Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-06 / 280. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 6. JEGYZET Kilóg a Mikulás lába BODNÁR GYULA Nem tudom, hogyan csinálták szüléink, tanítóink annak idején, az ötvenes években, de perfekt házi, iskolai, üzemi, városi Mikulást kreáltak esztendőről esztendőre. Bárki beszédes emberből, aki vállalta az illúziókeltés eme kegyes csalással járó, ám annál nemesebb szerepét, hogy még a csizmájára is ügyeltek, úgy volt piros, hogy fényes, és amikor megérkezett közénk nagy zsákjával, mi bizony elhittük neki, hogy a messzi északról, Lappföldről jött, rénszarvasok húzta szánon. Elhittük, még ha rénszarvas helyett felcsengőzött ló, olykor pedig, hó híján, díszes hintó állt meg a Mikulással, mondjuk, a kultúrház előtt. Kénytelen volt járművet váltani, ennyi. A lényeg, hogy nem feledkezett meg rólunk. Később, immáron felnőtt fejjel, szülőként kezdtem tapasztalni, Mikulás-ügyben romlik a helyzet. Télapót is írhatnék, áld szintén eleven hagyomány a mai napig, valahova ő megy, valahova a Mikulás, de mondandóm szempontjából ez most mellékes körülmény, maradjunk az utóbbinál. Szóval, egyre több elnagyolt Mikulással találkoztam és találkozom. A lépcsőházi szomszédomat hagyjuk, gumicsizmában, felesége barna szlovákbundájában, rajzlapból készült, arcán örökösen félrecsúszó maszkban, körbevattázott piros sísapkában kopogott be egyszer hozzánk vitathatatlanul jó szándéktól vezérelve, ám egy pillanatig sem csodálkoztam, amikor a fiam, megpillantván a furcsa vendéget, abban a pillanatban elkezdett ordítani, édesanyjához menekülve rémületében. Majdnem én is. Hanem a nyilvános, a közmikulásnak felcsapó Mikulások! Leülnek, és kilátszik a farmerjuk, virít a teniszcipőjük, ráadásul képtelenek mást kérdezni a színpadra szólított, gyakran remegő szívvel eléjük álló gyerektől, mint hogy: - Jó voltál? - Ha a válasz igen: - Akkor nesze. - Ha nem, esetleg csend a válasz, akkor is. Nesze neked! A fiam négyévesen egy munkahelyi Mikulás-napi ünnepségen odabújt hozzám: - Apu, ez nem igazi Mikulás. Ez egy bácsi, az előbb még itt sétált rendes ruhában. - A cipőjéről meg a digitális karórájáról ismerte fel. Inkább semmilyen Mikulást, mint ilyeneket. Persze, általában nem azon a személyen múlik, lesz-e varázslat avagy elmarad, aki a Mikulás szerepét vállalja, hanem a szervezőkön. Ugyancsak illúzióromboló, amikor két-három Mikulás jelenik meg egyszerre a porondon, gyakorlati okokból tulajdonképpen: ha sok az ajándékcsomag, sok a gyerek is, következésképpen több Mikulás hamarabb elintézi őket. Mint a kukoricakapálás, úgy megy ez, harminchat sort más egyedül kapálni, és más hárman vagy hatan. Mi annak idején egyetlen Mikulás létezéséről tudtunk, akijárja a világot, eljutva minden gyerekhez ajándékával, hozzánk is, és ez volt a pláne, ezért vártuk oly nagy örömmel. Ezért dörzsöltük oly lelkesen a cipőnket fényesre, és tettük a jégvirágos ablakba. Mint ahogy Jézuskából szintén egy volt, mindig ugyanaz a Jézuska szállt be az ablakon a karácsonyfával és a játékokkal, igaz, őt sohasem láttuk - láthattuk -, de amikor csengőszóra beléptünk húgommal a szobába, nyitva találtuk az ablakot... Különben, egy vagy sok Mikulás egyszerre, manapság ez már aligha zavarja a gyerekeket. Vége a mítoszok, mesék világának. A tévéreklámokban Mikulások, Télapók egész hadserege menetel, sőt mikulás/télapóképző tanfolyamokon láthatjuk őket szép rendben ülve. Még szerencse, hogy az ő farmerjuk és a teniszcipőjük nem látszik ki. Megörökölt műfogsorok TALLÓSI BÉLA Nem akarok morbid lenni, ezért nem mondom, hogy egyesek a talán nem is olyan távoli jövőben esetleg olyan vásárlási szokásokra kényszerülnek, mint Galgóczi Erzsébet egyik elbeszélésalakja. Idős falusi asszonyka az „ántik” világból, aki a halálát érezte, ezért elment, hogy koporsót vegyen, amelyben eltemetik. Az árus előbb szép kidolgozású, parádés darabot kínált neki, amelyre a kissé habókos vevő azt mondta, ilyet nem engedhet meg magának, mutasson egyszerűbbet. Olyan is volt a polcon, csakhogy árban az sem felelt meg neki, ezért annál is olcsóbbat kért. A kiszolgáló adott volna olcsóbbat is, ám az asszonyka még a legolcsóbbat is drágállotta, ezért megkérdezte, hogy használt nincs-e. Mivel nem akarok morbid lenni, nem állítom, hogy az alsó, alsóbb és még alsóbb rétegek körében valaha is elterjed egy fura és gusztustalan kényszerszokás, a koporsókölcsönzés. Azt a képzelt, ám fenyegetőnek tűnő valóságot sem akarom előrevetíteni, amelyben az egyszeri használatú koporsókat felváltják a visszaváltható temetkezési ládák. Ám olyan helyzetben, amelyben a lakosság jelentős hányada fizetéstől fizetésig él, s egyre fogy a középréteg, adódhatnak hasonló, morbid esetek. El tudom képzelni, hogy a távolabbi jövőben nagy becse lesz az örökölt műfogsornak. Ugyanis, ha 2004 tavaszától a fogászati kezelések szinte teljes mértékben a beteg által térített kategóriába tartoznak majd, könnyen előfordulhat, hogy azok, akik továbbra is fizetéstől fizetésig élünk, örülünk majd, ha legalább használt műfogsorra telik. Pedig közeljárok az igazsághoz, ha úgy gondolom, annak a bevezetésével, hogy a fogászati kezelés költségének a terhét a páciens vállára rakjuk, egyenes arányban nő majd azok száma, akik pótlásra, azaz protézisre szorulnak. Mert alsó, alsóbb és még alsóbb rétegek köréből csupán végső esetben engedhetik majd meg maguknak a betegek, hogy fogpanaszaikkal orvoshoz forduljanak. Akkor, amikor már csak a fogó segít. A minap hozták nyilvánosságra a statisztikai hivatal jelentését a népességmozgalmi mutatókkal. Ez olyan előrejelzést is tartalmaz, amely szerint 2020-tól Szlóvákiában megkezdődik a lakosság számának rohamos csökkenése, és ezzel párhuzamosan a társadalom fokozatos elöregedése. Erről jutott eszembe, jó lenne belegondolni abba, hogy fogaink állapota is nagyban befolyásolja demográfiai kilátásainkat. Ázt hiszem, ha az állam magunkra hagy bennünket fogsorunkkal, vagyis magunkra hagy betegségeinkkel, ilyen olyan nyavalyánkkal, egészen másként alakulnak majd a népességmozgalmi mutatók: az előre jelzett rohamos csökkenés és elöregedés a meg- saccoltnál is rohamosabb lesz, és félő, hogy jóval 2020 előtt megkezdődik. Azért is aggódom emiatt annyira, mert érintett vagyok az öregek ránk váró társadalmában. Akkortájt ugyanis, ha megérem, nyugdíj- jogosult leszek, s tartok tőle, hogy nem születik majd annyi gyerek, és nem cseperedik fel addigra annyi fiatal, amennyi képes eltartani egy elöregedett társadalmat. S a kemény, dolgos évek után búghatom a megálmodott békés öregkort, pattogó kandallótűzzel és hintaszékkel együtt. TALLÓZÓ LA CM LTÁ CATTOLICA A Vatikánban fellelt dokumentumok szerint XII. Pius pápa csak utólag értesült az olaszországi zsidók deportálásáról, s ezt követően aktív lépéseket tett a nácik hasonló akcióinak megakadályozása érdekében - áll a La Civütá Cattolica című jezsuita folyóirat legújabb számában. A Vatikánhoz közel álló kiadvány szerzője, Giovanni Sale az újabb kutatások eredményeire hivatkozva elutasítja azokat az állításokat, hogy a világ- háborús évek pápája tudott az 1943. október 15-16-án végrehajtott deportálásokról, s nem tett azok ellen semmit, habár egyes vádak szerint „ablakai alól” hurcolták el a nácik a zsidókat. A folyóirat szerint XII. Pi- ust sokkal kedvezőbb fényben tüntetik fel az újonnan fellelt dokumentumok. A pápa ugyanis csak 1943. október 16-ának reggelén kapott információkat a nácik akciójáról, amikor már gyakorlatilag befejeződött a római zsidók összegyűjtése. Ettől a naptól kezdve mindent megtett azért, hogy megmentse az üldözötteket. Hider utasítása nyomán több mint ezer római zsidót gyűjtöttek össze a nácik az olasz fővárosban. A náci vezér parancsa ellen már nem lehetett semmit sem tenni, de nyolcezer római zsidónak sikerült megmenekülnie a deportálástól. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) HÉTVÉG(R)E Tisztelt Elnök Úr, kedves Ápolók! Megtartotta évi országértékelő beszédét a köztársasági elnök, 45 percen át szórakoztatta a kies haza közvéleményét, így én is megtartom éves Schuster- értékelő beszédemet, két és fél flekkben. MOLNÁR NORBERT Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Képviselők és Képviseltek, tisztelt Végrehajtók, Nagykövetek, Ápolók! Több mint egy év után mondom, pontosabban írom le véleményemet, amelyet szakértők és jómagam állítottunk össze, nagyrészt személyes találkozások és tapasztalatok alapján, a többit a demagógiapolcról szedtük. Már a nyár elején le kellett volna írni gondolataimat, de akkor jelentős külpolitikai sikereket ért el a kormány, ezért az elnök sem tartotta megfelelőnek az időpontot a megnyilatkozásra, így én is kénytelen voltam halasztani. Most azonban, elég rosszul érzi már magát mindenki, így elérkezettnek láttuk az időt, mi ketten, az elnök és én. Hölgyeim és Uraim! Schuster elnök úrból több mint egy év után kibukott, hogy neki nem tetszett, amikor a tavalyi választások hivatalos végeredménye nélkül koalíció köttetett a jobboldalon. Ideje, mert a titok megmérgezi az ember lelkét és elemészti őt. Majd az elnök úr 2001-es országértékelő beszédének zsenialitását hangsúlyozza, hogy ő már akkor is igazat mondott, csak senki sem értette, és tessék, most már megint neki lett igaza. Sajnos, teszi hozzá szerényen, de mi tudjuk, hogy ezt nem gondolja komolyan. Ákár- hogy is kerestem 2001-es beszédében a megint neki lett igazát, nem találtam. De Schuster már annyira öreg, hogy megengedem, neki lett igaza. De az öreg nem vevő a reformokra. Koncepcióüanul nem vevő. Egy részét aláírja, a másik részét nem. Ez olyan, mintha a focibíró fölengedne 11-11 játékost a pályára, majd kivetetné a kapukat, és hokikapukat tenne a helyükre. Nem fair játék. Ezen a héten például aláírt egy törvényt, amelyet azonnal Alkotmánybíróságra is adott. Most akkor hányingere van, vagy nincs? Orvos legyen a talpán..., de itt ingoványos talajra értünk. Megint el volt foglalva az egészségüggyel, ami nagymértékben érinti őt, legalábbis a szomszédos országoké. A patikussztrájk miatt kialakult gyógyszerturizmusról szóló passzus pedig egyenesen szívszorító volt, jó hogy nem kezdett tanácsokat és Innsbruck- térképeket osztogatni. Tisztelt Képviselők és Képviseltek! Attól félek, Schuster elnök meggondolatlanul rugdosott összeAz öreg nem vevő a reformokra. Koncepciótlanul nem vevő. vissza, főleg jobbra, amivel azt kockáztatja, hogy valaki majd jól le- kommunistázza. Mondjuk, a Mikuláš. Rosszul kierőszakolt ajándék. Rudolf Schuster annak idején olyasmit mondott, hogy majd februárban jelenti be, vajon elindul-e a legközelebbi elnökválasztáson. Fölösleges lenne az igyekezet, a retardáltak is tudják, hogy Schuster tegnap elindította választási kampányát. Kedves Végrehajtók, Nagykövetek! Sajnos, néhány pozitívumot is el kell mondanom Rudolf Schus- terről. Nagyon pontosan látja, hogy nincs a minisztereknek elnöke, s többnyire csak személyes indíttatásból cselekszik határozottan. Persze, említsük meg, hogy nem kunszt a Mikuláš csoportocs- kázásából hülyét csinálni, Dzurin- da mesterien adta fel a labdát. Felettébb érdekes párhuzamot vont az elnök a gyerekcsinálási kultúra és a kormány intézkedései közt; rámutatott arra is, hogy a szomszédos országok, konkrétan a visegrádiak mennyivel jobban állnak nálunk, csak azt felejtette megemlíteni, hogy ők 89-től építgetik gazdaságukat, mi meg 98-tól. A padsorokban meg Mečiar sunyin dagadt. Kedves Ápolók! Egyetlen komoly kérdésem lenne csak: kibír ez az elnök még egy megbízatási időszakot? Köszönöm figyelmüket és megértésüket. HETI GAZDA(G)SÁG Parlamenti turizmus - hisszük, ha látjuk TUBA LAJOS Nagy utazás, nagy tapasztalat - vallják a parlament szociális ügyi bizottságának tagjai, így a nyugdíj- reformot tanulmányozandó mind a 13-an egyenesen a távoli Chilébe kirándultak egy nagyot. Fanyaloghatnánk, hogy a megismerés leginkább bevált formája mintegy 150 éve az irodalom tanulmányozása, így a tanulmányút legfeljebb arra volt jó, hogy a valóságban is lássák valamelyik ottani nyugdíjpénztár épületét, vagy megkérdezzék a témáról az utca emberét. Meg hát az is zavaró lehetne, hogy a chilei nyugdíjreform ugyan a világ leghíresebb modellje, csak éppen a szlovák kormány úgy április óta mindent megtesz azért, nehogy nálunk véleüenül ezt vezessék be. Mert aki valódi tapasztalatra vágyik, annak Magyarországra és Lengyelországba kell utaznia, viszont beismerjük, ezek nem ennyire attraktív úti célok. De egye fene, a nyugdíjreform nagy buli, ebbe igazán belefér néhány fontos ember utaztatása. Parlamenti képviselőink a közpénzen megtett nagy út után tettre készen érkeztek haza; azon nyomban neki is láttak az egyre életképtelenebbnek tűnő hibrid újraélesztésének, hamarosan kiderül, mit is szülnek a régóta vajúdó hegyek. Egyébként az egzotikus utaztatás nem is rossz ötlet. Gondoljuk csak meg: ha az MKP csúcsvezetésének szervezne valaki egy ilyen utat, mondjuk, Új-Zélandba, és visszatérve már a repülőtéren bejelentenék, ha már egyszer minden ehhez fontos poszt a kezükben van és a szavazóik is ebből a körből kerülnek ki, ők is maradandót szeretnének alkotni a vidékfejlesztés terén. Tegyük fel, ehhez két évre lenne Nem szabad komolyan venni az ideológiai beso- rolódásokat. szükségük, és akkor már senki sem emlegetné fel nekik azt a kis kiruccanást a hévizek országába. A szépen alakuló gazdasági reform annyi haszonnal mindenképpen jár, hogy a körömnyi Szlovákia iránt felkeltette a nagy külföldi lapok érdeklődését. A héten például két ismert német újság is foglalkozott országunkkal. Igaz, az egyik nem túl hízelgő ránk nézve, hiszen a Besztercebányán üzletelni próbáló vállalkozó szerint errefelé maffiaszerű elemekkel megtűzdelt urambátyám gazdaság létezik - pedig ő még csak a vámhivatallal, bíróságokkal és hivatalos becslőkkel került kapcsolatba. Mi több, az egyik legnagyobb példányszámú német lapnak ezt más szavakkal Pavol Rusko gazdasági miniszter is elismerte, amikor azzal indokolta a külföldi beruházók számára követelt előnyöket, hogy nálunk még nem eléggé konkurenciaképes a vállalkozói környezet. Szóval így is körül lehet ezt írni. Az említett újság a cikkében jó érzékkel tapintott rá a jelenlegi szlovákiai gazdaságpolitikai törésvonalra, a- mely egyébként azt is jól mutatja, hogy tájainkon nem szabad teljesen komolyan venni az ideológiai beso- rolódásokat. így történhet meg, hogy a konzervatív Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint minden befektető számára egyforma előnyöket kell biztosítani, és ehhez elég a 19 százalékos társasági adó. Vele ellentétben a liberális Pavol Rusko a külföldiek számára újabb előnyök sorozatát követeli és bár tudja, hogy tökéletlen a vállalkozói környezet, eddig egyetlen javaslatot sem hallottunk tőle a rendszer változtatására. Persze, tájainkon már senki se naiv széplélek, ne nagyon csodálkozzunk, ha a gazdasági miniszter által kisírt sok száz milliós ipari parképítési támogatás körül hamarosan érdekes kötődésű cégek bukkannak fel. Ehelyett örüljünk inkább a kis eredményeknek: a parlament módosította a nagyprivatizációról szóló törvényt, így a stratégiai vállalatok képében újabb értelmeden politikaigazdasági kategória tűnik el a színről. Az új jövedelemadó törvény pedig megszüntette a beruházói adó- kedvezmény fogalmát, így a külföldi cégek számára tavaly ilyen formában juttatott 2,5 milliárd korona az utolsó ajándék volt a tehetedenség oltárán. Szintén a hét híre, hogy a parlament a legalább kétéves ellenlobbizás ellenére jóváhagyta a távközlési törvény módosítását, így a volt állami monopóliumot ezentúl kényszeríteni lehet a konkurencia beengedésére a piacra. Igaz, az átlagember számára ez nem sok változást jelent, hiszen az összes új játékos a cégekre hajt, de azért örülnünk kell minden olyan változásnak, ahol megtörik valamelyik monopólium egyeduralmát. Aki nem hiszi, annak a távközlés történetét ajánljuk 1984-óta Nagy Britanniában. Ha nem tudja közpénzből fedezni, akkor ehhez oda sem kell utaznia, elég áttanulmányoznia az irodalmat.
