Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-10 / 283. szám, szerda
Kiérdemelhetné az első magyar tinivígjáték címkét Apám beájulna VÍGJÁTÉK Leugrom a Balatonra, dolgozni, a nyár végén jövök! - a félálomban heverésző papa és mama figyel is meg nem is, érti is meg nem is, amikor kamaszlányuk, Szarka hirtelen búcsút vesz tőlük, és egy jól megpakolt bőrönd társaságában kilép a lakásból. Az út innen, ha nem is egyenesen, de szédítő tempóban vezet a siófoki pincérkedésen, a Szarkához hasonlatosan szintén kalandvágyó Barbival való megismerkedésen és néhány hirtelen döntésen keresztül előbb Krétára, majd Barcelonába és Rómába - elvégre, ha útlevél van, minden van; pénz se kell, az olykor úgyis csurran-cseppen, a tengerparton két vagány lány éppúgy válogathat a munkák közt, mint a pasik között. A nagydumás vörös és a szöszke bombázók lazán zúznak végig a fél világon: amíg Barbira tapadnak a pasik, Szarka az álmodozásban és a szarkasztikus kommentárokban erős. A Salinger Richárd regényéből készült Apám beájulna nyugodtan kiérdemelhetné az első magyar tinivígjáték címkét, amennyiben ez a besorolás jelentene bármit is. Sas Tamás filmje gyors villanások sorozata: pár adag beszólás, egy kevés helyzetkomikum és némi romantika pereg le reklámstílusban; a mosolygós Szarka valamit megtanul magáról az út végére, a saját hősökre váró kamasz-korosztály pedig megláthatja, mit kellene gondolnia önmagáról. Persze ez csak egy film, pihekönnyű kaland, de azért vannak tanulságai. Egy biztos: útlevél mindig legyen nálunk, a többi bátorság kérdése, és amúgy is jön magától... (est) Apám beájulna, magyar vígjáték, 90 perc, 2003, R.: Sas Tamás, Sz.: Gáspár Kata, Csősz Boglárka, Haumann Máté, Máthé Marci Az Oscar-esélyes alkotás leginkább az igényes közönség számára fog igen tartalmas kikapcsolódást nyújtani Távol a Mennyországtól FILMDRÁMA A történet az ‘50-es évek Amerikájába ka- f lauzol minket. Cathy (Julianne Moore) ma- -MtttMMi ga a megtestesült amerikai álom. Csodálatos ház, szép gyerekek, gondos, jó munkahellyel rendelkező férj, temérdek barátnő, népszerűség. Az ember persze tudja, hogy erről az életformáról nem igen lehet a közönség számára érdekfeszítő filmet készíteni, így természetesen ez a tökéleteshez közeli élet hamarosan merőben furcsa fordulatot vesz. A problémák lassan szivárognak be a nő és családja életébe: kezdetben férje (Dennis Quaid) csak kimarad éjszakánként, azonban mikor egy este Cathy meg akarná látogatni a „munkába belefeledkezett” férfit, elszörnyedve kell látnia, hogy ő éppen egy másik férfival „keveredik” gyengéd viszonyba. Innentől fogva az oly csodálatosnak tűnő élet félelemmel teli pillanatok hosszú sorozatává válik. Cathy igyekszik megoldást találni a férjével kialakult problémára, miközben gőzerővel küzd azért is, hogy társadalmi státuszán ne essen csorba, a furcsaságok azonban egyre több embernek szúrnak szemet. A nő egyetlen támasza pedig az újonnan fogadott kertész, aki mellesleg fekete, és közeli kapcsolata a nővel ismét olyan tabu, amit nem igazán bír el a már kialakított összkép. Az Oscar-díjas filmek nem minden esetben olyan populáris, mindenki számára élvezhető alkotások, mint a Gyűrűk Ura. Már az Órák esetében is bebizonyosodott, hogy az a film, ami az Akadémia számára kilenc jelölést is megér, nem biztos, hogy a közönség számára maradéktalanul fogyasztható lesz. Jelen esetben valahol középúton vagyunk a két említett alkotás között. A Távol a Mennyországtól leginkább az igényes közönség számára fog igen tartalmas szórakozást nyújtani. A színészi teljesítmény az arany szobrocskának megfelelő színvonalú: Julianne Moore hol csillog, hol teljesen összeomlik a vásznon, és teljes egészében képes uralni a filmet. Ami igazán lenyűgöző, az a moziban elénk táruló színvilág, ami képes igazán hűen visszaadni az ‘50-es évek tarka barka hangulatát, és igen kiváló módon tudja hangsúlyozni az ellentéteket is. Miközben a ház lassan megtelik problémákkal a színek odabenn elsötétülnek, míg kifelé minden rendben kell, hogy legyen, így az utcán mindenki ismét kivirágzik, igyekszik leplezni problémáit - mindezt bizonyítja a legjobb fényképezés Oscar-jelölése is. A tökéletes összkép érdekében itt van még az igazán eltalált zene, melyet Elmer Bernstein komponált a filmhez, és szintén díjra jelölt az Akadémia. Ha pedig már a jelöléseknél tartunk, akkor a teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a film esélyes a legjobb eredeti forgatókönyv szobrocskájára is. Ezeket figyelembe véve tehát egy igen jól megszerkesztett és kivitelezett filmmel lehetünk gazdagabbak, de azért azt nem árt hangsúlyozni, hogy nem egy pergő mozidarabról beszélünk, hanem egy jól felépített, korhű, elgondolkodtató drámáról, (mozinet) Távol a Mennyországtól (Far from Heaven), színes, amerikai film, 107 perc, Rendezte: Todd Haynes, Szereplők: Dennis Quaid, Julianne Moore, Dennis Haysbert, Patricia Clarkson, Viola Davis Minden hibája ellenére kiemelkedik az akciófilmes kínálatból, kellemes szórakozást biztosít sajátos hangulatával és meghatározó filmtörténeti alkotásokra történő reflexiókkal Volt egyszer egy Mexikó AKCIÓFILM A low budget költségvetéssel, mindössze 7000 dollárból készült El Mariachi - A zenész formai bravúrjai és a Desperado lenyűgöző akciójelenetei után újra feltűnik a magányos bosszúálló gitáros a mozikban, hogy elhúzza a nótáját a közép-amerikai alvilágnak a Volt egyszer egy Mexikó című alkotásban. Az első epizód fesztiválsikerei és szakmai elismerései után, no meg a Columbia stúdióval kötött kétéves produkciós szerződésnek köszönhetően, a Desperadót már igazi sztárok közreműködésével készíthette el Robert Rodriguez rendező (Alkonyattól pirkadatig, Kémkölykök-trilógia). Most sem tett másként, és a főszerepet játszó Antonio Banderas mellé Willem Dafoe-t, Johnny Deppet és Mickey Rourke-ot (az Enrique Iglesias klipben jobbat alakít, mint a filmben) szerződtette a sziporkázó párbeszédekben és brutális lövöldözésekben bővelkedő akció-mesefilmjéhez. El Mariachi (Antonio Banderas) békés magányában éldegél egy poros mexikói falucskában, és jobb híján gitárok farigcsálásával tölti ideje nagy részét. Egy nap Sands (Johnny Depp), a korrupt CIA ügynök keresi fel, hogy reaktiválja a visszavonult gyilkológépet. „A Zenésznek” egy, az elnök ellen irányuló merényletett kellene megakadályoznia, amit régi ellenfele Marquez tábornok készül véghezvinni. Rövid töprengést követően Mariachi úgy dönt, hogy kiegyenlíti a számláját, és két cimborája, a macsó Lorenzo (Enrique Iglesias) és a folyton tequilát vedelő Fideo oldalán elindul, hogy pontot tegyen az ügy végére. Azonban kisvártatva a CLA, az FBI és a mexikói gengszterek által irányított politikai puccskísérlet kellős közepén találják magukat hőseink, akik ezek után csak egymásban, és a jó öreg lefűrészelt csövűben bízhatnak... A Desperadón edződött nézőknek a látvány ezúttal sem fog csalódást okozni: Banderas minden szögből tüzel ellenfeleire, és jobbnál jobb kaszkadőrmutatványok követik egymást a vásznon két robbanás között. Rodriguez korábbi alkotásaihoz hasonlóan itt is a kezébe . vette .az. irányítást; a rendezés,, a forgatókönyvírás, az operatőri munka, és a vágás mellett a film zenéjének megkomponálását sem bízta másra, ami igazán egyedi ízt kölcsönöz a Volt egyszer egy Mexikónak a szokvány akciómozik sűrűjében. A Tarantinoéhoz hasonlatos, sajátosan Rodriguezes dialógusszerkesztési mód ismét érvényre jut, emiatt remekül kidolgozott párbeszédes jelenetek ékelődnek az akciószcénák közé, utóbbiakban pedig a már szinte hagyománynak számító, és a direktor által előszeretettel alkalmazott áttűnéses vágásokkal találkozhatunk. A Volt egyszer egy Mexikó minden hibája ellenére kiemelkedik az akciófilmes kínálatból, kellemes szórakozást biztosít sajátos hangulatával és meghatározó filmtörténeti alkotásokra történő reflexiókkal, amin a patriotizmussal erősen átitatott képsorok is csak keveset csorbítanak, (mozinet) Once Upon a Time in Mexico, színes, amerikai-mexikói film, 101 perc, 2003, Rendezte: Robert Rodriguez, Szereplők: Antonio Banderas, Johnny Depp, Danny Trejo, Enrique Iglesias, Eva Mendes, Mickey Rourke, Ruben Blades, Salma Hayek, Willem Dafoe
