Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-11 / 284. szám, csütörtök

Kultúra - hirdetés

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 11.

SZÍNHÁZ

NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ:

Antonius és Kloepátra 19 KIS SZÍNPAD: Végre szabadon! 19

KASSA

THÁLIA SZÍNHÁZ: Budapest Orfeum (vendégjáték Rozsnyón) 19 KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Whale Rider (új-zélandi) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Távol a mennyországtól (amerikai) 15.30, 20 Tizenhárom (amerikai) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 17,20 PÓLUS - STER CENTURY: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16.05, 18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D (amerikai) 14.10,16.10, 18.10, 20.15, 22.15 Távol a mennyországtól (amerikai) 21.10 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15.05,17.35, 20.05, 22.35 Némó nyomában (amerikai) 14.35, 15.45, 16.50, 17.55, 19 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 14,16, 18.05, 20.20 Titokzatos folyó (amerikai) 18.20, 22.25 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.30, 21.05 Igazából szerelem (angol) 14.20, 17, 20.10 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 19.45, 21.45

KASSA

TATRA: Chicago (amerikai) 17, 19 CAPITOL: Kémkölykök 3-D (amerikai) 16, 17.30 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 19 ÚSMEV: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 16,18, 20

DÉL-SZLOVÁKIA

ÉRSEKÚJVÁR-MIER: Adaptáció (amerikai) 17,19.30 VÁGSELLYE- VMK: A sátán napja alatt (francia) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Igazából szerelem (angol) 19 LÉVA - JUNIOR: Órák (amerikai) 16.30 Mennyei teremtmények (új-zélandi) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Némó nyomában (amerikai) 16.30 Flört a fellegekben (amerikai) 19

GYŐR

PLAZA: Apám beájulna (magyar) 15.30, 17.30, 19.30 20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (amerikai) 14.45,16.45 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (amerikai) 13.30, 16.15, 19 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 13.30, 18 Kontroll (magyar) 14.15, 16.15, 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15,17.30,20 Nagydumás kiscsajok (amerikai) 14.30, 19.45 Némó nyomában (amerikai) 14, 16, 18 S.W.A.T. - Különleges kommandó (amerikai) 15.45, 20.15 Titokzatos folyó (amerikai) 17 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-amerikai) 15,17.15,19.30

Liszt: „Soha nem tett olyan engedményt a közönség megnyerése végett, amely ellentétben állt művészi elveivel"

Benne látták a jövő muzsikusát

Születésének 200. évfordulóján végre elégtételt kap Hector Berlioz, a szülőföldjén életében mindvégig mostohán kezelt zeneszerzőóriás. Ez az év az ő éve Franciaországban, sorozatban játsszák műveit, a legnépszerűbbeket csakúgy, mint a sokáig könyv-, kotta- és levéltárakban porosodott ismeretleneket. Sok kiválósághoz hasonlóan ő sem volt próféta saját hazájában.

VOJTEK KATALIN

Mégis hiába ünnepelték, ajnározták külföldön, és kínáltak neki remekül fizetett állásokat, mindig visszatért imádott-gyűlölt Párizsába.

Mi magyarok külön köszönettel tartozunk neki a csodálatos Rákóczi-in- dulóért, a magyar zenekarok külföldi koncertjeit betetőző, parádés ráadásszámért. A hagyomány szerint Erkel ismertette meg vele a tüzes kuruc dallamot 1846-ban, amikor Pesten vendégszerepeit. Berlioznak annyira megtetszett, hogy grandiózus művébe, a Faust elkárhozásába is beleszőtte, és külön ezért földrajzilag kissé arrább, a magyar végekre helyezte át Goethe Faustjának színhelyét. Neki az ilyesmi könnyen ment, fantázia dolgában kevesen vehették fel vele a versenyt. Képzelőereje túlságosan is élénk volt, olyany- nyira, hogy valóságként élte át azt is, ami csupán gondolataiban játszódott le, és ez ugyanolyan boldogsággal vagy szenvedéssel töltötte el, mintha valóban megtörtént volna. A fantáziájának köszönhette műveinek sziporkázóan színes zenekari hangzásvilágát is, mert egyetlen hangszeren sem tudott játszani. Gyerekkorában fuvolázni és gitározni tanult valamicskét, de nem sokat. Bár szeretett volna zongorázni tanulni, édesapja, a Grenoble-hoz közeli Côte Saint André jó nevű orvosa

nem engedte, attól tartva, hogy elhanyagolná gimnáziumi tanulmányait. Orvosnak szánta a fiút, aki 18 éves korában Párizsban el is kezdte orvosi tanulmányait, de szülei legnagyobb elkeseredésére csakhamar átiratkozott a konzervatóriumra. Már otthon is komponált, 13 éves korától, miután átrágta magát két összhangzattan-tanulmányon, a szülők tehát számolhattak ezzel a fordulattal, mégsem tudtak belenyugodni. Nem is bocsátották meg neki soha.

A büszke fiatalember kénytelen volt kenyérkereset után nézni: kóris- táskodott és zenekritikákat írt. Az utóbbi mesterséget szinte élete végéig űzte, ragyogó tollú, de rettegett ítészként szerzett nevet, és persze sok ellenséget is. A konzervatóriumi órákat nem nagy lelkesedéssel látogatta, de mestereitől, a prágai születésű Reichától (Lisztet, Gounod-t, César Franckot is tanította) és Les- ueurtől mégis sokat tanult. Az utóbbi műveinek drámai-leíró karaktere már csíráiban magában hordozta azt, ami Berlioznál programzenévé teljesedett. Lesueur volt az első „monumentális” zeneszerző, hatalmas zenekart alkalmazott, és sokat szerepeltette benne a harsány rézfúvósokat. Tanítványában ebből a szempontból is hű követőre talált. Berlioz emlékirataiban nem sok helyet szentelt mestereinek, a hangszerelés titkait saját bevallása szerint a párizsi operában sajátította el, főleg Meyerbeer operáit hallgatva. 1843- ban könyvet is írt a hangszerelésről, ő, aki hangszeren nem játszott. Ez az egyeden hangszerelési kézikönyv, amelyet nagy zeneszerző írt, ezt használják világszerte ma is (Richard Strauss korszerűsítő simításaival) a leendő komponisták. Par excellence kézikönyv - tiszta, világos, rendszerezett. Mintha nem is a lobogóan szertelen, kiszámíthatatlan Berlioz írta volna.

Mert végletek között csapongó kedélye élete végéig megmaradt, ez árad muzsikájából is. Műveiben a hi- heteúenül széles érzelmi skála a mennyekig repítő boldogságtól a fájdalom legmélyebb bugyraiig mind saját tapasztalat, az ő belső lelki világa. Romeo, Faust, Harold, a Fantasztikus szimfónia ifjú művésze, Benvenuto Cellini, Áeneas és Benedek mind-mind az ő zenei arcképe. Az elsők között volt, aki legbensőbb érzelmeit öntötte zenébe, rákényszerítve hallgatóit, hogy együtt ujjongjanak, együtt szenvedjenek vele. Mindig az elragadtatás és a legmélyebb depresszió között egyensúlyozott, tele volt grandiózus tervekkel, és iszonyatosan frusztrálta, hogy nem valósíthatta meg őket. Miközben barátai, Dumas, Liszt, Chopin, Hugo, Balzac, Delacroix sikeres befutók lettek, őt elkerülte a siker. „Engem mindig bolondnak néztek a párizsi zenei vüágban” - írta emlékirataiban. Magánélete sem alakult szerencsésen. Halálosan beleszeretett egy Párizsban vendégszereplő angol színtársulat szép tragi- kájába, Harriet Smithsonba, de az örökös pénztelenség és jellemük különbözősége tönkretette házasságukat. Nem volt boldog második házassága sem egy kevés tehetségű, szép énekesnővel. Saját pénzén, félig üres teremben kényszerült előadatni műveit, a gyér bevétel arra sem volt elég, hogy kifizesse a zenészeket, énekeseket, kottamásolókat. Ezért többször erőszakkal nyomta el magában az alkotás vágyát. Emlékirataiban megírta: éjszakánként gyönyörű melódiák kísértették, csak fel kellett volna kelnie, és papírra vetni őket. De tudta, hogy akkor megszállottan belevetné magát a munkába, elmaradna a napi cikkírás és az érte járó kereset, s az elkészült mű bemutatása ismét adósságokba döntené. így inkább elhessegette a papírra kéredzkedő dallamokat. Berlioz reménytelen anyagi helyzetén a már halálosan beteg Paganini segített, aki 1838-ban meghallgatta egyik koncertjén a Fantasztikus szimfóniát és a Harold-nyitányt, s elragadtatásában nyüvánosan kezet csókolt a szerzőnek. Ezt a nem akár- müyeri gesztust másnap egy hatalmas összegű pénzadománnyal nyomatékosította. A párizsi siker mégsem jött meg, operái langyos fogadtatásban részesültek, grandiózus Te Deuma (1849) a korábbi Requiem- hez hasonlóan politikai intrikák szövevényébe került, és az Invalidusok templomában szorongó tömegnek fogalma sem volt, mekkora zenetörténeti esemény tanúja.

Liszt, Wagner és Paganini ellenben benne látták a zene jövőjét. Külföldön, főleg Németországban (Liszt lelkes propagálásának is köszönhetően) úgy fogadták, mint az új zene prófétáját, kitüntetésekkel halmozták el. Am a meg nem értettség érzetét már ezek a sikerek sem tudták eloszlatni. A megfeszített munka és az egymást követő csapások - barátja, nővére, második felesége és imádott fia halála - aláásták egészségét. 1869-ben, 66 éves korában, három hónappal azután, hogy diadalmas oroszországi turnéjáról visszatért Párizsba, meghalt.

Fektessen be legalább 20 000 koronát a VUB Asset Management alapjaiba vagy a VÚB befektetési számláira,

és bekerül az új Audi A3-asért, a 220 000 koronát érő 2 plazmatévéért vagy a 25 000 koronát érő 5 digitális fényképezőgépért folyó sorsolásba.

A befektetési alapokba fektetett tőke értéke emelkedhet, csökkenhet vagy stagnálhat a pénzpiaci helyzet alakulásától függően. Az eddigi haszon nera garantálja a jövendő hasznot. Az alapszabályzatok és prospektusok a VÚB minden árusítóhelyén, fiókjában és a társaság központjában mindenkinek rendelkezésére állnak. A VÚB Asset Management a nyílt befektetési alapok vagyonának több mint 35%-át a koronában vezetett alapok esetében a Szlovák Köztársaság által kiadott vagy garantált értékpapírokba, a többi alap esetében (a részvényalap kivételével) pedig az OECD országok által kiadott vagy garantált értékpapírokba fektette vagy szándékszik fektetni.

Vagy fektessen be legalább 20 000 koronát az R Konto, R Konto plus és a V Konto

határidős betétszámlákra,

és megnyerheti a 40 000 Sk összértékű 5 tévé egyikét.

Növelje a nyerési esélyét!

Az alapbetét minden egész többszörösével mindkét játékban ismételten bekerül a sorsolásba, ezzel növeli nyerési esélyét. Mindkét játék dec. 31-ig tart. A játékszabályok a VÚB bármelyik fiókjában rendelkezésére állnak.

Varga Ágota dokumentumfilmjét kedden esete mutatták be a Magyar Intézetben

Porraj mos - Cigány holokauszt

TALLÓSI BÉLA

Varga Ágota rendező Porrajmos - Cigány holokauszt címmel forgatott dokumentumfilmet, amelyet kedden a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetében mutattak be. E film - amely egyebek közt elnyerte a 32. Magyar filmszemle történelmi dokumentum kategóriájának díját, s amelyet a filmkritikusok a 2002-es év legjobb filmdokumentumának nyilvánítottak - először tesz kísérletet arra, hogy átfogó képet adjon a magyarországi cigányok deportálásáról a dokumentumfilm eszközeivel. Varga Ágota nemcsak megszólaltatja a felkutatott túlélőket, akiket a múlt emlékeiről beszéltet, hanem a film készítőinek, támogatóinak segítségével elutaztatja őket magyarországi szenvedéseik egykori helyszínére, a Csillag erődbe - amely a Komáromi Erőd- rendszer része hogy emlékeikkel szembesítse a múlt eseményei előtt még ma is gyakran értetlenül álló embereket.

Romákat, akik a mai napig nem tudják igazán megmagyarázni, mi és miért történt velük, hiszen - amiként az idős roma asszonyok elmesélik a kamera előtt - annak idején, amikor marhavagonokba zsúfolva elhurcolták őket, senki sem adott választ arra, milyen kísérleteket végeztek velük .a koncentrációs táborokban, hiszen kérdezni sem kérdezhettek, csak elviselhették és eltűrhették, amit rájuk mértek. Az azonban mind- annyiuk előtt világos: csak azért kellett szenvedniük, mert cigányok voltak.

A másfél órás film levetítését követően Varga Ágotával Miklósi Péter újságíró beszélgetett, akinek első kérdésére, hogy a bemutatott képsorokkal eredeti szándékai szerint vádol, felmutat vagy ítélkezik-e, a rendezőnő egyértelműen a „felmutatok” választ adta. „1998-ban

egy kis hír jelent meg a napilapokban - mondta -, amely arról tudósított, hogy a svájci kormány segélyt ajánl fel a még túlélő romák számára. Ehhez kérték fel a Magyar Vöröskeresztet, segítsen megtalálni a túlélő romákat.”

Varga Ágota megemlítette, a cigányság kiirtására tett kísérlettel kapcsolatban a svájci kormány segélyfelajánlására kezdődtek el a hivatalos kutatások Magyarországon.

„A cikk megjelenését követően adtam be a pályázatomat, hogy az érintettekről szeretnék dokumentumfilmet készíteni. A Vöröskereszttől kapott levelek nyomán jutottam el közel száz emberhez az országban. Közülük választottam ki a film szereplőit, azokat, akik számomra hitelesnek tűntek, és rokonszenves volt, ahogy a történetüket elmondták.” Varga Ágota arra törekedett, hogy az elmondott eseteken keresztül filmjével

A túlélők még ma is félnek beszélni a történtekről.

be tudja mutatni, hányféleképpen üldözték a romákat, s hogy az ország különböző részein hogyan bántak velük. A rendezőnőnek nem utolsósorban azt is sikerült tetten érnie, hogy az áldozatok részéről a megbékülés jelei is megnyilvánulnak a filmben: Ferkó, az idős cigány kezet fog annak a csendőrnek a fiával, aki őt elhurcolta, Balogh János kimondja egykori bántalmazója unokaöccsének, hogy „nem haragszom a nagybátyádra”.

A filmből az is kitűnik, hogy a túlélő cigányok nem igazán akarnak arról beszélni, ami velük történt - ahogy egyikük mondja, rossz visz- szaidézni, mert ahogy nézi a korabeli fényképen magát és meghurcolt családját, csak sír egyfolytában. És a fájdalom nemcsak abban a pillanatban mar a lélekbe, hanem utána is kísért, álmaiban éjszakákon keresztül visszatérnek a rémtettek. A rendezőnő szerint ez a hallgatás talán azért is lehet, mert még ma is félnek beszélni a történtekről, és nem akarják magukat felzaklatni, újra átélni az akkori borzalmakat. (A hallgatásból adódhat, hogy a film első részében az hangzik el az egyik nem cigány nyilatkozótól: „Ötvenéves vagyok, de most hallok először erről a dologról.”) Ezen változtathatna a rendezőnőnek az a törekvése, hogy munkája a hozzá tartozó se- gédtankönywel együtt bekerüljön az oktatásba. Mint mondta, két éve, amióta különféle bemutatókon és vetítéseken a film éli a maga életét, próbálja ezt elérni, de az ez irányba beadott pályázatai mind sikertelenek voltak.

A dokumentumfilm - a túlélők meglátogatásával - arról is közvetít képet, milyen körülmények között élnek még ma is romák. Ezzel a rendezőnő szerint a film azt is sugallja, hogy a cigány holo- kausztnak még ma is sokan a szenvedői. „Van egy nagyon tudatosan komponált képsor a filmben. Amikor az egyik megszólaló néni azt mondja, hogy »csak a jóisten segít rajtunk«, látjuk a pápa fényképét. Ezzel azt akartam sugallni, hogy a pápa nyilvánosan megkövette a zsidóságot, de a cigányságig úgy tudom, ez ideig még nem jutott el.”

Miklósi Péternek arra a kérdésére, hogyan néz a mai magyar társadalom a cigány holokausztra, Varga Ágota azzal válaszolt: „Most ebben az évben hangoztatja Hiller István kulturális miniszter, hogy a holokauszt hatvanadik évfordulóján először együtt emlékeznének meg a zsidó és a cigány holo- kausztról. Ezzel azért, gondolom, valami elkezdődött.”

■IP 1238