Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-29 / 296. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 29.

FELHÍVÁS

A Csemadok rimaszombati területi választmánya harmadik alkalommal hirdeti meg a Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Versenyt (FIKTV). Témák és kategóriák:

I. kategória:

Alapiskola 4-6. évfolyama

II. kategória:

Alapiskola 7-9. évfolyama

III. kategória:

Középiskolások

A képzőművészeti verseny témái:

1. falusi tájkép

2. futurista arckép

3. Ilyen volt a XV. század Ajánlott technikák: grafika, festmény, plasztika

Az irodalmi verseny témái:

1. Dúdor István és az irodalom (tanulmány)

2. Kedvenc műalkotásom (műkritika)

3. Felvidék képzőművészei

(esszé)

4. A Feszty körkép mai szemmel (esszé)

Beküldési határidő: 2004. február 13.

Cím: OV Csemadok, Tomašíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota

A pályamunkák kiértékelését szakmai zsűri végzi, az eredményhirdetésre és a díjak átadására 2004. február 27-én kerül sor Rimaszombatban.

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata 19

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Zatoichi (japán) 15.30,18 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 20.30 MLADOSŤ: Titkok (francia) 15.15,17.30, 20 TATRA: Órák (amerikai) 17,20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 14.50, 17.20, 19.50, 22.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15.20 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17.50, 20, 22.10 Igazából szerelem (angol) 14.50, 17.30, 20.10 Némó nyomában (amerikai) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20, 20.20 A Karib-ten- ger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 19,21.45 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 16.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14.20, 16.40,

18.40, 20.40 Titokzatos folyó (amerikai) 15.30, 18.30, 21.20 Flört a fellegekben (amerikai) 14.30,16.30 Basic (amerikai) 18.50,21.10 How To Deal (amerikai) 15.50,18.10,20.30 Titkok (francia) 19.30,22 Távol a mennyországtól (amerikai).40 Zatoichi (japán) 18.20, 21 Whale Rider (új-zélandi) 16.10 PÓLUS - STER CENTURY: Zatoichi (japán)

15.40, 17.55 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15,17.30, 20 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 16,18 Kapitány és katona: A vüág túlsó oldalán (amerikai) 16.05,18.50, 21.30 Titokzatos folyó (amerikai) 20.05 Némó nyomában (amerikai) 15.35,17.40 Igazából szerelem (pngol) 19.45 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 15.30, 17.45, 19.50, 21.55 Basic (amerikai) 15.20, 17.25, 19.30, 21.35 How To Deal (amerikai) 16.55,19.05

KASSA

TATRA: Órák (amerikai) 17 Távol a mennyországtól (amerikai) 19 CAPITOL: A mindenóó (amerikai) 18,20 ÚSMEV: Zatoichi (japán) 16 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Aki bújt, aki nem (amerikai) 17.15,19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 17, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Igazából szerelem (amerikai) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Apósok akcióban (amerikai-német) 13.30,15.45,17.45,19.45, 21.45 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 13.30, 18.15, 20.15, 22.15 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 10,12,14,16,18 Lépéselőny (amerikaT-kanadai-német) 18.30, 20.30, 22.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) Nem férek a bőrödbe (amerikai) Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 17.15,19.30,21.45

Tízéves a római lapidárium Révkomáromban

Egy letűnt világ emlékei

TRUGLY SÁNDOR

Jókai Mór egykori városának, a Duna bal partján fekvő Révko- máromnak múzeuma 1993-ban hozta létre Európa egyik legjelentősebb erődrendszerének újjáalakított, helyreállított VI. bástyájában a római kőemlékek kiállítását, a Lapidáriumot. Az intézmény az erőd felújításáért és a benne létrehozott kiállításért 1994-ben Europa Nostra díjat kapott.

Azonban egy nívós, a kőtárat bemutató katalógus kiadására hosszú éveket kellett várnia. A közelmúltban megjelent szép kivitelű kötet - amely három nyelven, külön magyar, német és szlovák változatban került a nagyközönség kezébe - a régészek és ókortörténészek határokon átívelő együttműködésének az eredményeképpen jött létre, a komáromi múzeum közreműködésével. A látogatók által régóta várt katalógust a bécsi Városrégészeti Kutatóintézet munkatársai (Friederike Harl, Őrtől Harl), illetve Lőrincz Barnabás, a budapesti ELTE Ókor- történeti Tanszékének docense állította össze. Kötetünk kiadását a legnagyobb mértékben a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta sikerrel, hiszen megjelenése óta megnőtt a kőtár látogatottsága.

Ezek után e szép kiállítóhely megtekintését bátran ajánlhatjuk így az év végén is a régmúlt szerelmeseinek, hiszen annak romantikus környezete már önmagában élményt nyújt. Annyit még el kell azonban mondanunk, hogy .a komáromi múzeum annak idején a korabeli Magyarország egyik legkorábban alapított (1886) múzeumai közé tartozott. Római kori gyűjteményének faragott kőemlékei (feliratos kövek, domborművek, szarkofágok, szobrok, oltárkövek és építészeti elemek) az 1910-es évek végéig kerültek az intézménybe. Többségük természetesen Brigetióból (a mai magyarországi Komárom-Szőnyból) származik, amely egykor Komárom -Esztergom megye területén a legjelentősebb római település volt a Kr. u. I-IV. században.

A kőtárban sétálva egy régen letűnt világ, az egykori Pannónia tartomány társadalmának különböző rangú és származású emberei, családjai közvetítik felénk üzeneteiket a feliratos, máig időtálló művészi megfogalmazású kőemlékekről.

Szellemi életünk egyik nagy mindenesét vesztettük el benne fiatalon, váratlanul és visszavonhatatlanul

Ki volt nekünk Zalabai Zsigmond

Zalabai Zsigmond (Ipolypásztó, 1948. január 29. - Somorja, 2003. december 26.) (Bugár Beáta felvétele)

Egy tüneményes, lázasan tevékeny, nagy tehetség fordított nekünk immár testi valójában is hátat, mert nem bírta tovább terheit. Sokat vártunk tőle, sok mindent el is végzett, de felvidéki magyar világunkban, ahol az aratni valókhoz képest még mindig kevés az arató, továbbiakat is vártunk volna tőle, mert az alkotásra és a cselekvésre talán mindnyájunkéinál több talentum adatott neki.

KONCSOL LÁSZLÓ

Tudományos és közéleti szerepek, amiket az utóbbi másfél évtizedben, mert beteg volt, már csak részben tölthetett be, bár így, töredékesen is nagy dolgokat hozott létre.

Azóta volt beteg, s ez külön tragédiánk, az övé és a mienk, hogy miközben a rendszerváltással fölszabadult a tér a gondolatok kifejtésére, a cselekvésre, az intézmények alapítására és működtetésére, terveink megvalósítására, éppen az ezeket megnyitó közép- kelet-európai rendszerváltások egyik legvéresebb epizódjába, a romániai polgárháború testközelből megélt élményébe rokkant bele. Elment egészségesen, nemes indulatoktól sarkantyúzva, hogy segítsen, s visszatért depressziósán. Változatlan, zalabai- as tettvággyal, de a cselekvés erősen redukált képességével.

Emberi nagyságát mutatja, hogy szinte nullára sorvadt alkotó erejéből is telt néhány kivételes fegyvertényre; egyebek közt létrehívta egyik legfontosabb intézményünket, a somorjai Bibliotheca Hungaricát. Betegen is tovább oktatta a pozsonyi egyetem magántanáraként a magyar tanszék hallgatóit irodalomelméletre, stilisztikára és a magyar irodalom- tanítás módszertanára, összeválogatta néhány fontos, érdekes könyv anyagát, befejezte és megvédte egyetemi habilitációs dolgozatát, s fejét újabb feladatokon törte. Alkotó munkára, tanulmány- és esszéírásra sokáig képtelen maradt, gyorsan belefáradt a rendszeres gondolkodásba, de az anyaggyűjtés, az antológiák szerkesztése még szórakoztatta is, jóllehet könyvek százait kellett egy-egy szöveggyűjtemény kedvéért átlapoznia. Persze, végzett

ő már ilyen szolgálatot korábban, ereje teljében is, így született meg például A Csallóköztől a Bodrogközig, a Tapsiráré-tapsórum, az e sorok írója által összehordott szövegek átszerkesztésével létrejött Jelenlét, a Labdarózsa, nyári hó, vagy A hűség nyelve, ez a sok-sok jószolgálati munka, de így került ki műhelyéből a Szenczi Molnár Albert-könyv rövidebb és teljesebb változata, a Baróti Szabó Dávid-gyűjtemény, végül a magyar költők cseh ihletésű verseit színes, terebélyes csokorba gyűjtő Verses magyar Bohémia című antológia 2001-ben a Kalligramnál. (A keze alól kikerült munkák élére remek címeket talált.)

A barát, a testvér, a pálya- és munkatárs, a férfi, akit gyászolunk, Ipolypásztón született 1948. január 29-én. Ott kezdett tanulni, de az alapiskola felsőbb osztályait Csatán, a gimnáziumot Ipolyságon fejezte be. Egy évig Csatán tanított, de megkezdte tanulmányait a pozsonyi egyetemen, magyar-angol szakon. Verseket, recenziókat, kritikákat írt, s a rendkívül tehetséges, biztos nyelvérzékű fiatalembert még mint az egyetem hallgatóját 1971-ben az Irodalmi Szemle nyelvi szerkesztőjeként, majd 1972-től, miután megszerezte tanári oklevelét, rendes belső munkatársaként köszönthettük. 1975 tavaszától a Madách Könyv- és Lapkiadóban dolgozott, létrehozta az Új Mindenes Gyűjtemény című kiadványsorozatot, és könyvről könyvre harcolt az igazgatóval és az irodalompolitika irányítóival az irodalom érdekeiért, szuverén jogaiért. Megpályázta az egyetemi előadói állást, ígéretet kapott rá a dékáni hivataltól, a kiadóban fölmondott, de a tanszék nyilván az államrendőrség tilalmának engedve nem fogadta be. így került a Somorjai Városi Honismereti Ház alkalmazásába, s vált pár hónap múltán szabad foglalkozású íróvá. Két év múlva visz- szavették a kiadóba, s öt évvel később, 1988 szeptemberétől válhatott az egyetem előadójává. Közben a kandidátusi, majd a kisdoktori címet is elnyerte.

1989 karácsonyán • szállította a Csemadok által összegyűjtött segélycsomagokat tizenhat kamionba zsúfolva, Dobos Lászlóval Erdélybe, s 1990. január 1-től a diákparlament választása révén a magyar tanszék élére került. Ekkor már beteg volt, depressziójával hosszas, többszöri gyógykezelésre szorult, de novemberben szervezni kezdte a Bibliotheca Hungaricát, a következő év elején pedig a magyar tanszék támogatására szánt Szenczi Molnár Albert Alapítványt. Hátralevő élete a betegségével vívott drámai küzdelemben és állandó, lázas tevékenységében telt el. Győzött, majd alulmaradt.

Amióta ismertem, s napjai évtizedekig a látómezőmben teltek el, évekig közvetlen munkatársak voltunk, két szomszédos asztal mögül láttuk és hallottuk egymást naponta, elképesztett gondolatainak, ötleteinek, ítéleteinek, terveinek tűzijátékával. Kiváló irodalomtudóssá képezte magát az egyetemen; tanára, a nagyon szeretett Zeman László vezetésével, angol tudása révén jutott el Tűnődés a trópusokon című stilisztikai monográfiájának megírásáig, amely minden szakember nélkülözhetetlen segédkönyve lett a világ magyar tanszékein és tudományos műhelyeiben. Rajongva szeretett szülőfalujáról szép, lírai történelmi-szociográfiai monográfiát írt két kötetben, tanári segédkönyvek társszerzőségét vállalta, eszközeivel részt vett a közéletben, minden jó magyar és demokratikus ügy mellett kész volt kardot rántani-su- hogtatni, nem hiába figyelte őt a pártállam illetékes hatósága, Ötvenedik születésnapjára a budapesti Filep Tamás Gusztáv kismonográfiát írt róla.

Szellemi életünk egyik nagy mindenesét vesztettük el benne fiatalon, váratlanul és visszavonhatatlanul. Amit viszont írt és épített, az itt marad, s nekünk marad itt, nekünk, bármily furcsa ezt leírni, hálás utókornak. Amit alkotott, nem romlandó, hanem ércnél maradandóbb értékünk lesz. Fáj, hogy elment, de köszönjük a Teremtőnek, hogy élt, és köztünk, értünk élt.

OTTHONUNK A NYELV

Egy s más a közéleti nyelvről

LANSTYÁK ISTVÁN

Az Édes Anyanyelvűnk című nyelvművelő folyóiratban megjelent egy cikk, amely a formálisabb stílusú magyar szövegekben gyakorta előforduló két szerkezetet tűzött tollhegyre: az egyik az ezt megelőzően, a másik az ezt követően. Az írás szerzője többek között a következőket állítja:

„A magyar nyelv egyik legfőbb jellegzetessége a tömörség ... A magyar nyelv egyik legfőbb értékét rontja a terjengősség divatja; ahol elég volna rag, névutót használnak: -nak/-nek helyett részére, számára, ahol elég volna a névutó, oda rágós, igeneves szószerkezetet tesznek. Előtt helyett megelőzően, után helyett követően. Nem lehet felütni az újságot, bekapcsolni a rádiót úgy, hogy ne ütközne az ember legalább két „követő”-be. „A kisgazda politikus ezt követően részletesen ismertette...” Mindjárt a következő hasábban: „... merényletet követtek el ellene, és ezt követően a «családi tanács» úgy döntött...” „A budapesti ünnepséget követően...”

Az utolsó példához kapcsolódva a szerző fölteszi a kérdést: „Miért nem jó az, hogy „a budapesti ünnepség után”? A kérdés költői, hiszen mindenki érzi, tudja, hogy az elhangzott példák ebben a formában is tökéletesen helyesek lettek volna: „A kisgazda politikus ezután részletesen ismertette...” „... merényletet követtek el ellene, és ezután a «családi tanács» úgy döntött...” Miért fogalmaznak hát sokan körülményesen, ha egyszerűen is lehet? Vagy ahogy a szerző kérdezi: „Miért gondolják, hogy elegánsabb a bonyolult fogalmazás?”

A válasz egyszerű: azért, mert a választékosabb beszéd-megnyilvánulásokban, a formális stílusokban a hosszabb formák helyénvalóbbnak tűnnek: az emelkedettséggel együtt jár a nagyobb terjedelem. A „Jó napot kívánok, professzor út” emelkedettebb és udvariasabb, mint a „Jó napot, professzor úr” vagy a „Jó napot kívánok”, de még ez utóbbiak is választékosabbak és udvariasabbak, mint a puszta „Jó napot”. Ezért van az, hogy a de kötőszó helyett választékosabb stílusban a hosz- szabb azonban-1 használjuk, az és helyett a valamint-et, az eléggé határozószó helyett a meglehetősen formát, a nyilván határozószó helyett a nyilvánvalóan változatot, stb., stb. Persze ezek általában nem kizárólagosan fordulnak elő, hanem a rövidebb formákkal váltakozva. Az említett hosszabb formákat egyébként nyelvművelésünk nem is helyteleníti, szemben az ezt megelőzően és az ezt követően szerkezetekkel, amelyek nyilvánvalóan ugyanennek a tendenciának a megnyilvánulásai. Pedig

ez utóbbiaktól sem kell félteni a magyar nyelvet, hiszen a mindennapi beszélt nyelvben nem ezek, hanem az egyszerű előtt, után névutók alighanem kizárólagos használatúak!

Az említett cikk szerzője téved, ha azt gondolja, hogy ez az általa „terjengősség”-nek bélyegzett jelenség valamiféle újabb divat. Az Értelmező kéziszótár szerint a divat nem más, mint „koronként változó szokások összessége”, ill. lazább szóhasználatban „felkapott szokás, gyakorlat”. Márpedig a formális stílusnak ez a jellegzetessége korántsem változik koronként, és nem valami „felkapott” szokás, hanem évezredek óta tartós gyakorlat a világ minden nyelvében. Az, hogy a formális, írott vagy akár beszélt nyelvi megnyilvánulások hosszabbak az informális, mindennapi írott és beszélt nyelvi megnyilatkozásoknál, nyelvi univerzálé, azaz a világ minden nyelvére minden korban jellemző jelenség. Persze előfordul, hogy egyesek túlmennek azon a mértéken, amit egy formális stílusú szöveg megkövetel: ez valóban okozhat problémát, és ezt a jelenséget lehet és kell is bírálni.

A nyelvművelők egy része annyira érzéketlen az emberi nyelvek stílusrétegződése iránt, hogy egyikük még Petőfit is megrótta azért, mert amikor kérvényt írt, nem ugyanúgy fogalmazott, mint népies költeményeiben. A következő cikk egy 1980-ban megjelent nyelvművelő könyvből származik:

■ „Petőfi - tudjuk - mily forradalmian új volt a maga egyszerűségével, természetességével, költeményeiben, prózájában egyaránt. Mégis mit tapasztalunk, mikor a költő,, nem a kezdő, hanem a kifejlett íróművész Petőfi azért vesz kezébe tollat, hogy hivatalos iratot fogalmazzon? íme, így szól a nagy költőnek 1849. május 28-án kelt beadványa, melyben lemond őrnagyi rangjáról: «Alólírott a katonai pályáról a polgári életbe lép át, s őrnagyi rangját ezennel a t.c. [teljes című] hadügyminisz-teri- um kezeibe teszi le, mely lemondás elfogadásáról; oklevelet kiadatni kéri..» - Még egy Petőfi sem tudta magát függetleníteni korának -róli meg kiadatni kéri-féle kifejezésekkel csikorgó hivatalos írásmódjától, hogyha egy minisztériumhoz fordult.”

Ha nem nyelvművelő szemüvegen keresztül nézzük a Petőfi által írott kérvény szövegét, megállapíthatjuk, hogy az tökéletesen megfelelt a 19. századi hivatali nyelv szabályainak. Ahogy nem lehet - vagy legalábbis nem célszerű - szerelmes verset a hivatali nyelv stílusában írni, ugyanúgy nem lehet - vagy legalábbis nem célszerű - a minisztériumhoz a Befordultam a konyhára stílusában intézni beadványt. Aki ezt nem érti, nem érzi, az jobban tenné, ha nyelv- művelés helyett inkább valami mással foglalkozna, www.gramma.sk