Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-05 / 254. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5. Nagyszünet 17 Ahhoz, hogy a mai pályakezdők piacképesek legyenek, meg kell felelniük az uniós követelményeknek Hol tanuljunk tovább? Az Istropolisban tegnap kez­dődött az Akadémia 2003, az érettségi utáni továbbképzé­sek vására elnevezésű há­romnapos rendezvény. A he­tedik évfolyamába lépett börzén egy-két kivételtől el­tekintve szinte valamennyi hazai egyetem képviseltette magát. HORVÁTH ERIKA Jelen voltak egyebek mellett a po­zsonyi Comenius, a nyitrai Kons­tantin Filozófus, a Szlovák Műsza­ki Egyetem képviselői is, akik kész­séggel tájékoztatták az érdeklődő­ket az intézményük nyújtotta to­vábbtanulási lehetőségekről. Be­mutatkozott ezen kívül néhány külföldi, köztük javarészt csehor­szági, magyarországi, ausztráliai, franciaországi, USA-beli felsőokta­tási intézmény és diákmunka-köz­vetítő iroda is. Második alkalommal vett részt a vásáron a Nemzeti Munkaügyi Hi­vatal, mely az oktatásügyi minisz­tériummal karöltve vállalta a ren­dezvény fölötti védnökséget is. Daniela Kráľovičová, az Akadémia 2003 elnevezésű seregszemle igaz­gatója lapunknak elmondta, hogy Szlovákiában az európai uniós csatlakozás után sok változás vár­ható. Olyan előrelépést jelent ez országunknak, melynek következ­tében új, eddig ismeretlen lehető­ségeket nyílnak meg előttünk, nemcsak a közgazdaság és keres­kedelem, hanem az oktatásügy, a munkavállalás területén is. Mivel az egyes szakmákban nagy lesz a konkurenciaharc, szükségessé vá­lik, hogy a pályakezdők magas tu­dásszinttel, információval rendel­kezzenek, több nyelven beszélje­nek. A tanulás és a művelődés vég nélküli folyamat. Ahhoz, hogy a mai pályakezdők piacképesek le­gyenek, meg kell felelniük az uniós követelményeknek, s ezt úgy érhe­tik el, ha tisztában vannak az okta­tási, pályázati újdonságokkal. Sajnos a szlovákiai egyetemekről kikerülő végzős hallgatók gyakran szembesülnék azzal a ténnyel, hogy abból, amit a felsőoktatási in­tézményekben tanultak, nagyon keveset tudnak hasznosítani a va­lós életben. Ez a nagyvásár sokban segít a ne­gyedikes középiskolásoknak, hogy személyesen érdeklődjenek a kü­lönféle hazai és külföldi egyetemek kínálatai iránt. A seregszemlén a diákok elbeszélgethetnek az egyes oktatási intézmények kiküldött képviselőivel, akik készségesen fel­világosítják a fiatalokat az iskolák­ban nyíló szakokról, tanulmányi versenyekről, külföldi részképzési lehetőségekről. A börzére az ország minden ré­széből érkeztek érdeklődők, akik többségben a végzős középisko­lások közül kerültek ki. A rendez­vényre ellátogatott néhány ma­gyar tanítási nyelvű gimnázium és szakközépiskola diákjaiból álló küldöttség is. A végzős növendé­kek a kiállító egyetemek és a szol­gáltatóintézmények kínálatából válogattak. A börzén külföldi munkalehetőségek iránt érdeklő­dő negyedikes diákok szerint na­gyon segítőkészek a jelenlévő szakemberek, a látogatók így számtalan információhoz juthat­nak. Vannak olyan iskolák, ahol szinte már hagyománnyá vált, hogy a végzősökkel ellátogatnak az érettségi utáni képzések po­zsonyi vásárára. A nagyvásár szervezői azokról sem feledkeztek meg, akik tanulmánya­ik befejeztével itthon vagy külföld­ön szeretnének munkát vállalni. A rendezvény évről évre színvonala­sabb. Ez a kiállítás egy nagyon hasznos vállalkozás, hiszen a ta­pasztalatok azt igazolják, hogy az itt beszerezhető információk és kü­lönféle segédanyagok segítséget nyújtanak a diákoknak a pályavá­lasztási kérdésekben. Az Akadémia 2003, az érettségi utáni továbbképzések vására elne­vezésű háromnapos rendezvény még ma és holnap is várja az ér­deklődő fiatalokat. A kiállítás fél 10-től délután 5-ig tart nyitva. Az ilyen fiatalokat kötelességünk példaképül állítani Kantár Csaba Ifjúsági Díj BENKŐ TÍMEA Szímő. Halottak napján, Kantár Csaba meg nem élt 25. születés­napján a szímői Jedlik Ányos Em­lékszobában Kegyesre vágyom címmel díjkiosztó ünnepséget tar­tottak a falubeliek. A fiatalon elhunyt ígéretes költő, író és performerről elnevezett Kan­tár Csaba Ifjúsági Díjat első alka­lommal vehette át egy helybeli te­hetséges fiatal. Csémy Éva kurató­riumi elnök elmondta, hogy a Levédia Kör évente egyszer egy sze­mélynek ítéli ezentúl oda a 3000 koronás pénzjutalmat. Olyan szímői vagy a községből származó fiatal nyerheti el a díjat, aki még nem töltötte be 33. életévét, magát mindenkor magyarnak vallja s töb­Kantár Csaba (1978-2003) (Képarchívum) bet tesz társainál. „Lépten-nyomon találkozunk ilyen fiatalokkal, s kö­telességünk kiemelni és példaképül állítani őket a többiek elé. Elsőként magát Kantár Csabát kellett volna díjaznunk, s ha már őt nem érhette ez a megbecsülés, úgy gondoltuk, róla kell ezt az ifjúsági díjat elnevezni“ - mondta az elnök. Az öt kuratóriumi tag választása indoklá­suk szerint nemzetünk megmara­dásáért, segítő munkájáért és az emberiesség terén tett erőfeszítése­iért Takács Anitára esett. „Minden embernek megvan a saját feladata a világon, amit észrevétlenül elvé­gez. A lényeg, hogy merjünk a szí­vünkre hallgatni és a jó tett mellett dönteni“ - nyüatkozta a díjazott. Az ifjú hölgy még korai ifjúságában el­kötelezte magát a cserkészetnek, majd megalapította a községben a cserkészcsapatot. 1990-ben Romá­niában a dévai gyermekotthonban vállalt nevelői állást, s nyaranta 11 gyermeket hoz vakációzni Szímőre szüleihez. „Külön köszönöm, hogy a díj által a gyermekekre is gondoltak“ - mondta. A pénzjuta­lom és a bőrkötésű díszoklevél mel­lé a díj névadójának prózakötete és egy üvegmandala is járt. „Életfa motívumot festettem rá, mivel Ani­ta a gyermekeknek szenteli életét“ - magyarázta a különleges ajándék készítője, Csémy Éva. Kantár Éva számára külön öröm, hogy fiáról nevezték el a díjat. „Vannak fiata­lok, akik Csaba megkezdett útját folytatják, így ő tovább él“ - vallja az édesanya. Az ellenfél megtévesztése (vicclap.hu) Sofőr- Hogy hívják az afrikai buszso­főrt? _?- Busman. Gárdonyi után szabadon- Hogy hívják Szegeden a látha­tatlan embert? _?- Ködmön. Elefánt a meggyfán- Miért piros az elefánt szeme? _?- Hogyjobban el tudjon bújni a meggyfán!- Ugyan már, láttál valaha is ele­fántot meggyfán?- Na látod, milyen jól elbújt! Két ember hegyet mászik Az egyik megcsúszik, és leesik. A másik utána kiált:- Eltört a nyakad?-Neeem!- Hát a kezed?-Azseeem!-Akkor hát, mássz utánam!- Nem tudok, mert még nem ér­tem leee... Dilis Egy düis pasi bemegy a zöldsé­geshez. Megkérdezi:- Uborka van?- Nincs - így az eladó.- Akkor kérek két sárgarépát. Megkapja, bedug egyet-egyet a két fülébe és távozik. Másnap megint bemegy a boltba:- Uborka van?-Nincs!- Akkor kérek két sárgarépát. Megkapja, megint bedugja a fülé­be, kimegy. Harmadnap ugyanez. Negyednap az eladó megkérdi:- Uram, miért dugja a répát a fü­lébe?- Miért? Uborka van? Fényképek, arcok és sorsok 1956-ból Csete Örs Komáromban PÉZMAN ZOLTÁN Holnap a Selye János Egyetemi Központban Arcok és sorsok 1956- ból címmel tart előadást Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány elnöke. Az 1956-os forradalom emlékére megrendezésre kerülő rendezvény emléket kíván állítani az akkori na­pok hőseinek. Hogy miről szól majd ez az este, arról magát az elő­adót kérdeztük. „1966-ban születtem, ami azért ér­dekes, mert 1956-ban még nem él­tem, szüleim pedig gimnazisták voltak. Az érdeklődésem inkább egy fotós érdeklődése. A rendszer- váltás környékén, a nyolcvanas évek végén fényképezőgéppel jár­tam Budapest utcáit azzal az elkép­zeléssel, hogy azok a házak, ame­lyek tele vannak lövésnyomokkal, ezekből nagyon sok volt akkoriban a városban, biztosan el fognak tűnni a „kapitalizmusban“, le fog­ják bontani, vagy rendbe hozzák őket. Az volt a szándékom, hogy megörökítsem ezeket a házakat, amelyek a második világháború, illetve az 56-os forradalom emlék­helyei. Fotóztam a golyónyomo­kat viselő házakat. Több országban is jártam, de olyan helyet még nem láttam, ahol ilyen állapotban lévő városrészek lennének. Elég csak- , ha a nyolcadik kerületet említem Budapesten, vagy akár a várban lévő épületeket. Ä fotózás közben jutott eszembe, hogy ezek eltévedt golyók nyomai, ezeket emberekre lőtték ki, ezért ütöttek lukat a ház falán. így kezdett el érdekelni az ember, hogy kik lehettek azok az emberek, akikre kilőtték a golyó­kat és azok, akik kilőtték őket. Ér­deklődni kezdtem az 56-os fegyve­resek iránt, akik részt vettek a for­radalomban. Nem ismertem sze­mélyesen egy ilyen embert se, csa­ládunkban se volt ilyen. Olvastam az újságban, hogy építettek ezek­nek a rendszerváltás környékén idős embereknek egy lakótelepet. Az egyik este kimentem ide, ahol találkoztam egy öreg bácsival, az egyik épületben ő volt a portás. Megkérdeztem tőle, hogy tud-e ne­kem egy 56-ost javasolni, vagy mu­tatni, akivel tudnék beszélgetni. A portás felállt a mellére ütött és azt mondta, hogy „öcsém itt áll előtted egy“. Leültünk és elkezdtünk be­szélgetni, aztán odajött a bajtársa, mondta, hogy ő még jobb sztorikat tud, akkor beszélgettem vele is.” - mesélte lapunknak Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány elnöke. A mai napig 130 emberrel beszél­getett, és ezeket a párbeszédeket később leírta. A beszélgetések közben fotózott is, hogy az arcok is meglegyenek, megmaradjanak ne­ki. Ebből az anyagból született egy könyv, amely 99-ben jelent meg magyarul és angolul. 2000-ben megjelent Lengyelországban len­gyelül és Japánban japánul. Első­sorban azokat fotózta, akik fegyve­resként vettek részt a' forradalom­ban a forradalmárok oldalán, és később ezért valamilyen nagy íté­letet kaptak. Halálra, életfogytigla­ni börtönre, vagy tizenöt évre ítél­ték őket. Az emberek többsége, akikkel találkozott legalább 1962- ig börtönben ült. Nagyon sokakat fotózott, akik 1972-ig ültek börtön­ben. Nem csak magyarországi em­berekkel találkozott, nem csak ma­gyarokat fotózott. Lengyelország­ban találkozott olyanokkal, akik a forradalom alatt Magyarországon voltak nemzetőrök, vagy véradást szerveztek a forradalom megsegí­tésére. Fotózott Olaszországban olyan olaszokat, akik elindultak Magyarország felé, hogy segítse­nek a magyar forradalmároknak, olyanokat, akik ott tüntetéseket szerveztek és Erdélyben olyan ma­gyarokat, akik a forradalom híré­re kis forradalmi verseket írtak, egyetemistaként vagy diákgyűlése­ken tettek hitet a forradalom mel­lett, aminek következményeként öt-tíz évet töltöttek fogságban. Csete Örs előadása erről a munká­ról fog szólni, egy kis áttekintést ad róla. Egykori forradalmárok port­réit fogja .vetíteni, amiket az elmúlt néhány évben fényképezett. Mind­egyikhez tartozik egy történet, amelyet megoszt a jelenlévőkkel. Nem titkolt célja, hogy megpróbál­jon egy kis képet vázolni a forrada­lomról. ÜGYESKEDŐ Batikoljunk viasszal! AJÁNLÓ A sok gyorsan elkészíthető ajándék után ezen a héten most időigé­nyesebb munkával próbálkozunk. Ha van kedved, akkor tarts ve­lünk, és batikoljunk együtt! Meglátod, nagyon szép dolgokat ké­szíthetsz! Nézzük, mire lesz szükséged: vászon (például egy lepedő), textil­festék, egy vékony és egy vastag ecset, gyertyák, rossz (de nem lyu­kas) lábas, egy kis szülői segítség. Első lépésként tedd bele a gyertyákat a rossz lábasba, és kezdd el alacsony lángon megolvasztani őket! Mivel a forró viasz komoly égési sebeket okozhat, jobb, ha anyukád vagy apukád végzi ezt a feladatot. Az olvadt viaszból ki kell venni a kanócokat, majd to­vábbmelegíteni addig, amíg a viasz nem forr! Csak a forró viasz ha­tol be a vászon szálai közé, ezért ügyelni kell arra, hogy folyamato­san forró maradjon. Munka kpzben többször vissza kell tenni a tűz­helyre. A vászonra rajzolj valami szépet ceruzával! Ezután a vékony ecsetet belemártogatva a forró viaszba, húzd ki a vonalakat! Mindig ügyelj arra, hogy folytonosan töltsd fel viasszal a vonalakat! Ezután kezdődhet a festés! A nagyobb ecsettel fesd ki a viaszvona­lak közötti belső részt! A festékes ecsetet óvatosan érintsd a vá­szonra, mert a festék gyorsan szétoszlik rajta. Könnyen szétáztat­hatod a művedet, ha túl sok festéket használsz. Hagyd megszáradni a kész művedet, majd helyezd két újságpapír közé, és langyos vasalóval olvaszd ki a viaszt a vászonból! Nos? Meg vagy elégedve? (s) Az Ügyeskedőben együtt sok szép dolgot készíthetünk (Képarchívum) A seregszemlén a diákok elbeszélgethetnek az egyes oktatási intézmények kiküldött képviselőivel, akik készsé­gesen felvilágosítják a fiatalokat az iskolákban nyíló szakokról (Horváth Árpád felvételei) Vannak olyan iskolák, ahol szinte már hagyománnyá vált, hogy a végző­sökkel ellátogatnak az érettségi utáni képzések pozsonyi vásárára

Next

/
Oldalképek
Tartalom