Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-28 / 273. szám, péntek

Gondolat ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 28. Kuruc lovas kivont szablyával (rézmetszet, 18. század) szefogás eszméje csorbát szenved; a hajdúszabadság délibábja mind távolabbinak tűnik... Ekkor a Tyukodi-nóta, a kuruc himnusz dallama már A szegényle­gény énekét, panaszát hordozza: „Nincs becsiileti a katonának, Mint volt régentén a kurucoknak.” Megvan a valószínűsége annak, hogy ez a rossz hangulat - főleg la­banc körökben - kedvez a kurucel- lenes tendenciáknak. Hol vagy te most, nyalka kuruc? - hangzik a fájdalmasan gúnyos kérdés egy énekben. (Kodály Zoltán jóvoltá­ból ismerjük ennek dallamát is!) Pockaite kuruci (Várjatok, kuru­cok!)18 - szól a fenyegető hangvéte­lű szlovák „népdal”. (A dallama már valószínűleg elhalt.) A szerb dalköltészetben is jelen van valami jellegzetesen aulikus szemlélet, jóllehet pl. A Becka nevolja című - eredetileg feltehetően magyar szö­vegű kuruc vers mást mutat.19 Kétségtelen viszont, hogy - bár 1708-1709 táján szaporodnak az elpártolások, árulások - a hívség sok harcost megtart Rákóczi mel­lett. A fejedelmet haláláig szolgálja Esze Tamás; eltűnéséig Boné And­rás; utolsó leheletéig Vak Bottyán, Balogh Ádám. Ezért nem kellett utólag belekölteni a kuruc korba Balogh Ádám nótáját; az erdélyi Burics-féle kéziratos gyűjtemény­ben talált kottakép hitelesíti. Nem kellett antedatálni a Fennyen tar­tod a nagy orrod kezdetű históriás éneket sem; szövegét és dallamát eredeti formában őrzi számunkra Kovács Ferenc daloskönyve. Becsesek azok a bujdosóénekek is, amelyeknek egyikét-másikát rom­lott szövegekből Thaly Kálmán re­konstruálta (ilyen pl. az Őszi har­mat után); de dallamuk feltétlenül régi. Még értékesebbek azok a buj­dosóénekek, amelyeket népdal­gyűjtő útjai során Bartók és Kodály fedez fel (közülük való pl. az Elin­dultam szép hazámbul); szövegük és dallamuk hitelessége vitán felül áll. Külön figyelmet érdemelnek a szö- vegtelen és szöveges Rákóczi-dal- lamok. Egyrészt azért, mert a vala­mennyiük alapját képező „ősdal­lam” a szabadságharc előttről való; másrészt azért, mert a szöveges változatok többnyire a szabadság- harc utáni időszakból származnak. Az „ősdallam” az 1680 körül írt fel­vidéki Vietórisz-kódexben maradt fenn; ott még Oláh tánc néven sze­repel, illetve szlovák feliratú világi énekként foglal helyet. Majd a 17-18. század fordulóján - sok öt­letes zenész révén - a dallam ren­geteget változik; részint a tábori élet előadói gyakorlatában, részint a szövegétől való kényszerű elvá­lás idején egyre bővülő hangszeres utójáték és előjáték fűződik hozzá. A dallamot azután - mint Rákóczi- nótát - közjátékkal és hangszeres cifrázatokkal is ellátják. Végül a hangszeres formák majd elnyom­ják a Rákóczi-nóta énekelt változa­tait... A hangszeres formák közül Káldy Gyula Kuruc dalok című kötete hár­mat tartalmaz: gróf Fáy István gyűj­teményéből Az ereden Rákóczi-nó- tát; továbbá ennek egy tárogatós és egy erdélyi „leszármazottját”.20 A Rákóczi-nóta szövege (Jaj, régi szép magyar nép...) 1730 körül ke­letkezett; legrégibb lejegyzése az Erdélyi-kódexben található. E nó­tának sok szöveg- és dallamválto­zata van. Az egyik változat a Zemplényi-kézirat (1780) lapjain található; a másik a sárospataki Novák-melodiárium (1791) szerze­ményei között. A harmadik válto­zat Pálóczi Horváth Ádám gyűjte­ményében (1814) lelhető fel; a ne­gyedik S. F. Stock kiadásában ma­radt ránk. A Rákóczi-nóta három sajátos verzióját 1892-ben Káldy Gyula is közli. Kodály Zoltán a népi szájhagyományban akad a nóta nyomára, a Rákóczi kesergőjére (Hallgassátok meg magyarok, amit beszélek...). Az előzőekből látszik, hogy a szö- vegtelen és szöveges Rákóczi-dal- lamok fejlődésük folyamán szaka­datlanul alakulnak. Miközben az Oláh tánc pikardiai mollt és nápo­lyi mollt ötvöző melódiája beleke­rül a köztudatba - kialakul és véget ér a kuruc kor. Miközben az „ősme­lódia” fáján különböző dallamhaj­tások tűnnek fel, a belőlük kinövő énekekben hol a pentaton, hol a moll jelleg erősödik meg - fríg zár­lattal. Miközben a legtöbb dallam­változat Rákóczi nevéhez kötődik, az egész kuruc kor lelkesítő eszmé­vé finomul. ,A kuruc dalok a jobbágyok, sze­gényparasztok s üldözött védelme­zőik titkos jelszavává válnak. A végsőkig sanyargatott jobbágyok ajkán éjszakánként felcsendülnek a Rákóczit és a kurucokat visszasí- ró-visszahívó népdalok. A kuruc dalokkal s Rákóczi nevével buzdít­ják a bujdosók új felkelésre Esze Tamás népét, kuruc dalokat éne­kelve szállnak szembe a jobbágyok sanyargatóikkal Szentandráson (1735), Belényesen (1751), Mező­túron (1753), Madéfalván (1764). Bujdosó életre kényszerülnek a da­lok is, de továbbélnek, mint a sza­badságvágy és az igazságérzet a nép szívében. A nép zenészei őrzik, gondozzák, fejlesztik őket. Sáros­pataki cigányoktól megtanulják a kollégiumi diákok is. Ott lappan- ganak ezek a rebellis dalok a diákmelodiáriumok nehezen kibo­gozható jelei közt. A hazájukat és hazájuk népét egyaránt szerető igaz érzésű magyarok, akik megér­tik, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás többé már nem választható szét, tudják, hol kell keresni ezeket a dalokat. Pálóczi Horváth Ádám még 100 év múltán is elleshette, összegyűjt- hette, papírra vethette ezeket a nép ajkán elevenen élő s a szabad­ság örök figyelmeztetőjeként ható dalokat.,5n Ilyen körülmények között a Rákó- czi-nótának nem árt az idő: a 18. század végétől szinte nemzeti dal­ként hódít az országban. Feljegy­zésünk van arról pl., hogy 1790- ben, mikor a II. József által Bécsbe hurcoltatott magyar korona vissza­térését ünnepli a győri lakosság, a zenekar a Hej, Rákóczi, Becsényi, valamint az Őszi harmat után kez­detű dalokat játssza22. Tudjuk, hogy Bihari János is szívesen nyúlt a kuruc kori melódiákhoz: az 1809-es inszurrekció idején mű­sorszámai közé tartozik a Rákóczi- nóta és a Tyukodi-nóta. Értesülé­sünk van arról, hogy Bihari talán a Rákóczi-induló formába öntésé­ben is részes, minthogy azonban nem kottaismerő, az első, fúvósze­nekari változat kiadásának érdeme Scholl Miklósé. Egyébként „az indulóban többféle zenei elem találkozik. A Rákóczi- nóta mellett megtaláljuk benne a kuruc kor katonai szignál-motívu­mait; sőt a verbunkoszene néhány fordulatát is. A trió állítólag telje­sen Scholl Miklós szerzeménye. ”n De a Rákóczi-induló esetében nem érdemes a szerzőség kérdését fel­verni- egyenes válasz nincs rá. Sok a számbajöhető zenész, egynek a „kiszűréséhez” kevés az adat. Annyi bizonyos, hogy a reformkor­tól kezdve a Rákóczi-induló ún. si­kerdarab. Az 1820-as évek végén Erkel Ferenc erdélyi modorban ad­ja elő Pesten. Liszt Ferenc 1840-es fővárosi hangversenyén fantázia alakban játssza. 1846-ban-hazánk szívében - Hector Berlioz, a nagy francia zeneszerző lép porondra vele: a Rákóczi-induló zenekari át­irata frenetikus sikert arat. Célsze­rű a kuruc zenét, a korábban emlí­tett (vagy nem említett) versek dallamanyagát is nagy általános­ságban szemügyre venni. Annál is inkább, mert - Szabolcsi Bence lé­nyeges észrevétele szerint - ebben a kategóriában egységes stíluscso­portot nem ismerünk. Hát akkor mi itt a jellemző? Pl. a rendkívül vegyes hangnemvilág. Az Igen szép, bujdosó legények éneke vagy a Buga Jakab éneke tiszta mohban szól. A Tyukodi- nóta moll jellegű ugyan, de a melo­dikus írig hangsor az alapja. A Csínom Palkó természetes mohban fogant; ez viszont - akaratlanul is - a középkori 6. autentikus egyházi hangnemre, az eolra utal. Az Erdé­lyi hajdútánc a pentatónia felől kö­zeledik a dúros dallamszövéshez; így hangnemileg az ókor és a kö­zépkor szelleme találkozik egy du­haj mulatónótában. A dúr és moh skála azonban egyre megszokottabbá válik a Kárpát­medencében. Tanúsíthatja ezt akár a Megy a kuruc a Duna partján kez­detű szlovák (nem rutén!) dal mar­káns hangvétele, akár a Ruthén Rákóczi-nóta összhangzatos moll- ja is. (De érdekes metamorfózisok is vannak: pl. a Zöld erdő... című dal Pálóczi Horváth Ádám-féle alakja még moh jellegű fríg hang­sorban marad fenn; ugyanennek a dalnak Káldy Gyula-féle változata már dúrbán terjed el.) A pentatóniát jóformán csak a nép ajkán élő gyönyörű dallamok őrzik meg számunkra. Hadd hivatkoz­zam itt - szemléltetésként - az El­indultam szép hazámbul című szé­kely népdalra. Szó sincs azonban arról, hogy a moll és a dúr skála a néptől idegen! Gondoljunk arra, hogy pl. a Hol vagy te most, nyalka kuruc? kezdetű magyar dal fenn­maradását éppúgy, mint a Cserez pole vereckoje kezdetű rutén dal fennmaradását a szájhagyomány­nak köszönhetjük. A kuruc zenére jellemző a változa­tos szerkezeti képlet és ritmika is. Sokáig kedvelik a Balassi-strófákra szerzett dallamokat, illetve a kész dallamokra alkalmazott Balassi- strófákat (ilyen pl. az Óh, nagy ke­rekkék ég)24; népszerűek az AABB, az AABC stb. képletű dallamsorok. A virágénekek is sokféle kombiná­cióban bukkannak elénk (ilyen pl. a Hova készülsz, szívem)2*. Mint érdekes (talán keleti vagy balkáni eredetű) sajátosság, több dalban megfigyelhető a félzárlatra és a fríg-zárlatra való „kurucos” haj­lam. Minden jel arra vall, hogy ezekben az estekben nem a népi, hanem a barokk elemek erősödnek meg a dallamokban. A népi elemek leginkább a ritmiká­ban mutathatók ki. Meghatározó tényezővé válik a művekben az északi szláv eredetű kolomejka- hatás, a kanásztánc-ritmus (ez üt­közik ki a Csínom Palkó, a Fennen tartod, az Erdélyi hajdútánc stb. dallamából). Azután ebből a ka- násztánc-formából, török, szláv és nyugati minták közrejátszásával, kialakul a verbunkos stílus. A kuruc zenét a kuruc kor szükség­lete teremti meg. A dallamok - változatos tartalmi és formai adottságokkal - egy harco­ló és emlékező közösség igényét elégítik ki. A táncmuzsika vagy a tábori mu­zsika viszont egy soknemzetiségű ország harcolni is, mulami is tudó -fiainak, leányainak szinte életele­me. Ennek a Kájoni- és Vietorisz- kódex, a Lőcsei tabulatúrás könyv és a Stark-féle soproni virginál- könyv a „megmondhatója”... Különben tudjuk, hogy Rákóczi ko­rában még a „mozgósításokhoz” is „kívántató az régi bé vett muzsika­szó, melly is áll siposbul, dobosbul, úgy trombitásokbul”.26 A pihenő katonák meg éppenséggel nem tudnak meglenni muzsikaszó nél­kül... Csak Rákóczi mértéktartó: mindössze 2 sípos, 5 trombitás, 1 furulyás, 1 dobos áh a fejedelmi udvar szolgálatában. Ők is - az al­kalomtól függően - hol katonaze­nét játszanak, hol a talpalávalóról gondoskodnak (pl. követjáráskor). Természetesen Rákóczi szereti az éneket, a zenét. Ezért táborozáskor gyakran ül a tábortüzeknél, hall­gatja a nótaszót, élvezi a hangsze­resek produkcióját, figyeli a kuruc katonák fergeteges táncát. Két sze­génylegény egymással való beszél­getésének is fültanúja (céloz rá egyik levelében), csak a körülmé­nyek kedvezőtlen alakulása miatt panaszaikat már nem tudja orvo­solni. A KURUC VERSEK ÉS DALOK UTÓÉLETE Kétségtelen, hogy a kuruc kor ver­sei és dalai a Rákóczi-szabadság- harc után egy ideig „alámerülnek”. Pontosabban: főleg a jobbágyi-pa­raszti tömegek féltve őrzött kincsei lesznek. A felsőbbség - tisztelet a kivételnek! - átmenetileg hátat fordít a kuruc kori vers- és dalkul­túrának. Belefeledkezik az akkori jelenbe, amelyben csak kevés nép­dal, ellenben sok népies dal és mű­dal válik ízlésformáló erővé. Igaz, nemzeti érzésű fiatalok és fel­nőttek daloskönyvekbe gyűjtik a nekik tetsző dallamokat - jó szán­dékú dilettánsokként. Bizonyos, hogy sok mindent megmentenek a feledéstől - önzetlen és hangya- szorgalmú munkával. Tény, hogy többet használnak, mint ártanak lelkesedésükkel. Ezért ma is csak a megbecsülés hangján szólhatunk a Pálóczi Horváth Adám előtti nem­zedékek dokumentum értékű vers- és dahamfeljegyzéseiről; amint­hogy a Pálóczit követő nemzedék némely tagjának (pl. Almási Sámu­elnek, Hajdú Lászlónak, Késmárky Árpádnak, Fáy Istvánnak) az érde­meit is elismerjük. De nem kritikát­lanul! Tudatában vagyunk Thaly Kálmán adatfeltáró munkája jelentőségé­nek is: pl. az Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténet­éhez (1872) című kétkötetes kiad­ványa - hiányosságai ellenére - alapvető forrásgyűjteménynek szá­mít. Minthogy azonban Riedl Fri­gyes és Tolnai Vilmos a benne levő kuruc balladák hitelességét meg­kérdőjelezte, Thalyval kapcsolat­ban „bizalmi válság” következett be. Mostanában a „bizalmi válságot” megsínyli a kuruc kori szlovák köl­tészet és dalkincs is: Csanda Sán­dor megállapította, hogy Matunák Mihály A tótok hazafias történeti dalai27 című művében szintén vé­tett a tudományos etika ellen: utánköltéseket publikált eredéti alkotásokként.28 Mind Thaly Kálmán, mind Matu­nák Mihály felelős a hazai közvéle­mény megtévesztéséért, sőt né­hány hiszékeny szakember félreve­zetéséért is. Káldy Gyula ugyanis kapva kap az alkalmon, hogy a szép, régies és tökéletesen magyar jellegű dalokat közölhesse. így ke­rül gyűjteményébe Matunák Mi­hály túrócszucsányi káplán három hamisítványa: A surányi tót vitéz, a Tót kuruc dal és a Tót labanc dal.29 Az elmulasztott forráskritika per­sze másutt is megbosszulja magát: Káldy kuruc kori szerzeményként felveszi gyűjteményébe a Magyar gályarabok énekét is (Térjmagad­hoz, drága Sión)30, holott ismert szerzőpár műve: Jeszenszky Ká­roly és Tihanyi Ágost alkotása (1890). Ugyancsak nem szúr neki szemet, hogy a romantikus hang­vételű Rákóczi Ferenc buzgó imád­sága (Győzhetetlen én kőszálam)3' akkor sem illik a kuruc világba, ha keletkezésének körülményeit - leg­alábbis egyelőre - nem tudjuk tisz­tázni. A felvetett problémáktól függetle­nül, Thaly és Káldy munkásságá­nak lebecsülése megengedhetet­len: buzgalmuk nyomán támad fel a kuruc kor, a függetlenségi hagyományok iránti érdeklődés. Igaz, nemcsak Ady Endréket ihlet a letűnt világ, hanem Endrődy Sándorokat és empatikus „rímfa­ragókat” is. Igaz, nemcsak Farkas Ferenceket, Kacsóh Pongrácokat, Kodály Zoltánokat igéz meg a múlt, hanem Bathó Jánosokat, Dankó Pistákat, Fráter Lórándo- kat, Novák Sándorokat és sírva vigadó „nótafákat” is. Mégsem volna szerencsés, ha európai hírű zeneszerzőink rangos . művei (mondjuk a Csínom Palkó, a Rá­kóczi, a Czinka Panna balladája című alkotás) teljesen érzéketlen­né tennének bennünket bizonyos dalok (például az Üzenet jött a pataki várba, A gyönge violának, a Krasznahorka büszke vára vagy a Nagymajtényi síkon letörött a zászló kezdetű magyar nóta) fül­bemászó melódiája, hazafias esz­mei mondanivalója iránt. Vigyáz­zunk azonban arra, hogy a törté­nelmi nosztalgia ne zavarja meg értékítéletünket; a kurucos szem­benézés a valósággal ma indokol­tabb, mint a „daliás idők” szenti­mentális megkönnyezése. A kuruc kor haladó hagyománya­ink része. A két szabadságharc né­pünk és legtöbb akkori nemzetisé­günk összefogásának szép példája. A Rákóczi-kultusz identitástuda­tunk megőrzésének egyik biztosí­téka. Elhangzott Kassán, a 2003. októ­ber 17-19-én tartott Rákóczi-kon- ferencián, melyet a Magyar köz­társaság Kulturális Intézete és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezett Kuruc-labanc lovaspárbaj (olajfestmény, 1700 körül) 1 Magyar irodalmi lexikon (főszerkesztő: Benedek Marcell), Akadémia Kiadó, Bp. 1963.1. k. 723. o. 2 Énekszó, 1937.5. szám 1. o. 3 Pótlás a Zenei lexikonhoz. (Szerkesztette Szabolcsi Bence és Tóth Aladár), Győző Andor kiadása, Bp. 1935.30. o. 4 Irodalmi Szemle, 1959.1. szám 96. o. 5 Féja Géza: Kurucok. MEPHOSZ Könyvki­adó, é. n. 20-21. o. 6 Dr. Káldor János: A magyar zene fejlődé­se, Tankönyvkiadó Váll., Bp. 1959.1. K. 7 Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek, Ma­gyar Tudományos Akadémia, 1953 8 A megállapítás Cs. S. 1975. szept. 18-án hozzám intézett leveléből való 9 Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig, Bp. 1953,359. o. 10 Ortutay Gyula: Rákóczi két népe, MEPHOSZ Könyvkiadó, é. n. 14. o. 11 Ján Kollár Národnie spievanky, Buda, 1834-35. II. kiadás, Bratislava, 1953.1. k. 83. o. 12 Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc dalok költészetének magyar-szlovák kap­csolatai, Akadémiai Kiadó, Bp. 1961. 73. o. 13 Káldy Gyula: Kuruc dalok. Harmadik, 6 régi dallal bővített kiadás, Budapest, 1896. 78. o. 14U.O. 15 Magyar-orosz népdalok. Gyűjté és fordítá Lehoczky Tivadar. Kiadja Erdélyi János, Sárospatak, 1864. 16 Csanda Sándor: i.m. 72. o. (Prózai for­dításban: A vereckei mezőn átjön a kuruc csapat. Elöl jön egy török ló, melyen rutén fiú ül. Jobb kezében szablyát tart, a szab- lyából vér csorog. A hegyek felett holló ká­rog, a völgyben a német sír.) 17 Az idézet B. L. 1975. szeptember 27-én hozzám intézett leveléből való 18 Kollár: i.m. 83. o. 19 Dr. Bori Imre: Magyar-délszláv irodalmi kapcsolatok, Tartományi Tankönyvkiadó Intézet, Növi Sad, 1970.37. o. 20 Káldy Gyula: i.m. 35-38. o. 21 Szelényi István: A magyar zene történe­te, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1959, I. k. 90. o. 22 Dr. Káldor János: i.m. I. k. 51. o. 23 Dr. Káldor János: i.m. I. k. 67. o. 24 Énekszó, 1937.5. szám 3. o. 25 U.o. 26 Szelényi István: i.m. I. k. 94. o. 27 Csanda Sándor: i. m. 98. o. 28 U.o. 29 Káldy Gyula: i.m. 26., 76-79. o. 30 U.o. 12-13.0. 31 U.o. 52-53. o. 32 A tanulmány megírásához felhasznált további forrásmunkák: Barsi Ernő: „Bod­rog partján nevelkedett tulipán...”, Kazin­czy Ferenc Társaság, 1988; Felvidéki Hír­adó, 29-35. szám; Kuruc költészet (szer­kesztette Esze Tamás), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951; Magyar-Román Szemle, 1896; Várady-Stemberg János: Utak és ta­lálkozások, Kárpáti Könyvkiadó, Uzsgorod, 1971; Zenei lexikon I-in. k. (főszerkesztő: dr. Bartha Dénes), Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1965; Zenei Szemle, 1929, III-IV. k.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom