Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-29 / 296. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 29. KOMMENTÁR Konszenzushiány SZILVÁSSY JÓZSEF Február elején Budapestre érkezik Janusz Bugajski, a washingtoni Nemzetközi Stratégiai Kutatóközpont (CSIS) kelet-európai program- igazgatója. Arra szeremé rávenni a jelenlegi legnagyobb kormánypárt, az MSZP és a legerősebb ellenzéki tömörülés, a Fidesz egymással acsarkodó vezetőit, hogy közösen határozzák meg Magyarország külpolitikai prioritásait. Már az Egyesült Államokban is nyugtalankodnak amiatt, hogy a budapesti belpolitikai csatározások rontják az ország nemzetközi cselekvőképességét és megítélését. Nemcsak Washington vélekedik így, hanem azok a kárpát-medencei magyarok is, akik felismerték: nincs már konszenzus magyarságpolitikában, főleg az anyaország és a szomszédságban élő magyar nemzeti közösségek kapcsolat- tartásának értékrendjében sem. E téren akkor kezdődött a romlás, amikor belpolitikai csatározások eszközévé züllesztették a határon túli magyarságot is. Amikor felborult az a sokáig jól működő egyensúly, amely arra épült, hogy a mindenkori magyar kormány a határon túli magyarok legitim képviselőivel tartja a kapcsolatot, ami nem tévesztendő össze az ideológiai alapon nyugvó pártközi viszonnyal. Ez a két szempont azonban már a magyarországi anyagi támogatásokban is összemosódott. így lettek kegyelt és megtűrt határon túli magyar személyek és intézmények. Az előbbiek a közalapítványok alkuratóriu- mait megkerülve jutottak stratégiai alapokból és egyéb budapesti forrásból jelentős összegekhez. Gyakran egyéni kapcsolatok vagy éppen ideológiai rokonszenvezés alapján, háttérbe szorítva a meghirdetett szakmai kritériumokat. Mindez irigykedést, önpusztító acsarkodást és szekértáborokat eredményezett a határon túli magyarok között. Az ostor rajtunk csattan. Mára már kiderülhet, hogy a több pártra szakadt vajdasági magyaroknak egyetlen képviselője sem lesz a belgrádi törvényhozásban. Ugyanilyen tragédia következhet be Erdélyben is, ha Budapestről tovább szítják az indulatokat és az ellenségeskedést az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői között. Éppen a Magyar Koalíció Pártjának példája igazolja, hogy csak a választók támogatásából adódó jelentős politikai erővel és hazai szövetségesek segítségével lehet eredményeket is felmutatva politizálni. Ahogy a külpolitikai prioritások terén, úgy a magyarságpolitikában is a legfőbb ideje, hogy a magyarországi politikusok újra kivajúdják a konszenzust. A mi esetünkben ez a határon túli magyarság asszimilációjának a mérséklése, szülőföldön való maradása és boldogulása lehet. Mindezt pedig az autonómia különböző formáinak kivívása révén érhetjük el. Ilyen elv alapján nem ellenségek, hanem partnerek azok, akik ezt a célt radikális eszközökkel vagy éppenséggel lépésről lépésre tarlják leginkább elérhetőnek. Csak így ítélhetik meg őket Budapesten is. Komor politikai elit TÓTH MIHÁLY Milan Markovié bejelentette a nevével fémjelzett politikai kabaré megszűnését. Szeretném remélni, elsatnyulásunk még nem tart ott, hogy előbb-utóbb kiderül: (televízió)gazdálkodási megfontolás rejlik a döntés mögött. M. M. több mint egy évtized alatt intézménnyé vált. Akkor is az volt, amikor a nyugati határ túloldaláról mondta el véleményét viszonyainkról. Többet tett a szlovákiai politikai gondolkodás emberszabásúvá változtatásáért, mint a mindenkori szlovák törvény- hozás kétharmada és a kormány háromnegyede együttvéve. Sokakkal felfedeztette, hogy a közéletiségnek és ezen belül a politizálásnak van egy nálunk még csak kevesek által felfedezett dimenziója, a humor. (Televízió)gazdálkodási megfontolás... Az állami tévének, az állami költségvetést kezelő kormánynak a Markovič-show finanszírozására akkor is kell pénzt találnia, ha az államkassza kong az ürességtől. Ehhez (divatos szóval élve) még akkor se hiányozhat a politikai akarat, ha a műsorban az éppen hatalmi pozícióban lévők rovására esik szó kellemetlen dolgokról. A politikai kabarét egyébként is azért találták ki, hogy a hatalomgyakorlók számára kellemeden dolgokról essék benne szó. A búcsúfellépésen szépen összejöttek, akiket Markovié jó egy évtized alatt szerepeltetett, így alkalom adódhatott volna a szipor- kázásra, lehetőség annak felmérésére, hogy Szlovákia önállósulása óta a közéleti savanyújózsikból hányán váltak színes politikai személyiséggé. A megszólítottak többsége keményen ellenállt a csábításnak, és úgy éreztem, a megboldogult Antonín Novotný szelleme lebeg a Markovié mester által ha már nem is ironizálásra, vagy nemes humorra, de legalább jópofáskodásra ösztökélt politikai elit feje fölött. Úgyszólván František Mikloško volt az egyeden, aki a humorban, az ironizálásban és az önironizálásban leiskolázta a jelen levő komor politikusokat. Egy öreg professzor intelme jutott eszembe: ne menjen pedagógusnak, akinek nincs humorérzéke. A matematikai analízis rég megboldogult tudora által megfogalmazott sarkigazságot így módosítanám: politikusnak se menjen... Lehet belőle katonatiszt vagy nagyvállalkozó, ag- ronómus vagy segédrendőr, vagy akár még űrhajós is. Érthetetien, a honatyák és a miniszterek zöme miért komolykodik úgy, mintha minden felmenője temetkezési vállalkozásra szakosodott volna. Az előzőekben azt állítottam, hogy Markovié igyekezete termő talajra talált. Ehhez képest nemtetszésem fejeztem ki, amiért a politikai osztályban a humorista törekvése falra hányt borsónak bizonyult, noha a humoristával a politikusok kerültek testközelbe. A két állítás között csak látszólagos az ellentmondás, és ezt a tévénézők százezrei oldják fel, akik - statisztikailag ugyan ki nem kimutathatóan - úgyszólván észrevétlenül gyarapodtak önérzetben, humorérzékben. És sokan talán öniróniában is. Ami - valljuk be - Szlovákiában ritkán előforduló portéka. Sokaknak hiányozni fognak M. M. estjei a képernyőről.- Öregem, engem nem a letöltendő tíz esztendő dühít, hanem az, hogy nem a kocsmában ülünk! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ KRONEN ZEITUNG Túlságosan magasak a román állampolgárságú elítéltek fogva tartási költségei, ezért Ausztria szívesen finanszírozná egy romániai börtön felépítését, s ott tölthetnék le büntetésüket a szomszédunknlá elítélt román állampolgárok - jelentette ki az osztrák igazságügyi miniszter. Mióta az Európai Unió megszüntette a Romániával szembeni vízumkényszert, kétszeresére nőtt a román elítéltek száma - jelentette ki a lapnak Dieter Böhmdorfer. Jelenleg három- százhetven román elítélt raboskodik különféle ausztriai büntetésvégrehajtó intézetekben, ellátásuk költsége pedig fejenként meghaladja a napi száz eurót - áll az igazságügyi miniszter közleményében. Az évi 13,5 millió eurós kiadásnál olcsóbb lenne, ha Bécs megfinanszírozná egy romániai börtön felépítését - tette hozzá. Osztrák számítások szerint egy romániai börtön megépítése csak fele olyan anyagi megterhelést jelentene az osztrák államkasszának, mint azoknak a román elítélteknek a fogva tartási költségei, akik büntetésüket Ausztriában töltik le. Külföldön állomásozó haderejének globális méretű átcsoportosításába kezd az Egyesült Államok Költöző amerikai támaszpontok Az amerikai biztonság- és külpolitika paradigmája 2001. szeptember 11-ét és az iraki konfliktust kővetően jelentősen módosult, elsősorban a globális biztonsági környezet átalakulásának következményeképpen. Ennek egyik legfontosabb következménye az Egyesült Államok fegyveres erőinek globális méretű átcsoportosítása, amelyről már viszonylag régen beszélnek, az elmúlt időszakban viszont már kézzelfogható jelei is vannak. ONDREJCSÁK RÓBERT Annak ellenére, hogy a hidegháború lezárultával alapjaiban változott meg a globális biztonsági környezet szinte minden lényeges tényezője, a külföldön állomásozó amerikai fegyveres erők támaszpontrendszere nem változott olyan mértékben, mint az USA és szövetségesei biztonságát alapvetően befolyásoló tényezők. A hidegháború alatt az amerikai haderő elsősorban a Szovjetunió és szövetségesei által jelentett veszélyre reagált, aminek tökéletesen megfelelt támaszpontrendszer is. Hadereje két olyan régióban volt összpontosítva, ahol a legnagyobb volt a szovjet katonai fenyegetés és/vagy a helyi amerikai szövetségesek és a szovjet hadipotenciál közötti aránytalanság: Nyugat-Európában és Kelet-Ázsiában. A hidegháborút kővető változások ellenére ez az alapvető rendszer két kivétellel nem módosult - az egyik a Németországban állomásozó amerikai fegyveres erők radikális csökkentése (több mint 300 ezerről 100 ezer alá) és a Közel-Keleten, Irak környékén létrehozott bázisok (ezek azonban méreteiket tekintve nem hasonlíthatóak össze az európai vagy kelet-ázsiai bázisokkal). Az USÄ haderejének jelenlegi elhelyezkedése tehát nem a valós biztonsági helyzetre reagál, hanem á hidegháborúból „örökölt” struktúrákon alapszik, ezért az amerikai kormány a támaszpont-rendszer gyökeres módosítását helyezte kilátásba. Ami a második pontot illeti, a legfontosabb változás, hogy az amerikai haderő már nem a „létszámra”, hanem a „képességekre” összpontosít. Ez azt jelenti, hogy egyes esetekben például a regionális parancsnokok nem „2 hadosztályt és 100 repülőgéped’ fognak kérni, hanem olyan „képességet”, ami az adott feladat végrehajtásához szükséges. Ezzel szorosan összefügg az amerikai támaszpontok jellegének megváltozása is: lejárt az eddig jól ismert „kis amerikai városok” ideje, amelyek külön amerikai iskolákkal és széleskörű polgári infrastruktúrával rendelkeztek, ahová éves, kétéves turnusokra jártak a katonák családjukkal együtt. Az új európai támaszpontok kisebbek lesznek, drága infrastruktúra nélkül, és a haderő sokkal inkább képesebbé válik arra, hogy Európán kívüli hadmű-veleteket hajtson végre. A Nemzetbiztonsági stratégia (2002) és a Quadrennial Defence Review (2001) definiálja az USA alapvető érdekeit és céljait, melyek kulcsfontosságúak a tárgyalt téma szempontjából: megelőzni egy ellenséges hatalom dominanciáját az ún. kritikus régiókban, mint Éu- rópa, Északkelet-Ázsia, Eurázsia partmenti területei a Bengáli- öböltől Japánig, Délnyugat-Azsia és a Közel-Kelet; biztosítani a nemzetközi tengeri, légi, űrbéli és információs kommunikációt; biztosítani a hozzáférést a kulcsfontosságú stratégiai forrásokhoz (nem kell megijedni, ez utóbbi igény szinte minden ország biztonsági dokumentumaiban jelen van, tehát nem kell „az önző amerikai olajlobbira” gondolni). A vizsgált téma szempontjából kulcsfontosságú az a két régió, amelyek jelentős potenciállal rendelkeznek a globális biztonsági környezet befolyásolására, illetve destabilizálására: Kelet-Ázsia, ahol a kínai fegyverkezési programok miatt speciális lokális fegyverkezési verseny folyik, valamint a Közel-Kelettől Dél- kelet-Ázsiáig húzódó instabil övezet, amelyben számtalan feltörekvő vagy éppen összeomló hatalom, ország jelent veszélyt a regionális, és bizonyos mértékben a globális biztonsági környezetre. Az USA szempontjából a legkritikusabb a Bengáli-öböltől Japánig húzódó övezet, ahol az amerikai támaszpontok sűrűsége és az en route infrastruktúra alacsonyabb szintű, mint a többi kritikus régióban. Amerika a 90-es években arra koncentrált, hogy képes legyen egyszerre két különböző régióban hadat viselni és szembeszállni az ellenséges regionális hatalmakkal. Ez a jelenlegi adminisztráció színrelépésével változott meg: elsősorban a háború megvívásának módjára és nem a helyére összpontosítanak. Fontos a potenciális támadó elrettentésének biztosítása a kritikus övezetekben, ezért az elrettentést a helyi sajátosságok függvéNéhány németországi támaszpont Kelet-Euró- pában talál új helyet. nyében kell modifikálni. Szükséges a támaszpontrendszer módosítására annak érdekében is, hogy az amerikai fegyveres erők mobilitása a kritikus régióban sokkal magasabb legyen, s ez elképzelhetetlen újabb támaszpontok nélkül. Az elképzelések sikere szempontjából kulcsfontosságúak a következő döntések: megerősíteni az amerikai haditengerészeti jelenlétet a Csendes-óceán nyugati részében (anyahajók, cirkálórakéták indítására alkalmas tengeralattjárók); megerősíteni a légierőt az indiai- és Csendes-óceánok térségében, beleértve a Közel-Keletet; átcsoportosítani a tengerészgyalogság felszerelésének egy részét a Földközi-tenger térségéből a Perzsaöböl felé és megvizsgálni a tengerészgyalogság lehetőségeit gyakorlatok végrehajtására a Csendesóceán nyugati részén. Továbbá megtartani a legfontosabb európai és északkelet-ázsiai támaszpontokat, de alkalmasabbá kell őket tenni a régión kívüli haderő-átcsoportosításra. Ennek alapján elmondható, hogy az USA Délkelet-, Közép- és Dél-Ázsiára, a Csendes-óceán nyugati részére és Afrika egyes területeire fog összpontosítani. Ke- let-Afrikára a veszélyforrások közelsége és a stratégiai tengeri útvonalak, Nyugat-Afrikára a helyi stratégiai nyersanyagforrások miatt. Ami Európát illeti; lesznek számunkra fontosabb és kevésbé fontos következményei is ennek a folyamatnak. A kevésbé fontosak közé tartozik, hogy már középtávon megszűnhet az amerikai légierő jelenléte Izlandon (felvetődik viszont, ki fogja védeni a szigetországot, hiszen Izlandnak nincs hadserege). De sokkal fontosabb, hogy a németországi támaszpontok egy részét áttelepítik a közép- és délkelet-európai „új szövetségesek” területére, s az Irakba telepített, de eredetileg német támaszpontokon állomásozó egységek már Közép-Európába térnének vissza. A legjobb esélye Lengyelországnak van - a lengyel védelmi miniszter szerint már 2006-ban megjelenhetnek az első amerikai katonák lengyel támaszpontokon -, továbbá Romániának és Bulgáriának (a Fekete-tenger melletti Constanca támaszpontját már az iraki háború alatt is használta az amerikai sereg). Természetesen nem a teljes haderőt csoportosítják át Németországból, a legnagyobb bázisok egy része marad - például a Ramsteini légi támaszpont. Globális tényezővel állunk tehát szemben, amelynek vannak közép-európai következményei is: nagyon általánosan elmondható, hogy régiónk közvetlenül is érintve van és biztonsági helyzete is megváltozik az amerikai fegyveres erők globális átcsoportosítása következtében. Az utolsó pillanatban megtalált, robbanószerrel megrakott kisrepülőgépeket valószínűleg a British Airways Boeing 777-es utasszállítójának akarták nekivezetni Repülőgépek elleni támadást akadályoztak meg Rijádban MTI-LAPSZEMLE Nyugati, valószínűleg brit utasszállító repülőgépek elleni öngyilkos merényletet akadályozott meg a szaúd- arábiai rendőrség azzal, hogy az akcióhoz előkészített, robbanószerrel megrakott kisrepülőgépeket az utolsó pillanatban megtalálta - írta az egyik vasárnapi brit lap. A Mail on Sunday az ellenzéki Konzervatív Párt belbiztonsági kérdésekben illetékes szóvivőjét, Paul Mercert idézve azt mondta: értesülése szerint a merényletet a rijádi repülőtéren akarták végrehajtani, de a rendőrség néhány héttel ezelőtt megtalálta a két kisméretű repülőgépet. Az öngyilkos támadók ezekkel repültek volna neki á felszállni készülő, még a betonon guruló kiszemelt gépnek, vagy esetleg egy éppen leszálló repülőnek - idézte a lap a brit politikust. A Mail on Sunday szerint a legvalószínűbb célpont a British Airways valamelyik szaúdi járata lett volna. A BA nagy befogadóképességű, úgynevezett széles törzsű Boeing 777-eseket közlekedtet rijádi járatain; ezeken a gépeken 300-nál is többen utazhatnak. A British Airways - a legnagyobb európai légitársaság - a nyár végén egy hónapra leállította szaúdi járatait terrorfenyegetésre hivatkozva. A légitársaság annak idején nem részletezte a fenyegetés mibenlétét, de az arról szóló hírszerzési értesülés hirtelen érkezhetett, mert a járatfelfüggesztés elrendelése éppen felszállás közben érte a BA aznap Londonból Rijádba induló gépét, amelyet a kifutópályáról rendeltek vissza. Az utóbbi hónapokban több értesülés látott napvilágot a brit polgári repülést fenyegető súlyos terrorveszélyről. Az év elején napokra a brit hadsereg harckocsikkal megerősített egységei vették át a londoni Heathrow repülőtér őrizetét, miután a kormány olyan hírszerzési értesüléseket kapott, hogy az al-Kaida terrorhálózat kézi rakétafegyverrel utasszállító repülőgép lelövésére készült. November végén a brit lapok ismét azt írták, hogy a Scotland Yard valószínűleg repülőgép-robbantást akadályozott meg a nem sokkal korábban végrehajtott nagybritanniai terrorellenes rajtaütésekkel. Az akkori értesülések szerint az al-Kaida ezúttal valamelyik karácsonyi London-New York repülőjáratot próbálta volna öngyilkos merénylő által feljuttatott pokolgéppel felrobbantani. Nagy-Britanniában hetek óta a második legmagasabb terrorkészültség van érvényben, mert a hatóságok merényletektől tartanak az év végi ünnepi időszakban.
