Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-18 / 290. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 18. Nagyszünet Ahhoz, hogy valami igazán értékeset alkothassunk, nem önzőségre, hanem segítő kézre van szükség A szebb jövőért, a tiszteletért Nagy kérdés, mi legyen a híres falfirkászokkal (Képarchívum) Minden embernek van saját elképzelése és álma. Az én álmom, hogy egy olyan országban éljek, ami nemcsak szépséges domborzati magaslataival híreskedhet, hanem jó gazdasági és szociális háttérrel is dicsekedhet. CSUKÁS IZABELLA Mindez valóra válásához nem elég egy ember akarata. Ahhoz, hogy valami igazán értékeset alkothassunk sok segítő kézre van szükség, nem önzőségre és kapzsiságra. Személy szerint az uniós csatlakozástól segítséget várok, és próbálok optimista maradni ebben a farkastörvények uralta, megmérgezett világban. Csak reménykedni tudok és bizakodni, hogy a sok kreatív ember „gondolatainak” megvalósítása célba ér. Nekem is van elképzelésem egy szebb jövőről, amit véghez vinni „talán” nehéz lenne, de léteznek még olyan emberek, akik azt tudják mondani,, igen”. Hogy mit is szeretnék? Mi az elképzelésem? A valóság kiábrándító - magas a munkanélküliség, a szegény emberek még szegényebbek lesznek. Az árak szaladnak az ég felé, de a fizetések csak maradnak. (Sőt, nem meglepő, ha csökkennek.) A mezőgazdaság? Hát igen! Kritikus válságot él meg. Támogatni kéne a mezőgazdasági szövetkezeteket, és nem sorsukra hagyni. Bebiztosítani a megfelelő körülményeket: munkagépeket, eszközöket, alapvető higiéniai feltételeket. A felvidéki alföldek jó minőségűek, termékenyek. A megtermelt zöldségeket, gyümölcsöket mesz- szire kell elszállítani, hogy aztán konzerválják őket. Ezért kellene a közelben is konzervgyárakat létesíteni. Ezzel az eljárással is csök- kenthetnénk a munkanélküliek számát. A szövetkezetekben dolgozó embereket a jó munkáért jutalomban részesíteném, ugyanúgy, mint más munkahelyek szorgalmas dolgozóit. Köztudott tény, hogy sokszor nagy anyagi károkat okoznak az árvizek akár a mezőgazdaságban, akár az emberek és a természet vagyonában. Előnyös lenne, ha nagyobb figyelmet szentelnének a gátak megfigyelésének, a töltések rendszeres ellenőrzésének. Időben kell az óvintézkedéseket megtenni. Sokszor nem csak az ellenőrökkel van baj, hanem azokkal a személyekkel, akik nem törődnek a hibák kijavításával, illetve jelentőségével. Akik felfogják ezt, bizony tartanak a bősi gát romlásától is. Sajnos ma már minden nagyon pénzfüggő. A gátak után nézzük meg a családok és a fiatalok helyzetét. A fiatal pároknak nagyon nehéz külön életet kezdeni. A fő probléma neve: a lakás. Jó lenne családias hangulatú bérlakásokat építtetni, amik megfizethetők a kevésbé vagyonos emberek számára is. A családokat jobban kéne támogatni. A fiatalok szeretnének elhelyezkedni, de mivel még nincs gyakorlói időszakjuk, nem tudnak mit felmutatni. Én egyszerűen nevetségesnek tartom azt, hogy az ember hatvanéves korában vonulhat nyugállományba. A mai helyzetben a kétkezi munkás már így is túl van terhelve. Merész kérdés: egyáltalán megéri ezt a kort? Sorolhatnám még a problémákat, de inkább a másik oldalát választom a dolgoknak. Engedjük szabadon fantáziánkat, lehet, hogy valaki segít megvalósítani álmainkat. Építtetnék egy üdülőközpontot is a Duna mellett, valahol itt a Komáromi járásban. Ez a hely közel lenne egy faluhoz, de a Duna árterén kívül feküdne. Kis faházakból állna, amik stégeken ágaskodnának. A házikókba lépcső vezetne fel. A lépcső alját és a stégek közti talajt sziklatörmelékek borítanák, s helyenként cserepes növények díszítenék a kőrengeteget. Minden házikóban lenne zuhanyzó és illemhely. Lenne egy főépület, ahol egy csárda üzemelne. Az épülettől nem messze egy szabadtéri színpad és egy jól megtervezett kellemes hangulatú tábori tűzhely helyezkedne el. Az üdülő területére utacska vezetne, amelyet kis fagerezdekből összeállított kerítés szegélyezne. Mindehhez tartozna egy csónakház. A napi programok között szerepelne a csónakázás a Kis Dunán, gyalogtúra, a környék felfedezése, kerékpártúra stb. A programból mindenki saját ízlésének megfelelően választhat. Az üdülőket lovas és íjászbemutatókkal varázsolnánk vissza a nomád élet hagyományaiba. Este pedig élőzene mulattatná a szórakozni vágyókat. Nagy kérdés, mi legyen a híres falfirkászokkal. Az emberek többsége felháborodik a házak, épületek falára festett képek láttán. A fiatal körében közkedvelt kifejezési mód, csak néha nem a megfelelő helyen. Ha megtehetném, az üdülőtől nem messze sorfalakat építtetnék, s itt a fiatal tehetségek, próbálkozók kiélhetnék művészi vágyaikat. Szabadon „raj- zolgathatnának”. A firkákról fotókat készítenék, s az épület bejárata előtt egy nagy plakáton összegezném őket, így megörökítve a műveket. Versenyeket rendeznék, s a legjobb falfirkászok mindig továbbjutnának egy következő fordulóba. A díj a nyertesnek egy saját óriásplakát elkészítése lenne, amit országszerte kiragasztanának az utak melletti palánkokra a szerző nevével, a mű címével, s egy üzenettel az embereknek. Az extrém sportokat kedvelő fiataloknak is létesítenék olyan építményeket, terepeket, ahol gyakorolhatnak. A Duna vidéke gyönyörű látvány. Természetes szépségével lenyűgöz, és misztikusan hat az emberi érzékszervekre. Bárcsak valóra válhatna ez az álom, s megoldódnának a felsorolt problémák. Lehet, hogy túl sokat várok a csatlakozástól. Én már akkor is boldog leszek, ha az emberek tisztelni fogják egymást. Szülei elég korán elváltak, így fiatal évei apja új családja, anyja és nagyanyja közötti rohangálással telt Ricky Martin, a csípőcsavargatós srác ÖSSZEÁLLÍTÁS A popzene felületesebb ismerői három nevet könnyen összekevernek: Enrique Iglesiasét, Eros Ramazottiét és Ricky Martinét. Ezt nem egészen véletlenül teszik, ugyanis mindhárom sztár a latin szerető szerepében hódít, és aki nem annyira rajong, annak kevésbé tűnik fel, miben is különbözik egymástól a három előadó. Nekik segítségül: most a csípőcsavargatós srácról lesz szó! Gondoltátok volna, hogy igazából Ricky Martint is Enriquének hívják? Enrique Martin Moralesnek. Még szerencse, hogy ő a becenevén (Enrique-Ricky) híresült el, különben két Enriquénk lenne a könnyűzenében, akik latin zenét játszanak, és ember lenne a talpán, aki meg tudná különböztetni őket. Szóval Ricky - családon belül csak Kiki - Puerto Ricóban született, és azok közé a szerencsétlenek közé tartozik, akik egy évben csak egyszer kapnak ajándékot, mert a születésnapjuk és a karácsony szentestéje egy és ugyanazon napra esik. Mindenestre ez a szülőknek óriási spórolási lehetőség. Ez Ricky szülei esetében jól is jött, mert nem kacsalábon forgó palotában nevelték három gyermeküket, hanem egy San Huan-i egyszerű házacskában. Egyszóval Rickynek volt honnan karriert csinálnia. Szülei elég korán elváltak, így fiatal évei apja új családja, anyja és nagyanyja közötti rohangálással telt - hát, ebben nem irigyeljük. Sokkal inkább irigyeljük azért, mert - bár minden kisgyerek szép - neki annyira helyes pofija volt már hatévesen is, hogy az iskolába járás mellett reklámfilmekben szerepelhetett. Mondanunk sem kell, néhány év múlva már nemcsak, hogy az év eleji füzetcsomagot tudta kifizetni magának, de egy kis hajócskát is vett 11. születésnapjára... Szülei teljes mértékben támogatták szárnypróbálgatásait a showbiznisz világában: zenélni és színészkedni is tanulhatott a suli mellett. Tizenkét évesen pedig tagja lett egy Latin-Amerika-szer- te óriási sikerű fiúbandának, a Menudónak, jött néhány év koncertezés, állandó turnézgatás, meg közeledett az érettségi is, így aztán ‘89-ben kiszállt az együttesből az érettségi kedvéért, és ha már így alakult, úgy döntött, szólókarrierbe kezd. Ehhez pedig - édesanyja legnagyobb fájdalmára - el kellett költöznie otthonról. Összecsomagolt, s meg sem állt egészen New Yorkig. Már első albuma aranylemez lett. Ezek után Los Angelesben próbált szerencsét, ahol másik nagy szerelmével, a színészkedéssel is foglalkozott: szerepet vállalt egy szappanoperában, amiben orvost kellett játszania. Ennek külön örült, mert az orvos szakmával is kacérkodott érettségi után, ha csak néhány gondolat erejéig is. Közben folyamatosan énekelt, tántolt, koncertezett, mígnem feljutott a slágerlista tetejére, s jó sokáig ott is maradt: 2000-ben az MTV Europe Music Awards-on ő lett az év legjobb férfi előadója (aki most Justin Timberlake). Az óriási sikerhez és a világhírhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy a ‘98-as VB-n ő énekelte a rendezvény hivatalos dalát, a La copa de la vidát,, meglehetősen temperamentumos latinsággal, már amennyiben a csípőtekerge- tés temperamentumos latinság- nak számít. Azóta is gyakran találkozunk vele a tévé képernyőjén, amint egy zuhany alatt állva nőket megszégyenítő szenvedélyességgel dalolá- szik, vagy szerelmi bánatában egy ágyon tekereg. Mindeközben jó- gázik, olvas (Victor Hugo az egyik kedvence!) és várja a nagy őt, aki még véletlenül sem keveri össze Enrique Iglesiasszal. (n, he) Szülei teljes mértékben támogatták szárnypróbálgatásait, a suli mellett zenélni és színészkedni is tanulhatott (Képarchívum) SZAMÁRFÜL Az üveggyöngyjáték KÖNYVAJÁNLÓ Hesse legjobb regénye Az üveggyöngyjáték, mégis sokkal többen ismerik A pusztai farkast, vagy éppen a Sziddhártát. Utóbbi áll talán közelebb ehhez a regényhez, melyért 1946-ban Nobel-díjat kapott a szerző. Sziddhárta története ugyanis egy Buddha-történet, és éppen arról szól, hogy hogyan válhat valaki mesterré, és hogyan válhat valaki képessé arra, hogy másokat tanítson. És persze ott az állandó kérdés: vajon lehetséges-e egyáltalán tanítani, vagy a tanulás mindig több, komplexebb, mint amit a tanár eltervezett. Az üveggyöngyjáték történetének színhelye Kasztália, egy kitalált ország, ahol a sosem hallott, sosem látott játékot generációk sokasága fejlesztette tökéletessé. Ez egyszerre zene, egyszerre képzőművészet, szellemi és testi tevékenység, alkotás és ugyanakkor szinte irodalom. Hiszen kifejezőbb, mint akár egy vers, akár egy regény - mégis megfoghatatlan. Hesse mindezzel olyan hatást ér el, mintha csak a Jedi rendet írná le, éppenséggel az sem leheteden, hogy regénye a későbbi Jedi-történetek alapjául szolgált. Szóval Kasztáliában székel az a rend (egyszerre titkos és egyszerre nyilvános - hiszen a lényeget úgysem lehet ellesni), mely legfőbb céljának az üveggyöngyjáték művelését és fejlesztését tartja. Természetesen ez a történet sem folytatódhat másként, mint hogy megszületik az az ember, aki minden korábbi játékosnál többet tud. Josef Knecht a regény hőse tehát, a Magister Ludi, a mester, aki olyan tökéletességgel játszik, hogy akaradanul is megreformálja a játékot. Persze nem ez jelenti aztán a problémát, hanem az, hogy ráébred: játéka hiába tökéletes, hogyha a tisztsége megóvja őt attól, hogy átadhassa tudását másoknak. Az ő feladata nem is a tanítás lenne, hanem a puszta játék - a kérdés az, hogy van-e értelme annak a játéknak, ami vele együtt fog majd elpusztulni. Hiszen ez az a rémkép, amit a Magister Ludi előre lát. A bonyolult, hierarchikus rendszerben elveszik kezdeményező ereje, és ekkor úgy dönt, hogy tanítani fog. Ezt viszont nem könyvek írásával, vagy akár egyetemi előadásokkal fogja megtenni, hanem elmegy egy elemi iskolába, és a gyökereknél kezdi. Ebben a gesztusban sok értelmező Hesse azon szándékát látja, hogy a valóságtól elszakadó európai értelmiséget intse meg. Csakhogy ez nemcsak fellengzős célkitűzés lenne Hesse részéről, hanem egyben a legnagyobb létező közhely is. Sokkal jobb értelmezéshez juthatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy Knecht magatartása egyben az alázat példája is. Kicsiket tanítva ugyanis a Mesternek többé nem arra tudásra van szüksége, amelyet megszerzett, hanem arra a sokkal elemibb képességre, ami vagy megvan az emberben, vagy nincs, de tanulni nem lehet. Az embert annál könnyebb oktatni, minél idősebb. A gyerekeket azonban nem lehet oktatni. Vagy idomítani lehet őket, ahogy a rossz nevelők teszik, vagy segíteni lehet nekik, hogy felfedezzék a világot és saját képességeiket. Ez utóbbi viszont nagy alázatot, nyitottságot, és hatalmas erőt követel. Uralkodni ugyanis mindig könnyebb, mint így tanít un1 Is Knecht úgy dönt, hogy van ereje ahhoz, hogy ilyen tanító legye 11' \ könyv szerkezete szinte olyan összetett, mint a Szentírás, vagyis a Biblia, melyet nyilván példaképnek tekint. Hesse könyve úgy kezdődik, mint egy ismeretteijesztő kézikönyv - csakhogy a játék, melyet az első hatvan oldalon bemutat, valójában nem létezik. Bár nem lehetetlen, hogy létezhetne. Mindenesetre a könyv egy része kalandregény (legenda), más része esszé, megint másik része szentírás-parafrá- zis. Sőt, a regényben megtaláljuk Josef Knecht hátrahagyott írásait is, melyek egyrészt a Játékkal foglalkoznak, másrészt viszont teli vannak a keresztény középkorra tett utalásokkal. Nehéz olvasmányok, éppenséggel versnek talán nem is annyira jók - a regény részeként azonban nem a lírát keressük bennük, hanem az értelmezési lehetőségeket. Ugyanakkor a regény elkötelezett a keleti szemlélődő életformának is, ahogy arra az alcím is utal: A Napkelet utazóinak. Ez egy olyan regény, melynek az első ötven oldalát nehéz talán elolvasni, de utána sajnálni fogja az olvasó, hogy nem hosszabb legalább száz oldallal, (he) (Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték Tericum kiadó, 1998) Tegnap szerkesztőségünkben jártak a párkányi gimisek Ők jól írnak. És ti? HORVÁTH ERIKA Tegnap szerkesztőségükbe látogatott a párkányi magyar gimisek népes serege. Találkozásunk célja az volt, hogy eszmét cseréljünk, megbeszéljük, hogyan készül az újság. Párkányban egy jól működő iskolaújságot adnak ki a suli diákjai, amelynek Krétapor a neve. Az ügyes szervezésnek köszönhetően támogatást kaptak a várostól, így nem a gimnázium finanszírozza az iskolaújság előállítását. Ezt a példaértékű együttműködést más városokban is talán be kellene vezetni, mert lehetséges, akkor a diákok is nagyobb kedvvel írnának a regionális lapokba, megosztanák gondolataikat, véleményüket a lakossággal. Nem elhanyagolandó ez a kezdeményezés, hiszen köztudott tény, hogy a diákokból lesz a jövő polgára, képviselője, polgármestere. A párkányi gimnázium részt vesz abban az IfjúságIskola-Gazdaság elnevezésű projektumban, melyet kiadónk a németországi IZOP-Intézettel együttműködve szervez. Ebben a programban a középiskolások dolgozatokat írnak régiójukról, s ezeket az írásokat fokozatosan közöljük lapunk hasábjain. A párkányiak a wolfsburgi partneriskolával közösen a térség kisvállalkozóinak helyzetét mérik fel, s dolgozatukban azt boncolgatják, megéri-e Párkány környékén vállalkozni, milyen gondjaik vannak az egyes kisvállalkozóknak. Voltak olyan diákok a csapatban, akik rendszeresen publikálnak az Új Szó Nagyszünet rovatában vagy a helyi diákújságban, s ezen felbuzdulva a gimi után újságíró szakon szeretnének továbbtanulni. ígéretet kaptam tőlük, hogy január elején összeállítást közlünk munkáikból, s akkor ti is megtudhatjátok, min dolgoznak már fél éve ilyen szorgalmasan. A párkányi gimnázium részt vesz az Ifjúság-lskola-Gazdaság elnevezésű programban (Horváth Árpád felvétele)
