Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-20 / 292. szám, szombat
Változik a szociális rendszer Mi jár, és mi nem A szociális rendszer változásai sosem kellemesek. Igazán jó hír az volna, ha az állam a szociális juttatások emelkedését jelentené be. Az olyan országokban, mint Szlovákia (Magyar-, Cseh- vagy Lengyel- ország) azonban a gazdaság teljesítőképességét nézve a szociális juttatások emelése csak egy réteg számára jó hír. Hiszen ha ma akármelyik, Unióba tartó ország többet akar költeni a szociális. rendszerben, azt csak a gazdaságilag aktív rétegektől vonhatja el. Korántsem csak az újgazdagoktól, kismilliomosoktól, ahol nem is nagyon hiányozna, hanem mindenkitől, aki adót vagy járulékokat fizet. Szlovákia még abban is különleges, hogy a bérből, munkából élők jelentős részének életszínvonala sem megfelelő. A kis bérek, aránylag kis forgalmú egyszemélyes vállalkozások számára minden újabb elvonás, minden további teherviselés csak azt okozná, hogy még többen kerülnének a támogatandók közé. Bűvös kör? Bizony az. Emellett azt is látni kell, hogy a szociális hálóval nagyon csúnyán vissza lehet élni. Ki ne ismerne munkanélkülieket, akik feketén dolgoznak, ki ne találkozott volna már segélyből élő emberekkel, akiknek életszínvonala jelentősen meghaladja a munkavállaló utcabeliét, szomszédét? S ki ne ismerné a tehetetlenség ebből fakadó, nem kellemes érzését? Az állam úgy döntött, változtat a szociális rendszeren. Az elképzelés alapja az volt, hogy a rendszer valóban a rászorulókon segítsen, kevésbé lehessen vele visszaélni, igazságosabban történjék a rendelkezésre álló pénzek újraelosztása. Hogy ezeket az elveket a január elsejétől érvényes rendszer mennyire lesz képes átültetni a gyakorlatba, nagyon rövid időn belül kiderül. A legszebb elképzelés is kudarcot vallhat, ha a valódi rászoruló rossz helyzetbe kerül, netán éhezni fog. A legszebb elképzelés is rossz, ha alapja nem a társadalmi szolidaritás, amellyel a befizetők is egyetértenek. S a legszebb elképzelés is tragédiákat szülhet, ha kiderül, hogy az állam a szanatóriumban elhelyezett gyermekért kétszer, háromszor annyit hajlandó fizetni, mint ugyanazért a rászorulóért, ha a szülők törődnek vele. Minden elképzelés rossz, ha a papír mást mond, mint ami a valóság. Ne legyünk már kísérleti nyulak - mondhatja bárki. Sajnos, egy szociális rendszer, akármennyire modellezhető és kiszámítható is, csak a gyakorlatban mutatja meg igazi arcát. Ebben a gyakorlatban viszont meg kell tanulni mozogni, meg kell tanulni kiállni a jogainkért, ha azok a törvény szerint megilletnek. Ehhez akartunk segítséget nyújtani Olvasóinknak. Lapozzák át a mellékletet, nézzék meg, mi jár, s mi nem, használják, s a szerkesztőség szeretettel készíti majd a következő mellékleteket, ha szükség lesz rájuk. Lovász Attila (Hogy a hivatalokban is hivatkozhassanak az általunk leírtakra, a juttatások és a hivatalok nevét szlovák nyelven is közöljük.)
