Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-13 / 286. szám, szombat
Egészségünkre ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 13. Indokolatlanul ne telefonáljunk a készültségre Kiegyensúlyozottság, mértékletesség, változatosság - az egészséges táplálkozás fő ismérvei Mikor hívjunk orvost a beteghez? Az egészségügy feladatai közé tartozik a szakszerű orvosi ellátás nemcsak munkaidő alatt, hanem a nap 24 órájában. Ismertes, hogy napközben a szakorvosok minden kivizsgálást elvégezhetnek. Nem egy esetben az orvos ismeri az egész család egészségi állapotát, ami szintén segíthet a betegség megállapításában. A beteg szempontjából ezért az a legmegfelelőbb, ha délelőtt keresi fel az orvost. Ám nem mindenki tud elmenni a rendelőbe. Ha pl. magas a láza, megkérheti körzeti orvosát, hogy otthonában vizsgálja meg. Minden körzeti orvosnak néhány órát beteglátogatásra kell fordítani. Előfordulhat azonban, hogy a betegség gyorsan, váratlanul és nagy erővel jelentkezik, vagy a beteg amúgy sem jó egészségi állapota rosszabbra fordul, nincs lehetőség a körzeti orvoshoz menni. Ebben az esetben az ügyeletes orvostól kérjen segítséget. Neki viszont nem kötelessége az általános kivizsgálás, hanem csak a halaszthatatlan segítségnyújtás, egyszeri orvosi beavatkozás akkor, amikor a körzeti orvps már nem rendel. Aligha kell különösebben hangsúlyozni a készültség fontosságát. Ezért helytelen, ha hosszantartó betegségek esetén nem a körzeti orvoshoz, hanem a készültséghez fordulunk. Sajnos, gyakran előfordul, hogy inDr. Kvasz Éva dokolatlanul hívják ki az ügyeletes orvost. Vannak, akik tudatosan élnek vissza ezzel, pl. azért, mert kényelmesebb délután vagy este otthon várni az orvost, mint a rendelő várótermében ülni. Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy egy másik embertársuknak valahol valóban gyors segítségre lenne szüksége. Meg kell említeni a gyors orvosi segítséget szolgáló intézményt, amely: nek hatásköre eltér az orvosi készültségétől. Legfontosabb feladata a kórházba való szállítás súlyos betegség, baleset, eszméletvesztés, sérülés, égés, mérgezés esetén. Nagy vérveszteségkor, szívelégtelenségkor kivételesen írhat fel, ill. alkalmazhat az orvos gyógyszert is, de csak akkor, ha ezek az elsősegély- nyújtáshoz tartoznak. A mennyiség és az arány a fontos Csak mértékkel... ÉLETMÓD Az évek múlásával, az öregedéssel párhuzamosan fokozatosan csökken a szervezet energiaigénye is, ez azonban nem jelenti azt, hogy időskorban teljesen le kell mondani az édességek és más nagy energiatartalmú ételek fogyasztásáról. Mint minden életszakaszban, a hangsúly időskorban is a kiegyensúlyozottság és a mértékletességen van. Általában a szív- és érrendszeri betegségek, a zsíranyagcsere-zavarok, a cukorbaj, az elhízás, a vitaminhiány és a magatartási zavarok kialakulásával szokták indokolni az édességek elhagyásának szükségességét. Ám amerikai és német kutatók vizsgálatai szerint ezeknek az összefoglalóan civilizációs betegségeknek nevezhető megbetegedéseknek az elsődleges okai között olyan környezeti rizikótényezők szerepelnek, mint a dohányzás, a stressz, a mozgáshiány, a túlzott alkoholfogyasztás, illetve örökletes tényezők és maga az öregedés. A felesleges kilókért leggyakrabban az elfogyasztott édességeket teszik felelőssé, de bebizonyítható, hogy minden, mérték nélkül fogyasztott élelmiszer testsúlyfölösleget eredményezhet. A kiegyensúlyozott táplálkozás szempontjából tehát nem az a döntő, hogy a tápanyagok milyen ételek alakjában jutnak a szervezetünkbe, hanem az, hogy mennyiségük és egymáshoz való arányuk megfelelő legyen. Emellett a megfelelő energia- egyensúlyt is figyelembe kell venni, hiszen ha az evéssel több energiát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyire annak szüksége van, akkor a felesleg zsír alakjában rakódik le, ami hosszabb távon súlyfelesleg kialakulásához vezethet. Az édességek az átlagos energiafelvételnek csak mintegy 45%-át teszik ki, zsírfogyasztásunknak is csak egy csekély részét adják (szemben a húsféleségekkel), így a súlyfelesleg kialakulásában is alárendelt szerepük van. Időskorban is szabad tehát édességeket fogyasztani, de mint mindent, ezt is csak mértékkel, alkalmazkodva a szervezet megváltozott energiaigényéhez. Hússal vagy anélkül? DR. STELLA PÉTER vtizedek óta hangzanak el érvek és ellenérvek a húsfogyasztással kapcsolatban. Vajon akkor élünk egészségesebben, ha azt teljesen száműzzük étrendünkből, netán azok cselekednek helyesen, akik húst hússal esznek? Lássuk, mi a táplálkozástudomány álláspontja e kérdésben. A hús az emberi szervezet számára a legjobb fehérjeforrás. Teljes értékű, azaz tartalmazza mindazon aminosavakat (a fehérjék építőköveit) is, melyeket szervezetünk nem tud előállítani, méghozzá ideális arányban. Ebből a szempontból a különféle húsok (baromfi, sertés, marha, hogy csak a leggyakrabban fogyasztott húsféléket említsük) egyenértékűnek tekinthetők. Nem így a zsírtartalom (koleszterin, illetve különböző zsírsavfélék) esetében, mely miatt a legtöbb kritika éri a húsfogyasztást. Ugyanis a zsír- tartalma miatt a hús energiadús élelmiszer, így mértéktelen fogyasztása a felesleges energiabevitel miatt elhízáshoz és különböző krónikus betegségek kialakulásához vezethet. Éppen ezért célszerű olyan húsfélét fogyasztani, melynek zsír- tartalma viszonylag alacsony. A jó választást a fehér húsok, azaz a szárnyasok, halak jelentik. Ezek előnyösek a koleszterin-tartalom szempontjából is (pl: a csirkemell 100 grammja mindössze 65 mg koleszterint tartalmaz), mely nem közömbös a szervezet számára, hiszen a túlzott koleszterinbevitel hozzájárul a vér koleszterinszintjének kóros emelkedéséhez, ami érelmeszesedéshez és annak különböző szervi megnyilvánulásaihoz (koszorúérbetegség, agyi érbetegségek, alsóvégtagi érszűkület) vezethet. E két tápanyagféleségen túl a húsok ásványianyag- (vas, cink) és vitamintartalom vonatkozásában is fontosak számunkra. Gyermekek, terhesek, szoptatós anyák számára különösen fontos a rendszeres hús- fogyasztás. Szakértők szerint tehát a húst táplálkozásunkban alapélelmiszernek tekintjük. Az ajánlások szinte egyhangúan egyetértenek abban, hogy a húsok fogyasztásakor a baromfi, ill. a halhús dominanciájának kell érvényesülnie a vörös húsokkal szemben (sertés, marha). Azonban a szárnyasokat is lehetőleg bőr nélkül kell elkészíteni, ellenkező esetben elveszítik a vörös húsokkal szemben hangsúlyozott előnyeiket. Gyakorlati jó tanács: a baromfihúst érdemes mindig ellenőrzött forrásból vásárolni, hogy elkerüljük a nem szakszerű feldolgozás, csomagolás, tárolás során kialakulható bakteriális fertőződést (pl. szalmonella), mely komoly gyomor- és bélrendszeri panaszokat okozhat. Kiegyensúlyozottság, mértékletesség, változatosság - az egészséges táplálkozás fő ismérvei. A végleteket kerülni kell. Fogyasz- szunk tehát húst, különösen szárnyashúsokat, rendszeresen, mértékkel, sok (lehetőleg nyers) zöldséggel kiegészítve egy-egy húsételt, hogy táplálkozásunk valóban egészséges legyen. Ha nem fogyasztunk húst, megkönnyítjük emésztőrendszerünk működését Egészség és hagyomány AKTUÁLIS A böjtölés - amit egyfajta diétának is felfoghatunk - kifejezetten jót tesz a szervezetnek. Tisztít, sa- laktalanít, serkenti a felgyűlt méreganyagok távozását, fokozva ezzel fizikai - szellemi teljesítő- képességünket. A megszokott élvezetekről való önkéntes lemondás, a bizonyos időszakokhoz kötött testi-szellemi megtisztulás, a böjt az emberiség egyik legősibb tradíciója. A keresztény vallásban bizonyos élelmiszerek kerülését, akár az étkezésről való teljes lemondást jelentheti, amellyel a hívők a szenttel való találkozásra készülnek fel. A böjtölésnek szigorú szabályai vannak. Ebben az időszakban tiltott az állati eredetű ételek - a hús, a tejtermékek, a tojás - fogyasztása. Ami megengedett: a gabonafélék, gyümölcsök, egyes főtt ételek, kásák és levesek, míg a karácsony előtti utolsó napokban már csak nyers, mindenféle ORVOSI SZÓTÁR MINDENKINEK Csontelhalás A csont egy adott területének elhalása fertőzés következtében. Ezt szeptikus csontelhalásnak vagy nek- rózisnak nevezik. Az aszeptikus csontelhalás többnyire ismeretlen okból következik be. Csonthártya-gyulladás Latin neve periositis. A csontot körülvevő rostos kötőszövet fájdalmas gyulladása. Kiválthatja sérülés (sebesülés, törés), de kialakulhat más betegségek szövődményeként is. Kórokozói leggyakrabban a gennykeltő baktériumok. Csontkinövés Különböző csontokon kialakuló, változó nagyságú, jól kitapintható, jóindulatú csontszövet-szaporulat. Többnyire fájdalommentes képződmény, kivéve, ha olyan helyen jelenik meg, ahol mozgáskorlátozást okoz. Csontlágyulás Oszteomalacia. Különféle kóreredetű tünetegyüttes, amelyben a csontok vagy nem jutnak kellő mennyiségű ásványi anyagokhoz, vagy a meglévőket vesztik el a kelleténél gyorsabban. Okozhatja idült veseelégtelenség, D-vitaminhiány, alultápláltság, felszívódási zavarok stb. A csontok elvesztik szüárdságukat, puhává válnak és eldeformálódnak. A betegség csontfájdalommal és gyakran izomgyengeséggel jár. A csontlágyulást D-vitamin- és kalciumadagolással kezelik. A gyermekkori csontlágyulást, amit általában a D-vitamin hiánya okoz, angolkórnak (rachitis) nevezik. Csontplasztika Sebészeti beavatkozás, melynek során elpusztult, hiányzó csontokat emberből vagy állatból származó csontrészletekkel pótolják. Élő vagy élettelen csontokat is át lehet ültetni. Legeredményesebb a saját csontdarab átültetése. Csontritkulás Oszteoporózis. A csont tömegének hosszú ideig tünetmentes csökkenése a szervetlen (ásványi) és a szerves állomány azonos arányú megfogyatkozása miatt. A kor előrehaladtával a folyamat fokozódhat. Különösen az ötven éven felüli nőket érinti a menopauza beállta után. Természetesen bárkinél kialakulhat a belső elválasztású mirigyek csökkent működése vagy az elöregedés következtében. A csontritkulásnak létezik heveny formája is, amely csonttörések után alakulhat ki. Gyógykezelése a kiváltó októl függ: hormonpótlás, D-vitamin, kalciumsók adagolása. A csontritkulás folyamata nagymértékben lassítható megfelelő táplálkozással és rendszeres testmozgással. zsiradékot nélkülöző táplálékot fogyaszthatnak a hívek. Vannak, akik az ünnep előtti utolsó napokban egyáltalán nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot. Az advent - nem úgy, mint a II. Vatikáni zsinat által kötelezőnek nyilvánított, februárban kezdődő és húsvétig tartó 40 napos „nagyböjt“ - a katolikus egyházi szabályai szerint nem böjti időszak; a négy adventi hét sokkal inkább lelki felkészülést kíván a hívőktől. Ha nem fogyasztunk húst, ezzel megkönnyítjük emésztőrendszerünk működését. Az egyébként a zsíros ételek emésztésére fordított energia ilyenkor más szerveink kedvezőbb működését, a szervezet regenerálódását segíti elő, és fokozott szellemifizikai teljesítőképességet hoz magával. A böjt tulajdonképpen mindenkinek hasznos, a fiataloknak és az idősebbeknek, de még a betegeknek is. A betegeknek előírt böjt a diéta valamelyik formája, amely a különböző betegségekhez alkalmazkodik. Ám a böjt csak akkor használ, ha a koplalás, a táplálékmegvonás nem jár túl komoly megterheléssel. A böjtre fel kell készülni, és a fokozatosság elvét kell szem előtt tartani. Tanácsos előtte orvossal is konzultálni. A hirtelen elkezdett koplalás komoly egészségügyi veszélyeket rejt magában. A sikeres böjt egyénre szabott, mindenkinek be kell tartania az erre az időszakra felállított szabályokat, és fel kell mérnie tűrőképességét. A beteg embereknek, az időseknek, a 14 éven aluliaknak, a terheseknek és azoknak, akik komoly fizikai munkát végeznek, nem szabad koplalniuk.
