Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-03 / 252. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 3. Kultúra fl Ebben a pillanatban a magyar film egy elfogadható európai középszert teljesít, igazából megint egyszemélyessé vált Egyelőre az útkeresés jegyében „Ha a magyar film kisemberekkel foglalkozik, akkor azoknak a kisembe­reknek nagy dolgaik vannak" (Somogyi Tibor felvétele) Magyar filmnapok kezdőd­nek ma a pozsonyi Mladosť moziban, a Magyar Köztár­saság Kulturális Intézete rendezésében. Három nap alatt hat alkotást - Egy hét Pesten és Budán (rendező: Makk Károly), Telitalálat (r. Kardos Sándor és Szabó Il­lés), A Rózsa énekei (r. Szil­ágyi Andor), Kelj fel, ko­mám, ne aludják (r. Jancsó Miklós), Bánk bán (r. Káéi Csaba), Vagabond (r. Szom­jas György) láthat a közön­ség. A rendezvény kapcsán Turcsányi Sándor filmkriti­kussal a mai magyar film helyzetéről beszélgettünk. MISLAY EDIT Milyen trendek figyelhetők meg napjainkban a magyar filmgyár­tásban? Igazán markáns irányvonal, mint amilyen a hatvanas-hetvenes évek­ben az úgynevezett budapesti isko­la volt, s amelyből mondjuk Tarr Béla is „kinőtt”, a mai magyar film- művészetben nem igazán tapasz­talható. Melyik generáció „uralja” ma­napság a filmkészítést? Életkor tekintetében nagyon szét­szóródott az a társaság, amely ma Magyarországon filmet csinál. Ré­gebben egy negyvenéves ember fi­atal filmrendezőnek számított. Ma már viszont jelentkezett egy har­minc alatti, sőt talán a húszhoz kö­zelebb járó generáció is. Tagjai egy viszonylag jól menedzselt főiskolai osztályból, Simó Sándor - azóta el­hunyt - filmrendező osztályából kerültek ki. Simó a magyar filmhez utolsó gesztusként azzal járult hozzá, hogy minden növendéke nagyjátékfilmmel tudott kezdeni. Megfigyelhető valamiféle „vál­tás” ennél az új nemzedéknél? Kétségtelen, hogy általuk megje­lent egy „fiatalabb látásmód”, de azért ez a szemlélet is alapvetően európai, sőt bizonyos amerikai is­kolákat látszik követni. Az is igaz viszont, hogy az első filmjükbe ezek a fiatalemberek igyekeznek megjeleníteni mindent, amit eddig tanultak, éppen ezért még nem le­het eldönteni, milyen irányban ha­ladnak majd tovább. Létezik egy elég jelentős generációs szakadék, mert a fiatalokhoz korban legköze­lebb állók, akiket mondjuk tavaly­előttig még fiatal filmrendezőknek gondoltunk, mind túl vannak a negyvenen. Mindegyikük készített körülbelül két filmet, amelyben azt igyekeztek a maguk módján meg­ragadni, mit jelentett a rendszer- változás az országnak, vagy még inkább az értelmiségnek. Magya­rul azt a gondolkodásmódot foly­tatták, amely szerint a filmnek fel­tétlenül egyfajta nagyon konkrét társadalmi reakciói kellenek hogy legyenek. Ennélfogva ezeket az al­kotásokat egyforma világnézeti, társadalmi elképzelések és „ahogy esik, úgy puffan” művészeti elkép­zelések jellemzik. Ahhoz, hogy egy trend kialakuljon, ahhoz a műfaj­ról, a filmről való közös gondolko­dás kell. De az az érzésem, hogy a középgenerációs rendezők inkább társadalomban gondolkoznak, az idősebbek meg már az előző re­zsimben kialakult ízlésviláguk sze­rint csinálnak filmeket, amint pénzhez jutnak. Szélesebb kontextusban hol he­lyezné el a mai magyar filmmű­vészetet? Ebben a pillanatban a magyar film egy elfogadható európai közép­szert teljesít. És igazából megint egyszemélyessé vált. Mindig egy­személyes volt, tehát mindig volt egyvalaki, aki a világ filmművé­szetéhez képest progresszívnek számított, és ez pillanatnyilag Ma­gyarországon Tarr Béla. Az utolsó két filmje, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák, min­denképpen a világ filmművészeté­nek a csúcsán van. De ez egyetlen rendező. Trendekről tehát nem igazán beszélhetünk. Valószínű, hogy azok a komolyabb filmes is­kolák, amelyek a múlt század hat­vanas, hetvenes éveiben voltak, akár például Csehszlovákiában is, mára már csak módszerbeli vagy megoldásbeli tanulságokkal szol­gálnak a filmkészítők részére. A legutóbbi irányvonal, amely meg­határozó volt a világ filmművésze­tében, az a kétféle angol iskola a ki­lencvenes években. Az egyikre a szociális érzékenység a jellemző, jelentős képviselői többek között Mike Leigh és Ken Loach. Ezek a filmek minimum Manchesterben kell hogy játszódjanak, nagyon sok prolival, ezek nagyon aranyosak lesznek, vagy eleve azok, és sok ba­juk lesz. Ezekről a bajokról szól a film. A másik a Derek Jarman, Peter Greeneway által híressé vált vonal, ilyen típusú filmekre viszont Magyarországon nincs pénz. Ami a szociális érzékenységről tanúsko­dó filmes irányvonalat illeti: a ma­gyar film nem annyira szeret a kis­emberekben gondolkodni. Ha a magyar film kisemberekkel foglal­kozik, akkor azoknak a kisembe­reknek nagy dolgaik vannak. Tehát nincs igazán olyan élő filmes ha­tás, ami egy trend kialakítására ké­pes. Pillanatnyilag Magyarorszá­gon a társadalmi problémák foglal­koztatják leginkább az embereket. Ezekre viszont, összehasonlítva mondjuk a hatvanas-hetvenes évekkel, amikor a társadalmi prob­lémákra viszonylag frissen reflek­tált a magyar film, ötven éven be­lül még egyszer nem lesz komoly művészi válasz. Legalábbis ez de­rül ki az elmúlt tíz év terméséből. Mert azt hittük, hogy a nagyjelen­tőségű társadalmi változás, a rend­szerváltás meg fog jelenni érvé­nyes műalkotásokban. Nem bír megjelenni. Igazából a magyar do­kumentumfilm az, amely sokkal jobban tudott reagálni a rendszer- váltásra. Azon érdemes elgondol­kodni, hogy a játékfilmkészítők esetében most útkeresésről vagy egy helyben toporgásról van szó. Filmkritikusként ön optimista vagy pesszimista a magyar film jövőjét illetően? Mindenképpen optimista vagyok, mert minden gyarlósága, esetle­gessége ellenére még mindig élve­zetes dolog magyar filmeket nézni. Bár a magyar filmek közül csak az egészen kommerszek képesek olyan nézettséget produkálni, mint egy átlagos cseh játékfilm, éppen ezeknek a viszonylag kommer- szebb daraboknak a nézettsége mutatja, hogy voltaképpen a nézők nem eleve utálják a magyar filmet. A társadalomról megvan a vélemé­nyük, és nem szorulnak már man­kókra, mint azelőtt, ugyanakkor szórakozni akarnak. Érzésem sze­rint most már inkább a kivárás jel­lemző a nézőkre, ellentétben az el­múlt tíz esztendő első felével, ami­kor még érezhető volt egyfajta el­utasítás. Szóval vár a magyar kö­zönség valamit a magyar filmtől. OTTHONUNK A NYELV Újrakölcsönzés LANSTYÁK ISTVÁN Rovatunkban már két alkalommal is hivatkoztunk egy érdekes és ta­nulságos, sőt a nyelv szerelmesei számára egyenesen izgalmas szó­tártam műre, a Tótfalusi István ál­tal írt Idegen szavaink etimológiai szótárára. Ebből a munkából mint- egy nyolcezer szó eredetét ismer­heti meg az olvasó, olyan szavakét, amelyeket „a legszélesebb értelem­ben vett köznapi nyelvérzék ide­gennek minősít, és amelyekkel a mindennapi életben, a sajtó nyel­vében, a tudományok, művészetek és szakmák nyelvezetében arány­lag sokan találkozhatnak.“ Bár a szótár szakmailag is gondos mun­ka, elsősorban nem szakemberek­nek készült, hanem az érdeklődő nagyközönségnek. Ahogy a szerző hangsúlyozza, „az Idegen szavaink etimológiai szótárának használata nem kíván magasabb szintű nyelvi ismereteket. Aki nagyjából emlék­szik a középiskolai nyelvtanórák lényegesebb tanulságaira, az fenn­akadás nélkül forgathatja.“ Előző alkalommal azokról az ide­gen szavakról beszéltünk, amelyek családokba tömörülnek. Ezt a té­mát folytatjuk ma is: utánanyomo­zunk, mi köze van például a me- móriá-nak a memoár-hoz, a vá- gáns-nak a vagány-hoz, a matricá­nak a matriká-hoz. Kezdjük hát a memóriá-val és a memoár-ral! Ennek a szópárnak az első tagja, a memória közvetlenül a latinból származik, a másik szó, a memoár pedig ugyanennek a szó­nak a francia változata, melynek alapjelentése a franciában úgy­szintén ‘memória’. A latin memória szónak további közeli családtagjai is vannak a magyarban: a memori­zál, a memoriter és a memoran­dum. Egyiküknek sincs egyszavas magyar megfelelőjük, így széleskö­rűen használatosak nyelvünkben. A memória újabban számítástech­nikai műszóvá is vált. Mivel a szlo­vákiai magyarok egy része a számí­tógéppel a szlovák nyelv közvetíté­sével ismerkedett meg, előfordul, hogy a memória helyett a szlovák pam(( szót használják. A vágáns és a vagány szó viszonya hasonlít a memória és a memoár vi­szonyához: a vágáns latin eredetű, a vagány pedig ugyanannak a latín szónak a franciában kialakult for­májából származik. A vagány azon­ban már nem számít a magyarban idegen szónak. A vágáns szót legin­kább a művelődéstörténetből ismer­jük: a középkori vándorénekeseket nevezték így. A vagány szó eredeti jelentése ‘csavargó’ volt; ebben a je­lentésben került át a franciából a né­metbe, onnan pedig a magyarba. Nyelvünkben azóta pozitív jelentés- árnyalata is kialakult: ha valakire azt mondjuk, hogy vagány fickó, ezt nem okvetlenül veszi sértésnek. A szlovákiai magyarok körében a va­gány szó kevésbé népszerű, mint Magyarországon, gyakran hallani helyette a szlovák eredetű frajer vagy fraer szóalakot, amely a “kérő’ jelentésű német Freier szóra megy vissza. Ebből a szóból alakult a frajerkodik vagy fraerkodik ige. Mind a frajer — fraer, mint pedig a frajerkodik szót a Magyar értelmező kéziszótár új kiadása is tartalmazza, „bizalmas” stílusminősítéssel, ami azt jelenti, hogy e szókészleti ele­mek leginkább a lezser mindennapi beszédben használatosak. Utolsó példánk a matrika és a mat­rica. A matrika szó a latin matrix szóra megy vissza, amely szakszó­ként latinos formában is használa­tos a magyarban. A latinban több jelentése is volt: ‘anya’, ‘anyaállat’, ‘anyaméh’ és ‘anyakönyv’. A matrika szóalak a szlovákból ke­rült át a magyar nyelv szlovákiai változataiba; közmagyar formája a latin kicsinyítő képzővel ellátott matrikula, ezt azonban nyelvünk­ből kiszorította a magyar elemek­ből álló anyakönyv. A matrika szó az ‘anyakönyv’-ön kívül az anya­könyvi hivatal megnevezésére is használatos a mindennapi beszélt nyelvben; a szót a Magyar értelme­ző kéziszótár nemrégiben megje­lent új kiadása is tartalmazza, „bi­zalmas” stílusminősítéssel. Ami a matricá-t illeti, ez a latin matrix francia alakjából keletkezett, s né­met közvetítéssel jutott be a ma­gyarba. Nyomdászati szakszóként ‘anyamintá’-t jelent, a mai köz­nyelvben leginkább a levonóké­pek, valamint az öntapadós cím­kék megnevezéseként használatos. A latin matrix alapszava a mater; ezt a szót leginkább az egykori isko­la, egyetem megnevezéseként hasz­nálatos alma mater kifejezésből is- meijük; a mater szó szerinti jelenté­se egyébként ‘tápláló anya’. Énnek a szónak a családjába tartozik többek között a matróna, a mátka, a metro­polis, a mostoha, sőt még a metró is. A példáinkkal megvilágított jelen­séget a nyelvtörténészek újraköl- csönzésnek nevezik. Újrakölcsön- zésről tehát akkor beszélünk, ha ugyanazt a szót két eltérő időpont­ban ( és emiatt rendszerint eltérő hangalakban és jelentésben (vesz- szük át valamely nyelvből, illetve különböző nyelvekből. Gramma Nyelvi Iroda Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9,00-13,00 között a 0031/550- 42-62-os telefonszámon vátja az érdeklődők kérdéseit. Címünk: Gramma Nyelvi Iroda, 929 01 Dunajská Streda, Bacsákova u. 240/13, P.O.Box 16, e-mail: gramma@real-net.sk ■HHHI 'MH A Csemadok OT megbízásából a Szlovákiai Magyar Vers- és Próza­mondók Egyesülete, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmá­nya és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége meghirdeti a XIII. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt. A versenybe a vers- és prózamondás, valamint a megzenésített ver­sek kategóriába minden versenyző egy kötelező (kortárs, 1945 után alkotó magyar szerző műve - lehet határon túli is) és egy szabadon választott művel nevezhet be. A versenybe benevezhetnek a speciá­lis alapiskolák diákjai is. A verseny kategóriái: I. kategória: az alapiskolák 1-3. osztályos tanulói II. kategória: az alapiskolák 4—6. osztályos tanulói III. kategória: az alapiskolák 7-9. osztályos tanulói IV. kategória: középiskolások V. kategória: egyetemisták, felnőttek (korhatár nélkül) VI. kategória: megzenésített versek -12 éves kortól egyénileg vagy csoportokban A verseny fordulói: osztály-, iskolai és szükség szerint körzeti fordulók, amelyeket az is­kolák és a Csemadok területi választmányai szerveznek meg. Ne­vezni 2004. február 15-ig lehet az illetékes Csemadok területi vá­lasztmányon. A jelentkezési lapon kötelezően kérjük feltüntetni a választott művek szerzőjét és címét. A járási fordulók megvalósításának határideje: 2004. március 12. A tavalyi országos döntő résztvevői automatikusan indulhatnak a já­rási fordulón. Kerületi fordulók 2004. március 22-29 között. Az országos elődöntő és döntő színhelye Rimaszombat, időpontja: 2004. április 22-24. Nevezési díj: 50 Sk, amelyet csak a kerületi versenyre eljutott ver­senyzők fizetnek a kerületi verseny helyszínén vagy az alábbi bank­számlaszámra: 0211490695/0900 A járási és kerületi versenyeket a Csemadok területi választmányai koordinálják, a jelentkezési lapok is ott szerezhetők be. MOZI ___________________POZSONY___________________ HV IEZDA: Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 16 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Oviapu (ame­rikai) 15.50, 18 Vágta (amerikai) 20.15 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 15.30, 17.40, 20.30 A Mindenőó (amerikai) 15.45 David Gale élete (amerikai) 18.10, 20.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 15 Órák (amerikai) 17.15, 19.40, 22.05 Kill Bill (amerikai) 15.15,17.30,19.50, 22.15 PÓLUS - STER CENTURY: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14, 15.05, 16.05, 17.10, 18.10, 19.15, 20.15, 21.20, 22.20 Kill Bill (amerikai) 19.10, 21.25 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (ameri­kai) 14.50, 17.40, 20.30 Hasrapacsi (cseh) 21.05 Órák (amerikai) 19.30 Oviapu (amerikai) 15.05, 17.05 David Gale élete (amerikai) 20.20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14.55, 17.50, 20.45 KASSA TATRA: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 16, 18, 20 CAPITOL: Ful- lasztó ölelés (amerikai) 16,18, 20 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.15,16.15, 18.30, 20.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45,16.30, 19.15 Birkanyírás (amerikai) 16.15,18.15, 20.30 A Karib-tenger ka­lózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.45,19.30 Kegyetlen bá­násmód (amerikai) 14, 16, 18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 13.15, 14.30, 15.30, 16.45, 17.45, 19, 20 A Mindenóó (amerikai) 13.30, 17.30 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Táncház népdaltanítással és hangszerbemutatókkal Múltunk felélesztéséért JUHÁSZ KATALIN Kassa. Néhány kultúrabarát nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy közös rendezvényen hozzák össze a polarizálódott, megosztott, meg­lehetősen széthúzó kassai magyar­ságot, egyben felélesszék a város­ban rég halott táncházmozgalmat. November 6-án olyan programot rendeznek a legkisebbek és a fiata­lok részére, amelynek nincs fő szervezője, azaz egyetlen intéz­mény, szervezet vagy társulás sem „sajátíthatja” ki magának. Dudás Péter, a kezdeményezők egyike tör­ténelmi léptékű eseménynek ne­vezte az akciót, hiszen hosszú évek óta először sikerült egy asztalhoz ültetni a városban és környékén te­vékenykedő valamennyi népmű­vészt, akik az említett közéleti pa­letta más-más csoportjaihoz tar­toznak, vagy egyszerűen kiábrán­dultak a magyar kultúrából. A csütörtöki program helyszíne a Timon utcai Márai Stúdió, ahol 17 órakor kezdődnek az események az aprók táncával, népdaltanítás­sal, valamint hangszerbemutatók­kal. A zenét a Csámborgó népi ze­nekar szolgáltatja. Ezután a na­gyobbaké a parkett, akik széki da­lokat és táncokat tanulhatnak, este pedig a haladók rophatnak magyarbődi, illetve gömöri tánco­kat, a legügyesebbek pedig részt vehetnek a botforgató versenyen. Az oktatók névsora meglehetősen hosszú és biztató: Richtarcsík Mi­hály és Zsóka, Péter Zsolt és Krisz­tina, Pribék Gábor és Emőke. Ha a kezdeményezés sikert arat, a jövő­ben több hasonló rendezvényre is sor kerülhet. „Évtizedek óta Kassán élek, és azt látom, hogy régebben sokkal többen jártak magyar ren­dezvényekre, és nagyobb volt a kí­nálat. Ma színházba is kevesebben járnak, a fiatalok pedig szinte alig találnak érdekes programot. Ha pedig nem tudnak összejárni, is­merkedni sem tudnak, kevesebb barátság, szerelem szövődik, és persze kevesebb házasság köttetik” - állítja Dudás Péter. A táncházba invitáló szórólap hátoldalán egye­bek mellett a következőket olvas­hatni: „Ez a népművészet megis­mertetésének egyik legaktívabb, az együtteseken kívüli embereket is megmozgató ága. Fontos lenne, hogy globalizált világunkban mi­nél több ember ismerkedhetne meg ezzel a kultúrával, megélné és megértené azt.” Kassán egyelőre havonta egy alka­lommal szerveznek táncházat, ahol a lépések tanítása mellett kéz­művességgel, népviseletekkel, il­letve az egyes ünnepkörökhöz fű­ződő népszokásokkal is megismer­kedhetnek az érdeklődők. A jövő­ben filmvetítéseket, kiállításokat, sőt hagyományőrző zenészek meg­hívását is tervezik a Márai Stúdió impozáns kávéházába, ahol egy- egy tájegység anyagával legalább három-négy alkalommal kívánnak foglalkozni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom