Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-08 / 281. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 8. Kultúra Q Fábry Napok: több előadó említette a két nap folyamán, hogy a lobbizás a demokrácia elengedhetetlen járuléka Kultúránk górcső alatt Idén is többen voltak az előadók, mint a hallgatók (Somogyi Tibor felvétele) Az évek óta megszokott, csa­ládias légkörben zajlottak a hét végén a 33. Fábry Napok, azaz idén is többen voltak az előadók, mint a hallgatók. Ha úgy tetszik, üres terem­ben hangzottak el rendkívül fontos mondatok, ami a bor­só falra hányásával egyenér­tékű dolog. JUHÁSZ KATALIN Országos rendezvényről lévén szó, elvárható lett volna legalább a Kassa megyei magyar tanárok és „kultúr- munkások” részvétele, de persze a disznótor ma már nem lehet kény­szer, és természetesen azzal is lehet érvelni, hogy egy pénteki napon csak munkanélküliek, nyugdíjasok és szellemi szabadfoglalkozásúak tudnak összegyűlni világmegváltás céljából. Szombatra viszont már nincs alibi, ha csak az nem, amit a kassai gimnázium egyik tanára állí­tott lapunknak, hogy tudniillik ő nem kapott meghívót a szervezők­től. Mindegy, az illető a második na­pon nem sok mindenről maradt le, a Csemadok OT jelen lévő tagjai ugyanis ülést tartottak, ami miatt a meghirdetett program másfél órát késett, a büfében összeverődött nyolcfős közönség nagy bánatára. Ennyit a körülményekről, most kö­vetkezzenek azok a bizonyos fontos mondatok, méghozzá zanzásítva. A szlovákiai magyar kultúra meg­alázó helyzetben van, de mivel az egész torta kicsi, nekünk is be kell érnünk egy vékonyabb szelettel. A dietológusok erre azt mondanák, hogy bizony, így lehet lassanként le­szoktatni a tortáról a népet: előbb beérik kuglóffal, aztán már száraz kenyérrel is. Abból meg van elég. Dohányos Róbert, az SZK Kulturális Minisztériuma kisebbségi kultúrá­kért felelős főosztályának vezetője nem köntörfalazott, elmondta, hogy a nemzeti össztermékből a kultúrá­ra 0,43 százalék jut, a kisebbségi kultúrára szánt nem egész nyolc­vanmilliós támogatás pedig a nem­zeti össztermék egy százezreléke. Összehasonlításképp: az EU-s átlag 1,2 %, a skandináv álommodell pe­dig 3-4 %. A kulturális minisztéri­umban nagy dolgok vannak készü­lőben, de a tervek szintjén lévő el­képzeléseket dőreség lenne szét­pletykálni. Legyen elég annyi, hogy a támogatási pályázatokat az eddigi két kategória (élő, valamint nyom­tatott kultúra) mellett a jövőben vár­hatóan háromban ítélik oda. Az úgy­nevezett kultúrpolitikai kategóriát a kiemelt rendezvények támogatására találták ki, azt a kényes kérdést pe­dig, hogy mely rendezvények számí­tanak idemelten fontosnak, egy szakbizottság hivatott eldönteni. Lesz itt marakodás, gondolná a lai­kus szemlélő, Dohányos Róbert azonban más véleményen van, sze­rinte saját érdekünkben ideje eldön­tenünk a fontossági sorrendet, mert egyre több rendezvény nevezi ma­gát országosnak, a „minőségellenőr­zés” pedig rendszerint elmarad. Örömteli tény, hogy a minisztérium a jövőben támogatni kívánja a szer­vezett színházlátogatásokat, ám várhatóan nem kis fejtörést fog okozni, hogy ez a támogatás az EU- szabványt követve utólagos, azaz olyan autóbusz-tulajdonost kell ke­resni, aki a királyhelmeci gimnazis­tákat akkor is hajlandó a kassai Tháliába szállítani, ha csak egy év múlva kapja meg a viteldíjat. Több előadó említette a két nap fo­lyamán, hogy a lobbizás a demokrá­cia elengedheteüen járuléka, az in­tézményeknek meg kell tanulniuk ezt a modern kori tudományt, akár azon az áron is, hogy az eddig kö­zösködők ezután konkurenciát je­lentenek egymásnak. Kérdés azonban, hogy felkészült-e a szlovákiai magyar kulturális közélet a májustól esedékes változásokra. Tóth Károly, a Fórum Intézet igaz­gatója szerint a szlovákiai magya­rok közül kevesen beszélnek „pályá­zati angolul”, kapcsolatrendszerü­ket pedig máig nem építették ki, csak Magyarországon vannak part­nereik. Dr. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbség­kutató Intézetének igazgatója is­mertette annak a nagyszabású, az egész Kárpát-medencére kiterjedő felmérésnek az eredményét, amely a kistérségek kulturális intézmé­nyeinek állapotáról rajzolt képet. Szlovákiában a gömöri és a mátyusföldi régiót vizsgálták a kér­dőívosztók, és kiderült, hogy míg ez utóbbi vidéken a szlovákok is elma- gyarosodnak, addig Rozsnyó kör­nyékén fordított tendencia mutat­ható ki: a magyarság asszimilációja jelentősen felgyorsult. A bepókhá- lósodott könyvtárakat teleházakká kellene átalakítani, Internet- hozzáféréssel és klubhelyiséggel, mert a hagyományos értelemben vett könyvtárak kora lejárt. A helyi „magyar kulturális burok” mindkét vizsgált térségben sérthetetlennek tűnik, nincsenek érintkezési pontok a többségi kultúrával. Ez Szarka László szerint egyszerre jelent biz­tonságérzetet és egyfajta önámítást. A magyarországi kultúrához való viszony meglehetősen ambivalens, az élő kapcsolatot évente néhány győri vagy budapesti színházlátoga­tással kombinált bevásárló-buszki- rándulások jelentik, amelyekről meglehetősen vegyes élményekkel térnek haza a szlovákiai magyarok: legtöbben konstatálják, amit egy nap alatt konstatálni lehet, hogy Magyarország egy idegen ország. Érdekes észrevétel, hogy a fiatalok által leginkább preferált magyaror­szági popkultúrát a Csemadok szin­te teljesen elutasítja, szerintük a mazsorettcsoportok inkább részei a magyar kultúrának. A Fábry Napok második részében fő­leg a nemzetiségi színházról esett szó. Kulcsár Edittől megtudhattuk, hogy Romániában emelkedő színvo­nal és fogyó közönség jellemzi a helyzetet, ám a szatmárnémeti né­zők hatvan százaléka harminc év alatti, azaz a színház lassan kiépíti a maga közönségét. Budapesten egyébként éppen annyian járnak színházba, mint Szatmárnémeti­ben: a lakosság 7-10 százaléka. A ro­mán parlament most készül szavaz­ni a színháztörvényről, amelynek pozitívumai és negatívumai egy­aránt vannak, mint szinte minden törvénynek. Figyelemre méltó tény, hogy a hat romániai kőszínházban van magyar tagozat, emelett min­den megyei városban működik egy hivatásos magyar társulat, egy me­gyében gyakran három magyar színház költségevetését kell kigaz­dálkodnia a vezetésnek. A kassai Thália Színház igazgatója a „számok nyelvén” próbálta kifejezni az intéz­mény áldadan helyzetét, ki tudja, hányadszor. Az újonnan kinevezett művészeti vezető és a főrendező, Beke Sándor a szponzorok felhajtá­sának fontosságáról beszélt, vala­mint ismertette a magyarországi fi­nanszírozási rendszer működését. Helyhiány miatt sajnos nem eshet szó a többi, hasonlóan érdekes elő­adásról. Ám ha hinni lehet a szerve­zőknek, a Fábry Napokon elhang­zottak nyomtatott formában is meg­jelennek. Reméljük, így lesz. OTTHONUNK A NYELV Mik azok a jelentéssűrítő összetételek? LANSTYÁK ISTVÁN Az Édes Anyanyelvűnk című nyelv­művelő folyóhat egyik számának mellékletében egy önkéntes nyelv­művelő a következőket írja: A budapesti Skála Metro áruház ol­dalán hatalmas tábla tájékoztatja a vásárolókat: „A Skála Metro moz­gássérült liňje”. Félreérthető, hi­szen úgy hat, mintha a lift volna mozgássérült. Egyértelműbb lett volna a Mozgássérülteknek fenn­tartott liň felirat. Ha figyelmesebben megnézzük a mozgássérült liň kifejezést, rájö­vünk, hogy valójában helyesírási hi­báról van szó: a cikkben a liň külön­írva szerepel, nyilván így látható a budapesti Skála Metro áruház olda­lán is. A mozgássérült szó főnév, hi­szen általában egyszerűen mozgás- sérültek-röl beszélünk, nem moz­gássérült emberek-ről, ezért jelzői szerepben egybeírandó a jelzett szóval. Igaz, a mozgássériiltliň egy­beírva eléggé zavaró az egészséges nyelvérzékű emberek számára, nyilván azért, mert a ///felemre kü­lön hangsúly esik, s ezért a mozgás- sérült és a liň két külön szónak ér­ződik. Aminthogy valószínűleg az is, csak ezt a helyesírási szabályzat nem veszi figyelembe. Első tekintetre valóban furcsának tűnhet a mozgássérült liň, akár kü­lön írjuk, akár egybe, hiszen való­ban értelmezhető úgy is, hogy a liň mozgássérült. Mégsem örülnék, ha olyan bonyolult körülírásokat al­kalmaznánk helyette, mint ami­lyen a szerző által javasolt mozgás- sérülteknek fenntartott liň, mert ez nem praktikus. A gyakoribb használat folytán a mozgássérült liň ugyanolyan megszokottá vál­hat, mint az azonos szerkezetű és szemléletű betegszoba, amit senki sem helytelenít: pedig ott sem a szoba beteg, hanem az, aki hasz­nálja, pontosan úgy, ahogy a moz­gássérült liň esetében. A betegszobá hoz hasonló összetett szavakat jelentéssűrítő összetéte­leknek nevezi a leíró nyelvészeti szakirodalom. Legújabb leíró nyelvtanunk, a 2000-ben megje­lent Magyar grammatika azt írja ró­luk, hogy elliptikus - azaz kihagyá- sos - szerkezetűek és jelentésűek. Vagyis épp azért jönnek létre a rövi- debb betegszoba, illetve mozgássé­rült liň formák, hogy ne kelljen kö­rülményesen fogalmazva betegek­nek való szobá-tól vagy mozgássé­rülteknek fenntartott liň-ről be­szélni. Az említett nyelvtan ilyen példákat hoz a jelentéssűrítő össze­tételekre: szélmalom ‘széllel műkö­dő malom’, csatakiáltás ‘csatára buzdító kiáltás’, reményívtam ‘re­ményre jogosító futam’. Akadnak köztük olyanok is, amelyek csak nehézkes körülírással adhatók visz- sza. Ilyen például a lépcsőház ‘a háznak az a része, ahol a lépcső ta­lálható’ vagy a szülőfájás ‘szülés megindulása idején érzett, a szülés kezdetét jelző fájás’. Van olyan je­lentéssűrítő összetételre is példánk, amelyet művelődéstörténeti isme­retek nélkül még csak körülírni sem tudunk: ilyen például a képviselő­fánk. Ha kötekedni akarnánk, az utolsóként említett két példát is fél- reérthetőnek minősíthetnénk, hi­szen a szülőfájás úgy is értelmezhe­tő, hogy a fájás szül, a képviselő­fánk pedig úgy, hogy a fánk képvi­sel valakit vagy valamit. Csakhogy minden épeszű ember tisztában van azzal, hogy a fájás nem tud szülni, sem a fánk képviselni, ahogy a lift sem tud mozgássérült lenni, és ezért az Uyenen nem akad fönn, kivéve, ha ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy nyelvmű­velő cikket írjon, s nincs a keze ügyében jobb téma. Hasonló problémával foglalkozik az Édes Anyanyelvűnk egy másik cikke is. Szerzője fölidézi pályaud­vari élményeit, ahol a hangosbe­mondó olykor ilyeneket szokott mondani: „Villanyfűtésű lakatos menjen a negyedik (kilencedik stb.) vágányon álló szerelvényhez!” A cikkíró fönnakad ugyan a villany­fűtésű lakatos szerkezeten, még­sem ítéli el, hanem elismeri, hogy nem volna praktikus és célszerű a villanyfűtésű berendezéseketjavító lakatos körülírást használni helyet­te, annak ellenére, hogy nem a la­katost fűtik vülannyal, hanem ő foglalkozik villanyfűtésű berende­zésekkel. Bevallom, én is zavaró­nak éreztem, amikor először hallot­tam a tartalmilag ugyan nagyon el­térő, de nyelvileg hasonló meg- formáltságú nemzetközi jogász foglalkozásnevet, amely nem vala­miféle kozmopolita érzületű tör­vénytudorra utal, hanem olyan jog­tudósra, aki a jogtudományon belül egy sajátos területtel, a nemzetközi joggal foglalkozik. Ám minél több­ször találkoztam a nemzetközi jo- gász kifejezéssel, annál természete­sebbé vált számomra. Mi lehet az oka annak, hogy az egyik nyelvművelő elutasítja a je­lentéssűrítő összetételeket, ill. szó- szerkezeteket, a másik pedig elfo­gadja? Valószínűleg az, hogy szem­ben a mozgássérült liň-et kifogáso­ló szerzővel, aki önkéntes, nyelvtu­dományi képzettséggel nem ren­delkező nyelvművelő, a villanyfű­tésű lakatossal foglalkozó cikk író­ja hivatásos nyelvész, aki nem nyel­vi sarlatánként, hanem nyelvünk törvényszerűségeinek hivatott is- merőjeként nyúl témájához. Vendég Leslie L. Lawrence Dunaszerdahely. Leslie L. Lawrence, alias Lőrincz L. László a Csa­ládi Könyvklub meghívására holnap délután 18 órakor Duna- szerdahelyen, a városi művelődési házba várja a könyvbarátokat. Leslie L. Lawrence vitathatatlanul napjaink legolvasottabb írója, könyvei folyamatosan a bestseller listák élvonalában vannak, (ú) A Katedra Társaság hétvégi ülése Dunaszerdahely. Szombaton tartotta soros ülését a Katedra Társa­ság. Az ülés fő témája az olvasástanítás volt. A referátumot Mészáros Péter, a somorjai magyar tannyelvű alapiskola tanítója, a korreferá­tumokat pedig Babróczky Ilona, a rimaszombati Tompa Mihály Ma­gyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója, valamint Nagy Valéria, a nagymegyeri Bartók Béla Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatóhe­lyettese készítette. A megbeszélésen a tagok az olvasástanítással kapcsolatos állásfoglalást szövegeztek meg. A jelenlévők megegyez­tek továbbá a társaság 2004. évi munkatervét illetően is. Eszerint üléseik az új esztendőben 2004. március 5-én, június 4-én, szeptem­ber 10-én és december 3-án lesznek, (na) MOZI POZSONY HVIEZDA: Igazából szerelem (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Whale Rider (új-zél.) 15.30, 20 Tizenhárom (am.) 18 TATRA: Titok­zatos folyó (am.) 17, 20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. Különleges kommandó (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 Flört a fellegekben (am.) 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Hajó a vége (am.) 18.30, 20.40 Órák (amerikai) 15.50 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 15.30, 17.40, 19.50, 22 Titokzatos folyó (am.) 16.10, 19, 21.50 Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 14.20, 16.40, 19.10, 21.30 lűlipános Fanfan (fr.) 16.15,18.20 PÓLUS - STER CENTURY: S.W.A.T. - Különleges kom­mandó (am.) 14.05, 16.30, 17.35, 19, 20.05, 21.30, 22.30 Whale Rider (új-zél.) 15, 17.15, 19.30, 21.45 Titokzatos folyó (am.) 17.50, 21.15 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 14, 16.05, 18.10, 20.20, 22.25 Flört a fellegekben (am.) 15.05,17 KASSA TATRA: Titokzatos folyó (am.) 17, 19.30 CAPITOL: Whale Rider (új-zél.) 17, 19 ÚSMEV: S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 16 Mátrix - Forradalmak (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Levél Amerikába (bolgár-holland) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fullasztó ölelés (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 14.15, 16.15 Balhé (kan.- ang.) 13.45,19.15 Igazából szerelem (ang.) 14.45,17.15, 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 13.30,16.15,19 Kegyetlen bá­násmód (am.) 18.15, 20.15 Kontroll (magy.) 14.15, 16.15, 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (am.) 15,17.30,20 Nagydumás kiscsajok (am.) 13,15,17.15,19.30 Titokzatos folyó (am.) 16.30 KÖZLEMÉNY Segít az OTP Közeleg december 15., ameddig az adó 1 százalékáért folyamodni kí­vánó szervezetek és intézmények közjegyző által bejegyeztethetik magukat, és ennek alapján nyil­vántartásba vehetik őket. A nyil­vántartásba vétel egyik feltétele, hogy a folyamodó szervezet bank­számlával rendelkezzen. A bank­számla megnyitásához a pénzinté­zetek kérik a szervezetek statiszti­kai azonosítóját (IČO). Ez a Cse- madok-szervezetek esetében a köz­ponti azonosítóból, plusz a Statisz­tikai Hivatal által a szervezet sor­számának megfelelő, hozzá ren­delt egy-, két- vagy háromjegyű számból áll. A Csemadok-alapszer­vezetek gyakran fordultak hozzánk panasszal, hogy a pénzintézetek számítógépes rendszerei nem tud­nak nyolcnál több számból álló sta­tisztikai azonosítót nyilvántartásba venni. A Csemadok országos irodá­ja ezért az OTB Banka Slovensko il­letékeseihez fordult segítségért. A pénzintézet szóvivője, Lázár Nor­bert arról tájékoztatta irodánkat, hogy szakembereik intenzíven fog­lalkoznak a kérdéssel, és mindent megtesznek azért, hogy december 15-ig üzembe helyezzék azt a rend­szert, amely lehetővé teszi ügyfele­ik és a Csemadok-szervezetek szá­mára a 11 számjegyű azonosító szám bejegyzését. (G. J.) Holnap este 19 órakor újabb Gimisz-bemutató Zenés városi ballada V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Holnap este 19 órai kezdettel tartja újabb, immár 11. bemutatóját a Selye János Gimná­zium Gimisz Ifjúsági Színpada. Kiss Péntek József ezúttal a Jó estét nyár, jó estét szerelem című „zenés városi balladád’ vitte színre. „So­kan kérdezik, hogy miért mindig musicalre esik a választásunk. A vá­lasz egyszerű, a diákok részéről ez iránt mutatkozik igény” - mondta a rendező. - „Eközben azt is látni kell, hogy a darabok mindegyike a mai fiatalokhoz is szól, mindig megtaláljuk az aktualitását, a má­hoz szóló üzenetét a műveknek. Le­gyen ez a drogfogyasztás elleni harc, a szeretet, az egymásra figye­lés fontossága, vagy éppen a gyö- kértelenség veszélyeire való figyel­meztetés. Aki nem találja helyét az életben, akinek nincsenek gyöke­rei, nincs mibe kapaszkodnia, azt könnyen elragadják a divatos áramlatok, vagy egy véletlen talál­kozás indítja el a lejtőn, ahonnan nincs visszaút. Erre szeretnénk ez­zel a legújabb előadásunkkal rámu­tatni.” Kiss Péntek József szerint csak akkor érdemes foglalkozni egy darabbal, ha megtalálják benne azt a fontos mondatot, üzenetet, amely köré felépülhet az egész előadás. Természetesen a mai fiatalok men­talitásának megfelelően az eredeti­nél kissé tempósabbra hangolták a zenét, néhány LGT-dallal is kiegé­szítették. Az, hogy a közel 70 sze­replő mögött több havi kemény munka áll, mi sem bizonyít jobban, mint a heti háromszori ének-korre­petálás Kalmár Zsuzsa énektanár­nál, Mészáros Denisza és Palkovics Petra pedig a gyerekek mozgását csiszolta három hónapon át. A dra­maturgia Varga Emese munkáját dicséri. Rajtuk kívül Csengd Móni­ka, a vmk munkatársa és Spátai Adrianna tanárnő segítette a ren­dező munkáját, (vkm)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom