Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-27 / 295. szám, szombat

Egészségünkre ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 27. Kezdetben oroszlán, később birka, majd disznó... Pohárba zárt napfény FIGYELMEZTETŐ Az alkoholtartalmú italok élvezete évezredekre nyúlik vissza. Több mint 2000 évvel a Krisztus előtti idő­ből származó adatok arról szólnak, hogy nemcsak iszogatták, hanem kenőcsbe keverve bőrelváltozások kezelésére is használták a bort. Fáj­dalomcsillapító, szorongást oldó, bódító, vízhajtó, stb. hatása miatt már Hippokratész is ajánlotta bete­geinek. Az elmúlt évtizedekig lába­dozó betegek roborálására is hasz­nálták. Borkúrával régebben sok mindent gyógyítottak: alkalmazták gyomor- és bélrendszeri panaszok, emésztési zavarok, keringési betegségek keze­lésében, sőt felhasználták impoten­cia gyógyítására is. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a rendszeres, mértéktelen alkoholfo­gyasztás károsítja a központi ideg- rendszert, a májat, a szívet; magas vérnyomást, ritmuszavart idéz elő, csökkenti a fertőzésekkel szembeni védekezést, megnöveli a daganatos betegségek kialakulásának a kocká­zatát, növeli a balesetek előfordulá­sát, csökkenti az élettartamot, stb. Számos egyéni és családi tragédiáért az alkoholizmus a felelős. MIT JELENT A MÉRSÉKELT ALKOHOLFOGYASZTÁS? Az alkoholos italokhoz való viszonyt tekintve az emberek egy része absz- tinens, mások ún. szociális ivók, akik mérsékletesen isznak, soha nem részegednek le. Sajnos azon­ban egyre emelkedik az excesszív, a mértéktelenül ivók és alkoholbete­gek száma, akik az alkoholtól testi és szellemi károsodást szenvedtek. Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy mit jelent a mérsékelt alkohol- fogyasztás - hiszen ez egyénenként változik -, de általában nem több mint napi 1-2 dl bor. Az utóbbi években egyre több adat szól amellett, hogy a mérsékelt alko­holfogyasztás - elsősorban a vörös­bor - csökkenti az érelmeszesedés, a szív- és érrendszeri elváltozások ki­alakulásának a kockázatát. „GONDOLD MEG, ÉS IGYÁL!" Az alkoholfogyasztás hatásának megítélésében akár a kedvező, akár a káros felé billen a mérleg nyelve, az újév közeledtével abban a legtöb­ben egyetértünk, hogy a jó bor, ese­tenként a pezsgő, az ünnepi alkal­mak elengedhetetlen tartozéka. Az ünnepi ételek íze, zamata jobban érvényesül, ha megfelelő ételekhez a megfelelő bort kínáljuk. A megfe­lelő borok kiválasztása persze ko­moly szakmai ismereteket igényel­ne. Erre sokan nem vállalkozha­tunk. Nem tévedünk azonban na­gyot, ha a fehér húsokból készült ételekhez fehérbort, a vörös húsok­hoz vörösbort választunk. A bor az ünnepi asztalra való, mér­tékkel fogyasztva emeli az ünnep hangulatát, de ne feledjük, hogy gyerekeknek minden cseppje ártal­mas! Az se vegye a poharat a kezébe, akinek a családjában már volt gond az alkohollal, vagy az, aki volán mö­gé ül. Még egy fontos szabály: alko­holos italt mindig csak étkezés köz­ben fogyasszunk. Nagyobb mennyiségű alkoholfo­gyasztás után a részeg ember meg­alázó helyzetbe kerülhet. Viselkedé­se kezdetben az oroszlánéhoz, ké­sőbb a birkáéhoz, majd a disznóé­hoz válhat hasonlóvá. MÁSNAPOSSÁG ELLEN A szilveszteri buli utáni másnaposság kellemetlen tüneteit, a há­nyingert, hasmenést, gyomorhurutot, fejfájást orvosoljuk