Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-05 / 254. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5. Magyarul - Szlovákiában 23 Az idén több mint 50 diák iratkozott be a magyar nyelvtanfolyamra a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Egyre többen tanulnak magyarul A Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézetében 10 évvel ez­előtt szervezték meg az első magyar nyelvtanfolyamot. Ad­dig a szlovák fővárosban nem volt lehetőség arra, hogy a magyar nyelvet idegen nyelv­ként tanulják. A magyar nyelv oktatása teljes mértékben Hizsnyai Tóth Ildikó nevéhez fűződik. Vele beszélgettünk RUDAS DÓRA Milyen feltételek mellett indult egy évtizede a nyelvtanítás a po­zsonyi magyar intézetben? A munkát a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében 1993-ban kezdtem. Nem volt szinte semmi, csak négy diák, akik magyarul akar­tak tanulni. Nem volt könyvünk, nem volt táblánk, nem volt terem, ahol taníthatnánk, csak a nagy lelke- sedés. El kellett azonban valahogy indulni, tehát megvettem egy nyelv­könyvet, és mindig volt egy hetem arra, hogy felkészüljek a következő hét óráira. Kidolgoztam a nyelvtan tanításának módszertanát, ahhoz kitaláltam a dialógusokat, amelye­ket a féljem segítségével felvettem magnóra, a szemléltetéshez képeket vágtam ki magazinokból. Budapest­ről hosszú idő után megérkezett egy darab nyelvkönyv, melyet folyama­tosan fénymásoltunk. Egyébként hamar kiderült, hogy a Magyaror­szágon kiadott magyar segédleteket nem igazán tudjuk használni. Nagy­szerű segédanyaga van a debreceni egyetemnek, hisz itt évtizedek óta tartanak magyar kurzusokat külföl­diek számára. Csakhogy a könyvek, a kazetták, a munkafüzetek mind Debrecenről szólnak, a városhoz kö­tődnek a történetek, az egész segéd­anyagot a városban szerzett élmé­nyekre építették. Nekünk tehát ren­geteg új dolgot kellett kitalálnunk. Van egy alapkönyv, melyből tanu­lunk, ehhez járul egy adag kreativi­tás, mely segítségével a szükséges dolgokat még hozzátesszük. Az évek során jócskán megszapo­rodott az érdeklődők száma, így már nem tudta egyedül vállalni az oktatást. Az elmúlt években na­gyon sokan próbálkoztak a taní­tással, de úgy tudom, hogy egy­két év után mindenki feladta. Egy szemeszterben általában két ok­tató foglalkozik a diákokkal. Az el­múlt évtizedben rajtam kívül hár­man próbálkoztak meg a tanítással, de hosszú távon nem szerettek vol­na ezzel foglalkozni. Az egyetemen a magyar szakos hallgatók nem ta­nulják meg, hogyan kell a magyart idegen nyelvként tanítani. Nagy bá­torság é sszakmai felkészültség kell tehát az oktatáshoz, és tulajdonkép­pen minden egyes órára külön fel kell készülni, az többéves gyakorlat ellenére is folyamatosan új és új dol­gokat kell megtanulni és kitalálni. Jelenleg is ketten vagyunk. Huszárik Marianna hungarisztika szakon vég­zett, frissdiplomás, vele már az el­múlt évben is együtt dolgoztam, na­gyon sok reményt fűzök hozzá. Min­den csoportot ketten vezetünk. Ő az elméleti órán átveszi a diákokkal a nyelvtant, én ezt az anyagot a követ­kező órán - a hallgatókat minél töb­bet beszéltetve - gyakoroltatom. Az elmúlt tíz évben hatalmas anyagot halmozott fel a magyar nyelvtanítás elméleti és gyakorla­ti részéről. Tapasztalatait nem ké­szül például egy tankönyvben to­vább adni? A tankönyv megírásához kell egy nyelvész, aki megítja a leíró nyelvta­ni részt - idegen szemmel. Szükség van egy nagy gyakorlattal rendelke­ző, hosszú éveken keresztül folya­matosan jegyzeteket készítő, na­gyon jó módszertanosra, és az is egyértelmű, hogy egy nyelvkönyvet hanganyag nélkül nem érdemes ki­adni. Tehát ez egy igencsak összetett és nehéz munka. A társalgás tanítá­sa például külön feladat, erre nincs is tankönyv, folyamatosan magam állítom össze az anyagot. A kitalált szituációkat azonban több csoport­tal, 10-szer, 20-szor is ki kell próbál­ni ahhoz, hogy biztosan kiderüljön, a diákok többségénél jól működik. Tehát egyelőre nem tudom, hogy mikorra állhat össze egy igazi, nyelvtanításra is alkalmas könyv. Hogy kipróbáljam az erőmet, első lépésként szeretnék kiadni egy kez­dőknek szóló olvasókönyvet. A diá­kok ugyanis szeremének minél előbb nyelvi sikerekhez jutni, vi­szont nem találnak a szintjüknek megfelelő olvasnivalót. Olyan szö­vegek összeállítását tervezem, me­lyek érdekesek de ugyanakkor egy­szerűek is, sok-sok illusztrációval. Reményeim szerint ez a könyv egy­két éven belül megjelenhet. A magyar nyelv megtanulásához kétszer annyi idő szükséges, mint az angol nyelv elsajátításához „Szeretném a barátaimat megérteni” Hizsnyai Ildikó (balról a második) tanítványaival Budapesten (Képarchívum) RUDAS DÓRA Silvia barátja Dunaszerdahelyről származik. A fiatal pár vidéken sze­remé folytatni közös életét, ezért az orvosi egyetem utolsó éves hallgató­ja úgy gondolta, ha egy magyar többségű városban akar élni és dol­gozni, mindenképp meg kell tanul­nia magyarul. „Dunaszerdahelyen kimondottan hátránynak érzem, hogy nem beszélem ezt a nyelvet. Persze általában mindenki alkal­mazkodik hozzám, és ha társaság­ban vagyunk, igyekeznek a baráta­ink is szlovákul beszélni. Ugyanak­kor ha szabadabban, kötetlenebbül beszélgetnek, szinte automatikusan átváltanak az anyanyelvűkre. Én pe­dig szeremém őket megérteni. Van azonban még egy nagyon fontos kényszerítő erő, mégpedig az a tény, hogy nagyon megszerettem a bará­tom nagyszüleit, ők viszont csak ma­gyarul beszélnek. Tehát nekem kell tennem azért, hogy megértsük egy­mást” - mondja a rendkívül szimpa­tikus fiatal nő, aki biztos benne, or­vosként is egyszerűbb lesz az élete, ha a dunaszerdahelyi kórházban anyanyelvükön is tud majd szólni a betegeihez. Katarína jogot végzett, és éppen ügyvédi vizsgáira készül. Rima­szombatból származó félje miatt lá­tott neki a nyelvtanulásnak - mint mondja, teljesen természetesnek tartja, hogy a gyerekeik kétnyelvűek lesznek, és nem szeretné elérni, hogy ne értse meg, a gyerekek miről beszélgetnek édesapjukkal. A nyelvtanfolyamra Silvia és Kata­rína is titokban iratkozott be, pár­juk számára meglepetésként hatot­tak az első kerek magyar monda­tok. A barátok és a környezet is ter­mészetesnek tartja, hogy meg akar­ják tanulni kedvesük nyelvét, bár Silvia családjában nem mindenki érti ezt a döntést. „A nagymamám nagyon örült annak, hogy magya­rul tanulok, a szüleim azonban nem értenek. Azt hiszem, nem az a gondjuk, hogy egy újabb nyelvvel leszek gazdagabb, inkább attól fél­nek, hogy így túlságosan is alkal­mazkodom a barátom közegéhez, és alulmaradok a kapcsolatunk­ban” - magyarázta. A két hölgy nagyon elégedett a nyelvtanfolyammal. „Amit hétfőn nyelvtanként elméletben átveszünk, azt szerdán alaposan átgyakoroljuk, megtanuljuk használni. Nagy előny, hogy kevés diák van egy-egy cso­portban, így nem fordulhat elő, hogy az ember meg sem szólal egész órán” - mondják a szorgalmas diá­kok, akik arra számítanak, hogy a tanfolyamon megszerzett alapot az élet mindennapi heéyzeteiben tud­ják majd egyre tisztábbra csiszolni. Ugyanakkor mindketten bevallják, hogy gátlásokkal szólalnak meg magyarul, mivel tapasztalatuk sze­rint a magyar közeg nem igazán to­lerálja, ha valaki hibásan beszéli a nyelvet. Ezt megerősítette a nyelv­tanfolyamot vezető Hizsnýai Tóth Ildikó is, aki szerint ilyen téren na­gyon sok diákjának vannak rossz él­ményei. „Az angolok, németek vagy franciák világnyelvet beszélő nem­zetekként megtapasztalták, hogy rengetegen beszélik a nyelvüket, sokszor tele hibával, ezért megszok­ta a fülük a tört beszédet. A magyar ember számára viszont újdonság, ha idegen használja a nyelvét, sok­szor arra gyanakszik, hogy az illető magyar volt, csak hát úgymond el­fajzott. Már több diákom panaszko­dott emiatt. Egy vizsgán például kérdésként tettem fel az egyik na­gyon szorgalmas diáklánynak, hogy szeret-e magyarul beszélni. Mivel csak ketten voltunk, elsírta magát. Kiderült, hogy barátja családjában nagyon sokszor megbántják a rossz nyelvhasználat miatt. Folyton javít­gatják, gyakran akkor is, hajói feje­zi ld magát, csak nem a legmegfele­lőbb szóval. Javítják a kiejtése miatt is - ez akkor is rosszul eshet, ha va­laki jó szándékúan akar segíteni. Sajnos volt már olyan ígéretes diá­kom, aki pontosan ilyen rossz ta­pasztalatok miatt hagyta abba a magyar nyelv tanulását. Ebben ne­künk, magyaroknak kell felfejlőd­nünk” - magyarázta a tanárnő. A pozsonyi magyar nyelvtanfolyam­nak szinte minden évben van egy­két külföldi hallgatója is. Guillermo Spanyolországból érkezett fél éves ösztöndíjjal a pozsonyi Komenský Egyetemre. Odahaza szlovák és cseh nyelvet tanul, de amikor Londonban élt, a magyarral is megismerkedett. Mivel diplomamunkáját a cseh és magyar nyelvújításról szeretné írni, úgy döntött, hogy a nyelvtanulást Pozsonyban is folytatja. A másik kül­földi diák, Andrea olasz, ötödik éve szorgalmas látogatója a magyar kur­zusnak. Szláv nyelvekkel foglalko­zik, de szeretett volna megismerni egy teljesen más jellegű kelet-euró­pai nyelvet is. A tanfolyamra egy idő után elhozta szlovák barátnőjét is. Az ő történetük érdekessége, hogy az Észak-Szlovákiából származó lány néhány év alatt lehagyta a lel­kesedésből tanuló olasz barátját. Ké­séssel kezdte a munkát a csoport­ban, de néhány hónap alatt minden­kit megelőzött. Nagy szorgalmának köszönhetően egy ügyvédi iroda számára angol-német tolmácsaként ma már magyar szövegeket is fordít szlovákra. Az Egyesült Államokból érkezett Elizabethet pozsonyi félje kísérte el a magyar nyelvtanfolyamra. A fia­talasszony három hónapja él Szlová­kiában, és úgy döntött, hogy a szlo­vák mellett férje anyanyelvét is meg­próbálja megismerni. „A dédnagy- apám Debrecenből vándorolt ki az Újvilágba, ezért is szeretnék magya­rul tanulni. Egyébként mindig is ér­dekelt az európai kultúra és a nyel­vek, hisz édesapám ír volt.” Karín esztétikát hallgat a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudo­mányi Karán. „A bátyám levéltáros­nak tanul, nekik kötelező a magyar nyelv. Amikor az órákra készült, rám ragadtak kifejezések, mondatok, kezdett megtetszeni a nyelv, ezért úgy döntöttem, hogy nem kötelező tantárgyként az egyetemen én is fel­veszem. Aztán kiderült, hogy a bá­tyámmal kommunikálni is képesek vagyunk egymással, a szüléink pe­dig ilyenkor egyáltalán nem értenek minket, tehát a magyar egy játék eszköze lett a családban. Mivel az egyetemen két év után már nem ta­nulhatok magyart, úgy döntöttem, itt, a tanfolyamon folytatom.” A magyar kulturális intézetben je­lentkezők magyar nyelvismerete rendkívül eltérő. Zita csalódottan vette tudomásul, túl jól beszél ma­gyarul ahhoz, hogy beiratkozhasson a haladók csoportjába. „Igaz, hogy folyékonyan beszélek, írni azonban egyáltalán nem tudok. Rozsnyón nőttem fel, a szüleim mindketten magyarok, de a reszlovakizáció után úgy döntöttek, hogy a gyerekeiket szlovák iskolába íratják. Ä magyart inkább csak az utcán és a tévéből ta­nultuk, de mindig tudtam, hogy ne­kem ez a nyelv a természetesebb. Ennek az lett a vége, hogy állandó identitászavarral küszködtem. Az egyetem elvégzése után úgy döntöt­tem, hogy áttelepülök Magyaror­szágra, de munkakeresés közben rá kellett jönnöm, hogy a kitűnő német és középfokú angol nyelvtudásom mellé mindenképp kell a jó magyar írásbeli készség is. Végül is azt aján­lották, hogy vegyek részt a vizsga­előkészítő tanfolyamon. Ha január­ban sikerül letennem az ECL vizsgát, remélhetőleg elismerik majd a nyelvtudásomat, és könnyebben jut­hatok munkához Budapesten. ” A tanárok és diáktársak egyik ked­vence Feri, aki gyermeksebészként dolgozik Pozsonyban. Az első im­pulzust egy visegrádi nemzetközi szimpóziumon kapta évekkel ez­előtt.” A Duna-menti országokból érkezettek közül nagyon sokan be­széltek magyarul, és azt gondoltam, nagyon jó lenne, ha én is tudnék leg­alább egy kicsit ezen a nyelven. Tu­lajdonképpen ekkor tudatosodott bennem az is, hogy pozsonyiként il­lene magyarul is beszélnem. Ez a vá­ros valamikor háromnyelvű volt. A némettel kicsit hadilábon állok, de angolul a legnagyobb természetes­séggel tanultam meg gyerekkorom­ban. Most már csak a magyar hiány­zik egy új háromnyelvűséghez. Ta­lán a városom iránti tiszteletet és szeretetet is kifejezhetem így. Az egyébként biztos, hogy a magyar az egyik legnehezebb nyelv a vüágon. A tanáraink azt állítják, hogy kétszer annyi idő kell hozzá, mint az angol­hoz, és ezzel teljesen egyetértek. Na­gyon nehéz megérteni, hogy magya­rul másképpen kell gondolkodni. A nyelvtan számomra teljesen átlátha- tadan, nem beszélve a kiejtésről. Or­vosként megtanultam néhány szót magyarul a kis pácienseimtől. So­kak szerint akkor sokkal jobb volt a kiejtésem, mint most, amikor már kezdem érteni is a nyelvet. Amióta magyarul tanulok, azt hiszem, job­ban értem a szlovákiai magyarokat, megéreztem valamit a mentalitá­sukból, abból, hogy egyes dolgokról miért gondolkodnak teljesen más­ként, mint mi, szlovákok. Minden területen nagyon jót tett nekem ez a nyelvtanulás annak ellenére, hogy igencsak rossz diák vagyok. Mivel egyáltalán nincs időm a felkészülés­re, többé-kevésbé csak azt tudom, amit az órákon megjegyzek.” MEGKÉRDEZTÜK Czimbalmosné Molnár Évát, az MKKI igazgatóját A Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézete az idén először ad lehetőséget arra, hogy a magyarnyelv-tanfolyamot el­végzők hivatalosan vizsgát is tegyenek. Milyen nyelvvizs­gáról van szó? Az ECL nyelvvizsgarendszeré­hez kapcsolódunk, amit az egész Éurópai Unió területén elfogadnak. Természetesen Magyarországon is akkreditál­ták ezt a rendszert, tehát azo­nos az állami nyelvvizsgával. Ez azt jelenti, hogy kiváltja az érettségit, és pontot ér a ma­gyarországi egyetemi és főisko­lai felvételiken. Elfogadják a diplomához és a doktori foko­zathoz, valamint magyarorszá­gi munkahelyen nyelvpótlékra jogosít. A pozsonyi magyar intézet minden vizsgaszintet bizto­sít? Intézetünk a négyből három szinten vizsgáztathat. Terveink szerint az első csoport már té­len próbanyelvvizsgát tehet. Szervezünk egy nyelvvizsga­előkészítőt, ahol néhány nap alatt felkészítjük a jelentkező­ket. Milyen részekből áll ez a nyelvvizsga? A jelölteket kettesével vizsgáz­tatjuk. Először is mindenkinek be kell mutatkoznia, majd 5-8 perces irányított beszélgetés­ben lemérjük, hogy milyen a vizsgázó kommunikációs ké­pessége. Ezután a vizsgázók egy képanyagot kapnak, amelyről mesélniük kell. Az írásbelin két fogalmazást kell szótár nélkül, megadott szem­pontok alapján leírni. Értékel­jük a szövegértési képességet is, mégpedig úgy, hogy két el­olvasott szöveget értelmezni kell. Ugyanilyen értelmezésre van szükség két hallott szöveg­nél is. Mennyibe kerüli az ECL nyelvvizsga? A vizsgadíj összege 80 euró, amit a bejelentett vizsgahely­nél nemzeti valutában kell be­fizetni, tehát a pozsonyi ma­gyar intézetben szlovák koro­nában. Kinek ajánlható ez a magyar nyelvvizsga? Szerintem érdemes megcsinál­nia bárkinek, aki gazdasági vagy munkakapcsolatba szeret­ne kerülni Magyarországgal, és úgy érzi, előny, ha hivatalosan is tudja igazolni a magyar nyelv ismeretét. Természetesen a magyar iskolát végzetteknek nincs rá szükségük, hisz a ma­gyar nyelvből tett érettségi ál­lamvizsgának számít. Tehát el­sősorban olyanokat várunk a vizsgákra, akik nem tudják iga­zolni semmilyen okirattal, vég­zettséggel, hogy egy bizonyos szinten valóban bírják a ma­gyar nyelvet, (-as-ra) Általános információk az ECL nyelvvizsgáról Azonosak a kritériumok ÖSSZEÁLLÍTÁS Az Európai Unió tagállamai több­éves szakmai előkészítés után 1992-ben London központtal nemzetközi konzorciumot hoztak létre, amely vállalta, hogy az ERASMUS és a LINGUA program támogatásával egy egységes nyelvvizsgarendszert dolgoz ki az Európai Unió tagállamainak nyel­veiből. A tagállamok szeretnék el­érni, hogy az egyes nyelvekből le­tehető nyelvvizsgák mindenféle egyenértékűsítési eljárás nélkül nemzetközileg összevethetők le­gyenek egymással. Áz ECL betűszóval jelölt nyelv­vizsgák (European Consortium for the Certificate of Attainment in Modern Languages) szakmai gondozását tagállamonként egy- egy neves egyetem vagy nyelvis­kola vállalta., amely összeállítja a vizsgatesztet, és értékeli a vizsga­dolgozatokat. Magyarországon a Pécsi Tudományegyetem vállalta ezt a gesztori munkát. Az ECL nyelvvizsga azt méri, hogy a vizsgázó képes-e különféle élethelyzetekben, a hivatásával összefüggő, illetve magánéleti helyzetekben szóban és írásban kommunikálni. Az ECL vizsgák egyik fontos is­mérve az összehasonlíthatóság. Ez azt jelenti, hogy mindegyik uniós nyelvből egyformák a nyelvtudás értékelésének szem­pontjai, kritériumai és azonos a vizsgaanyagok jellege is. A konzorcium valamennyi tanin­tézménye maga felelős a saját nyelvén írott tesztek kidolgozásá­ért és javításáért. A tesztírás, javí­tás és bizonyítványkiadás egysé­gességét azonban egy külön bi­zottság felügyeli, amely az egyes nyelveket képviselő szakértőkből áll. (-as-ra) AZ ECL NYELVVIZSGA SZINTJEI A szint (kezdő) Az A szint sikeres elérése után már jó turista vagy: tudsz kérdezni, megérted az egyszerűbb válaszokat, tudsz vásárolni, a célnyelven kérni enni-inni, érted a feliratokat, egyszóval: már nem lehet téged eladni. B szint (akkreditált alapfok) A B szint elérése után már elkezdhetsz dolgozni a célnyelvet beszélő munkatársak között. Kezded megérteni az újság- és rádióhíreket, a TV adását, megpróbálhatsz moziba, színházba is elmenni. Persze minden nyelven megvannak a sajátosságai, elképzelhető, hogy amit egy bizonyos nyelvi regiszterben - durván fogalmazva: helyzetben - értesz, a másikban nem. C szint (akkreditált középfok) A C szint elérése után megkezdheted tanulmányaidat a célnyelvi ország középiskoláiban, egyetemein, főiskoláin. Megismerted a célnyelv szerkezetét, megértetted logikáját. Kezded élvezni a szép- irodalmat, megérted a pályaudvari hangosbemondót és az utcán a kiabálást is. Egyszóval kezded magad otthon érezni a célnyelvi or­szágban. D szint ( akkreditált felsőfok) A D szint elérésével nyelvileg egyenrangú partnere lettél a célnyel­vet beszélőknek. Úgy írsz, olvasol, beszélsz, mint ők, tanulhatsz, dolgozhatsz, kutathatsz közöttük, nyelvi nehézségek nélkül folytat­hatod ismerkedésedet a célnyelvi kultúrával, irodalommal, történe­lemmel, a célnyelvi országok múltjával és jelenével.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom