Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-03 / 277. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 3. FÓKUSZBAN: A MENEKÜLTTÁBOROK 3 Szlovákia az UNHCR szerint egyáltalán nem készült fel a menekültekre, ami beláthatatlan következményekkel járhat Tranzitból célországgá válunk Szlovákia teljesen felkészü­letlen a menekültek fogadá­sára, állítják a nemzetközi szervek. Nem alaptalan a vészriadó, hiszen az ország májusi európai uniós csatla­kozása után már nem tran­zitország lesz Szlovákia, ha­nem a migráció célpontja. Ha nem fogjuk tudni elhe­lyezni az országunkban kü­lönböző okok miatt letele­pedni akarókat, összeomol­hat a rendszer, ami belátha­tatlan következményekkel járhat. ÖSSZEFOGLALÓNK Az országban jelenleg öt menekült- tábor működik, ezek együttes kapa­citása 1200 személy. Ez körülbelül az egynyolcada annak, mint ameny- nyire szükség van. Szlovákiában az utóbbi években egyre többen folya­modnak a menekültstátuszért. Ta­valy 9743-an kérték a státuszt, ami összevetve a tíz évvel korábbi adat­tal sokkoló, 112 százalékos növeke­dést mutat, hiszen 1992-ben csupán 87 külföldi akart menekültként ná­lunk letelepedni. Idén az első tíz hó­napban 7568 külföldi folyamodott kérvényért. Jövőre azonban ez a szám akár 20 ezer is lehet. Pierfrancesco Maria Natta, az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) pozsonyi hivatalának ve­zetője beszámolt arról, hogy az utóbbi három évben jelentősen megnőtt kérvényezők száma Kíná­ból, Indiából, Bangladesből és Oro­szországból, konkrétan Csecsen- földről. A legtöbb kérvényező Oro­szországból van (1943), majd Indi­ából (1039) és Kínából (916). 400 feletti kérvényező származik Afga­nisztánból, Irakból és Banglades­ből. Natta szerint intő jel, hogy ta­valy a szlovák belügyminisztérium migrációs hivatala 309 esetben nem adta meg a menekültstátuszt, 20 esetben pozitívan bírálta el a kérvényt, ám 8053 esetben leállí­totta az elbírálási folyamatot. Az idén státuszért folyamodó 7568 kö­zül csupán heten örülhettek, 336­an elutasító választ kaptak, s meg­döbbentően sok, 7725 esetben fel­függesztették az eljárást. A döntési folyamatot ugyanis jelentősen bo­nyolítja, hogy a hivatalnak csupán 17 döntéshozó jogkörrel bíró alkal­mazottja van. Ráadásul a szlovákiai menekülttáborok nagy része a nyu­gati határszakaszhoz van közelebb, ami arra csábítja a menekültek egy részét, hogy elhagyja a tábort, és folytassa útját Nyugat felé. Natta figyelmeztetett, hogy Szlová­kia nem dolgozta bele menekültpo­litikájába az embercsempészek el­leni harcot. Nem ritka eset, hogy a menekülttáborok előtt ácsorognak az embercsempészek. Jelenleg még Szlovákiát semmi­lyen felelősség nem terheli azokért a menekültekért, akik elhagyják te­rületét. A helyzet azonban megvál­tozik május elseje, vagyis az euró­pai uniós csatlakozás után, amikor is az unió „határországává” válunk. Jövő évtől lesz érvényes az unióban a Dublini Egyezmény és az úgyne­vezett EURODAC, amely az egész EU-ban lehetővé teszi a személyek gyors azonosítását az ujjlenyomat­ok alapján. Az egyezmény egyik alappontja azonban az, hogy az adott ország visszaküldheti a me­nekültstátusért folyamodókat abba az országba, ahol eredetileg re­gisztrálták. Az UNHCR szerint Szlovákia erre nincs felkészülve. Még akkor sem, ha a tervek szerint 17-ről 34-re emeli a „döntésképes” menekültügyiek számát a belügy­minisztériumban. Megoldást jelenthetne a mérhetet­len bürokrácia csökkentése, a me- nekültstátusi kérvények intézésé­ben tapasztalt európai uniós szak­emberek alkalmazása, esetleg a harmadik szektor bevonása, de el­engedhetetlen további táborok megnyitása is. A. Nagy László, a parlament emberjogi bizottságá­nak elnöke és Pierfrancesco Maria Natta egyetértenek abban, hogy a visegrádi négyeknek össze kellene hangolniuk menekültpolitikájukat, csak így érhetnek el eredményeket. Csehország van egyébként a V4-ek közül a legjobb helyzetben, hiszen egyedüliként nem lesz külső uniós határa, (-rn-, s, t) JEGYZET • • On mit tenne? HORVÁTH ERIKA „Gyere, játsszunk katonásdit!” Ki ne hallotta volna ezt gyer­mekkorában. Kipirult arccal lőttük egymást műanyag pus­káinkból, majd amikor úgy gondoltuk, eltaláltak bennün­ket, görcsösen vonaglottunk, imitáltuk a fájdalmat, a halált. Ám tudtuk, csak játék az egész. De mi van akkor, ha mindez élesben megy? Ha a fegyver, a töltény és a halál is igazi? „Fegyvert adtak a kezembe. Megtanítottak lőni. Drogoztam, mert másképpen nem tudtam elviselni a sok kínt. Sok civilt öltem. Háború volt.” Ezek a sokkoló szavak egy tizenéves fiú szájából hangzottak el lélek- telenül egy menekülttáborban. Arra a kérdésre, mit akar csi­nálni most, hogy biztonságban van, azt válaszolta: Be akarok lépni a hadseregbe. Csak ott tu­dom, mit kell csinálnom. Ezt a fiút annak idején - figyel­men kívül hagyva emberi jogait - erőszakkal elvitték katoná­nak. Sajnos nem egyedi sors az övé. Szerte a világban 300 ezer ilyen fiatal keresi a helyét. A legkegyetlenebb harcokban vettek részt, parancsra szülei­ket, szomszédaikat kellett meg­ölniük, mert ha nem tették, őket gyilkolták volna meg. Az erőszak nem kerülte el a fia­tal lányokat sem, ők nem fegy­verrel harcoltak, büszkeségü­ket, önbecsülésüket kellett fel­adniuk. Ezeket a tizenéves nő­ket a hatalmasok, a háború „urai” szexuális rabszolgaként kezelték, teljesíteniük kellett parancsolójuk minden beteges, perverz kívánságát. Ha ezek a lányok túlélik a megrázkódta­tásokat, ezen szörnyű és em­bertelen megpróbáltatások kö­vetkeztében élőhalottként jár- nak-kelnek köztünk. Létezik számukra kiút? Ha Önt ennyi embertelenség és meg­aláztatás érné, mit tenne? Vannak olyanok, akik feladják otthonukat, a bizonytalan is­meretlenbe menekülnek, abban bízva, hogy egyszer majd jobb lesz minden. Ha nem is nekik, legalább a gyermekeiknek. Rossz helyen, rosszkor szület­tek, a háború áldozataivá vál­tak. Sebezhetőek, magányosak, meglehet, sosem lelik meg lelki békéjüket, sosem lesznek ott­hon sehol a világban. Minden éremnek két oldala van. Könnyű kritizálni a mene­kültek számunkra érthetetlen viselkedését, ám mi lenne, ha én, te, Ön kerülnénk ebbe az embert próbáló helyzetbe? Mi hogyan viselkednénk, ha el­vesztenénk a biztonságot jelen­tő otthont, szeretteinket, a bé­két? Kicsit megértőbbnek kellene lennünk, mert nem tudhatjuk, mi hogyan viselkednénk hason­ló helyzetben. Úgy lenne tisztességes, ha a bevándorlási hivatal tájékoztatná a falu vezetését a menekültekről - ez Nagyszarván már működik, Bősön csak reménykednek benne Felbolygatják a két csallóközi község életét a nem kívánt menekülttáborok ÖSSZEFOGLALÓNK Bős/Nagyszarva. A különböző országokból hozzánk érkező me­nekülteket a bevándorlási hivatal menekülttáborokban helyezi el. Csallóközben két ilyen gyűjtőtá­bor is található: Nagyszarván és Bősön. BŐS Fenes Iván, Bős polgármestere la­punknak elmondta, a falu mellett lévő épületek, amely egy részé­ben jelenleg menekülttábor mű­ködik, a Szlovák Műszaki Egye­tem birtokát képezik. A település annak idején igényelte a kérdéses épületek bérbe vételét, de azt az egyetem kapta meg abból a cél­ból, hogy ott diákszálló kapjon helyet. Akkoriban Bősből egyete­mi várost akartak csinálni, ám nem számoltak azzal, hogy a vízi erőmű építésekor gyorsan felépí­tett munkásszálló fenntartása egy egyetem költésvetésében nagy ér­vágást jelent. Nem beszélve arról, hogy ezek az épületek nem azért épültek, hogy hosszú távon lakja­nak benne. Ez mostanában mu­tatkozik meg, hiszen a gyorsan felépített panellétesítmény már most felújításra szorulna. Az egyetem a falu megkérdezése nél­kül bérbe adta ezeket az épülete­ket a belügyminisztérium hatás­köre alá tartozó bevándorlási hi­vatalnak. „Ez önmagában nem je­lentene gondot, hiszen az 5200 lakosú községben nem élnek faj­gyűlölő polgárok. Megtanultunk együtt élni a menekültekkel, még nem találkoztam kirívó esettel - mondja a polgármester. - Az igazi probléma véleményem szerint ab­ban rejlik, hogy a bevándorlási hi­vatal nem lát el bennünket infor­mációkkal. A településről több la­kos is a táborban dolgozik, hiva­talos jelentések helyett mende­mondákból tudjuk csak meg, hogy éppen hány menekültnek ad községünk ideiglenes otthont. Ta­valy a helyhatósági választások előtt nagyon felduzzadt a mene­kültek száma. Múlt évben Bősön 200-ról egyik napról a másikra felugrott 800-ra a táborlakók szá­ma. Nehezményeztem akkor, hogy ezt a bevándorlási hivatal nem jelezte a községházán. Akko­riban enyhe elégedetlenség ütöt­te fel a fejét a faluban, hiszen a községet szó szerint ellepték az idegenek, a parkokban üldögél­tek. Az egyik élelmiszerüzletből panasz is érkezett, hogy a mene­kültek összefogdossák a kenyeret, lopnak. Ekkor én a falu polgárait türelemre intettem. Nem könnyű dolog együtt élni ennyi idegen­nel, akik teljesen más kultúrkör­ből származnak, más a mentalitá­suk, de mi türelmesek vagyunk. Még egyszer hangsúlyozom, a te­lepülés polgárai mindaddig, míg nem volt kritikusan nagy a mene­kültek létszáma, békében éltek velük.” A NYITOTTSÁG HIÁNYA A tavalyi helyhatósági választá­sokkor elterjedt a hír, hogy a falu fejpénzt kap a menekültek után. A polgármester elmondta, ez nem igaz, s ez nem volt számára épp egy pozitív kampány, mert ellen­felei különféle alaptalan híreszte­lésekkel rontották hírnevét. „Annak egy polgármester sem örül, ha az általa vezetett telepü­lésen egy menekülttábort helyez­nek el, de ha már itt van ez a léte­sítmény, szerintem úgy lenne tisztességes, ha a bevándorlási hi­vatal tájékoztatná a falu vezeté­sét a menekültek létszámáról, egészségi állapotáról. Mi nyitot­tak vagyunk, csak sajnos ezt a másik fél részéről nem érezzük” - tájékoztatta lapunkat a polgár- mester. NAGYSZARVA Az iraki háború kitörése óta job­ban figyelnek a lakossági tiltako­zás ellenére létesült gyűjtőtábor­ban élő menekültek szabad moz­gására Nagyszarván. - Nem kor­látozzák az emberek kijárását, mégis kevesebbet sétálnak a falu­ban - tájékoztatott Pálffy Dezső polgármester. Szerinte azért is, mert a táborba újabban gyerme­kes családokat helyeznek el, akik türelmesebben várják a hivatalos ügyintézést. A lakosság megelé­gedésére a táborban való elhelye­zést követő karantén 30 napja alatt orvosi vizsgálatokra is cso­portosan, mikrobusszal viszik- hozzák a menekülteket. Ritkán, de előfordul, hogy a falu­ba érkező idegenek a lágert ke­resve, a járókelőktől kérnek útba­igazítást, néhány napja a polgár- mester a falu szélén stoppoló két­gyerekes családot szállította au­tójával a gyűjtőtáborba. Az utóbbi hónapokban korrekt­nek tartja a kapcsolatot a tábor vezetőségével is, a község bele­egyezése, engedélye nélkül nem építkeznek többé. A gázművesí- téshez szükséges engedélyeket a tábor üzemeltetőjének a község megadta, (he, erf) Menekültek Bősön. A falu már megszokta őket. (Vályi István felvétele) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: FELHŐS ÉGBOLT, 6-12 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 07.25-kor - nyugszik 15.58-kor A Hold kel 13.48-kor - nyugszik 01.34-kor A Duna vízállása - Pozsony: 300, árad; Medve: 140, árad; Komárom: 110, árad; Párkány: 35, változatlan. Felhős lesz az ég­bolt, ködre, he­lyenként ködszi- tálásra számít­sunk. A hegyek­ben és az alacso­nyabban fekvő területeken délután kisüthet a nap. A legmagasabb nappali hőmérséklet hat és tíz, a napsütötte helyeken 12 fok körül várható. Éjszaka a hőmérő higany­szála 6 és 2 fok közé süllyed, a ke­vésbé felhős helyeken 0 fok. 2 és 7 m/s erősségű déli, délkeleti szél. Holnap és holnapután szintén fel­hős lesz az égbolt, ködképződés bárhol előfordulhat, a legmaga­sabb nappali értékek 6 és 12 fok között alakulnak. Többnyire kedve­ző hatással lesz az uralkodó idő­járás az arra érzé­kenyekre. Megrö­vidül a reakció­időnk, jobban bírjuk a fizikai ter­helést. A szív- és érrendszeri beteg­ségekkel küszködök ettől függetle­nül tartsák be orvosaik utasításait. Az alacsony vérnyomásúak migré­nes fejfájásra, enyhe rosszullétre számíthatnak. Reggel és délelőtt az alacsonyabban fekvő területe­ken ködre, felhősödésre számítha­tunk, ami megkeserítheti a légzési gondokkal küszködök életét. Hol­nap hasonló időjárási hatások vár­hatók. —^■■1 IHI IHIIllEWtSE'aSMgéfe. > —SBI Madelaine Albright volt amerikai külügyminiszter is „menekültként kezd­te" (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom