Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-06 / 255. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 6. Kitekintő Bécsi beszélgetés Karl Schwarzenberg herceggel Közép-Európa állapotáról, a kisebbségekről és a Beneš-dekrétumokról, valamint a kedvezménytörvényről Ügyeinket nekünk kell kezünkbe vennünk! dóm képzelni, hogy amikor majd mindannyian benn vagyunk az EU- ban, és a régi előítéletek már nem lesznek jelen, akkor lehet beszélni a dologról. Nem hiszem, hogy a kettős állampolgárság lenne a megfelelő út. Családja nevét mindenki ismeri, aki elolvasta Jaroslav Hašek világhírű regényét. A Schwarzenbergek az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb nemesei közé tartoztak. Karl Schwarzenberg élete is hasonlóképpen alakult. SZÁSZI JÚLIA Ön viseli a hercegi címet. Hogyan szólítsam? És egyáltalán, hogyan mutassam be az olvasónak? Ön Ausztriában élő cseh, vagy cseh származású osztrák? A megszólítás teljesen mindegy, mindenki úgy hív, ahogy akar. Egyébként cseh és svájci állampolgár vagyok, apám cseh volt, anyám osztrák, egyik - nagyanyám magyar. Ha pedig arra kíváncsi, hogy hol az otthonom, akkor azt mondhatnám: az autómban, Bécs és Prága között. Most azonban az ön palotájában ülünk. Ön fiatal kora óta aktívan részt vesz a politikában, a bársonyos forradalom után Václav Havel kancelláriavezetője lett. Honnan ez az elkötelezettség? Nézze, a politika már kicsi gyerekkoromban foglalkozott velem, vagy inkább a családommal, egy idő után azt gondoltam, én is foglalkozom a politikával. Négy és fél évesen, a náci hatalomátvételkor egyebet se hallottam, mint hogy a szüleim kétségbeesetten latolgatják, mi lesz otthonunkból, az Őrlik kastélyból, amit a németek kényszerigazgatás alá helyeztek. Később jött a bombázás, majd a háború vége, a felszabadulás. Tízéves voltam, amikor 47-ben fellángolt a vita rólunk, hogy aztán 48-ban apám vagyonát (a külön e célból hozott törvényjegyében) az akkori csehszlovák hatalom kisajátítsa. 48 végén jöttünk Ausztriába. Számomra az út a politikába természetes volt. Hogyan látja, miért kerül időről időre reflektorfénybe a Beneš- dekrétumok ügye? Több okot látok. Nem szabad elfeledni, hogy emberek, népek második világháborúbeli elűzése magyarázható ugyan, de nem menthető. Szörnyű, ami történt, az érintetteknek mérhe- teden fájdalom jutott osztályrészül, s ma még köztünk vannak, nem is kevesen, akik átélték mindezt. Ez a máig meglévő fájdalom, a gyógyulaúan seb az egyik ok. A másik reálpolitikai: bizonyos lobbicsoportok természetesen megpróbálnak ebből tőkét kovácsolni saját politikai céljaikhoz. A század történelme elűzések sorozata, s nemcsak azért, mert az akkori Csehszlovákián kívül a németeket máshonnan is elűzték, Magyarországról, Jugoszláviából, ebbe a sorba illeszkednek a korábbi és későbbi kitelepítések is. Ha jól körülnézünk, alig van „bűntelen” nemzet Európában. Lát lehetőséget a megoldásra? Van recept a kezelésre? Nem lehet igazságot tenni, sajnos a történelemben nincs igazság, minden más illúzió. Azt gondolom, minden nemzet jól tenné, ha előbb kicsit önmagába nézne, a saját múltjában kutakodna, ott tárná fel az igazságot. Igazságot nem lehet tenni, de ami az adott kereteken belül elképzelhető, arról párbeszédet kell folytatni. Ez igen sokáig tarthat. Ne felejtsük el, Ausztriában ötvenöt év is eltelt, amíg megkezdődött a kárpótlás az elkobzott zsidó vagyonokért. S nem elég, hogy a folyamat hosszú, ahol ráadásul ötven év diktatúra iktatódon közre, még késéssel is kezdődhet. A diktatúra nemcsak a híveit és követőit alakította saját képére, áldozatait is befolyásolta, aki ott élt, magán viseli a to- talitariánus rendszer jegyeit. Mi a véleménye a magyar kedvezménytörvényről? Kétségtelen, ez az eredeti formában nagyon szerencséden törvény volt. A szomszédos országokban azt a félelmet keltette, hogy esetleg visszatér Horthy Miklós politikája, tehát régi ijedelmek keltek életre. Az sem tett jót, hogy miközben az egész a magyarlakta szomszéd országokra vonatkozott, Ausztriát, a Burgenlandot kihagyták belőle. Azt gondolom, hogy a tárgyalások után, a mai forma már egészen másként néz ki. És a kettős állampolgárságról mit gondol? A kettős állampolgárság nem megoldás. Egyelőre bizonyosan nem. El tuEzt ön mondja, aki kettős állampolgár? Nos, Svájcnak nincs konfliktusa Csehországgal, a két országnak nincs közös határa, semmiféle előítélet, félelem nincs egymással szemben, így gond nélkül megtarthattam születésem óta meglévő cseh állampolgárságomat. Akikre a magyar elképzelés vonatkozna, azoknál ezt a lépést nem tartom időszerűnek, ezekben a szomszédos országokban még túl sok a félelem, a rossz emlék, az előítélet. Ön egyéb elkötelezettsége mellett szerepet vállalt a sajtószabadság védelmében, védnöke a Sajtószabadságért Díjnak. Hogyan látja ezt a problémát Közép-Európában? Napi harc ez, váltakozó sikerrel. Nem találok abban semmi különöset, hogy minden politikai hatalom, minden kormány megpróbálja maga alá gyűrni a sajtót. Igazán nem s; séges ehhez a parancsuralom, el hirdetések leállítása, s máris e hető a nem kívánt sajtóorgár gazdasági megfojtása. Palotájában rendszeresek a po kai konferenciák, nem egy ol intézmény van, amit ön hú életre. Most az ÉU egyik bizot ga tanácskozik itt a bővítés ui szolidaritás kérdéséről az ön nökletével, magasrangú nem közi részvétellel. A találkozás, az ismerkedés hetőségét, a vélemények csert nem közhelyként, hanem valóst san fogom fel. Ilyenkor van a lom beszélgetni, megtudni, mit kar egy-egy törekvés, és néha t a lehetőség megértésre jutni, n a hivatalos fórumokon. A saját láspontok kifejtése, többféle , alása” nagyon fontos: ne feledjü magunk ügyeit nekünk kell zünkbe venni. Nem szabad < számítani, hogy mások cselei nek helyettünk, értünk. Bécs, 2003., november Az ajánlat az előfizetéstől kezdődően 12 hónapig, a 24 hónapra kötött szerződés függeléke aláírásának napjától érvényes, a szabad SMS-ek kimerítése után 6-tól 18 óráig. Az árak és az ajánlat megváltoztatása kizárt. Részletes tájékoztatás a 12330-as ingyenes vagy a 02/4953 3333-as infovonalon. EuroTel viac od života Klarsfeld szerint ki lehetne nevezni egy különmegbízottat, s a szakértő levéltáros fel tudná kutatni a dokumentumokat, vagy akár az úgynevezett Jaross-listát is Meddő kutatás a Magyarországról deportált zsidók listája után DÉSI ANDRÁS KUNSTÁR CSABA Budapestre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy hozza nyilvánosságra a magyarországi zsidóság deportálásáról készült, eddig nyilvánosságra nem hozott dokumentumokat. A rendszerváltást követő magyar kormányok teljes együttműködést ígértek, az állítólag a Kádárrendszer volt állambiztonsági iratai között lévő listákat azonban eddig nem sikerült fellelni. A megfelelő politikai akarat hiánya, tudatos, rosszindulatú „kekecke- dés” vagy éppen dilettantizmus. Vérmérséklete szerint mindenki más-más okot nevez meg arra, hogy az 1944-ben, az akkori belügyminiszter, Jaross Andor utasítására Magyarország zsidó lakosságáról készült részletes deportálólisták még mindig nem kerültek elő az állambiztonsági iratok közül, ahol a zsidó hitközségek által összeállított, majd a csendőrség által továbbított dokumentumokat a második világháborút követően őrizték. A Jaross- listáknak is nevezett, történelmi értékű iratok létezését korábban a Kádár-rendszer több magas rangú állambiztonsági tisztje, illetve utóbb Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere is megerősítette. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a washingtoni holokauszt múzeum által ma aláírásra kerülő adatvédelmi megállapodás - amelynek értelmében valamennyi magyar közlevéltár, így az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kiadja a magyarországi zsidóság, illetve más etnikai-vallási, illetve politikai csoportok 1938-1945 közötti magyarországi üldöztetésére vonatkozó dokumentumokat - előmozdíthatja az egyre kényesebb ügy megoldását. Legutóbb éppen a Nobel-díjas Elie Wiesel sürgette a magyar kormányt a Jaross-listák kiadására. - A ma élő magyarokat senki sem vádolja a nyilasok által elkövetett bűnökkel - hangoztatta a Népszabadságnak adott interjúban Wiesel, hozzátéve: a listák közzétételét a múlt feltárása is szükségessé teszi. Wiesel nem az egyedüli, aki a Jaross- listákat szorgalmazta. A neves francia ügyvéd és történész, Serge Klarsfeld immáron másfél évtizede próbálja különböző fórumokon elérni az iratok kiadását. A 67 éves párizsi ügyvéd - akinek szívós kutatómunkával olyan háborús bűnösöket sikerült bíróság elé vinnie, mint Alois Brunner vagy Maurice Papon, a nácikkal kollaboráló Vichy-kormány magas rangú hivatalnoka - a rendszerváltás óta több kormánytaggal, például Horváth Balázszsal, az Antall-kormány és Lamperth Mónikával, a jelenlegi kabinet belügyminiszterével tárgyalt az iratok kiadásáról. Mindeddig eredménytelenül. Ugyancsak meddő próbálkozásokról számolt be Gavriel Bar-Shaked izraeli történész is. Klarsfeld az idén júniusban, egyenesen Medgyessy Péter miniszterelnöknek címzett levelében a politikai akaratot kérte számon a magyar kormányon. Klarsfeld szerint ki lehetne nevezni egy különmegbízottat, s a szakértő levéltáros fel tudná kutatni a dokumentumokat. A Belügyminisztérium politikai államtitkára, Pál Tibor azonban úgy véli: félreértésről van szó, hiszen már közölték Klarsfelddel, hogy a BM-ben nincsenek meg a deportálólisták. Ezért azt javasolták, próbálkozzon inkább a Történeti Hivatal jogutódjánál, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál (ÁSZTL), hiszen a belügyi tárca korábban minden ilyen jellegű iratot átadott. Az április elejétől működő levéltárban viszont megkeresésünkre azt közölték: többször jelezték, az ÁSZTL anyagai között bizonyosan nincsenek meg ezek a listák, hiszen ennek nyoma lenne. Elképzelhető - tette hozzá az egyik szakértő -, hogy nem is léteznek ezek az iratok. Vagy eltűntek, vagy el sem készültek 1944 tavaszán. A történelmi visszatekintés azonban másról árulkodik. Szokatlan gyorsaság az itteni körülményekhez képest - írta 1944. április 7-én Edmund Ve- esenmayer a magyar hatóságok zsidókérdésben megnyilvánuló hatékonyságáról. A Harmadik Birodalom magyarországi teljhatalmú megbízottja és követe elégedett lehetett, hiszen Kállay miniszterelnök lemondását követően Horthy Miklós kormányzó Sztójay Dömét bízta meg kormányalakítással, aki belügyminiszterévé a közismerten nácibarát Jaross Andort nevezte ki. A hatvanas években Adolf Eich- mann, egykori magas rangú SS-tiszt az ellene folytatott, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó izraeli perben beismerte, hogyan tévesztette meg a magyarországi zsidóság vezetőit, megelőzve bármiféle ellenállást. Az Endlösung, vagyis a „végső megoldás” részleteiről, így a magyar műveletről részletesen beszámol az Eichmann-per főügyésze, Gideon Hausner Ítélet Jeruzsálemben című könyvében. Eichmann a deportálások gyors végrehajtása érdekében a jól bevált ördögi taktikát alkalmazva 1944. március 31-én a magyarországi Zsidó Tanács tagjait arról biztosította, hogy együttműködés esetén megóvják a zsidóságot. A tanács tagjainak tett ígéreteit követően azonban szállítási szakértőjét, Franz Novakot Bécsbe küldte, hogy beszélje meg az ottani vasúti vezetőséggel a magyar zsidók Auschwitzba deportálásának technikai részleteit. Eközben Jaross belügyminiszter utasítást adott ki, hogy pontos listákat kell készíteni az ország zsidó lakosságáról. A hitközségeknek négy példányban kellett elkészíteniük ezeket a listákat, de nem lehet tudni, hogy most hol vannak - állítja Molnár Judit történész. Megyei, illetve városi levéltárakban találni ilyen iratokat, de a teljes listáról nem tudni. Molnár cáfolta azt a vélekedést, miszerint a listák nem készültek volna el, hiszen - mint mondta - 1945 decemberében még biztosan a BM irattárában őrizték őket. A világháború után a Jaross-féle belügyi vezetésre terhelő adatok keresésével megbízott Vihar Béla tanúvallomásában azt mondta: „többek között ott találtam (a BM-ben) a deportálásra kerülők névsorát, amelyet a Belügyminisztériumhoz kellett juttatni”. Azóta nem lehet biztosat t ni az iratokról. Serge Klarsfeld ľ novemberében utazott Budapes hogy tárgyaljon az akkori beli tárca vezetőivel a listák ügyébei BM épületében megfordulván „ dig jártunk a széthajigált ira közt” - állítja Bar-Shaked, aki KI, féld egyik kísérőjeként volt je Csikós József ezredes, a III/I osztály vezetője fogadta a látogi kát, és három igen vaskos gépelt talógust nyújtott át azzal, h „nyugodtan válogassanak csak”. Csikós folyamatosan azt hajtogi Klarsfeldnek és Bar-Shakednek, h a kért iratok már „kézközeiben” \ nak, a dokumentumok azonban r kerültek elő. Azt követően sem, h 1992-ben Csikós és munkatársa e togatott a Jad Vasembe, s ott Bői Péter akkori belügyminiszter java tára együttműködési megállapoc írtak alá. A magyar belügyi illetékesek ma tartása azért is érthetetlen, me honvédelmi tárca maxim együttműködést tanúsított an: érdekében, hogy a történés megkapják ukrajnai munkaszol latosok, illetve a HM Vesztes Osztályán nyilvántartott zsidó : mélyek, összesen mintegy 106 e ember kartonjait.
