esz­tergom megye területén a legjelen­tősebb római település volt a Kr. u. I-IV. században. A kőtárban sétálva egy régen letűnt világ, az egykori Pannónia tarto­mány társadalmának különböző rangú és származású emberei, csa­ládjai közvetítik felénk üzeneteiket a feliratos, máig időtálló művészi megfogalmazású kőemlékekről. Szellemi életünk egyik nagy mindenesét vesztettük el benne fiatalon, váratlanul és visszavonhatatlanul Ki volt nekünk Zalabai Zsigmond Zalabai Zsigmond (Ipolypásztó, 1948. január 29. - Somorja, 2003. de­cember 26.) (Bugár Beáta felvétele) Egy tüneményes, lázasan te­vékeny, nagy tehetség fordí­tott nekünk immár testi való­jában is hátat, mert nem bír­ta tovább terheit. Sokat vár­tunk tőle, sok mindent el is végzett, de felvidéki magyar világunkban, ahol az aratni valókhoz képest még mindig kevés az arató, továbbiakat is vártunk volna tőle, mert az alkotásra és a cselekvésre talán mindnyájunkéinál több talentum adatott neki. KONCSOL LÁSZLÓ Tudományos és közéleti szerepek, amiket az utóbbi másfél évtized­ben, mert beteg volt, már csak részben tölthetett be, bár így, tö­redékesen is nagy dolgokat ho­zott létre. Azóta volt beteg, s ez külön tragé­diánk, az övé és a mienk, hogy miközben a rendszerváltással föl­szabadult a tér a gondolatok ki­fejtésére, a cselekvésre, az intéz­mények alapítására és működte­tésére, terveink megvalósítására, éppen az ezeket megnyitó közép- kelet-európai rendszerváltások egyik legvéresebb epizódjába, a romániai polgárháború testközel­ből megélt élményébe rokkant bele. Elment egészségesen, ne­mes indulatoktól sarkantyúzva, hogy segítsen, s visszatért de­pressziósán. Változatlan, zalabai- as tettvággyal, de a cselekvés erő­sen redukált képességével. Emberi nagyságát mutatja, hogy szinte nullára sorvadt alkotó ere­jéből is telt néhány kivételes fegy­vertényre; egyebek közt létrehív­ta egyik legfontosabb intézmé­nyünket, a somorjai Bibliotheca Hungaricát. Betegen is tovább ok­tatta a pozsonyi egyetem magán­tanáraként a magyar tanszék hallgatóit irodalomelméletre, sti­lisztikára és a magyar irodalom- tanítás módszertanára, összevá­logatta néhány fontos, érdekes könyv anyagát, befejezte és meg­védte egyetemi habilitációs dol­gozatát, s fejét újabb feladatokon törte. Alkotó munkára, tanul­mány- és esszéírásra sokáig kép­telen maradt, gyorsan belefáradt a rendszeres gondolkodásba, de az anyaggyűjtés, az antológiák szerkesztése még szórakoztatta is, jóllehet könyvek százait kellett egy-egy szöveggyűjtemény ked­véért átlapoznia. Persze, végzett ő már ilyen szolgálatot korábban, ereje teljében is, így született meg például A Csallóköztől a Bodrog­közig, a Tapsiráré-tapsórum, az e sorok írója által összehordott szö­vegek átszerkesztésével létrejött Jelenlét, a Labdarózsa, nyári hó, vagy A hűség nyelve, ez a sok-sok jószolgálati munka, de így került ki műhelyéből a Szenczi Molnár Albert-könyv rövidebb és telje­sebb változata, a Baróti Szabó Dávid-gyűjtemény, végül a ma­gyar költők cseh ihletésű verseit színes, terebélyes csokorba gyűjtő Verses magyar Bohémia című an­tológia 2001-ben a Kalligramnál. (A keze alól kikerült munkák élé­re remek címeket talált.) A barát, a testvér, a pálya- és mun­katárs, a férfi, akit gyászolunk, Ipolypásztón született 1948. janu­ár 29-én. Ott kezdett tanulni, de az alapiskola felsőbb osztályait Csatán, a gimnáziumot Ipolysá­gon fejezte be. Egy évig Csatán ta­nított, de megkezdte tanulmánya­it a pozsonyi egyetemen, ma­gyar-angol szakon. Verseket, re­cenziókat, kritikákat írt, s a rend­kívül tehetséges, biztos nyelvérzé­kű fiatalembert még mint az egye­tem hallgatóját 1971-ben az Iro­dalmi Szemle nyelvi szerkesztője­ként, majd 1972-től, miután meg­szerezte tanári oklevelét, rendes belső munkatársaként köszönt­hettük. 1975 tavaszától a Madách Könyv- és Lapkiadóban dolgozott, létrehozta az Új Mindenes Gyűjte­mény című kiadványsorozatot, és könyvről könyvre harcolt az igaz­gatóval és az irodalompolitika irá­nyítóival az irodalom érdekeiért, szuverén jogaiért. Megpályázta az egyetemi előadói állást, ígéretet kapott rá a dékáni hivataltól, a ki­adóban fölmondott, de a tanszék nyilván az államrendőrség tilal­mának engedve nem fogadta be. így került a Somorjai Városi Hon­ismereti Ház alkalmazásába, s vált pár hónap múltán szabad fog­lalkozású íróvá. Két év múlva visz- szavették a kiadóba, s öt évvel ké­sőbb, 1988 szeptemberétől válha­tott az egyetem előadójává. Köz­ben a kandidátusi, majd a kisdok­tori címet is elnyerte. 1989 karácsonyán • szállította a Csemadok által összegyűjtött se­gélycsomagokat tizenhat kamion­ba zsúfolva, Dobos Lászlóval Er­délybe, s 1990. január 1-től a di­ákparlament választása révén a magyar tanszék élére került. Ek­kor már beteg volt, depressziójá­val hosszas, többszöri gyógykeze­lésre szorult, de novemberben szervezni kezdte a Bibliotheca Hungaricát, a következő év elején pedig a magyar tanszék támoga­tására szánt Szenczi Molnár Al­bert Alapítványt. Hátralevő élete a betegségével vívott drámai küz­delemben és állandó, lázas tevé­kenységében telt el. Győzött, majd alulmaradt. Amióta ismertem, s napjai évtize­dekig a látómezőmben teltek el, évekig közvetlen munkatársak voltunk, két szomszédos asztal mögül láttuk és hallottuk egy­mást naponta, elképesztett gon­dolatainak, ötleteinek, ítéletei­nek, terveinek tűzijátékával. Ki­váló irodalomtudóssá képezte magát az egyetemen; tanára, a nagyon szeretett Zeman László vezetésével, angol tudása révén jutott el Tűnődés a trópusokon című stilisztikai monográfiájának megírásáig, amely minden szak­ember nélkülözhetetlen segéd­könyve lett a világ magyar tanszé­kein és tudományos műhelyei­ben. Rajongva szeretett szülőfa­lujáról szép, lírai történelmi-szo­ciográfiai monográfiát írt két kö­tetben, tanári segédkönyvek társ­szerzőségét vállalta, eszközeivel részt vett a közéletben, minden jó magyar és demokratikus ügy mel­lett kész volt kardot rántani-su- hogtatni, nem hiába figyelte őt a pártállam illetékes hatósága, Öt­venedik születésnapjára a buda­pesti Filep Tamás Gusztáv kismo­nográfiát írt róla. Szellemi életünk egyik nagy min­denesét vesztettük el benne fiata­lon, váratlanul és visszavonhatat­lanul. Amit viszont írt és épített, az itt marad, s nekünk marad itt, nekünk, bármily furcsa ezt leírni, hálás utókornak. Amit alkotott, nem romlandó, hanem ércnél ma­radandóbb értékünk lesz. Fáj, hogy elment, de köszönjük a Te­remtőnek, hogy élt, és köztünk, értünk élt. OTTHONUNK A NYELV Egy s más a közéleti nyelvről LANSTYÁK ISTVÁN Az Édes Anyanyelvűnk című nyelv­művelő folyóiratban megjelent egy cikk, amely a formálisabb stílusú magyar szövegekben gyakorta elő­forduló két szerkezetet tűzött toll­hegyre: az egyik az ezt megelőző­en, a másik az ezt követően. Az írás szerzője többek között a követke­zőket állítja: „A magyar nyelv egyik legfőbb jel­legzetessége a tömörség ... A ma­gyar nyelv egyik legfőbb értékét rontja a terjengősség divatja; ahol elég volna rag, névutót használ­nak: -nak/-nek helyett részére, számára, ahol elég volna a névutó, oda rágós, igeneves szószerkezetet tesznek. Előtt helyett megelőzően, után helyett követően. Nem lehet felütni az újságot, bekapcsolni a rádiót úgy, hogy ne ütközne az ember legalább két „követő”-be. „A kisgazda politikus ezt követően részletesen ismertette...” Mindjárt a következő hasábban: „... me­rényletet követtek el ellene, és ezt követően a «családi tanács» úgy döntött...” „A budapesti ünnepsé­get követően...” Az utolsó példához kapcsolódva a szerző fölteszi a kérdést: „Miért nem jó az, hogy „a budapesti ün­nepség után”? A kérdés költői, hi­szen mindenki érzi, tudja, hogy az elhangzott példák ebben a for­mában is tökéletesen helyesek lettek volna: „A kisgazda politi­kus ezután részletesen ismertet­te...” „... merényletet követtek el ellene, és ezután a «családi ta­nács» úgy döntött...” Miért fogal­maznak hát sokan körülménye­sen, ha egyszerűen is lehet? Vagy ahogy a szerző kérdezi: „Miért gondolják, hogy elegánsabb a bo­nyolult fogalmazás?” A válasz egyszerű: azért, mert a választékosabb beszéd-megnyilvá­nulásokban, a formális stílusok­ban a hosszabb formák helyénva­lóbbnak tűnnek: az emelkedett­séggel együtt jár a nagyobb terje­delem. A „Jó napot kívánok, pro­fesszor út” emelkedettebb és ud­variasabb, mint a „Jó napot, pro­fesszor úr” vagy a „Jó napot kívá­nok”, de még ez utóbbiak is vá­lasztékosabbak és udvariasabbak, mint a puszta „Jó napot”. Ezért van az, hogy a de kötőszó helyett választékosabb stílusban a hosz- szabb azonban-1 használjuk, az és helyett a valamint-et, az eléggé határozószó helyett a meglehető­sen formát, a nyilván határozószó helyett a nyilvánvalóan változatot, stb., stb. Persze ezek általában nem kizárólagosan fordulnak elő, hanem a rövidebb formákkal vál­takozva. Az említett hosszabb for­mákat egyébként nyelvművelé­sünk nem is helyteleníti, szemben az ezt megelőzően és az ezt köve­tően szerkezetekkel, amelyek nyil­vánvalóan ugyanennek a tenden­ciának a megnyilvánulásai. Pedig ez utóbbiaktól sem kell félteni a magyar nyelvet, hiszen a minden­napi beszélt nyelvben nem ezek, hanem az egyszerű előtt, után névutók alighanem kizárólagos használatúak! Az említett cikk szerzője téved, ha azt gondolja, hogy ez az általa „terjengősség”-nek bélyegzett je­lenség valamiféle újabb divat. Az Értelmező kéziszótár szerint a di­vat nem más, mint „koronként változó szokások összessége”, ill. lazább szóhasználatban „felka­pott szokás, gyakorlat”. Márpedig a formális stílusnak ez a jellegze­tessége korántsem változik koron­ként, és nem valami „felkapott” szokás, hanem évezredek óta tar­tós gyakorlat a világ minden nyel­vében. Az, hogy a formális, írott vagy akár beszélt nyelvi megnyil­vánulások hosszabbak az infor­mális, mindennapi írott és beszélt nyelvi megnyilatkozásoknál, nyel­vi univerzálé, azaz a világ minden nyelvére minden korban jellemző jelenség. Persze előfordul, hogy egyesek túlmennek azon a mérté­ken, amit egy formális stílusú szö­veg megkövetel: ez valóban okoz­hat problémát, és ezt a jelenséget lehet és kell is bírálni. A nyelvművelők egy része annyira érzéketlen az emberi nyelvek stí­lusrétegződése iránt, hogy egyikük még Petőfit is megrótta azért, mert amikor kérvényt írt, nem ugyan­úgy fogalmazott, mint népies köl­teményeiben. A következő cikk egy 1980-ban megjelent nyelvművelő könyvből származik: ■ „Petőfi - tudjuk - mily forradalmian új volt a maga egyszerűségével, ter­mészetességével, költeményeiben, prózájában egyaránt. Mégis mit ta­pasztalunk, mikor a költő,, nem a kezdő, hanem a kifejlett íróművész Petőfi azért vesz kezébe tollat, hogy hivatalos iratot fogalmazzon? íme, így szól a nagy költőnek 1849. má­jus 28-án kelt beadványa, melyben lemond őrnagyi rangjáról: «Alólírott a katonai pályáról a polgári életbe lép át, s őrnagyi rangját ezennel a t.c. [teljes című] hadügyminisz-teri- um kezeibe teszi le, mely lemondás elfogadásáról; oklevelet kiadatni ké­ri..» - Még egy Petőfi sem tudta ma­gát függetleníteni korának -róli meg kiadatni kéri-féle kifejezésekkel csi­korgó hivatalos írásmódjától, hogy­ha egy minisztériumhoz fordult.” Ha nem nyelvművelő szemüvegen keresztül nézzük a Petőfi által írott kérvény szövegét, megállapíthatjuk, hogy az tökéletesen megfelelt a 19. századi hivatali nyelv szabályainak. Ahogy nem lehet - vagy legalábbis nem célszerű - szerelmes verset a hivatali nyelv stílusában írni, ugyan­úgy nem lehet - vagy legalábbis nem célszerű - a minisztériumhoz a Befordultam a konyhára stílusában intézni beadványt. Aki ezt nem érti, nem érzi, az jobban tenné, ha nyelv- művelés helyett inkább valami más­sal foglalkozna, www.gramma.sk

Next

/
Oldalképek
Tartalom