Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1967 A btlmim Fábry Zoliáo iKII tlsztologvo ojrúllunk alkotómunkája osk gatémg ttrolH oláo, • koskok os tMlj oi| son joloal A vádlott megszólal elműt találta. As iris — s»lj ISta aá|asábao Íródott s clsasattja a ctsbsxlovák értelmiség volt — sok vitát, ollsásoláat, sit rossssllásl U kiváltott. Nm tagadjak, a manlfesztum bins oá lehatáoágst ss allsavstásrc, asoabas aligha vltatkataáak ol mélységei ásslaiaságfit, i|anaaiásál, aét — as asotak tibbságábaa — a látlslst poatosságát­A stá megárt áss azompaatJáMl aligha msllűxfcatjűk a történőim! tényt, éspedig as 1S45 nlta kislakait halysotot, A társadalmi talssabadaUst követő asatsatlaágl jagfasstotlság fá|é ás maré ársáss adta Fébťy Zolláa koséba a tollat, bogy blsa- ayllosa ás érvet)ea, s megkísérelje batályttlanltonl o 'kollektív bűnösség alvéaok érvéayssltésél. A vádlott ■agssálalt, ás saakl sasi eoodálkoahat azao, ha a aaaisstl hovatsrtosása ■Ült tgasságtataaal vádolt, lgastalaaal bAatstatt oabot védekezése aoas BMatss a ssaavadélysklál. aét katyaakáat árvolásáaok ssabjakliv Ulsásáltól. Mart blbáslk tábrjr, sasikor as lMt-ds osaméayek aiigött „össs-aaláv politikát" (tokát á|abb hatalmi totalitást) gyaalt, s távad akkor la, midőn úgy váll, as sgáas sslovéklal au gyorsát — Essterhásy léass gráfot Is bslaártva — sgységaiaa Hitlsr-alleass, tokát satllaslssta volt. Aligha hslyasslbstő agyasakkor as Is, ho a Tlso és Mocb, Utalva Esterházy viszonylatokban a reakciós és a raskclósobb fogalom os értékmé­rd, vagy aetén as érdaa. Tálsásaak moadbatjok ast is, midán a csehszlovákiai •aaméayak kapcsáa Fábry arra a kávetkastatásra Jat: „Eaaok a háborúnak agyatlan áldozata, ismereti an kalott|a as antifasismns." Es a laasökltás ssam alól távossH as IMS atáal tártánálasl helyzetet, a csak a hasal gyakorlatot lát)a, halott a kör- ayasó — ma már saaofailsta — országok fsJMdáeo alté rá volt. Vlssant egy pUlaaatlg sem lehat kétségen a aaándák: a ssloveaszkál köldetás értákalésával ás hangsdlyosá- sával a vádlott védekaslk, a ,,megérteti«, vlsssbangtalan áldozatok és a tlesták" aevébea. A haladé élat rég áUépatl asér asea a korszakon, ■ a történelem kimondta vissaavaabatatlaa Ítéletét. A párt politikája as IMS labraári hatalomátvátaltál kesdddáao az ogyaajogéaég, megértés, éa a ssmxetek kásfltU kösslsdás essmá)áre épalt... Fáhry Zoltán káayssaröség ssfllta tsrjedelmes maaifesztuma asoahan asm érléktelsnedett al. Olyan kerdokamentam, mely — msggyásédésSnk sserlat — alább vagy alább bolyét kér Fábry megjelenő művei kásáit. A bizonyító Irat a valóságra épül, a kát világháború közti fejlődés teadancláit, történelmi tényeit magyarázza. Éppen ezért megátlapitáxalaak többsége ma is ér­vényes és igaz. A most káslésre kerülő részleteket azokból a fajesatakból válogat­tak, melyek a két világháború közötti csehszlovákiai magyar szellemiség életéről i aaUfasIzmusárúI nyújt áttekintést. Esekból n sorokból a „tegnapi tanú , n „hár­ček kénysserfiltje" szál hozzánk, akt korpnrsncskúat vállalta, hogy a kommunis­tákkal vállvetve káadlán a szabad, szocialista holnapért. Nam csoda hét, ha két­szeresen (éjt neki a nemzetiségével szembon tonűattolt türelmetlenség, méltány­talanság, sőt — ne fél|ánk kimondani: embartelenség. A sebek — hála légyen — asőta behegedtek, viesont nem ért ismerni tagnap! magánkét . .. jelen és Jóvá így kívánja est, a a minden Jávák érdeke Is est kása­Fábry Zoltán kitüntetése (Tudósítónktól) — Antonín Novotný köztársasági elnök Fábry Zoltán (rónak 70. szüle­tésnapja alkalmából a Munkaér­demrendet adományozta irodal­mi életművéért, valamint a for­radalmi és az atnifasiszta moz­galomban évek hosszú során át kifejtett érdemdús tevékenysé­ge elismeréséül. A magas állami kitüntetést Vasil Btlak, az SZLKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, a Központi Bizottság titkára nyújtotta át az ünnepeknek. Ezután Lörlncz Gyula, az SZLKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja, a CSEMAOOK országos elnöke köszöntötte a jubilánst, majd át­adta neki a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága üdvözlő levelét, jelen volt Robert Harenčár mér­nök, az SZNT kulturális bizott­ságának tagja, a CSISZ szlová­kéi központi bizottságának el­nöke is. Az SZLKP kelet-szlovákiai ke­rületi bizottsága nevében Ián Kulko, a kerületi pártbizottság titkára köszöntötte Fábry Zol­tánt. — tä A CSEMADOK KÜZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LEVELE: A Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Kulturális Szövetsége az embert és írói magatartás előtt tiszteleg abból az alkalomból, hogy hetvenedik születésnapo­dat és irodalmi munkásságodat, életpályád több évtizedes ki­magasló eredményét ünnepeled. Köszöntének ma a fó barátok, ismerősök, a kortársak, az ol­vasók, és a CSEMADOK tagsága nevében ml ts a legnagyobb tisztelettel, közélett, valamint Irodalmi munkásságodat meg­becsülő szeretettel köszöntünk. Egy életpálya, amely oly ha­tározottsággal ível a szándéktól a megvalósulásig, mint a Tiéd, — a legnagyobbakhoz mérhető, akik az emberi társadalom kul­turális és szociális fogaiért har­coltak. Ezt az életpályát kószöntfük hetvenedik születésnapod alkal­mából, és kívánjuk, hogy még hosszú évekig küzd/ a gondolat és a béke igazáért: áz embert és nemzeti öntudatért a szocia­lista nemzetköziség szellemé­ben. vb \1/ \]/ \1/ \1/ \|/ y|/ y|/ \|/ yj/ 'T' sp* yf* ^ ^ ^ ^ XV szlovenszkól magyar szellem, mint történelmi határkő a két világhá­ború közti húszéves Intervallumnak az eredménye. A gyümölcs neve: antlfa- sizinus. Idetorkollt, Ideért minden. A kez­deti csirák mást nem eredményeztek: voz humánét vetettünk, antlfastzmust arattunk. A háborúban megcsúfolt em­ber szégyene, fájdalma, lázadása élt bennünk. Vedd ehhez a ml külön magyar eszmélésünket: a magyar bűntudat szemtépő tudatosodását éa megkapod szeliemképünk égési értelmét. Ha volt nemzedék, mely apái történeti bűnét felismerte, leveiskelte és a bűntudat gyógyító antltoxlnja révén erénnyé ak- kulálta: akkor a szloveoszkól magyar­ság iskolapéldát szolgáltatott erre. Mi tabula rasát csináltunk portánkon: el mindentől, ami Trianonhoz vezetett: el * magyar feudalizmustól és az úri impe­rializmustól, el a német—magyar fegy­verbarátság elveszejtő Illúzióiétól, el minden embertelen, korszerűtlen gátlás­tól, hogy a sovinizmus útvesztőjéből a testvérember útjára léphessünk. Az úri Magyarország szuggesztiójából kikerül­ve, elsőnek láttuk meg házunk portáján a nemzet atomját: a nép flát, a munkást, a parasztot, a dolgozó embert. 0 lett minden mozdulásunk értelme: művelni, segíteni, emberré tudatosítani. „Ojarcú magyarok" lettünk, mások, idegenek: Horthy-Magyarorszég megtagadott min­ket. A magyar bűntudat bennünk elér­te a maximumot: ellenségként döbben­tünk egymásra. De ez a szembenállás ugyanakkor kijelölte posztunkat: archi­medesi pont lettünk, a tespedt, feudális Magyarországot innen, a ml szellemi síuggesztlónkkal akartuk kivetni sar­kaiból. Dávid furcsa új tévharca volt a Góliáttal, amikor egy parittyakő mégis célba talált: ami sz^ileraforradalral és népteslvérülésl mozgalom Magyarorszá­gon megindult, annak csíramagjaiban benne van a szlovenszkól vox huraana Vetése (Ifjúsági mozgalmak. Sarló hatá­sa szociográfiai, stb.J. Európai kultúr- tuíatunk, szociális emberségünk az • gész magyarságra kiható értelmet ■nyert. Nem éltünk hlábal Világháborúból jöttünk és világhábo­rúba torkolltunk. Mi, az öregebb nemze­dék, a lövészérkok poklaiból a testvér embert hoztuk magunkkal: életünk célt és értelmet csak Így kaphatott. Antinál- Ittarizmus, antlimperlallzmus, aktív pa­cifizmus, szocializmus lett emberségtö- rakvésünk Iránya. A fiatalabb nemzedék a Duna-téji népek praktikus szolidaritá­sává színezte a ml általánosításainkat. De minden csak egy nagyobb távlatba állítva nyerhet értelmet. És ml, akjk ha­ut vesztettünk egy új patriotizmus meg. «állottal lettünk: „Hazánk: Európa gondoltuk és a nincstelenekből egyszer­ié gazdagok lettek: az európai kultúr- tudat vallói és védői, humanizmus áll­hatatos militánsal. ■ Ez atmoszférában árvaságot szüntető igytormasággé színesedhettünk: em­berré. Emberré, aki nem magyar, nem cseh, német, vagy francia, de — eu­rópai. Ez volt a közösség, amibe tisz­tító fürdőként bele kellett magunkat nini, mert önmagunkra, másult felada­tainkra csak egy nagyobb közösségben lelhettünk. Az Igénymlnlmumből egy­ezerre tgénymaximumba kellett átcsap- el. Európa: a humanizmus életlehetösé- f*. de ugyanakkor kötelességmaxtmuraa te. ...Összegezésképp jócsik Lajos, már ludapesten megjelent könyvéből — „Is­kola a magyarságra” — idézek: „Egy aagasabb európai magatartás ktalakt­FÁBRY ZOLTÁN : (...) Ki tud rólunk, ki látott minket? Résziét a Vádlott megszólalt című manifesztumból Ezekben az elgyávult években s tája­kon mint egyetlen olthatatlan lámpás vi­lágított szlovenszkól magyar lényegük: o vox humana. „Emberi hang“ volt a cím és Győry Dezső a költő neve (1940). Magunkért szóltunk újra, de el- rendeltetésünk ezt a hangot az embert összetartozás egyetemes szózatává emelte: „Sosem magunkért, mindig másért, Hirdettünk többet, mint magunk■■ lobb lenni ösztönünknél s másnál, S tartani minden gátomlásnál 8lő gátnak szivünk és aggunk. Gyülöltségre nevelt a sorsunk, Ml szeretetre önmagunk". „Keresd az igazat, hallgasd meg az igazat, tanuld meg az igazat, szeresd az igazat, mondj igazat, óvd az igazat mindhalálig ľ* tú sa lebegett szemünk előtt, mely min­den közép-európai kis nép számára meg­nyugvást ad... Úgy képzeltük, hogy van, létezik egy magasabb életforma, mely európai, szociális, gazdasági és esztétikai értéktöbbletet jelenthet, úgy a kisebbségi magyarság, mint a többségi nemzet számára. Csak oly megoldások bírtak számunkra jelentőséggel, melyek értéke általános volt és vonzást gyako­roltak mindenkire ... Eszelősei lettünk emelkedett elképzeléseinknek. Birtokon kívül éltünk és más népek gondjait Is nyakunkba vettük. Kisebbségi magyarok voltunk és saját sorsunkon túl izgatott azok sorsa Is, akik a kisebbségi helyzetet ránk kényszerítenek. Van még példa ar­ra a történelemben?" A vox humana tájainkon nem szürkül­hetett frázissá: az európai tudatot eltip- rással fenyegető német barbarizmus esz- mélésünk csiráját adekvát magatartássá terebélyesltette. Az ellenség közös volt: a manifesztálások magyarul, szlovákul, csehül egy nyelvet beszéltek: antltasiz- must. De a harc elveszett — mielőtt megkezdődött volna. A Világpolitika oly konstellációkat teremtett, melyek szétszakították az antifasiszta egységet. Mindenki magára volt utalva: becsületé­re. Egymásról nem tudva, egymástól el­szakítva kellett megállni a próbát min­denkinek, nemzeteknek, népcsoportok­nak, egyéneknek külön-külön. A tét: az emberséges magatartás volt, a fasizmusnak az egyet- len lényeges ellenereje. A német fasizmus legsajátosabb hábo­rúját szenvedte a világ. Népek, nemze­tek, népcsoportok, egyének megítélésé­nél csak egy kritérium lehet a döntő: mennyire ártott vagy használtak a né­met hatalmi totalitásnak? Mennyiben kollaboráltak, hasonultak, azonosultak vagy mennyire különítették el magukat az adottságok lehetőségein belül. A szlo- venszkől magyarság csak a non possu mus útját választhatta. ... A szlovenszkól baloldali értelmi­ség a Morthy-Magyarországon akadá­lyozott progresszió megtartó, raegrőgző, és továbbvivő stafétája volt. Az itt értel­met kapott magyar progresszió kicsen­gése, a németellenség volt, az antifa- sizmus, melyet ml mint korszerű ma­gyar szabadságharcot szuggeráltunk. És nemhiába. I( húzza alá. Magyar író az ilyen keritó szolgamunkára nehezen kapható. A fa­sizmus perében a magyarság legnagyobb plusszá: íróinak szinte egyetemleges an- tlfasizmusa. Es ez az értelmezés nem szűnt meg a háborús években sem ... Máral Sándor történeti ténnyé tudatosítja az ered­ményt: „A magyar Irodalom ma az egyetlen Európában, mely az európai szellemet képviselt... Ez az eredmény az idők távlatában felér nyert csaták­kal... Nyugodt lélekkel bizonygathat­juk, hogy kevés nép akad e pillanatban a nagy világon, melynek fiai oly hűsé­ges szolgálattal dolgoznának az európai népek közös kincsének s általában a világirodalomnak megértésén, magatar­tásán és Ismertetésén, mint a magyarok. Ez a nemzet még ma Is a legnagyobb háború kellős közepén Is ad valamit Eu­rópának." (Magyar Hírlap, 1942. V. 14.). « t « A fasizmus ezeken a tájakon a kon­junktúra naposabb oldalát jelentette. Misem lett volna könnyebb, mint azo-- nosulnl vele. Csábító hangok nem Is hiá­nyoztak, hisz „vad törtető, magával ra­gadó és győzelmes Irányzat kerítette ha­talmába az embereket,*1 és voltak, akik a farkasokkal való együttüvöltés mód­szerét ajánlották, mert ha megértjük az új idők harsogó dalait, akkor egyszer­smind megjavítjuk helyzetünket és sor­sunkat Is (Új Hírek, 1938 karácsony). De a vox humana gyorsan eszmélt és azonnal reagált. Virulens nacionalizmu­sokkal szemben virulens emberséget ho­zott, mely nagyobb és tökéletesebb for­radalomra konzerválja az embert, töret­len emberséget az egyetlen erőt, mely hatálytalanítani tudja Hitler új rendjét. A szlovenszkól magyar író « Mach- korszakban az erkölcsi tisztaság meg­szállottja. Kinosaa pontos tisztaság- igyekezet ez. Jaj, csak makulát nem ej­teni a voz humánumán! Minden agysejt, minden szlvütem, ráció és létek, szellem és jellem erre van beállítva: „E hely­zetben sok az árvaság veszélye. De még több ez erkölcsi tisztaság és nagyság, mely a maga Idejében még egyszer nagyon Is számítani fog." (Feéry: Esti Újság, 1940. I. 2.}.. (...) Embertelenség idején a magyarság sor­sát, fogalmát, lényegét, elválaszthatat­lanul a humánumhoz kötni, lehet-a bátrabb, nagyobb célkitűzés? A ml hídszerepünk egy élettel vállalt valóság volt: az európai magatartás Duna-tájt példája. Nekünk egyformán fájt, minden magyar vagy cseh nem- zetbün és egyformán tudtunk örülni mindkettő igéző európai megnyilvánu­lásainak. Ml lettünk a htd-platform, mely elvállal minden terhet, úgy az egyik, mint a másik oldal (elé. Velünk és rajtunk át könnyebb és szebb lett az út mindkét közeledés számára. Em- berségkorrektára mindkét oldal felé: ez és ennyi lett leg- Igaztbb kisebbségi hivatásunk. A fasiz­mus barbár áradata elsodorta hldaln- kat, de a magyar író makacs kitartás­sal monologtzált értelmükről! „Mert a hidak összekötnek valamit s az emberi lélek legmélyebb szándé­ka ... — a kohézió. Mindaz, ami szen­vedély ma a világban, elmúlik egyszer. De a híd, mely ez években épült, megmarad. Ezt így kell hinni s csak ez számit." Hidat csak férfiak építhetnek, embe­rek, akik az ár ellen tudnak úszni, kik a szennyes áradatot megfékezhetik és áthidalhatják. A humanizmus a szellem embersége. Csődje elsősorban a szellem válságát vetíti. Aki szellemei tagad, akt szel­lemben gyávul: emberséget kisebbít. Emberség kisebbítése, emberség kikap­csolása: a fasizmus programja. Soha egy pillanatra napos oldalon nem álltunk: soha egy pillanatra meg nem tántorodhattunk. Mi minden pró­bát kiállt fixpot vagyunk. Ha ml meg­rendülünk. ha ml szétszóródunk, Há­lánknál több vész. Minket nem lehet meghamisítani, ktrekesztenl, emberi jussunkból kitúrni. Aki megpróbálja, az nálunk többet semmisít meg. Ml « világháborúból jöttúnk: annak ízülettel és áldozatai lettünk. A ma- gyár bűnök trianoni perének ml vol­tunk egyik bűnhödésl tétele. Megszen­vedtük, tevezekeltük, mások lettünk, 1 voz humane magyar élcsapata. Világ­háborúból jöttünk, világháborúba tor­kolltunk és hivatásunk most teljesedett ki mentő, örzű Duna-tájt szolgálattá, ellenséges földön a fasizmus légköré­jen őrzök lettünk a strázsán — mások helyett is... Elkárhozottan és üdvözülten, meg- izállottan és megverten ml voltunk és vagyunk a vox humana népe: áldozól is áldozatai, kikiáltót és elnémltottjal, lüségesel ás elmarasztaltatottjat, vég- egessn és végzetes predesztlnáltjal és ilkötelezattjel. KI tud rólunk, ki .átott minket? Január 1.: A pozsonyi Tatran Könyvkiadó önálló részlege­ként, Dobos László vezetésével megalakul a Magyar Üzem. Május 20-28.: A Csemadok Központi Bizottsága és a Nép­művelési Intézet nemzetiségi osztálya megrendezi Komá­romban a IV. Jókai Napokat. Május 29.: Érsekújváron a Csemadok helyi szervezete mellett működő Honismereti Kör nagyszabású ünnepi estet rendez a város szülötte, a 80 esztendős Kassák Lajos tiszte­letére. Június 11.: Ipolyságon megren­dezik az I. Honti Ének- és Tánc­ünnepélyt, a későbbi Honti Kulturális Napok elődjét. Június 22.: Pozsonyban a Szlo­vák írók Szövetségének szék­házában először adják át a Szlovák Irodalmi Alap által lét­rehozott Madách Imre Irodal­mi Díjat. A díj kitüntetettjei: Bábi Tibor, Monoszlóy Dezső, Duba Gyula és Fábry Zoltán. Június 27-29.: A Csehszlovák írók Szövetségének IV. kong­resszusán nyíltan kritizálják a honi politikai viszonyokat, s követelik a nagyobb kulturális autonómiát és a cenzúra eltör­lését. Június 29.: A Batsányi Kör kez­deményezésére visszahelyezik a kassai Szent Erzsébet-székes- egyház falára az onnan 1945- ben eltávolított Rákóczi-dom- borművet. Július 1-2.: A Csemadok Köz­ponti Bizottsága megrendezi Gombaszögön a XII. Országos Dal- és Táncünnepélyt. Július 13-22.: A magyar ifjúsá­gi klubok megrendezik Pincén a III. Nyári Ifjúsági Találkozót. Augusztus 8.: Antonín Novotný köztársasági elnök 70. szüle­tésnapja alkalmából a Munka Érdemrendet adományozza Fábry Zoltánnak. Augusztus 12.: Az Új Szó Cseh­szlovákiában elsőként közöl részletet Fábry Zoltán 1946- ban írt, A vádlott megszólal cí­mű memorandumából. (Lásd: Fábry Zoltán: Ki tud rólunk, ki látott minket?; Fábry Zoltán ki­tüntetése) Október 10-14.: Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és Fock Jenő miniszterelnök vezeté­sével magyar párt- és kor­mányküldöttség tárgyal Csehszlovákiában. Október 14.: Városi rangra emelik Gútát, az ország legna­gyobb lélekszámú faluját. Október 17.: A Csemadok veze­tősége egy központi magyar könyvtár és múzeum létreho­zására, a Csehszlovák Rádió magyar adása műsoridejének bővítésére és a televízió ma­gyar adásának beindítására vo­natkozó javaslatokat terjeszt az illetékes szervek elé. Október 20-22.: A Csemadok Központi Bizottsága és a Ba­tsányi Kör Kassán megrendezi a csehszlovákiai magyar nyel­vészek országos találkozóját, az I. Kazinczy Nyelvművelő Napokat. November 3-7.: Dunaszerda- helyen a II. Csallóközi Színházi Napok keretében Híd-67 cím­mel megrendezik a csehszlová­kiai magyar képzőművészek közös tárlatát. December 11.: A Csemadok a Kazinczy Nyelvművelő Napo­kon megfogalmazódott kezde­ményezés nyomán egyetértését fejezi ki a Központi Bizottság Nyelvművelő Szakbizottságá­nak létrehozásával. Elnöke Do­bos László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom