Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-11 / 284. szám, csütörtök

Iskola utca ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 11. Az iskola mellett hosszabb ideje nincsenek jelzőlámpák Az ügyes szakácsnők pizzát sütöttek, amely megvásárolható volt, s az abból befolyt összeg a támaszalaphoz került Csak a forgalom a fontos? OROSZ MARTA Aki mostanában gyakrabban meg­fordult a pozsonyi Duna utca kör­nyékén, több dologra is felfigyelhe­tett. A Rajská utca és a Duna utca kereszteződésénél már hosszabb ideje nincsenek jelzőlámpák, és az utóbbi jó fél év során a Klemens ut­cáról is eltávolították őket. S ha ép­pen a másik oldalról, az autóbusz­pályaudvar felőli részről közelíte­né meg az iskolát, újabb akadállyal találja szembe magát: nemcsak a gépkocsikra kell ügyelnie, de át sem tud kelni az elzárt építési terü­let mellett, mivel az építtetők egy­szerűen elfoglalták a járdát. Az egy éve elkezdődött változások miatt az iskolába járó gyermekek szülei már a döntés után közvetle­nül felemelték szavukat. A tiltako­zások nyomán a szülői szövetség és az iskola vezetősége levelet írt a fő­polgármesteri hivatal közlekedési osztályának, kérve, állítsák vissza a jelzőlámpás forgalomirányítást. A válaszlevélben az illetékes meg­indokolta, hogy a gördülékenyebb trolibusz-forgalom indokolja a vál­tozásokat, s mivel a belvárosban legfeljebb 30 kilométeres óránkén­ti sebességgel közlekedhetnek a gépkocsik, ezért a gyermekek szá­mára is biztonságos lesz a közleke­dés. Ezt pedig az adott sávban lévő fekvőrendőr is garantálja. A pol­gármesteri hivatalt ugyan meg­nyugtathatja ez a közlekedési ren­dezés, a szülők egy része azonban korántsem biztos abban, hogy min­den a legnagyobb rendben van. Bár kezdetben a gépkocsivezetők betartották az előírt sebességet, ma már sokszor jóval gyorsabban közlekednek. A főpolgármesteri hi­vatal szóvivője, Éva Chudinová ottjártamkor elmondta: ők minden körülményt figyelembe vettek, az iskola nem kérte a válaszlevél után, hogy állítsák vissza a régi rendet. Hasonló véleményen van az iskola szülői szövetségének alel- nöke, Gál László is. Mint mondta, közlekedésrendészeti szempontból ez volt a legjobb megoldás, mivel azóta gördülékenyebb a közleke­dés. Papíron tehát minden rend­ben lenne, ha az átkelés is ilyen akadálytalanul folyna. Csúcsidő­ben azonban nemigen látni rend­őrt a környéken, noha a főváros több pontján is ellenőrzik a sebes­séget az iskolák környékén. A gép­kocsivezetők pedig úgy húznak el a gyalogos mellett, hogy igencsak ügyelnie kell arra, mikor keljen át az utcán. A kisgyermekek és arra járó nyugdíjasok várhatnak, előbb­utóbb elcsendesül a forgalom. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a gimnázium másik oldalán egy to­ronymagas lakóház épül. Az építte­tők és az építkezést ellenőrző fel­ügyeleti szerv nem nagyon törődik azzal, hogyan jusson be az iskolába a másik oldalról érkező gyalogos. Ha be akar jutni a tanuló az épület­be, előbb át kell térnie a másik ol­dalra, majd vissza a régi járda felé, de itt sincs jelzőlámpa, amely időn­ként megállítaná a gépkocsiforgal­mat. Bár a közlekedési szakember szerint a gyalogosok nagyon sok­szor nem törődnek a jelzőlámpá­val, annak mégis van egyfajta visz- szatartó szerepe: ha más nem, a színével mutatja, hogy az illető mégiscsak szabálytalanul közleke­dik, tehát a tilosban jár. Ezt pedig időnként még a leggátlástalanabb autós és gyalogos is tudatosítja. Ezen az oldalon tehát továbbra is megoldatlan a helyzet. Az iskola vezetősége és a szülői szövetség ez év szeptemberében ismét levelet írt a főpolgármesteri hivatal közle­kedési osztályának, hogy rendez­zék a helyzetet a gyermekek érde­kében. Ez lenne mindkét fél érde­ke. Az iskola igazgatója, Dávid Béla szerint mindent megtettek annak érdekében, hogy biztonságos le­gyen a közlekedés. Kezdetben, mint mondta, rendben mentek a dolgok, betartották a gépkocsik az előírt sebességet. Ma azonban már egyre kevésbé tapasztalható ez an­nak ellenére, hogy nem éppen ide­ális az iskola környéki közlekedés helyzete. Az iskola vezetősége re­méli, hogy végül minden rendező­dik. Erre azonban még várni kell. Van­nak helyek, ahol nem engedélyezik egy építkezés folytatását addig, amíg nem oldódik meg együttesen a gépkocsi-közlekedés és a gyalo­gosok helyzete. A forgalomkorláto­zást pedig általában úgy oldják meg, hogy mindkét fél egyforma elbírálásban részesüljön. A közel­múltban tartott országos közleke­désrendészeti ellenőrzés is azt mu­tatja, Szlovákiában még nincs min­den rendben e téren. A legtöbb bal­esetet továbbra is a gyorshajtás, az agresszív autósok idézik elő, jóval kevesebb a gyalogosok által oko­zott halálos balesetek száma. Az is­kolák környékén pedig mindenhol a maximális biztonságra kellene törekedni. Nemcsak a gördüléke­nyebb trolibusz-közlekedés, a bel­városi forgalom miatt, de a figyel­metlenül bóklászó, gondolatban elkalandozó iskolás gyermekek ér­dekében is. Bár kezdetben a gépkocsivezetők betartották az előírt sebességet, ma már sokszor jóval gyorsabban közlekednek (Kiss Gábor illusztrációs felvétele) Segíts magadon! KOPASZ-KIEDROWSZKA CSILLA — tödik alkalommal rendezte meg a kará­csonyi ajándékvásárt a somorjai Corvin Mátyás Magyar Tan­nyelvű Alapiskola Szülői Tanácsának Támaszalapja. A Támaszalap a Szülői Tanács mel­lett működik, teljesen független az iskolától, de tőle minden segítséget megkap. A 10 tagú kuratóriumnak 5 pedagógus a tagja, 4 szülő és a Szülői Szövetséget 1 személy kép­viseli. A gondnok Kecskeméthy Viktor tanár (az ő ötlete az alap lét­rehozása). A támaszalap 1999 márciusában alakult, azzal a céllal, hogy támogassák azokat a tanuló­kat, akik jó tanulmányi eredmé­nyeket érnek el, de a szüleiknek anyagi problémáik vannak, tehát a hátrányos helyzetűeket. „Aki négy évet a mi iskolánkba jár, az ötödik évfolyamtól már ré­szesülhet ebben az ösztöndíjban - tájékoztatott Bugár Gabriella, a kuratórium elnöke („civilben” az iskola igazgatóhelyettese). - A hátrányos helyzetű lehet gyenge tanuló is, de mi csak a jeles tanu­lóknak adunk támogatást. A cél, hogy minél több gyerek szerezzen közép- és főiskolai végzettséget. Először nem volt tiszta képünk, hogy milyen módon csináljuk. Most havonként támogatjuk a di­ákokat, aztán év elején, amikor elkezdődik az iskola, támogatunk sítúrát, különböző rendezvénye­ket, hozzájárulunk az osztályki­rándulások költségeihez. Ezt a dolgot két-három ember nem tud­ná csinálni. Nélkülözhetetlen az egész tantestület támogatása. Va­laki süt egy tál pogácsát, valaki rendezni segít.” A gyermeknapot is a támaszalap szervezi. A Corvinban hagyomá­nyos gyermeknapot tartanak, sportjátékkal, versenyekkel. Az ügyes szakácsnők pizzát sütnek, amely megvásárolható, s az abból befolyt összeg a támaszalaphoz ke­rül. Nem sok, de több a semminél. Könyvvásárt is tartottak meg ruha­börzét. A gyerekek használt ruhá­kat vittek be az iskolába és mini­mális összegért árulták. Ami meg­maradt, azt a rászoruló gyerekek­nek adták meg a kisegítő iskolá­nak. „A semmiből indultunk - emléke­zik Kecskeméthy Viktor. - Első al­kalommal aukciót szerveztünk. Próbáltuk megszólítani a vállalko­zókat. Főleg képeket árvereztünk el. A művészek ingyen ajánlották fel a munkáikat, de akkor kevesebb kép volt, mint most, viszont a bevé­telünk nagyobb, mert licitáltak. Az dig kérni sem lehet... Azt akartuk, hogy ne csak könyveket árusít­sunk, hanem dísztárgyakat, képző- művészeti alkotásokat is. Olcsób­bakat is, hogy a kisebb jövedelmű­ek is hozzájuthassanak.” Jelenleg tizennégy gyereket támo­gatnak. Pályázni kell, s hogy ki nyeri el az ösztöndíjat, azt a kura­tórium dönti el. Tanév végén kell benyújtani a kérelmet, a pályázó­nak fel kell tüntetnie a családtagok számát, a tanulmányi áüagot, a család valamennyi bevételét, a csa­ládi pótlékot is beleértve. A tá­maszalap képviselőinek kötelező végiglátogatni a pályázókat. Két tag elmegy a családhoz és megvizs­gálja, milyen körülmények között élnek. Azután a kuratórium össze­ül és dönt. Legutóbb tizenkilencen pályáztak, ebből ötnek a kérelmét elutasították. „Először is csak azok jöhetnek számításba, akik a mi iskolánkba jártak - legalább négy évig. Min­den éven újra kell pályázni, hi­szen a tanulmányi eredmény vál­tozhat. A tanulmányi átlagnak 1,5-nél jobbnak kell lennie. A pá­lyázónak hármasa sem lehet. Fél­Világi Ildikó negyedikes gimnazista fél éve kapja az ösztöndíjat, szeptem­bertől havi 1200 koronát első árverés 70-80 ezer koronát hozott. A következő éveken áttér­tünk erre a formára, vagyis hogy a felajánlott tárgyak eladási árának a fele az alapé, a másik fele a művé­szé, illetve az adományozóé - mert így mégis szívesebben adnak. Min­Bugár Gabriella: „Aki négy évet a mi iskolánkba jár, az ötödik évfolyamtól már ösztöndíjban részesülhet” Az idei költségvetés 200 ezer korona, ennek a felét saját rendezvényekből igyekszenek biztosítani, a másik felét a szponzoroktól kapják (A szerző felvételei) évben elkérjük a bizonyítványt, s ha a diák rontott, megvonjuk az ösztöndíjat. Az egyetemistáknál is leállítjuk a kifizetést január vé­gével, s ha beiratkozik a követke­ző szemeszterre, utólag odaadjuk az egész összeget. Az alapiskolá­soknak megtérítjük a tízórai- és ebédköltséget, ez havonta hat- hétszáz korona, és attól függően, hogy hányadikosok, 100-150 ko­rona zsebpénzt kapnak, azonkí­vül 300 korona egyszeri támoga­tást a tanszerekre. Évente egy gyereknek fizetjük a sítanfo­lyamának költségeit, de ez a Tá­maszalap anyagi helyzetétől függ. Azonkívül 4 gyerek ingyen látogathatja a Lingua nyelvisko­lát, ez az ő hozzájárulásuk. A kö­zépiskolások ösztöndíja - 1,0 át­lag esetén - havi 1200 korona, 1,5-ös átlagig 800 korona. Jelen­leg nyolc középiskolásunk része­sül ekkora összegű támogatás­ban. A főiskolások 1500 koronát kapnak. Tavaly hat egyetemis­tánk volt, közülük kettő végzett, kettő félévkor kiesett, ketten foly­tatják a tanulmányaikat.” Az idei költségvetésük 200 ezer ko­rona, ennek a felét saját rendezvé­nyekből igyekszenek biztosítani, a másik felét a szponzoroktól kapják. A támaszalap a nyári szünidőben munkát biztosít az ösztöndíjasok­nak. Koncz Zsuzsa Magyarországon ta­nul, utolsó éves, magyar-történe­lem szakos. A Bibliotheca Hungaricában volt gyakorlaton és olyan pontos munkát végzett, hogy Végh László igazgató levéltáros­ként szeretné alkalmazni a jövő­ben. Világi Ildikó negyedikes gimnazis­ta fél éve kapja az ösztöndíjat, szeptembertől havi 1200 koronát: „A szüleim igen örülnek, de legfő­képpen én. Jut belőle az iskolával kapcsolatos kiadásokra, könyvek­re, szórakozásra. Elég sokan pá­lyáztak, a bizottság nálunk is járt. Élsőben még volt hármasom, de harmadikban már tiszta egyes vol­tam. A negyedik eléggé nehéz. Érettségi után biológia-kémia szakra jelentkezem, ha sikerül...” Andrási Tibor, Barta Gyula, Skriba Pál, Rónai Erzsébet, Csörgő Zsu­zsa, Puss Kornélia, Lábik János, Boráros Éva, Alföldi István... né­hány művész, akinek a munkái megvásárolhatók. Csörgő Zsuzsa több képet is hozott: „Én is nagyon szegény diák voltam. Akkor ment jól a sorom, amikor a gimibe jártam és ösztöndíjat kap­tam, a maximumot. A hatvanas években 340 korona óriási pénz volt! Édesapán akkor az összeomló szövetkezetben nyolcvan-száztíz koronát keresett. A három öcsémet abból a pénzből ruháztuk fel, amit én hazavittem. Ezért támogatom most is ezeket a rendezvényeket, mert az iskoláknak nagyon nagy szükségük van a segítségre.” ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom