Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-01 / 275. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER KOMMENTÁR Újabb magyarkártyás SZILVÁSSY JÓZSEF Ragyogott szombat este a kormányfő, miközben arról gagyogott a pozsonyi közszolgálati rádióban, hogy a szlovák diplomácia óriási sikert aratott a nápolyi kormányközi értekezleten. Természetesen a magyarok fölött, mert állítása szerint Szlovákia nagyon sokat ügyködött azért, hogy a kisebbségek kollektív védelmét rögzítő utalás kerüljön ki az Európai Unió alkotmánytervezetéből. Egyértelmű a szándék: az ország jelenleg talán legnépszerűtlenebb politikusa úgy akarta megállítani a mélyrepülését, hogy utolsó szalmaszálként ő is a magyarkártyát húzta elő. Retorikájával ugyan még nem, de ezzel a szándékával Ján Slota szintjére süllyedt. Nyilván úgy vélte: végre jó pontot szerez a személyét és vadkapitalista politikáját bíráló szlovák gyalogpolgárok milliói előtt, ha diadalittasan az éterbe kürtöli, miként tették taccsra a magyar kezdeményezést. Napokon belül megtudhatjuk, milyen eredménnyel járt ez a kísérlete. Az viszont már most egyértelmű, hogy Dzurinda ezúttal is csúsztatott, miként annyiszor az elmúlt hónapokban. Nyilvánvalóan a háttérben zajló, Eduard Kukán vezényelte szlovák ármánykodás is nyomott valamicskét a latban, de a végső nemet azok a nyugati országok mondták ki, amelyeknek majdnem teljes mértékben sikerült asszimilálniuk az ott élő kisebbségeket. Kivéve a dél-ti- roliakat, akik fegyverrel és jelentős diplomáciai hátszéllel harcolták ki az autonómiájukat, valamint a finnországi svédeket. Ők az előző példához képest simábban vívták ki közösségi jogaikat. Néhány évtizede bővült a lista, mert látszólag váradanul életjelt adtak magukról a ladinok, a hollandiai frízek, a walesiek, a katalánok, a baszkok, a bretonok, a belgiumi, dániai németek, a németországi dánok és más nemzeti kisebbségek tagjai, akik az angol és más többségi nyelvtengerben egyszeriben fontosnak érezték, hogy szellemi oázisként megőrizzék azonosságtudatukat és anyanyelvűket. Hollandia egyik tartományának - ahol évek óta már második hivatalos nyelv a fríz - központjában, Leeuwardenben Fríz Akadémia foglalkozik az ófríz nyelvemlékek felkutatásával, továbbá kisebbségkutatással. Walesi barátaim mesélték, hogy sok családban a globalizáció veszélyeit felismerő unokák tanítják a nagyszüleiket az anyanyelvűkre. Nyilvánvalóan azok a nyugati döntéshozók, akik végül beleegyeztek az ottani kisebbségek autonómiájába vagy kisebbségi jogaik egyéb gyarapításába, csak homályosan, nagy általánosságban hajlandók de jure is rögzíteni azt, amit de facto kénytelenek voltak megtenni. Ennek az áramlatnak az oldalvizén tüsténkedett Dzurinda, aki idehaza zászlóshajónak kiáltotta ki önmagát. Azon nyomban ki is bökte a lényeget: ő elsősorban attól tart, hogy ha az uniós dokumentum említést tenne a kisebbségek kollektív jogairól, akkor ez a megállapítás erősíthetné bizonyos nemzeti közösségek - nyilván a magyarokra gondolt - autonómiatörekvéseit. Csakhogy az autonómia ma már európai érték és törvényes jog, amelyet már több nyugat-európai kisebbség érez. Orbán Viktor szombaton Debrecenben világosan fogalmazott: az egységesülő Európában ugyanezek a jogok megilletik a székelyföldi magyarokat is. Tegyük hozzá: a vajdasági, a szlovákiai és a kárpátaljai nemzeti közösségeket is. Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy kisebbségiek a demokratikus nyugati országokban is szívós és hosszú politikai küzdelmek árán vívták ki autonómiájukat. Mi ennél sokkal ádázabb és elhúzódó politikai csatára és legkülönbözőbb manipulációkra számíthatunk. De ez a tény a közösségi érdeket mindennél fontosabbnak tartó kisebbségi politikust nem riaszthat el, hiszen Deák Ferenc szerint csak azt veszítjük el végérvényesen, amiről önként lemondunk. Szelektív érzékenység TÓTH MIHÁLY Noha a Helsinki Bizottság (HB) egy-egy országban működő társszervezetének eszköztárában kizárólag a figyelmeztetés foglal helyet, ennek az intézménynek a megállapításait egyetlen kormány sem veheti félvállról. A HB aktivistái az emberi jogok megsértése eseteinek vizsgálatánál eddig mindig fején találták a szöget. A lényegre tapintottak, amikor például a hetvenes és a nyolcvanas években arról terjesztettek elő bizonyítékokat, hogy Csehszlovákiában a rezsim saját törvényeit megszegve részesíti hátrányos megkülönböztetésben a másként gondolkodókat. A minap se volt másképp, amikor a szervezet - az amerikai Kongresszus nyolc tagjának, köztük Hillary Clintonnak az aláírásával - a roma nők törvényellenes sterilizációja ügyében levelet intézett Dzurinda miniszterelnökhöz. A levél lényege: nem elég alaposan vizsgálták ki, Szlovákiában akaratuk ellenére sterilizáltak-e roma nőket. Olyan kormány még nem működött a világon, amelyik kirakatba tenné valamely, a HB-től érkezett levelet. Az jellemző rá, hogy a törvények megtartását tekinti természetesnek. Tehát nem dicsér, de éberen figyeli a természetellenesség megnyilvánulásait. Másik jellemző vonása a HB-nek, hogy figyelmét nem a konszolidáltan élőkre, hanem főképp a veszélyeztetettekre összpontosítja. A szlovákiai cigányok nagyon veszélyeztetettek. A HB többet tud róluk, mint azok, akiket azért fizetünk az adófizetők pénzéből, hogy a romák emberibb körülmények közé kerüljenek. Véleménnyel szemben egy másik vélemény. Szlovákia kormánya szerint minden a legnagyobb rendben. A HB levelében az áll, hogy az aktivistákat megfélemlítették, és hogy írástudatlan asszonyokkal „olvastattak el és írattak alá” beleegyezési nyilatkozatot. „Vélemény kontra vélemény” esetén a valóság megismerésére törekedve csak azt tehetjük, hogy mérlegre tesszük mindazt, amit az adott problémával kapcsolatban a két félről tudunk, és feltesszük a kérdést: melyik félnek érdeke a hazabeszélés. Fennállása óta a HB-ről soha nem derült ki, hogy figyelmeztetései alaptalanok. E szervezet éppen abban érdekelt, hogy kiderüljön, az emberi jogokat illetően minden rendben van. Ez - sajnos - hiú ábránd. Az újdemokráciákban működő kormányok egytől egyig abban érdekeltek, hogyha törik, ha szakad bebizonyítsák, országukban emberjogi vonalon minden tökéletes. A szlovákiai magyar politizálás sajátossága, hogy nálunk mind a törvényhozásban, mind a végrehajtó hatalomban az MKP emberére bízták az embetjogi ügyek intézését. Ez logikusnak látszik. Egy kisebbségi emberjogi problémaérzékenysége elméletileg mindig fejlettebb a többséghez tartozóénál. Csakhogy a kisebbségi pártból vétetett miniszterelnök-helyettes is „emberből” van. Tudjuk, mennyire nem sikerült eredményt elérnie a cigánykérdés megoldásában. De az se maradt titok, hogy Csáky Pál értékrendjében hol szerepel a romakérdés megoldása és hol az európai parlamenti képviselőség. így természetes, hogy ellenérdekelt a sterilizációval kapcsolatos igazság kiderítésében. Egy cigánypéró konszolidálása során két héten belül kiderül a kudarc. Brüsszelben évtizedekig - mint spájzban a befőtt - elvan egy politikus az állóvíz felborzolása nélkül, így nem vitás, hogy a szlovák kormány és az amerikai Helsinki Bizottság vitájában melyik félnek adok igazat. TALLÓZÓ KRÓNIKA Ion Iliescu román államfő lénye; ben elutasítja a román-mag} együttlétezés alapvető kérdése vonatkozó párbeszédet - írta az > délyi közéleti napilap. A Kolozsi ron megjelenő újság abból indult hogy ha csak a nemzeti egység & területi épség féltése vinné előre országot, Romániával nem len baj. De ma többre, másra van szí ség: és az integráció egyre neheze feladataival szembesülő román pc tikai elit jórészt tudatosította is ez maga számára. Ha mégis a nemz egység és területi épség féltésén szólamait veszi szájára - mint tei Ion Iliescu csütörtökön a páriáméi ben -, akkor annak minden bizor nyal egyéb okai vannak. Ezek okok könnyen kikövetkeztethetők román-magyar együttlétezés ala vető kérdéseire vonatkozó párt széd elutasítását jelzik. Ion Iliescu mindazok, akiket ő képvisel, ú gondolják, hogy a román alkotmá módosításával minden kötelezetts güket teljesítették a velük szemb megfogalmazott kisebbségi kérd sekben. Minden, ami e kereten t van - így az autonómia is - nem lej tim törekvés, hanem atavisztikus p litikai vágyálom. Ám a Krónika ú; látja, hogy a párbeszéd elutasítá most, december elsején különös p radoxont eredményez: Gyulafeht vár megidézését - igazi üzenetém megtagadásával. Annak a nevezet III/1-es pontnak a semmibevételt amely kimondja a szabadságot összes együttlakó népek számára. Elképzelhető, hogy kifejezetten jót tenne a magyar jogállamiságnak, ha a mostani gyakorlat eszkalálódna Lex Grespik - nemzeti folklór Lehetőleg mindenki őrizze meg a nyugalmát, az égvilágon nem történt semmi. MEGYESI GUSZTÁV Egy ügyvéd, akit történetesen Grespiknek hívnak, fogta magát, és megkérdezte a tárgyalás előtt a bírónőt, nem zsidó-e véletlenül, mert ő antiszemita bordalokat éneklő ügyfelet véd, és nagyon nem akarná, hogy az elfogultság esete forogjon fenn. A bírónő készséggel válaszolt, és bejelentette, hogy ő maga nem zsidó, sőt csöppet sem az, mire az ügyvéd elégedetten bólintott, és korrektnek minősítette a választ, ezzel a dolog, ahogy az úriemberek között szokás, el lett intézve, most már senki nem vonhatja kétségbe, hogy a bíróság igazságos ítéletet fog hozni. Amúgy, ha úgy tetszik, Grespik kérdése nem zsidózás, hanem a nemzeti folklór része, nem kell itt mindjárt szenvedélyes publicisztikákat írni. Gondoljunk arra, és őt ismerve erre minden esély megvan, hogy Grespik legközelebb színes bőrű ügyfeleket véd, és akkor, teszem azt, Hajdú tanácsvezető bírótól fogja megkérdezni, a bíró úr nem véletlenül néger-e, és ha nem, van-e erről papírja, kizárólag csak a korrektség végett. Nem, én egyszerűen a bírónőt nem értem. Hogy ha már válaszolt, ami egyébként egyáltalán nem kötelessége, miért nem azt felelte, hogy de igen, én engedelmével zsidó vagyok, de még mennyire az, és csak azért nem hordok sábeszdeklit, mert spéciéi nő is volnék. Akkor elfogultság okán az ügyvéd úr nyilván új bírót követelne kijelölni; volt már ilyen, úgy tíz éve a Szent Korona című lap főszerkesztője állította vigyázzba a bíróság tagjait, hogy hitelt érdemlően azonnal mondják meg, van-e zsidó vagy román közöttük, esetleg egy személyben mindkettő. Ám akkor a bíró az asztalra csapott. Ma nyilván előkapná a keresztlevelét, miért ne. Az lehet, hogy a bíróság tekintélyét TGM meg még pár publicista ásta alá, a jogállamot is alapjaiban megrendítve, de azért az mégiscsak bírósági kompetencia volna, hogy mi folyik már hosszú ideje a tárgyaló- termekben. Amikor az ifjú nemzetmentő lelkészt fölmentették, a bíró szeme láttára alakult át a tárgyalóterem egyféle mulatóvá, taps volt és hurrázás és éneklés, csak épp zongorát nem toltak a helyiségbe, Csak azért nem hordok sábeszdeklit, mert spéciéi nő is volnék. előtte nem sokkal pedig egy jobboldali publicista utasította a bírót, hogy menjenek át egy másik terembe, a bíró bólintott, s tán még ő maga hordta át a székeket is. A törvény háza mint harmadrangú orfeum: biztató perspektíva, igaz, egyelőre még nem paskolják meg a bírónő fenekét. Egyébiránt elképzelhető, hogy kifejezetten jót tenne a jogállamiságnak, ha a Grespik-gyakorlat eszk lálódna: mindjárt minden leeg szerűsödne, már csak azért i mert értelemszerűen megszűnn nek példának okáért a válópere minthogy nem akadna bíró, a mindkét fél számára elfogulatle lehetne, Magyarországon a háza ságok csakugyan a sírig köttetni nek, a klérus legnagyobb örömér a nemzet csakugyan úgy élne, mii egy nagy család. Ám ez még ódét van. Most súlyos, sorsformáló n; pok következnek, ma, példát tüntetés lesz a BAH-csomópontná ahonnét a felvonulók a tervek szí rint a D-209-es házához vonulna majd tiltakozni. A gond csak a: hogy a rendőrség a közlekedési hivatkozva nem engedélyezte tüntetést, amit azonban a szervi zők ennek ellenére megtartanál úgyhogy a várható brutális D-20‘ es rendőrállami beavatkozás utá nagy valószínűséggel bíróságo végződik az ügy. Kérdés, mivel tudja majd igazolni bíró, hogy ó maga nem volt titkc ügynök. Továbbra is sugároz Szerbia, Koszovó, Crna Gora, Bosznia, Macedónia, Moldva és Ukrajna lakossága számára Hét országban hallgat el a Szabad Európa Rádió KOKES JÁNOS Hét kelet-európai országba sugárzott adását szünteti meg az év végén a jelenleg Prágában székelő, amerikai Szabad Európa Rádió/ Szabadság Rádió (RFE/RL) - jelentette be szombaton Prágában az intézmény szóvivője, Sonia Winter. „Az év végén megszűnik a szlovák, a litván, a lett, az észt, a román, a bolgár és a horvát nyelvű műsor. A döntés alapvető oka, hogy a rádió működésének súlypontja a világ válságövezeteibe kerül át” - magyarázta a döntés hátterét a szóvivő. Az amerikai rádió a döntés következtében a központi prágai szerkesztőségben mintegy ötven újságírót meneszt, míg az érintett országokban szintén mintegy ötvenre tehető azoknak a munkatársaknak száma, akikre a rádiónak már nem lesz szüksége. „Az utóbbi hat évben erőteljesen megnőtt a délkelet-ázsiai és az eurázsiai térségbe sugárzott műsoraink száma. A jövőben éppen ezekbe a kritikus térségekbe fogunk sugározni, s tevékenységünk oda fog irányulni” - mutatott rá Thomas Dine, a rádió elnöke. A RFE/RL kelet-európai műsorainak megszüntetését még februárban George Bush amerikai államfő vetette fel. Azzal indokolta, hogy a régióban már előrehaladott a demokratizálódási folyamat, s az érintett országok rövidesen a NATO és az Európai Unió tagjává válnak. Dine szerint a végső hivatalos döntés a múlt héten született meg Washingtonban. A rádiót ugyanis döntően az amerikai kongresszus pénzeli. A RFE/RL jelenleg 34 nyelven sugároz műsorokat heti 1100 órában. Ebből 19 műsor a többnyire muzu mán lakosságú országokba irányú A közép-európai régióban a rádi továbbra is műsor sugároz Szerbit Koszovó, Crna Gora, Bosznia, Mt cedónia, Moldva és Ukrajna lakó: sága számára. A magyar adás már kilencvenes években megszűnt. A amerikai rádiót az ötvenes éve elején alapították, s eredetileg volt kommunista országokba st gárzott műsorokat Münchenből, i kilencvenes évek közepén Václa Havel akkori cseh államfő meghi vására Prágába tette át székhelyéi VISSZHANG Kálvinista és soviniszta Van-e köze a kálvinistának a sovinisztához? Lanstyák István az Új Szó novemberi 24-i számának nyelvművelő rovatában a két szó eredetét vizsgálva azt állítja, hogy igen. Sajnos, az újrakölcsönzéssel foglalkozó írásában jelen esetben helytelen példáért nyúlt ennek az érdekes nyelvi jelenségnek az illusztrálásához, ugyanis a reflexiónk címében szereplő szavak „összepárosításához” rossz kiindulási alapról jutott el. A reformátor Kálvin János eredeti családneve Cauvin (ejtsd: köven) volt, amely nem azonos a szélsőséges nacionalizmus „névadójáéval”, Chauvinével (ejtsd: soven). Ezt a nevet a kor szokásához igazodva Calvinusra latinosította, s abból rövidüléssel keletkezett a franciában használt Calvin név. (Van adatunk arra nézve is, hogy álnévként a Lucianus nevet is használta, amely a Calvinus anagrammája.) A kálvinista és so viniszta szavainknak ugyanarra az alapszóra való visszavezetése tehát erőltetett, mivel nem állja meg a helyét a szerzőnek az a megállapítása, mely szerint „a kálvinista és a soviniszta ugyanabból a vezetéknévből keletkezett”. A Cauvin családnévvel született Kálvin csak annyira névrokona Chauvinnek, mint, mondjuk, Kós Sósnak. A. Kis Béla Alistál- Olyan dumákat készítünk, hogy jövőre is jól érezzék magukat az emberek, pedig valójában legtöbbjük helyzete nagyon rossz lesz ... (Ľubomír Kotrha rajza)
