Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-15 / 287. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1971 25 Kizlemény a CSEMIDÖK KB Hisifil A CSEMADOK Központi Bizottsága 1971. március 29-én ülést tartott. Az ülés napirendjén a szervezet 1968—1969. évi tevékenységéről szőlő tájékoztató szerepelt, továbbá az elnökség beszámolója az 1970-ben végzett munkáról, valamint az 1971. évi munkaterv. A CSEMADOK Központi BiÜlésezett az SZNF KB elnöksége (ČSTK) — Bratislavában hétfőn ülést tartott a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöksége. Jozef Lenárt, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke, az SZLKP KB első titkára tájékoztatta a jelenlevőket azokról az időszerű politikai kérdésekről, amelyek összefüggnek a Nemzeti Front munkájával. Az elnökség ár. Fedor Gullá- nak, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága vezető titkárának jelentése alapján foglalkozott a SZISZ tevékenységének fejlesztésével, zottsága egyetértett a tájékoztató jellegű értékeléssel, mely elismeri a CSEMADOK 20-éves tevékenységének jelentőségét, rámutat ugyanakkor azokra a hibákra, torzulásokra is, melyek a szervezet életében 1968—1969 válságos éveiben megnyilvánultak. A Központi Bizottság a tájékoztató megvitatását követően elfogadta az elnökség, valamint Dobos Lászlónak, a szervezet eddigi országos elnökének lemondását. Felmentette központi bizottsági tagsága alól a KB 25 tagját, s egyetértett a revíziós bizottság 2 tagja felmentésével A CSEMADOK Központi Bizottsága ülésén egyhangúlag megválasztotta a KB elnökévé Fábry István elvtársat, s megerősítette tisztségében Varga Bélát, a KB vezető titkárát, és Varga Jánost, a KB titkárát. A CSEMADOK Központi Bizottsága jóváhagyta a szervezet 1971. évi munkatervét, egyetértett' azzal, hogy a járási bizottságok 1971 áprilisára összehívják a CSEMADOK járási konferenciáit, melyeknek irányelveit jóváhagyta. A „mi“ képviselőink Az 1970. december 1-i népszámlálás adatai szerint hazánkban, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 572 568 csehszlovák állampolgár vallotta magát magyar nemzetiségűnek, köztük e sorok' (rója. Ezen a jogcímen engedtessék meg nekem, hogy most, a választások küszöbén néhány szót szóljak a magyarok képviseletéről, ha úgy tetszik, a „nemzeti reprezentációról". Az 1988—69-es társadalmi és politikai válság idején egy magát fórummá* emelt kis magyar csoport, az ún. „magyar reprezentáció", jogot formált arra, hogy az 1964-es törvényes, titkos választásokon megválasztott 9831 magyar nemzetiségű képviselő fölött pálcát törjön, kijelentve, hogy ezek nem képviselhetik a Csehszlovákiában élő magyarokat. Rá kellett döbbennünk, hogy az „emberarcú szocializmus", a „demokratikus szocializmus" normái mások, hogy nem a választók széles tömege, hanem néhány „kiválasztott" dönti el. ki kit képviselhet, ki a „miénk" és ki nem. Hála a csehszlovákiai magyar sajtó józanságának nem kajKitt publicitást a „2000 szó" magyar változata, az „Őszinte szóval“ című pamflet, amely pontosan megszabta, hogy ki és milyen fórumon képviselheti a csehszlovákiai magyarságot. Megjelölte azt a szervezetet, amely „egyedül van hivatva képviselni a csehszlovákiai magyarság érdekeit és jogait“. Ennek a szervezetnek előírta, hogy kiket „ne javasoljon olyan politikai és közéleti funkcióba, amely a magyarsággal ösz- szefilgg, vagy ilyen irányú tevékenység kifejtését célozza“. Természetesen vannak nemzeti sajátosságok, specifikumok minden nemzetnél vagy nemzetiségnél, amelyeket annak a bizonyos nemzetnek vagy nemzetiségnek a tagja esetleg behatóbban ismer és szükség esetén az ilyen jellegű problémánál komoly segítséget nyújthat. Ez nem kétséges, de 1968 óta nagyon sokszor morfondírozok magamban, vajon melyik az a politikai vagy közéleti probléma Csehszlovákiában, ami nem*fíigg össze a csehszlovákiai magyarsággal? Talán az állam politikai vagy gazdasági helyzete, az ötéves terv teljesítése, külpolitikánk irányvonala, a szövetségeseinkhez fűződő viszonyunk, kulturális életünk, az Iskola- vagy az egészségügy fejlődése, szocialista hazánk és a szocializmus vívmányainak megvédése a külső vagy belső ellenséggel szentben?! Elnézést, hogy régi „bűnös“ vesszőparipámon nyargalok, de megismétlem azt, amit már oly sokszor hangsúlyoztam, hogy a magyar kisebbség kérdéseit, problémáit nem lehet elszigetelten c s a k a magyaroknak megoldani, rendezni. Ellenkezőleg, csakis és kizárólag a szlovákokkal és csehekkel közösen, az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek között Is érvényesített proletár nemzetköziség alapján. Visszaemlékszem a magyar nemzetiségű kiváló kommunista szenátorra, Steiner Gáborra — aki szlovákul nagyon hiányosan beszélt, sőt azt mondhatnám, nem tudott — és aki mégis mindig arra figyelmeztetett bennünket, hogy ő nem c s a k a magyar dolgozók ügyét képviseli a csehszlovák parlamentben, hanem minden nemzetiségű dolgozóét. Ez volt Gottwald elvtárs további közvetlen munkatársainak. Major István képviselőnek, Mező szenátornak és sok más magyar nemzetiségű kommunista funkcionáriusnak a krédója is, anélkül, hogy ezzel a magyar dolgozók jogos harcát feladták volna. Az „Őszinte szóval“ című pamflet e Sorok íróját külön „megbélyegezte“ azzal, hogy (idézem): „Nagyon sokszor hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai magyarság egyetlen érdekvédelmi szerve a CSKP“. A fogalmazás nem egészen pontos, de így is vállalom, sőt büszke vagyok rá, mert tény, hogy nagyon sokszor hangsúlyoztam már: hazánkban a nemzetiségi kérdés, így a magyar kérdés megoldásának is egyetlen biztosítéka a CSKP! Ma is ezt állttoml Annak ellenére, hogy a pamflet szerzői a továbbiakban azt Írják, hogy .........a CSKP lilába hozta évek hosszú során át az új abb és újabb határozatokat, mert ezek megrekedtek az ugyancsak kommunista emberek, a keA nemzetiségi kérdés megoldása egy állandó mozgásban, fejlődésben levő folyamat, mindig újabb és újabb problémák felvetődésének lehetőségével. Ezért nem lehet utána mint egyszer s mindenkorra befejezett tény után egy maghatározott időben pontot tenni. Viszont az 196«-—69-es évek antlszocialísta, anttkommunista nihilizmusára jellemző demagógiát erősen megcáfolja a CSKP KB, no meg az SZLKP KB határozatainak teljesítése, realizálásának gyakori ellenőrzése. így került sót a csehszlovákiai magvu.oK' állampolgársága, politikai jogai visszaadására, a magyar tannyelvű állami alap- és középfokú Iskolai hálózat kiépítésére, magyar pedagógiai tanszék létesítésére, a magyar nyelvű sajtó, rádióadás, könyvkiadás és — behozatal megindítására ... Sorolhatnám tovább, kiegészíthetném konkrét adatokkal, számokkal, ez meggyőzően igazolná, hogy azoknak a bizonyos határozatoknak nem kis eredménye volt. Ének ellenére nem vitás, hogy még sok a teendő ezen a térére Most így közvetlenül a választások előtt érdemes megemlíteni azt a nagyon Jelentékeny tényt, hogy a csehszlovákiai magyarság kivette a részét az államhatalom gyakorlásából, az állam; Irányításából ts. A szocialista társadalmi rendszerben ezt a választott testületeken, a képviselőkön keresztül gyakorolja a dolgozó nép. Ahogy mar említettem, az 1964. évi választásokon 9831 magyar nemzetiségű képviselőt választottak meg a helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságokba és a legfelsőbb törvényhozó szervekbe. Ez megfelelt a magyar nemzetiségű lakosság arányszamának. -viszont nem felelt meg az összetétele a „magyar reprezentáció" 1968—69-es elképzeléseinek, mivel ezek a képviselők — mondjuk ki egész nyíltan — nem a magyar nacionalizmus szemüvegén keresztül nézték szocialista országunk fejlődését. Úgy látszik, ez a reprezentáló garnitúra az „Őszinte szó", szerzőivel együtt a Szent- iványi — jaross — gróf Eszterházy-féle nacionalista korlátoltság egy témájú hagyományát vallotta magáénak, példaképének. Nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy ez az eszmei zűrzavar hatással volt a csehszlovákiai magyarság egy bizonyos rétegére, azonban a magyarok abszolút többsége a józan, békés együttélésre törekvés, a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiság szellemében érzett és”gondolkodott. Ezért a válságot, az anarchiát, a nacionalizmus élharapódzását, az ántiszoclaiista szellem térhódítását letörő űj vezetőséget bizalommal és segíteni akarással fogadta. Természetesen voltak kivételek, voltak, akiket a nemzeti korlátok mellékvágányra, téves irányba, a nemzeti öncélúság útvesztőjébe szorítottak. Ezek nem szolgálták az ország össztársadalrtti ügyét, és így nem szolgálták saját nemzetiségük ügyét sem. A csehszlovákiai magyar dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek nagyon jól tudják, hogy egyedül és kizárólag a szocialista demokrácia biztosítja — nemzetiségi hovátartozásru való tekintet nélkül — a dolgozók részvételét az állam Irányításában, az állami közigazgatásban, éppen a választott szerveken, a képviselőkön keresztül. Tudják, hogy a választási programnak egyik legjelentősebb politikai feladata hozzájárulni a társadalom szilárd egységének kialakításához. Tudják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a Nemzeti frontba tömörült politikai, társadalmi szervezetek biztosítékot nyújtanak a népi hatalom gyakorlásához. Ezért bizakodóan néznek a választások elé. Bizalmat szavazunk a Nemzeti Front jelöltjeinek azzal a reménnyel, hogy a magyar nemzetiségű képviselők ugyanúgy, elfogulatlanul képviselik majd szlovák, cseh, vagy más nemzetiségű választóik érdekeit, mint a cseh, szlovák, vagy más nemzetiségű képviselők magyar választóikét. Ezek lesznek, de idézőjel .nélkül a ml képviselőink, akik mindig és elsősorban egész társadalmunk érdekét, a szocializmus ügyét szolgálják. Löiincz Gyula Éneklő fiatalok Énekkari mozgalmunk egyre intenzivebb fejlődésének bizonyságául üj országos fesztivállal gyarapodott kulturális életünk: a háromévenként megrendezett Kodály-napok felnőtt kórusainak seregszemléje mellett ezentúl — szintén minden harmadik évben — Érsekújvárott (Nové Zámky) rendezik meg a magyar gyermek- és Ifjúsági énekkarok országos fesztiválját. Az Idei rendezvény a CSKP 60 éves jubileumának jegyében zajlott. Ezt hirdették a plakátok is: „Ifjúságunk — olvasom egy helyütt — dallal köszönti a pártot". S ez a jelszó nem maradt üres mondat: Bartók és Kodály művei s a szlovák, cseh, szovjet szerzők szerzeményei mellett munkásmozgalmi és úttörődalok kerültek be a műsorba. A gyermek és ifjúsági fesztivál zene) életünk újabb fóruma: küldetése sokrétű, hiszen az általános zenei nevelés színvonalának emelése meUett a csehszlovákiai magyar kórusmozgalom utánpótlását is hivatott biztosítani. Az iskolák érdeklődésére nem panaszkodhatunk, negyven énekkar jelentkezett, hogy részt vegyen az első országos seregszemlén. Tóth Sándor, a Bratislava! Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője elmondotta, bogy nem kevés munkába került, amíg kiválogatták azt a 'tizenkét legjobb kórust, amely végül is megbízást nyert az érsekújvári fesztiválra. Az érdekesség kedvéért jegyzem csak meg, hogy a fellépő énekkarok szánva ennél jóval magasabb lett, mert a Járási Népművelési Ház is meghívott három csoportot, és hat énekkarunk saját kéltségén utazott a fesztivál színhelyére, ami fiataljaink lelkesedését dokumentálja. A kétnapos fesztivál első estjén nemcsak Érsekújvár énekelt, de a járás többi falva is, hiszen amíg a Szakszervézetek Házában az Ünnepi akadémiára került sor, addig a szomszédos községekben elszállásolt -csoportok is bemutatkoztak az ottani közönségnek. Már az első fellépéseken bebizonyosodott, hogy ezen a fesztiválon a színvonallal lesz a legkevesebb baj, énekkaraink jól felkészültek a fesztiválra. Elszomorító viszont az a nagyfokú közöny, amely rendezvényeinkkel szemben a közönség részéről nyilvánul meg. A szervezők ez esetben nem vádolhatók, hiszen a város minden utcáján plakátok hirdették az eseményt, s hangszórók Invitálták igényes szórakozásra Újvár lakosságát. Másról van szó: iskoláinkon a zenei nevelést hosszú időn keresztül elhanyagolták, ifjúságunk kétes értékű műzenén nőtt fel, nem csoda hát, ha vonakodik a számára ismeretlen kórusénektől. A mulasztások Jóvátétele szerencsére elkezdődött, bizonyítja ezt a vasárnapi déletőtti műsor is, amelyen a kórusok önmaguknak énekeltek, pontosabban: kórusok énekeltek kórusoknak, hogy egymástól tanulhassanak, hogy ellessék egymás erényeit s így otthon továbbfejleszthessék saját énekkarukat. A délutáni ünnepi hangversenyen a legjobb magyar gyermek- és ifÉPÜL AZ AUTÓPÁLYA A közúti teherszállítás és személyszállítás egyre jelentősebb tényező a népgazdaság fejlesztése szempontjából. Ez kitűnik t CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott ötödik ötéves terv irányelveiből is, amelyben töb- pek között az alábbiakat olvashatjuk: „Az úthálózat megjavítására 1975 lg 17,7 milliárd koronát kell beruháznunk. Ezt fz összeget elsősorban az úthálózat korszerűsítésére, az autópálya, a külön szintű kereszteződések építésére, és a városi közlekedés megoldására kell fordítani." Az autópálya építése az egyik legigényesebb feladat. Tervét 1963-ban hagyta jóvá a kormány. Teljes hossza 1711 kilométer lesz. A D-l-as autópálya frágátől a szovjet határig vezet, Szlovákiát Trenčínoél éri el, majd Žilinán, Prešovon, Mí- chalovcén keresztül folytatódik. (Ennek első, 23 kilométeres szakaszát — Prága—Mlroéovice között — már átadták a forgalomnak). Bratislava ehhez a D-2-es (Brno—Bratislava) autópályával kapcsolódik, melynek első szakasza (Bratislava— Malacky már épül. A D—2-es Bratislavánél csatlakozik az európai autópálya-hálózathoz. S végül a D—61-as — Piešťanyn keresztül — Bratislavát köti össze a D—l es autópályával. Az autópálya teljes hosszának egyharmada - Szlovákia területén épül. öt évvel ezelőtt még azzal számoltak, hogy — sik terepen — kilométerenként átlag 12,7 millió koronába kerül. Az árszint általános növekedésének következtében az az ősszeg jelenleg 23 millió koronát tesz ki, nehezebb terepen 45 millióra emelkedik, sőt lesz* nek „120 milliós" kilométerek is, főleg a hegyvidéken, ahol hidakat és alagutakat kell éptŕ feni. Az eredeti terv azzal számolt, hogy 1971-tőá évente 60 kilométernyi autópálya készül el (Szlovákiában 20 kilométer), s az ötéves terv folyamán több mint négymiltiárd koronát ruházunk be. A beruházások korlátozása azonban kiterjedt az autópálya építésére is — ebben az évben a D—2-es vonalon mindössze hat kilométer épül meg. A jövő évben — 90 millió' korona befektetéssel — meg kellene-kezdeni a Bratislava— Senec közötti pályaszakasz építését is, s 1975-ben át kellene adni rendeltetésének. A jelenlegi útvonal már 1966-ban túlterhelt volt, a következő évben pedig 740 kocsiegység haladt át rajta óránként. (Egy kocsiegység — egy személyautó, a teherautó — két kocsiegység, a motorkerékpár — 0,5 kocsiegység]. 1975-ben viszont már 2154 kocsiegység fog ezen az úton óránként áthaladni, ami háromszoros túlterhelést jelent. Az autópálya jelentőségét nem nagyon kell bizonygatni — nemcsak biztonságosabb közlekedést jelent, hanem lényegesen rövidíti a távolságokat Js: például a Prága -Brno közötti távolság 194 kilométer lesz, ami 100 km/órás átlagsebességgel nem egészen két óra alatt megtehető. Remélhetőleg a jelenlegi beruházási korlátozás nem tart sokáig, s az elkövetkező években sikerül behozni a lemaradást. AZ ÚJ SZÓ FŐSZERKESZTŐI Lőrincz Gyula -1948-1955 (1948-1952 között felelős szerkesztő is) Dénes Ferenc -1955-1968 Lőrincz Gyula- 1968-1975 Rabay Zoltán-1975-1986 Kiss József-1986-1990 Szilvássy József- 1990-1998 Lovász Attila -1998 Grendel Ágota - 1998-2001 (1999. március 31-ig megbízott főszerkesztő) Szilvássy József - 2001-től Január 8.: Hivatalosan átszervezés címén, valójában az 1968-ban és 1969-ben közölt írások miatt megszűnik a Hét Fórum című melléklete. Február 12-13.: ÜL Kazinczy Nyelvművelő Napok Kassán. Február 23.: A szlovák pártvezetésen belül döntés születik arról, hogy a Csemadokot ki kell zárni a Szlovák Nemzeti Frontból, majd a szlovák művelődésügyi minisztérium irányítása alá kell helyezni. Április 28-án ezt a szlovák kormány meg is teszi. Március*8.: A Szlovák Nemzeti Tanács megszünteti a Nemzetiségi Bizottságot, és más bizottságokkal összevonva Nemzeti Bizottsági, Államigazgatási és Nemzetiségi Bizottság néven szervezi újjá. Március 29.: A Csemadok Központi Bizottságának pozsonyi ülésén a konszolidációs politika jegyében lemondatják Dobos László elnököt, s felmentik tisztségéből a vezetés további 27 tagját. A Csemadok új elnökévé Fábry Istvánt választják. (Lásd: Közlemény a Csemadok KB üléséről) Május 8-9.: IV. Országos Magyar Táncdalfesztivál döntője Losoncon. Május 13-15.: Szlovákia Kommunista Pártja pozsonyi kongresszusán ismét Jozef Lenártot választják a párt első titkárává. Szlovákiában 1970januárja óta 53 206 személyt, a párttagok 17,5 százalékát zárták ki a kommunista pártból. Május 22-30.: VIII. Jókai Napok Komáromban. Május 25-29.: Prágában tartja XIV. kongresszusát Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelyen a párt főtitkárává ismét Gustáv Husákot választják. A pártnak a tisztogatások - azaz mintegy félmillió személy kizárása után -1,2 millió tagja van. Június 12-13.: XVI. Országos Népművészeti Fesztivál Zseli- zen. Június 19-20.: A Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya megrendezi Érsekújvárott a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok első országos seregszemléjét. . (Lásd: Éneklő fiatalok) Július 3-4.: XVI. Országos Dal- és Táncünnepély Gombaszögön. Július 7-10.: A magyar Elnöki Tanács meghívására Magyarországra látogat Ludvík Svoboda csehszlovák köztársasági elnök. Augusztus 1-6.: VII. Nyári Ifjúsági Találkozó Körtvélyesen és Szádalmáson. Augusztus 25.: A Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatal utasítása alapján a szlovákiai magyar sajtó szeptembertől kizárólag a szlovák településneveket használhatja, a magyarlakta települések esetében a magyar név csak zárójelben, a szlovák elnevezés után tüntethető fel. Szeptember 1.: A szlovák oktatási minisztérium határozata alapján a magyar tanítási nyelvű alapiskolák első osztályában bevezetik a szlovák nyelv kötelező oktatását. November 17.: Prágában Pacem in Terris néven újjászerveződik a katolikus lelkészek 1968-ban felbomlott békepapi mozgalma. November 26-27.: Parlamenti választások. A Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban egyaránt 16-16 magyar nemzetiségű képviselő kap helyet. (Lásd Lőrincz Gyula Ä „mi” képviselőink című cikkét.)
