Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-19 / 291. szám, péntek
10 Kitekintő - hirdetés ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 19. Akár még az Egyesült Államok külügyminisztere is lehet George W. Bush jelenlegi iraki megbízottjából Brazil prostituáltak feltűnése miatt tiltakoztak az asszonyok mindent megold A Fehér Ház tornatermében együtt gyúrt az elnökkel (Reuters-felvétel) A vörös lámpás Braganca MUHARAY KATALIN Bremer A Politikai temető nevű, viccesnek szánt internetes honlap szerint 2000-ben még élt L. Paul Bremer, az Egyesült Államok volt hollandiai nagykövete. Úgy látszik, a virtuális kriptából nem olyan nehéz élve előbújni, mint az igaziból, vagy csak a honlap gazdái felejtették el frissíteni a tartalmat, mindenesetre „politikai halott” régen örvendett olyan jó egészségnek, mint az iraki amerikai adminisztráció most 62 esztendős vezetője. HORVÁTH GÁBOR Sőt a dolgok mai állása szerint esélye van rá, hogy ő legyen az USA következő külügyminisztere. A konzervatívok elégedetten dörzsölik tenyerüket, a külügy karrierdiplomatái pedig rettegve várják a napot, amikor a hivatásos válságkezelő az iraki népé helyett az ő sorsukat veszi a kezébe. Bush egyszer úgy jellemezte Bremen, mint aki mindent megold'. Memoárjaiban Kissinger megírt egy esetet, amikor 1974-ben, Moszkvába utaztukban a repülőgépen az utaskísérők a leszállásra készülve véletlenül elpakolták a felesége cipőjét. Egy pillanatig teljes volt a pánik, de Bremer, aki akkoriban a külügyminiszter titkárságvezetője volt, azonnal kilépett a sajátjából. Azt nem tudni, mit gondoltak a szovjet külügy protokollosai, amikor meglátták a különben választékosán öltözött Mrs. Kissingert fekete férficipőben és az Egyesült Államok külügyminiszterének titkárát zokniban, de tény, hogy Bremerről Washingtonban az terjedt el: mindenkori főnöke bármiben számíthat rá. Huszonhárom esztendei külügyi szolgálata alatt hat miniszternek dolgozott. Afganisztánban, Malawiban és Norvégiában volt diplomata, Reagan 1983-ban Hollandiába nevezte ki misszióvezetőnek, majd a terrorelhárításra szakosodott nagykövet lett. Ebben a minőségében a ma jobboldali kommentátorként szép pénzt kereső Oliver North kollégája volt - de a kor nagy botrányában, áz Irán-kontra ügyben csak érintőlegesen szerepelt a neve. (North szervezte az illegális iráni fegyverszállításokat, amelyek ellenértékét a baloldali nicaraguai kormány ellen harcoló kontrák titkos támogatására költötték. Mellesleg utóbbiaknak elnézték, hogy kokaint csempésszenek az Egyesült Államokba.) Bremer 1989-től tizenegy évig Henry Kissinger tanácsadó cégének volt az igazgatója, majd válságkezelési és terrorkockázati szakértő lett. 1996-ban cikket közölt a Wall Street Journal híresen konzervatív véleményoldalán, ebben bírálta Clinton „maszatolását”, és azt követelte, hogy a kormányzat intézzen ultimátumot Líbia, Szíria, Irán és Szudán vezetőihez: zátják be a terroristák kiképzőtáborait vagy számoljanak Amerika teljes erejével. (A felsorolásból érdekes módon kimaradt Irak.) A közben a kongresszus terrorizmussal foglalkozó bizottságának elnökévé is kinevezett nagykövet két nappal a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után arról értekezett, hogy az Egyesült Államoknak ezúttal nem kell „értelmetlen nemzetközi konszenzust” keresnie: „Holnapra kiderül, kik a barátaink”. Bremer ekkor a Marsh Crisis Consulting Company elnöke volt, amelynek anyavállalata, a Marsh and McLennan 295 munkatársát veszítette el a Világkereskedelmi Központ romjai alatt. Közülük sokan Bremer személyes ismerősei, barátai voltak. A jobboldali Heritage alapítvány az év októberében a belbiztonsági kérdésekkel foglalkozó munkacsoport társelnökének tette meg. Három hónap alatt összehoztak egy jelentést, amelynek alapvető következtetései beépültek az újonnan létrehozott belbiztonsági tárca intézkedései közé. Tavaly júniusban Bush a belbiztonsági tanácsadó testület tagjává nevezte ki Bremert, majd az első iraki „alkirály”, Jay Garner nyugalmazott tábornok nyilvánvaló kudarca láttán, május 6-án őt állította az iraki amerikai adminisztráció, a Koalíciós Ideiglenes Hatóság élére. Bremer mindig otthonosan mozgott Washingtonban, illetve a konzervatív külpolitikai agytrösztök világában. Most azonban egészen váratlan gyorsasággal melegedett össze az Egyesült Államok elnökével: pillanatokon belül egyenrangú félként viselkedhetett Rumsfeld védelmi és Powell külügyminiszterrel, illetve Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval. - Ha Jerry örül, én is örülök, ha Jerry ideges, én is idegeskedem, ha Jerry optimista, én is az vagyok - mondta Bush az Irakból hazatért hivatalnokok köszöntésekor. A Jerry: Bremer beceneve, és Bush nyugodtan szólíthatta így, miután á Fehér Ház tornatermében együtt gyúrtak, majd Bremerék vacsorameghívást kaptak az elnöki pártól, végül pedig ők ketten feltűnően hosszú négyszemközti eszmecserét folytattak az Ovális Irodában. Bush és Bremer egyébként egyformán a Yale jogi karán végzett, majd a Harvard Business Schoolra járt. (Bremer még a párizsi egyetemre is.) A Washington Post jellemzése szerint mindketten rigorózus testedzők, felnőttként lettek mélyen vallásosak (Bremer katolikus), harcos patrióták, kitartóak, fiatalosak és makacsok, noha hajlandóak időben váltani, ha a realitások erre kényszerítik őket. Egy „vezető amerikai külpolitikai tisztviselő” - ez leggyakrabban Powellt vagy helyettesét, Richard Armitage- t jelöli - szerint mindketten hisznek benne, hogy a Mindenható akaratát teljesítik. A nagykövet további jó tulajdonsága, hogy rendszerint készségesen áll a sajtó rendelkezésére, de soha, egyetlen szóval sem mond többet annál, mint amennyit az elnök politikai érdeke megkíván. Alapítója egy belvárosi - tehát szegény és többnyire fekete - fiataloknak középiskolai ösztöndíjat adományozó washingtoni alapítványnak. Kissinger azt mondta róla, hogy amikor Jerryvel beszélsz, nem kell aggódnod amiatt, mit mond a hátad mögött: pontosan azt mondja, amit gondol. A Fehér Ház lakójával létrejött, új keletű barátságával egyáltalán nem él vissza. Mint Kissinger a maga diplomatikus módján megfogalmazta: - Jerry nem beszél nekem ilyesmiről, de másoktól azt hallottam, hogy jóban van az elnökkel. Bremer ázsiójára jellemző, hogy Irakkal kapcsolatos saját döntéseit senki sem ellenőrzi - így kizárólag az ő nevéhez fűződik a megszállás utáni legnagyobb amerikai baklövés, az iraki hadsereg feloszlatása. A sikerek azonban szintén látványosak voltak: Bremer vaskézzel lépett fel a bagdadi közüzemi szolgáltatások újraindítása, az egészségügyi intézmények és iskolák megnyitása érdekében. Egyensúlyban tartotta az ideiglenes iraki kormányzótanács széthúzó frakcióit, felállította az iraki rendőrséget, és üzleti tervet dolgozott ki az ország gazdaságának beindítására. Bremer a Republikánus Párt klasszikus konzervatív szárnyához tartozik: nem tűz maga elé távoli ideákat, mint a manapság divatban lévő neokonzervatívok, mindig a soron következő feladatra koncentrál. A jobboldalon az egy Newt Gingrichen kívül mindenki tisztában van vele, hogy a „liberális” kü- • lügyérek ellen keresztes háborút viselő egykori kongresszusi frakcióvezetőből sosem lesz külügyminiszter. Bremer kinevezése ezért republikánus körökben széles körű támogatásra számíthat. Nem úgy a minisztériumban, ahol valaki, aki évekig dolgozott vele, így jellemezte: - Farkasétvágyú opportunista, kielégíthetetlen ambíciókkal. Amit Irakról tud, az egy gyűszűt sem töltene meg. Amit a világ bármely részéről tud, az sem töltene meg egy gyűszűt. De amit a washingtoni intrikákról tud, azzal három vagy négy vödröt is meg lehetne tölteni. Colin Powell jövő évi visszavonulása hétfői prosztataműtétje előtt is nyüt titoknak számított. Ha Bush jövőre ismét megnyeri a választásokat, új külügyminisztert kell keresnie. A korábbi nagy esélyes, Condoleezza Rice állítólag elfáradt és nyugalomra vágyik, de még mindig ott van Rumsfeld még politikai ellenfelei által is briliáns elmének tartott helyettese, Paul Wolfowitz. A News- weekben viszont nemrégiben azt írták, hogy a második elnöki ciklus személyi döntéseire vonatkozó kérdések harsány nevetést váltanak ki a Fehér Ház irodáiban, ahol mindenki azt feleli: - Hol van az még?! Örülünk, ha egy hétre előre látunk. Washington, 2003. december 16. A portugáliai Braganca kisváros asszonyainak egy csoportja a városi önkormányzathoz és a helyi rendőrséghez fordult, hogy megpróbálják visszaszerezni a brazil örömlányok megjelenése óta megveszekedett féijüket. Ha a családi békét nem is sikerült ezzel helyreállítani, azt elérték, hogy lakhelyük, mint „vörös lámpás város”, nemzetközi hírnévre tett szert. „A téboly hullámai öntötték el a várost” - fogalmaztak nyílt levelükben a magukat „bragancai családanyáknak” nevező feleségek a városukat ellepő brazil prostituáltak inváziója ellen tiltakozva. A hatóságokhoz intézett felhívásukban a „családokat felbomlasztó prostitúció pusztító vészének” megfékezését kérték. Az észak-portugáliai Braganca éjszakai élete valójában nem sokban különbözik az ország egyéb területein zajlótól. De míg a nagyobb városokban vagy tengerparti üdülőhelyeken - a túlnyomórészt brazil és kelet-európai - éjszakai pillangók nem okoznak különösebb feltűnést, egy zárt közösségű kisvárosban már inkább szem előtt vannak. Az igen vallásos Bragancá- ban pedig külön is számon tartják az eltérő kiejtésükről és főleg szabadosabb viselkedésükről, öltözékükről könnyen felismerhető brazil örömlányokat. Hogy miért épp a spanyol határhoz igen közeli Braganca városát részesítik előnyben - a nyílt levél íróinak szavaival - „méltánytalan tevékenységük” színhelyeként a többnyire konzumnőként alkalmazott lányok, annak kézenfekvő magyarázata van. Ók, mint brazil állampolgárok, három hónapig tartózkodhatnak turistaként Portugáliában. A hosszabb tartózkodás legegyszerűbb módja, ha háromhavonta átruccannak a határ túloldalára, majd újból belépnek az országba. De volt, aki más magyarázattal is szolgált. A szabad piac és a konkurencia szabályai érvényesek erre a területre is - írta a Público című napilap. A tüzes brazil lányok ott telepednek le, ahol konkurencia híján „könnyen értékesíthetik szolgáltatásaikat”. Vagyis a fő probléma - legalábbis a lap szerint - a bragancai feleségek „hiányos innovatív képessége”. A családanyák felhívásukkal így csak azt érték el, hogy az egész ország rajtuk köszörülje a nyelvét. Sőt, már a külföld is. A kisváros éjszakai élete a legnagyobb publicitást a világszerte több mint 30 millió példányban megjelenő amerikai Time magazintól kapta, amely címlapsztorivá léptette elő a brazil lányok ellen küzdő feleségek históriáját. Az Európa új vörös lámpás negyede címmel közölt riport láttán nemcsak Braganca városa tiltakozott a kéretlen reklám miatt, hanem a portugál kormány is nemtetszését fejezte ki. Attól tartanak ugyanis, hogy e hírnévnek köszönhetően Braganca felkerült a nemzetközi szexturizmus útvonalára, akkor, amikor a jövő nyáron rendezendő labdarúgó Európa-bajnok- ságra több százezer látogatót várnak az országba. A kormány mindenesetre egy időre felfüggesztette a Time-ban az Euro 2004 reklám- kampányát, amelynek egyébként így szól a szövege: „Portugáliában a meccsen mindig a hosszabbítás a legjobb”. Lisszabon, 2003. december A bragancai erődítmény (Képarchívum A S TAVOfNVESTA DS spol. s r.o. ésaTMS TÁV spot, s r. o. StclVO _ már építi az Ön öröklakását Dunaszerdahetyen, a keleti lakótelepen. s-r-°- AIVGStd DS Vegye igénybe az Dunajská Streda Állami Lakásfejlesztési Alap által nyújtott kölcsönt és ezt kiegészítve saját megspórolt pénzével, 1,2, vagy 3 szobás ÖRÖKLAKÁSHOZ JUT! Az épdlet paraméterei: »többszintes lakóház (1, 2, 3 szobás lakásokkal)4 1 szobás lakás 34,68 m2 + balkon, 2 szobás lakás átlag 39,40 nf -maximum 49,53 m2+ balkon, 3 szobás lakás átlag 69,98 m2- maximum 80,00 m2+ balkon 0 talazott, hagyományos téglaépület4 különálló központi fűtéssel0 beépített tetőtérrel5 54 mélygarázzsal4 105 parkolóval »minden lakáshoz külön tárolóhelyiség c minden lakásban külön fogyasztásmérők (víz, gáz, villanyáram) _________ Bő vebb információk: STAVOINVESTA DS., spol. s r.o., Trhovisko 237, Dunajská Streda.Tel.: 031-552 45 87