személyre szabottan. ♦ Egy aszpirin vagy kalmopirin olyan enzime­ket szabadít fel a májból, amelyek segíte­nek lebontani az alkoholt. ♦ Súlyos esetben legjobb, ha fél-egy napig főtt krumplin kívül, amely megköti a gyomorsavat, nem eszünk semmit. ♦ Ha hasmenésünk van, ne igyunk feketekávét, mert ez in- gerli az emésztőrendszer enyhén gyulladt nyálkahártyáját. ♦ Az erős hányingert ne csillapít­suk. Legjobb, ha kijön, ami ki akar jönni... ♦ Enyhe hányingerre jó, ha citro­mot nyalogatunk. ♦ Hányás után a gyomorsawesztesé- get némi idő elteltével pótolhatjuk he­ringsalátával, vagy savanyú uborkával. A sötét téli hónapokban tapasztalhatjuk, hogy hangulatunk nagymértékben függ a fénytől Gyógyítás a nap erejével ÉLETMÓD élen fokozottan meg­nő fényigényünk, hi­szen a fény megőrzi egészségünket és el­űzi a búskomorságot. Ehhez azonban nem csak a napfény a megfelelő: speci­ális lámpák segítségével fedez­hetjük napi fényszükségletünket. A színes fénnyel végzett terápiák pedig bizonyítják, hogy a fény va­lóságos univerzális „gyógyszer“ testnek, szellemnek és léleknek egyaránt. A sötét őszi és téli hónapokban főként többnapos eső után mind­nyájan tapasztalhatjuk, hogy hangulatunk és közérzetünk nagymértékben függ a fénytől. Míg júniusban a napsütéses órák száma naponta átlagosan 17 óra, januárban ez az idő napi 7 órára csökken. Nem csoda tehát, ha ilyenkor elfog bennünket a téli depresszió. A búskomorság mel­lett romlik koncentrálóképessé­günk, fizikai teljesítőképessé­günk, kedvetlenekké válunk, gyengül immunrendszerünk, ilyenkor jelentősen megnő az in­farktusok száma is. A természetes napfény, anélkül, hogy közvetle­nül észlelnénk, óriási hatással van egész szervezetünkre. Nem­csak az ébrenlét és az alvás ritmu­sát szabályozza, de hatással van a hormonrendszerre, szabályozza a vérnyomást és az anyagcserét, fo­kozza a méregtelenítő mechaniz­musokat. Sajnos, a modern életmód hatá­sára jelentősen csökken a nap­fényadagunk, ugyanis az ébren­létben eltöltött időnk mindössze 10%-át töltjük a szabadban. Száz esztendővel ezelőtt ez az arány még 90% volt. A napfény jóté­kony, szabályozó hatásához mindössze napi két-három, sza­badban eltöltött óra elegendő. Még rosszabb, hogy a mestersé­ges fényforrások, különösen a fénycsövek hatása a méreghez ha­sonlatos. Ez a fényszmog egyes kutatók szerint legalább olyan ká­ros, mint az elektroszmog. Több orvosi egyetemen többek között a Münsteri Egyetemi Klinikán végzett vizsgálatok során kiderí­tették, hogy a közönséges fény­csövek ugyanolyan hatásúak a szervezetre, mint a serkentők vagy a nyugtatok. A világos, fehér fény hatására hirtelen emelkedik a vérben a stresszhormonok szintje, ugyanakkor megzavarja a tobozmirigy működését. Ennek hatására az idegesség, agresszivi­tás és fáradtság egyaránt jelent­kezik a mesterséges világítás használatakor. Ez az állandó stresszhatás viszont megbetegít- het bennünket. A mesterséges fény megbetegítő hatása annál erőteljesebb, minél kevésbé hasonlít a napfény teljes fényspektrumára. Sajnos, a mai is­kolák, irodák és más munkahelyek szinte kivétel nélkül neoncsövekkel vannak megvilágítva. Ezek fehér fényt bocsátanak ki, úgy, hogy mindössze 3-4 különféle hullám- hosszú fényt „kevernek ki“ fehérre. Ez azt jelenti, hogy a természetes napfényben megtalálható, különfé­le hullámhosszú fények nagy része hiányzik a neonfényból. E hiány pe­dig kifejezetten káros hatású. Létezik azonban egészséges mes­terséges fény is. A NASA az USA hadseregének megbízásából már a hatvanas években kifejlesztette az első, ún. teljes spektrumú mes­terséges fényforrást, amelynek fé­nye 95%-ban megegyezik a nap­fénnyel. Ezek hatására az ameri­kai tengeralattjárókon szolgáló katonák egészségi állapota jelen­tős mértékben javult. Az orvosok megállapították, hogy ez a termé­szetes mesterséges fény kifejezet­ten gyógyító hatású bizonyos megbetegedések, pl. hajhullás, neurodermitisz és különféle anyagcsere-betegségek esetén. Az is tény, hogy azoknál a gyer­mekeknél, akiknek az osztályter­mében természetes fényt kibocsá­tó fénycsöveket égettek, kevesebb volt a fogszuvasodás, jobban ta­nultak, jobban tudtak feladataik­ra összpontosítani. 1983-ban eze­ket a fényforrásokat a világ több országában hivatalos formában elismerték gyógyhatású termék­ként. Míg az Egyesült Államokban már igen sok helyen, pl. kórházakban, iskolákban több millió ilyen termé­szetes fényforrást használnak, Eu­rópában még nem ilyen jó a hely­zet. Főként a monitor előtti munka következtében gyakori a fejfájás, az égő, száraz vagy könnyező szem, a kötőhártya-gyulladás, migrén, depresszió, valamint a vázizomzat, elsősorban a nyak és a vállizmok fájdalmai, görcsei, al­vászavarok, stresszhelyzetek. A fényhiány és a fényszmog első jele­inek tekinthetjük a hirtelen fellépő szénhidrátéhséget, a fokozódó al­vásigényt és a csökkenő libidót. Az egyik legfontosabb hullám­hossz, amely a hagyományos mesterséges fényforrásokból hi­ányzik, az ultraibolya (UV). Csak a napfényre nagymértékben ha­sonlító fényű fényforrások bocsá­tanak ki ultraibolya-hullámokat, gyógyhatásúkat nem kis mérték­ben e hullámhosszú fénykompo­nensnek köszönhetik. A nemzet­közi hírű berlini Charité Klinikán 50 szívbeteg páciensen végzett vizsgálatok tanúbizonysága sze­rint az UV-fény hatására csökken a vérnyomás és a vér koleszterin­szintje. A pácienseket egyszerűen szoláriumcsövekkel világították meg, négy hét alatt 12 alkalom­mal. Más vizsgálatok szerint há­rom hét alatt mindössze hat ilyen jellegű fénybesugárzás hatására jelentősen javul a hangulat. ORVOSI SZÓTÁR MINDENKINEK Dehidratáció Kiszáradás. Folyadékhiány általá­ban akkor lép fel, ha a folyadék­veszteség üteme nagyobb, mint a bevitelé (magas láz, hasmenés, jelentős mennyiségű hányás, víz­hajtó szerekkel való visszaélés, kevés folyadék fogyasztása stb.). A folyadékveszteség következmé­nyeként jelentkező tünetek ter­mészetes, és súlyossága a kiürülő só és ásványi anyag mennyisége szerint változik, valamint asze­rint, hogy a folyadékvesztés a sej­teken belül, a sejtek közötti tér­ben vagy mindkét helyen egy­szerre következik-e be. Delirium trémensz Érzékcsalódással járó elmebánta­lom. A krónikus alkoholizmusban szenvedő betegeknél fellépő tünetegyüttes az alkohol hirtelen és teljes megvonásakor lép fel. A delirium végsőkig felfokozott lel­kiállapot, melyet erős izgatott­ság, hirtelen mozgások, a látás, a hallás, a testhelyzet és a tapintás területére vonatkozó hallucináci- ók, remegés, bőséges izzadás és gyakran láz is kísér. A heveny el­mezavar gyógyításához kórházi kezelés szükséges, a javulás pár napon belül várható. Demencia Elbutulás. A lelki és szellemi ké­pességek csökkenése, az intellek­tus és a hozzá tartozó társadalmi viselkedésmódok alkalmazási ké­pességének fokozatos és rohamos hanyatlása. A memória, a gon­dolkodás, az ítéletalkotás, a ta­nulás, a figyelem képessége és a személyiség egyaránt károsodik. Lehet átmeneti állapot, például mérgezés következményeként, azonban a folyamat gyakran visz- szafordíthatatlan, különösen az Alzheimer-kórban szenvedő bete­geknél. A demencia másik leg­gyakoribb oka, amikor sok kis szélütés fokozatosan pusztítja el az agyszövetet. Demielinizáció Elvelőtlenedés. A központi ideg- rendszert felépítő idegrostok ten­gelyfonalát körülvevő velőhüvely eltűnésének orvosi neve. Az álla­pot az érintett idegek ingerület- vezetési képességének csökkené­sével vagy teljes megszűnésével jár. E tünet a szklerózis multiplex nevű betegségben fordul elő jel­lemzően. Depresszió Búskomorság. A depresszió rend­kívül sokféle alakban jelenhet meg, de alapvonása mindig a megszokottól eltérő természetű szomorúság és reményvesztett­ség. A tünetként jelentkező érzé­seknek azonban semmilyen kö­zös vonása sincs az élet érzelmi és anyagi nehézségeit lereagáló, múló rosszkedvvel és elbátortala­nodással. A depressziós beteg durván kiszakad előző, stabil ál­lapotából. A tünetek tizenöt nap­nál tovább tartanak. A betegség vezető tünetei a depressziós ke­délyállapot (a beteg önmagát, és így a világot is sötéten szemléli), az érdeklődés és az örömérzet hi­ánya minden cselekvés iránt. A további tünetek nem állandó kí­sérői a betegségnek, de jellemzők lehetnek: súlygyarapodás vagy súlyvesztés, öngyilkossági gon­dolatok, álmatlanság vagy alu- székonyság, a beteg saját szemé­lyiségének alulértékelése, bűntu­dat, figyelemösszpontosítási za­var. Előfordul, hogy a betegek nem képesek felismerni depresz- szív állapotukat, ezért testsúly­problémákkal és alvási zavarok­kal, meghatározatlan fájdalmak miatti panaszokkal keresik fel or­vosukat. A depresszió kezelése mindig a betegség mértékétől, a páciens lelki sajátosságaitól és a kezelőorvos iránti bizalomtól függ. Manapság általában antidepresszáns gyógyszerekkel és pszichoterápiával kezelik a búskomorságot. A gyógyszeres kezelés önmagában nem akadá­lyozza meg a betegség kiújulását. Ügy tűnik, hogy a probléma or­vosi és pszichiátriai kezelése és ellenőrzése együttesen szolgálják a gyógyulást. Dermatitisz 1. A szó szoros értelmében vett bőrgyulladás. 2. Kontakt dermatitisznek nevezik az orvo­sok azt a bőrgyulladást, amelyet a bőrrel érintkezésbe került ide­gen anyag által okozott inger vált ki a bőrön. Dermatomiozitisz A bőr és az alatta lévő izom együttes gyulladása. Minden va­lószínűség szerint egy bőrjelensé­gekkel, beidegzési zavar miatti izomsorvadással, ízületi pana­szokkal és az általános állapot változásával társuló autoimun- betegség. Belső szervi rosszindu­latú daganatos betegség (tüdő, nemi szervi, gyomor- és bélrend­szeri daganatok) is állhat a hátte­rében. Lásd: Paraneopláziás szindróma. Dermográfia A bőr érbeidegzési zavara: ha egy tompa hegyű tárgyat végighúzunk a bőr felszínén, akkor nyoma egy kiemelkedő vörös csík formájában, tartósan megmarad. Csalánkiütés­től szenvedők körében elég gyako­ri a dermográfia (vagy dermográfizmus) jelensége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom