Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-17 / 289. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 17. Nagyszünet Szlovákiának és ezzel a Csallóköznek remek esélyei vannak a föllendülésre, melyeket nem szabad elszalasztani Régiók a változás kapujában SZAMÁRFÜL Pálffy István: 222 szó az illemről KÖNYVAJÁNLÓ Körülbelül középiskolában kezd kínossá válni, ha unos-untalan letegeznek, és te sem találod a megfelelő köszönést. Meg ha vala­mi fontosat szeretnél mondani, de nem tudod, hogy mikor és ho­gyan tedd. Ezért fogod értékelni Pálffy István 222 szó az illemről című könyvét. Címszavak mögött bújnak meg a tanácsok és sza­bályok, művészi fotóillusztrációkkal. A címszavak láttán azt gon­dolná az ember, hogy ez egy lexikon, pedig dehogy! Inkább tár­cák, kisprózák ezek különféle élethelyzetekről, amikor úgy érez­hetjük, hogy kissé elbizonytalanodtunk. Tele szellemességgel, né­ha élcelődéssel. A könyv más értelemben is szakít az illemtankönyvek ezeréves hagyományaival, ugyanis inkább hasonlít egy fotókatalógusra, mint tankönyvre." Nem is szabályozni akar bennünket, hanem ne­velni. Nem szabályok vannak benne, hanem megpróbálja elmon­dani, hogy az illem, más szóval a viselkedés egyszerre nagyszerű és kellemes dolog. Ez sikerült is Pálffy Istvánnak. A kötet kiállása az elegancia érzését ébreszti az olvasóban. Semmi erőszak, csak a viselkedés megformált, ha kell, akkor tapintatos, ha kell, akkor karakán megjelenése. Mert az illem a viselkedés művészete. A könyv nem negatív példákat hoz, hanem bemutatja az illőt. Nem szidalmaz senkit, csak felvillantja, hogy van jobb élet Néhány szabály: ebéd közben nem telefonálunk, az utcán, csak úgy lezseren nem nyilvánítunk részvétet, de még telefonon sem, nem viselkedünk úgy, mintha a divat uralkodna rajtunk, és nem mi a divaton. Ez a könyv nem az etikettről szól, szó sincsen benne arról, hogy hogyan szólítsuk meg az angol királynőt, vagy hogy csókoljunk-e kezet a köztársasági elnök feleségének. Ez a könyv az illemről szól. Az illem olyan szabályok összessége, melyek megsértését semmilyen büntetés nem fogja követni, esetleg az, hogy életünk végéig rajtunk lesz a bélyeg: otromba fajankó. Per­sze a könyv olvasójának gyakran támad az az érzése, hogy ezt e nélkül is tudta, hogy eddig is éppen így csinálta! Csakhogy nem felesleges tudnunk, hogy tényleg vannak ilyen szabályok, és nem „a mi készülékünkben van a hiba”, ha mások viselkedését kelle­metlennek érezzük. Egyébként érdekes megnézni azt is, hogy az általában öltönyben és nyakkendőben látható Pálffy hogyan fest piros pulóverben és napszemüvegben, miközben két dinnyét cipel a hóna alatt, a szá­jában meg slusszkulcs lóg. Van persze, aki azt hiszi, hogy az illem csak felesleges körítés ah­hoz, amit úgyis megtennénk. Ezzel szemben az igazság az, hogy az illem évszázadokon át csiszolt szabályai azért vannak, hogy a világ jól működjön, senki se találja magát kínos helyzetben önhi­báján kívül. Hiszen tarthatod magadat a világ legillemtudóbb emberének, ha nem ismersz bizonyos szabályokat. A szabályok pedig kétfélék: vannak ritkán előkerülő, és különösen fontosak, és vannak hétköznapi szabályok, melyeket naponta, sértünk meg vagy tartunk be. A végeredmény ugyanaz: a betartott és megsértett szabályok ösz- szessége vagy te, és senkit sem érdekel, hogy butaságból, vagy ér­zéketlenségből vagy illetlen, ha az vagy. A 222 szó nem túl sok, éppenséggel nem is kevés - éppen elegen­dőnek tűnik ahhoz, hogy ne maradjunk fajankók, de azért ne vál­junk sznobokká. Bevezetőnek tökéletes egy olyan sorozathoz, mely az illem különféle területeit szándékozik majd bemutatni, és melynek következő kötetét 2004 tavaszán adja majd ki a Pro Európa kiadó, a kötet gondozója. Mindenkinek ajánljuk, mert megéri az árát. (he) (Pálffy István : 222 szó az illemről, PRO EURÓPA KIADÓ, 2003) A naprakész tudomány letéteményesei Korunk hőse: a mérnök Egy ország fejlettségi szint­je egyenlő régióinak fejlett­ségével. Tehát a csatlakozó országokat mint egészet kell vizsgálni, de hogy ezt az egészet megvizsgálhas­suk, részekre-régiókra kell bontanunk, és elemeznünk azokat a minél kedvezőbb és teljesebb végeredmény érdekében. TÖLTÉSY DÁVID Kicsiny országunk, Szlovákia, e még fiatal ország is most itt áll a változás kapujában, s nemsokára- május 1.-én - át is lép rajta. Megteszi az első lépéseket az Eu­rópához való csatlakozás felé. Szlovákia egyik fő éléskamrája a Csallóköz. A térség, melynek la­kossága főként a mezőgazdaság­ban dolgozik és mezőgazdaság­ból él, lévén a nehézipar jelentős része megszűnt, illetve elvándo­rolt. Sajnos a mezőgazdaság még szervezetlen és túlságosan tagolt az EU-s átlaghoz képest, s az EU jelenlegi tagországai tisztában vannak azzal, hogy a csatlakozó országoknak rengeteg pénzügyi támogatásra lesz szükségük a fel­zárkózáshoz, hisz tudják, a felzár­kózás saját érdekük is egyben. Ennek érdekében az EU térségfej­lesztési és felzárkóztatási alapo­kat hozott létre. Régiónk nagy esélye a felzárkó­zásra az EU strukturális alapjai­ban van. A négy alapból szá­munkra csak három értékes és kedvező:- Fejlesztési Alap (European Development Fund): A régiók kö­zötti egyenlőtlenségeket hivatott csökkenteni.- Európái Szociális Alap: Uniós foglalkoztatási és szociálpolitikai célok érdekében használható fel.- Európai Mezőgazdasági Orien­tációs és Gazdasági Alap: Az EU mezőgazdasági termelésének korszerűsítése érdekében jött lét­re. Ha már az alapokról beszélünk, ne felejtsük el a Kohéziós Alapot sem. Ennek célja az összetartás erősítése, a tagállamok fejlődésé­nek harmonizálása, s elsősorban a környezetvédelem és a közleke­dési infrastruktúra fejlesztésére hozták létre. Ezen pályázatok elnyeréséhez re­mek szakemberek és ügyes szer­vezők szükségesek, s elsősorban a most végzős közép-, főiskolás és egyetemisták közül kerülnek ki. Ehhez remek iskolarendszer és tanulási lehetőségek szüksége­sek. Első nagy áttörés a tanulási lehetőségek terén a komáromi Sellye János Egyetem megnyitása a tanulni vágyó érettségizett diá­kok, és a többi érdeklődő előtt, s mely a lakóhelyükhöz közel, a szülőföldjükön ad lehetőséget a továbbtanulásra. Itt kiemelném a Irány a magyar középiskola! 2004/2005 címmel a napokban jelent meg a Selye János Kollégi­nyelvoktatást és a nyelvtanulást. -Az idegen nyelvek fontosak, fő­képp az Európai Unióban. Meg kell mutatnunk Európának, hogy a mi tudásunk és munkaképessé­günk is van olyan jó, ha nem jobb, mint a tőlünk iparilag fejlettebb országokban élőké. KORLÁTOZÁSOK Természetesen a csatlakozást kö­vető első pár évben számos korlá­tozás lép fel irányunkba és a többi csatlakozó ország felé. Megnehe­zítve mind a munkavállalást, mind a letelepedést. (Az oktatás terén az EU bármely tagállamá­ból érkezett diákot is a választott országban érvényes jogok és tör­vények illetik meg. Tehát, ha az adott országban tandíjat kell fi­zetnie'a diákoknak, akkor a mása tagállamokból érkező diákoknak is kell. Ellenben, ha az országban nem kell tandíjat fizetni, akkor a külföldi diáknak sem kell.) Kez­detben rengeteg fiatal fog az EU- ban továbbtanulni és munkát vál­lalni. Ehhez a csatlakozás előtt munkavállalási és továbbtanulási engedélyt is be kell szerezniük. Ez a procedúra a belépés után jó­val egyszerűbb lesz, hiszen az unió egyik elve - a munkaerő sza­bad áramlása - alapján bármely másik tagország állampolgára ugyanolyan esélyekkel vállalhat munkát és tanulhat egy másik tagországban, mint annak saját állampolgárai. Ez nemcsak azo­nos béreket jelent, hanem azt is, hogy egy állás betöltésekor senkit sem különböztethetnek meg azért, mert egy másik tagállam­ból jött. Persze ehhez ugyanazon szakképesítési, nyelvi és egyéb feltételeknek kell megfelelni, mint amelyeket az állam saját ál­lampolgárai elé állít. Néhány or­szág, például Ausztria és Német­ország attól tartva, hogy a bővítés után a frissen csatlakozott tagál­lamok állampolgárai elözönlik a munkaerőpiacot a magasabb bé­rek reményében. Ezért a csatlako­zási tárgyalások során sikerült el­érniük, hogy a csatlakozás után egy átmeneti időszakra a jelenle­gi tagállamok korlátozzák az új tagállamokból jövő munkaválla­lást. Cserébe a csatlakozó orszá­gok is jogosultak velük szemben ugyanilyen korlátozásokat beve­zetni. Ám a legtöbb tagállamban azonos feltételek illetik a csatla­kozó tagállamokat is. Az ilyen munkavállalók és diákok segítsé­gére hozták létre az Európai Munkaügyi Szolgálatot (European Employment Servise - EURES), melynek honlapján ( http://europa.eu.int/eures ) ke­resgélhetünk az állásajánlatok között, megtudhatjuk, hogy mi­lyen papírok szükségesek a mun- kavállalásoz, de akár saját önélet­rajzunkkal is bejelentkezhetünk a rendszerbe. um kiadványa, amely a szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák­ról nyújt átfogó képet. Csakúgy, mint tavaly, idén is az volt a szer­kesztők célja, hogy a lehető leg­több információt összegyűjtsék a hazai magyar tanítási nyelvű gim­náziumokról, szakközépiskolák­ról és szaktanintézetekről. A ki­advány fontosságát és segítő szándékát felismerve az iskola- igazgatók és pályaválasztási ta­nácsadók készségesen segítették Bottyán Éva szerkesztő munkáját, így mindegyik intézményről sok­sok hasznos dolgot tudhatunk meg nemcsak az oktatással, ha­nem a szabadidő eltöltésével, sportolási lehetőségekkel, kollé­giumi elhelyezéssel kapcsolatban is. Az alapinformációkon (pontos név, cím, telefon- és faxszám, weblap, e-mail cím) túl olvasha­tunk az iskolák történetéről, eredményeiről, a választható szakirányokról, a végzés utáni le­MUNKA ÉS TANULÁS AZ EU-BAN Tehát a mi kistérségünkből az unió tagállamaiban munkát ke­resni és tanulni vágyó elinduló di­ákok és emberek egyenlő esélyek­kel néznek szembe, de ehhez re­mek végzettségre és nyelvtudásra van szükségük. Tehát még több iskolát kell nyitnunk, vagy a meg­lévőket támogatnunk és fejleszte­nünk, hogy bekerülhessünk az európai szellemi élvonalba, s ha sok tanult ember dolgozik majd térségünk fejlődésén és az élet­színvonal javításán, könnyebben elérjük azt, s a kivándorlás is megállítható és visszafordítható lesz. A Csallóköz - mint Szlovákia élés­kamrája - folyamatos, ütemezett átalakításon kell, hogy átessen, és ezzel versenyképesnek és. színvo­nalasnak kell lennie a piacokon. Ezen felül remek kiránduló és üdülőhelyek találhatók itt, me­lyeken az idegenforgalmi hálózat kiépítése és egy nagy, jól működő szervezett hálózattá való kiépíté­se rengeteg új munkahely létesí­tésének lehetőségével kecsegtet, hisz ne feledjük, az emberek sze­hetőségekről, a szakkörökről, és ami az alapiskolát befejező tanu­lók számára talán a legfontosabb: megtudhatják, meddig kell be­nyújtani a jelentkezési lapjukat, mikor és mely tantárgyakból kell felvételizniük. A könnyebb kezel­hetőség céljából kerületi bontás­ban dolgozták fel a tanintézetek adatait, sőt némelyik iskoláról fénykép is található a könyvecs­kében. A kiadványt a Selye János Kollé­gium Szlovákia összes magyar ta­nítási nyelvű alap- és középisko­lájába eljuttatja, természetesen ingyenesen. További 500 darabot közéleti sze­mélyiségek, különböző szerveze­tek és intézmények kapnak, a ko­rábbi tapasztalat szerint ugyanis nemcsak a pályaválasztás előtt ál­ló nyolcadikosok és kilencedike­sek hasznos segítőtársa az Irány a magyar középiskola! Mivel mind- összesen 2000 példányban jele­retik az új, ismeretlen dolgokat és tájakat felfedezni. Mint tudjuk, Csallóköz a Duna mellett terül el. A Komárom-Pozsonyt összekötő vasút és autóút kiépített, de ah­hoz, hogy a turizmus fellendül­jön, a Duna töltése mellett egy Komárom-Bős kerékpárút kiépí­tésében látom a megoldást. A ke­rékpár szerelmesei megismerhet­nék a Duna mellett elterülő kis falvak látványosságait, betérhet­nének egy-egy családias kispanzi- ókba megpihenni, továbbá sáto­rozási és sportolási lehetőségek is rendelkezésükre állnak. S már csak a remek szolgáltatások mel­lett egy jól kitalált reklámkam­pány szükséges a turista tömegek idecsalogatásának érdekében. Szlovákiának és ezzel a Csalló­köznek remek esélyei vannak a föllendülésre, melyeket nem szabd elszalasztani, ki kell aknáz­ni. Ebben nekünk, fiataloknak jut majd az a szerep, hogy új, merész ötleteinkkel elindítsuk a folyama­tok kerekét, s ennek olajozása­képpen kiharcoljuk az EU-s támo­gatásokat. Elsősorban az interneten figyeljük a kiírt pályá­zatokat, hogy ezek által is hama­rabb érjünk célba. nik meg e könyvecske, a szerkesz­tők elképzelése szerint a nagyobb létszámú iskolákba több példányt küldenek, ahol viszont kevesebb tanuló van, arányosan keveseb­bet. A tavalyi évvel ellentétben idén nincs mód az utánrendelés- re, ezért ajánlatos az iskolaigaz­gatóknál illetve a pályaválasztási tanácsadóknál érdeklődni. A kiadó szeretettel ajánlja az Irány a magyar középiskola! 2004/2005 című kötetet minden végzős alapiskolásnak, akár el­döntötte már, milyen irányban folytatná tanulmányait, akár ta­nácstalan még. E kiadvány hasznos segítőtárs lesz, hiszen friss, időszerű ada­tokkal és teljes körű információk­kal szolgál, hogy biztos döntés szülessen a továbbtanuló diákok jövőjét, elhelyezkedési esélyeit, szakmai karrierjét, ezáltal életmi­nőségét érintően. Forgassák si­kerrel! BORS MÁTÉ A mérnök nem korunk hőse, ha­nem mindig is hős volt. Már a pi­ramisok is, ugye. Egyszóval mér­nöknek lenni nagyon menő do­log, de ma már annyiféle van be­lőle, hogy azért nem mindegy mi­lyen. Gépész, építész, elektro, könnyű, vagy nehézipari esetleg anyag, hogy az erdő és a környe­zet kollegákról meg ne feledkez­zünk. És bár igaz, hogy a munkanélküli­ek között is akad mérnöki vég­zettségű, azért a többségnek nem kell aggódnia. Az általános nagy életigazságokon túl egyetlen do­logra érdemes külön nagyon fi­gyelni és erről csak annyit mon­dunk: naprakészség! A legbénább dolog, ami egy mérnökkel meg­történhet az, hogy lesprinteli a technikai fejlődés. Ez viszont saj­nos könnyen megtörténhet, sőt amennyire innen, a kényelmes bölcsész karosszékből látszik, egyre könnyebben, ma már elég egy pillanatnyi kihagyás, futó inf­luenza vagy az átlagosnál pörgősebb éjszaka, és mire magá­hoz tér már a villanyt se tudja ott­hon megszerelni, különben is rég az ufók szedik a villanyszámlát, műholdas díjbeszedővel. Na de aki követi a tudomány napi állását meg elég ügyes, arra bizony a jólét vár. Rosszabb esetben csak valami multinacionális mega­kombinátnál, szerencsésebb eset­ben a saját kis cégénél esetleg né- hányad magával, még szerencsé­sebb esetben a saját nagy cégénél sokad magával, de így is, úgy is, amúgy is sokért. Ráadásul a ma­gyar műszaki spiritusszal állítólag nemzetközi mértékkel is henceg­hetünk. Nemzeti presztízsnek van az Ikarus busz, meg a Videoton, és a téli szalámi. Nem beszélve a ma­gyar mérnök kollégáról, Rubik Er­nőről és a könnyebbség kedvéért Puskás Öcsiről is nyugodtan azt le­het blöffölni, hogy műegyetemre járt. A gáz csak az, hogy az orvosok meg az ügyvédek is ugyanezt a trükköt találták ki. Elég érdekes dolog az is, hogy a mérnök majdnem mindig férfi. A legtöbb szakma előbb-utóbb (leg­alábbis a szakmai ranglétra al­sóbb fokozatain) elnőiesedik, de ez csak nem. Nincs is olyan, hogy „mérnöknő”, miközben például tanárnő, doktornő, de akár üzlet- asszony. Ez egyben a szakma tár­sadalmi presztízsét bizonyos szin­ten tartja, illetve lehet, hogy pont fordítva: azért nem nőiesedik, mert marad a presztízs. (Most szeretnénk leszögezni, hogy sze­rintünk a szakmák társadalmi presztízse és a szakmabeliek nemi megoszlása közti összefüggés egy szomorú és megváltoztatandó ál­lapot. Nem igazságos - de egyelő­re igaz.) Egyébként meg az is le­het, hogy a hormonok (esetleg a kromoszómák, már elfelejtettük) miatt van, mert állítólag a férfi hormonokkal (vagy kromoszó­mákkal) az agyműködés alkalma­sabb a reáljellegű témák feldolgo­zására, míg a női hormon/kromo- szóma a humán dolgokra fogéko­nyabb. Ezt a népszerű és hasznos kiadványt az összes magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolába eljuttatják Irány a magyar középiskola! 2003/2004 MAJER ANIKÓ Kezdetben rengeteg fiatal fog az EU-ban továbbtanulni és munkát vállalni (Horváth Árpád illusztrációs felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom