Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-16 / 288. szám, kedd
6 Külföld ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 16. Kilenc határőrt öltek meg Moszkva. Kilenc orosz határőrt megöltek azok a csecsen fegyveresek, akik tegnap behatoltak a szomszédos (szintén Oroszországhoz tartozó) Dagesztánba. A 25 csecsen sza- kadár lényegében csapdába ejtette a Cunti járásban lévő Mokoh határőrposzt őreit és tűzharcban végeztek velük. Ezután a közeli Sauri hegyi falu kórházában négy civil férfit túszul ejtettek, majd három dzsipen elmenekültek. Feltehetőleg Csecsenföldre próbálnak visszajutni, netán Grúziába átjutni. Az orosz határőrök és rendőrök üldözőbe vették a támadókat, és a belügyi különleges alakulat 150 tagját is a térségbe vezényelték. (MTI) Észak-koreai vádaskodás Szöul. Észak-Korea tegnap elutasította a nukleáris programja miatt kirobbant válság megoldására tett legutóbbi amerikaijavaslatot. A KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség szerint az USA a tárgyalások elhúzásának taktikájával csak azt éri el, hogy az ázsiai kommunista kormány felújítja a nukleáris tevékenységet az országban. Az állami ellenőrzés alatt álló Rodong Színműn központi lap pedig azt írta, az ország vezetése azért utasította el az amerikai javaslatot, mert az felszólítja Észak-Koreát, hogy hagyjon fel nukleáris programjával, de nem szolgál ezzel egy időben biztonsági garanciákkal. (MTI) Szerencsésen eltévedt lövedék Teherán. Egy hadgyakorlat során eltévedt légvédelmi lövedék csapódott be egy lakónegyedbe, nem messze a Dél- Iránban épülő busehri atomerőműtől. Legkevesebb két civil életét vesztette, tizenhármán megsérültek. Más értesülések szerint a vasárnap délután történt balesetnek akár hét halottja is lehet. A baleset akkor történt, amikor egy légvédelmi üteggel lövésgyakorlatot végeztek nem messze az épülő erőműtől. A légvédelmi lövedék nem robbant fel a levegőben, hanem visszazuhant egy lakónegyedre, ahol eltalált egy kisbuszt. (MTI) Musarraf ismét túlélte Iszlámábád. Robbanás történt vasárnap Ravalpindi észak-pakisztáni város közelében egy hídon, pillanatokkal azután, hogy ott elhaladt a Pervez Musarraf elnököt szállító gépkocsikonvoj. A hatóságok szerint senkinek nem esett bántódása. A hadsereg terror- cselekménynek minősítette a robbanást. Az elnök sértetlen maradt, mint ahogy kíséretének tagjai is. A vértelen államcsínnyel 1999-ben hatalomra került pakisztáni vezető ellen már kétszer kíséreltek meg hasonló merényletet. (MTI) Musarraf egy vidéki látogatásáról tartott hazafelé Raval- pindibe, amikor megpróbálták kioltani az életét (Képarchívum) A Szaddám-per lehet a nemzeti megtisztulás kezdete - történészek figyelmeztetnek: Hitlerre is nehéz lett volna rábizonyítani sok bűnét A XXI. század törvényszéki drámája? Ilyen szűk járat vezetett le abba a föld alatti lyukba, ahol szombaton rátaláltak Szaddámra (TASR/AP-felvétel) New York. Elképzelhető, hogy Szaddám Húszéin volt iraki elnök bíróság elé állítása lesz a XXI. század első nagy törvényszéki drámája, amelyben napvilágra kerülnek az iraki diktatúra legborzalmasabb tettei. De az is lehet, hogy az esetleges per hatalmas politikai vihart kavar a háború utáni iraki igazságszolgáltatás és az amerikaiak iraki szerepe körül. MTI-JELENTÉS Az USA vezette szövetség abban reménykedik, hogy önmagában a volt diktátor elfogása demoralizálja a volt Baasz Párt eszméihez hű iraki ellenállókat, de e fegyvertény olyan hatást is kiválthat, hogy olyan Szaddám-ellenes erők is szembefordulnak a megszálló amerikaiakkal, amelyek eddig nem tették. A Szaddám-per lehet a nemzeti megtisztulás kezdete, amely elvezet a jogállamhoz, és amely intő esemény lesz a térség más önkényurai számára. Hihetetlen, de ha elügyetlenkedik a megdöntött elnök felelősségre vonását, akkor mártír válhat belőle. Richard Dicker, a Human Rights Watch New York-i központú nemzetközi emberi jogi szervezet munkatársa szerint nehéz eltúlozni a feltételezett per tétjét. A világ és főleg az iraki nép mindenképpen számít a diktátor bíróság elé állítására, és arra, hogy ítéletet hirdetnek fölötte. Számos államférfi is úgy nyilatkozott, hogy elkerülhetetlen a bíróság elé állítás. „A baaszista rezsim a nyolcvanas-kilencvenes években legalább 300 ezer embert, de lehet, hogy ennek többszörösét gyilkolta le és temette tömegsírba, többségüket Szaddám irányításával. Bár e bűncselekmények közismertek, könnyen lehet, hogy a Szaddám elleni eljárás bonyolult és rendkívül nehéz politikai per lesz” - véli Dicker. Történészek felhívják a figyelmet arra, hogy még Hitlerre is nehéz lett volna rábizonyítani sok bűnét, mert például nem készült feljegyzés arról az utasításáról, hogy a zsidókat meg kell semmisíteni. Szaddám bíróság elé állításának jogi kerete az iraki emberi jogi törvényszék múlt heti felállításával mindazonáltal készen van. Nemzetközi emberi jogi szakértők szerint probléma forrása lehet, hogy a törvényszék létrehozásának előkészítésében óriási szerepe volt az USA- nak, és az amerikai hatóságok jóváhagyása kellett a működéséhez. Hanny Megally közel-keleti jogi szakértő azt mondja, fennáll annak a veszélye, hogy úgy tűnik majd (még ha nincs is így) hogy az eljárást Amerika felügyeli. „Ha az amerikaiak azt akarják, hogy a pernek legyen nemzetközi hitele és jogosultsága, akkor nem szabad a megszálló erők által kre- áltnak tűnnie” - állítja Richard Dicker. Megally úgy véli, még ha az ítélkező iraki bírók és az ügyészek a legjobb szándékúak is, a több évtizednyi statáriális bíráskodás után nincs meg a tapasztalatuk ahhoz, hogy szabályos és igazságos perekben, a jelen körülmények között igazságos ítéleteket hozzanak olyan súlyos vádak ügyében, mint népirtás, háborús vagy emberiesség elleni bűnök, és nagy szükség lesz arra, hogy segítsenek nekik nemzetközi jogászok. Dicker szerint emellett a törvényszék alapjául szolgáló büntető törvénykönyvnek .súlyos hiányosságai vannak emberi jogi szempontból, mint például az, hogy hallgatólagosan engedélyt ad a vallomások kínzással történő kikényszerítésére. Az eljárás nem megfelelő előkészítés és végrehajtás esetén politikai kirakatperré válhat, nem igazságszolgáltatás lesz, hanem bosszú. Amerikai tisztségviselők azzal érvelnek, hogy az iraki igazságszolgáltatás az irakiak dolga, nem pedig nemzetközi törvényszéké, ráadásul az olyan törvényszék, amelyet a délszláv háborús bűnök vagy a ruandai népirtás kivizsgálására hoztak létre, nagyon lassú, és költséges a fenntartása. A várható perben nyüvánosságra kerülhet az is, hogy az iraki-iráni háború idején, amikor az amerikai hírszerzés Irakot segítette, Washingtonnak milyen kapcsolata volt Szaddám kormányával, vagy hogy Irak ebben az időszakban mely országoktól szerezte be nem hagyományos fegyvereit - esetleg az Egyesült Államoktól is. Márpedig ez a szál elvezethet az iraki rezsim által elrejtett dollármilliárdokhoz is. Nem szerették Szaddámot, mégis megalázva érzik magukat Sokkolta az arab népet Folytatódnak a merényletek, tegnap is autókba rejtett pokolgépek robbantak A megélhetési gondok elnyomják az irakiak többségének örömét MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Bagdad. Autóba rejtett pokolgépek robbantak tegnap reggel Bagdad térségében két rendőrőrsnél, tízen meghaltak, harmincketten megsérültek. Délután pedig több nagy erejű robbanás rázta meg Bagdad központját. A merényletek beárnyékolják azokat a reményeket, hogy Szaddám Húszéin elfogása után gyorsan véget ér az erőszak az országban. A legvéresebb terrorakció Bagdadtól 30 kilométerre északra, Huszeinah faluban történt. Ott kilencen haltak meg, a sebesültek száma eléri a húszat. A másik robbantásban, Amíríja negyedben a pokolgépet rejtő autó vezetője meghalt, nyolcán megsebesültek. Ott a célpont ugyancsak egy rendőrőrs, a tanúk feltételezése szerint a bűnügyi nyomozók részlege volt. Négy másik autót is tönkretett a robbanás. Egy harmadik rendőrposztnál, ugyancsak Amíríja városrészben a rendőrség sikeresen hatástalanított egy robbanószerkezetet. Egy autó gyanús lett a rendfenntartóknak, és üldözőbe vették. Amikor rálőttek, a sofőr elmenekült, és akkor derült ki, hogy az autóban jelentős mennyiségű robbanóanyag és egy robbanószerkezet található. Több nagy erejű robbanás döreje hallatszott az iraki főváros központjában a koraesti órákban. Kisvártatva füst emelkedett a magasba a Tigris folyó partján -jelentette egy nepáli biztonsági őr, aki a szövetségesek úgynevezett zöld övezete, a főhadiszállásuk közelében teljesít szolgálatot. A robbanások oka lapzártáig nem volt ismert. Egyébként a volt diktátor elfogása utáni örömünnep Irakban tegnap gyorsan mérséklődött, miután a helyi lakosság a véres eseményekkel, illetve a hétköznapok gazdasági valóságával, a hiányjelenségekkel és a folyamatosan növekvő árakkal találta szemben magát. Egy bagdadi boltos például kijelentette, nagyon elégedett ugyan Szaddám elfogásával, de - műit mondta - mindegy, hogy a diktátor egy lyukban bujkál vagy börtönben van, attól neki nem lesz ennivalója, nem jelent nagyobb személyes biztonságot, és nem oldja meg gyermekeinek iskoláztatását. Egy fogorvos ugyancsak arról beszélt, hogy nagyszerű dolog Szaddám kézre kerítése, de az utóbbi hónapokban már nem ő volt, aki felsrófolta az árakat, illetve különféle termékek növekvő hiányához vezette a gazdaságot. Utóbbi hozzátette, Irak nem a szegény Afganisztán, hanem olajország, amelynek gazdagnak kellene lennie. Egy ingatlankereskedő úgy vélekedett, Szaddám és az amerikaiak között az egyetlen különbség, hogy az előbbi titokban, az utóbbiak viszont nyilvánosan ölték az irakiakat. Bagdaddal ellentétben Tikrít városában mintegy 300 iraki diák tartott tegnap Szaddám melletti rokonszenvtüntetést. A felvonulók tiltakoztak Szaddám elfogása ellen, és azonnali szabadon engedését követelték. A fiatalok olyan jelszavakat kiabáltak, öklüket a magasba tartva, mint „Vérünk és lelkünk feláldozásával is megvédünk, Szaddám Húszéin”, „Egész Irak zengje Szaddám Húszéin dicsőségét”, „Isten a legnagyobb, Amerika minden nép ellensége”. A tüntetést a helyi irald rendőrség és amerikai katonák feloszlatták, több személyt őrizetbe vettek. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Rijád/Ammán/Dubaj. A legtöbb tegnapi arab újság kevés szimpátiával szólt Szaddám Húszéin volt iraki elnökről, bár egy részük az arab nemzetet ért megaláztatásként értékelte az egykori diktátor elfogását. „Szaddám elfogása a radikális arab vezetők gyengeségét és képmutatását leplezte le” - írta az Asark al- Auszat szaúdi napilap, amely szerint az, hogy az arab nacionalizmus egyik rettenthetetlennek tűnő vezetőjét harc nélkül fogták el, egyszerűen sokkolta az arab utcák népét. „Az ő szótlanságával azok is elnémultak, akik egyetértenek mások terrorizálásával és a vezetők hamis bálványozásával” - írta a lap. Az Arab News angol nyelvű szaúdi újság egyik cikke annak a reménynek ad hangot, hogy Szaddám bukásával végre eltűnik minden despota törekvés az arab világból. A lap ugyanakkor felveti azt is, hogy az irató vezető elfogásával teljesült az amerikai hadsereg fő célja, így ezzel napirendre került mielőbbi távozásuk is Irakból. A jordániai ad-Dusztur napilap szerint „december 14-e a modern arab történelem gyásznapja, Szaddám legnagyobb bűne pedig az, hogy önmaga megadásával a szövetségesek eszköze lett az arab világ megalázásában”. A félhivatalos újság szerint azonban ezzel elkezdődhet Irak helyreállítása, szuverenitásának visszanyerése. Az angol nyelvű Jordan Times szerint az Egyesült Államoknak nem szabad elbíznia magát, az igazi munkával, az iraki helyreállítással ugyanis még adós maradt. Az emírségekben al-Halidzs szerint Szaddám bujkálásának elhúzódása csak Irak elhúzódó megszállását eredményezte, ami amerikai és cionista érdekeket szolgált. A kuvaiti al-Kabasz az írta, Szaddám elfogásával leomlott a félelem fala az iraki társadalomban. Az al-Vatan katari napilap arra buzdította Washingtont, hogy továbbra is bátran változtassa meg a valóságot az arab világban. Galal Dueidar, az Al-Ahbár egyiptomi kormánylap főszerkesztője úgy véli, „nem lenne ez a keserű szájíz, ha a letartóztatást magának az iraki népnek a képviselői hajtották volna végre. Az iraki népet illeti meg a jog, hogy ítélkezzen, és megbüntesse azt az embert, aki miatt a legkülönbözőbb szenvedéseket át kellett élnie.” Szegény szunnita parasztcsaládban született, félárva gyerekként a nagybátyja nevelte - a diplomaták igazi életművészként jellemezték Szaladin legendás örököse dicstelen véget ért Megalázó helyzetben, amerikai katonaorvos előtt (Reuters-felvétel) MTI-JELENTÉS Bagdad. A hatalomban eltöltött három évtized után Szaddám Húszéin, aki hősként akarta az arab nemzetet dicsőségre Vezetni, ellenállás nélkül adta meg magát az amerikai katonáknak, miután azok megtalálták egykori szülőföldjén, egy vidéki farm föld alatti rejtekhelyén. A Jeruzsálemet egykor felszabadító Szaladin és a legendás Nabukodonozor babiloni uralkodó szintézisének tekintett „nagy vezető” körüli személyi kultusz dicstelen véget ért. Szaddám Huszeinnek, aki 1937. április 28-án született a Tikrít közelében lévő al-Avja faluban szegény szunnita parasztcsaládban, nehéz gyerekkora volt. Apja meghalt, és félárva gyerekként nagybátyja nevelte, majd tanulni Bagdadba küldte. A szegénységbe született Szaddám később hatalmas és extravagáns kényelemmel felszerelt palotáiból megannyiszor tört borsot az amerikai szuperhatalom képviselőinek orra alá. Egy mesterséges világba zárva igazi tökélyre fejlesztette azt a tudományt, miként kovácsoljon a vereségből győzelmet és a szerencsétlenségből ünnepet. A diktátort, aki 1980-1988 között véres háborút viselt Irán ellen, majd 1991-ben vereséget szenvedett az Öböl-háborúban, diplomaták igazi életművészként jellemezték. Az USA 1998 decemberében is hiába szórta meg bombákkal és rakétákkal Bagdadot. Az iraki célpontok elleni rakétákkal már 1993-ban és 1996-ban is próbálkoztak, de Szaddám Huszeinnek mindig sikerült a felszínen maradnia, és győzelmet kovácsolnia ezekből is. Washington és London sokáig dédelgette a reményt, hogy egy belső felkelés végre elsöpri az iraki elnököt, aki azonban még az Öböl-háború közepette is kegyetlenül vérbe tudta folyatni az északi kurd és a déli síita lázadást. Már fiatalon hallatott magáról, amikor 1959-ben részt vett az Abdel-Kerim Kászem elnök elleni merényletkísérletben. A lábán megsérült, mégis sikerült külföldre menekülnie. 1963 februárjában a Baasz Párthoz tartozó tisztek megdöntötték Kászem hatalmát, és Húszéin hazatért, de börtönbe került. Hamarosan megszökött, és újrakezdte az illegális tevékenységet a pártban. 1968-ban részt; vett abban az államcsínyben, amely hosszú időre hatalomra juttatta a Baasz Pártot, s egyben Húszéin felemelkedésének kezdetét is jelentette. Ahmed Haszan al-Bakr elnök rendszerének erős embere, majd a Baasz Párt főtitkárhelyetteseként 1969-ben a legfőbb vezető testület, a Forradalmi Parancsnoki Tanács alelnöke lett, s hatalma egyre csak nőtt. 1979. július 16-án Irak első embereként már egy személyben ő töltötte be az államfői posztot, a Baasz Párt főtitkárának tisztségét és a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnökének tisztjét is. Nem tűrte a legkisebb elhajlást sem, egyre gyakoribbá váltak a tisztogatások, ellenlábasait száműzetésbe küldte, vagy a temetőben végezték. Rezsimjét a terror és a kegyetlenség eszközével tartotta fenn. Bátorította a besúgást, és a médiák is kíméletlen befolyása alatt álltak. A félelmet keltő férfi, aki annak idején fiatalként megbukott a hadsereg egy tiszttobor- zóján, marsall és annak a hadseregnek a legfőbb vezetője lett, amelyet az amerikai erőknek oly gyorsan sikerült eltakarítaniuk az útból.
