Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-28 / 273. szám, péntek

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 28. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 47. számában feltett kérdésre a helyes válasz: 26 éve­sen. E héten az 500-500 koronát Lukács János füleki, Földes Fride­rika dunaszerdahelyi és Teknős Lajos ipolyhídvégi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A Tatra Banka Díj átadása Pozsony. Holnap a Szlovák Nemzeti Színházban adják át a Tatra Banka Dijakat jeles hazai művészeknek. Az intézmény a díjat - éves rendszerességgel - nyolcadik alkalommal ítéli oda, hogy ily formá­ban is támogassa a szlovák művészetet, és inspirálja a művészeket. Idén a tíztagú szakmai zsűri négy művészt díjazott: Emília Vášáryová színművészt Maria Callas megformálásáért a Mesterkurzus című elő­adásban, Ivan Štrpka írót 25 básní (25 vers) című idén megjelent kö­tetéért, Tílena Kittnárová operaénekest életműve elismeréseként, va­lamint in memoriam Július Satinskýt. A holnap esti díjátadó gálán készült felvételt az STV 1 december 19-én 20 órától közvetíti, (tébé) Nagykaposi szavalógála Nagykapos. A Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete és a Csemadok Nagykaposi Területi Választmánya szavalógálát ren­dez a Nagykaposi Városi Művelődési Központban ma 18 órakor. Fel­lépnek a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny győztesei. Vendég a komáromi Naccsönd együttes (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Cirkuszi álom (vendégjáték Királyhelmecen) 10.30,12.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Wiew from the Top (am.) 18, 20.30 AU PARK - PALACE: Volt egyszer egy Mexikó (am.-'mex.) 17.40, 19.50, 21, 22 Igazából szerelem (ang.) 16.50, 19.30, 22.10 Tulipános Fanfan (fr.) 15.10 A Wiew from the Top (am.) 17.20, 19.20 Némó nyomában (am.) 14, 14,30, 15.20, 16.20, 18.40, 21.20 Mátrix - Forradalmak (am.) 16, 18.50, 21.40 Hajó a vége (am.-ném.) 15.40 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 20.20 Órák (am.) 17.50 KASSA TATRA: Mátrix - Forradalmak (am.) 17 Tulipános Fanfan (fr.) 19.30 CAPITOL: S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 16,18,20 ÚSMEV: Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az olasz meló (am.) 19.30 GALÁNTA - VMK: Fullasztó ölelés (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Némó nyomá­ban (am.) 17 Vágta (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Túl mindenen (am.) 20 PÁRKÁNY -DANUBIUS: Oviapu (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Kill Bill (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Golyóálló szerze­tes (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 13, 15, 17.15, 19.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (am.) 16.30, 19.15 Balhé (kan.- ang.) 14, 16 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 13.30, 16.15, 19 Kegyetlen bánásmód (am.) 14, 18.15, 20.15 Kill Bill (am.) 14.15 Kontroll (magy.) 14.15, 16.15, 18.30, 20.30 Némó nyomában (am.) 13,14,15,16,17,18,19,20.15 Komoly díjak várnak a szavalóverseny győzteseire Márai Sándor hazája JUHÁSZ KATALIN Kassa. Tizenkét nyugat-szlovákiai, négy közép-szlovákiai és nyolc ke­let-szlovákiai versenyző jelentke­zett a Márai Sándor hazája című szavalóversenyre, amelyet a hétvé­gén tartanak Kassán. A helyi Márai Sándor Polgári Társaság és a Cse­madok Kassai Városi Választmánya országos találkozóként hirdette meg a rendezvényt, amelyen hazai viszonylatban rendkívül komoly dí­jak várnak a győztesekre. Az első helyezett tízezer korona ér­tékű könyvcsomagot kap a duna­szerdahelyi Családi Könyvklub jó­voltából, a második helyezett pedig Major György kassai vállalkozó ajándékával, egy hifitoronnyal tér­het haza. Az indulók két versenyszámban mérkőznek meg, egy Marai által írt verset vagy prózát, valamint egy szabadon választott művet monda­nak el. A nevezési feltételek között szerepelt az a kitétel is, hogy a je­lentkező nem folytathat hivatásos előadóművészi tevékenységet és nem lehet a színművészeti főiskola hallgatója. A kiírásból egyértelműnek tűnik, hogy a már harmadszor megrende­zésre kerülő találkozó szervezői el­sősorban azoknak a jelentkezését várták, akik az előadóművészetben már rendelkeznek némi tapaszta­lattal. A szombati elődöntő zsűrijé­nek tagjai Czajlik József, a budapes­ti Bárka Színház rendezője, vala­mint Dudás Péter és Petrik Szilárd, a kassai Thália Színház művészei. A vasárnapi döntőre Kassára érkezik Márai egyik legszakavatottabb is­merője, Bálint András színművész és színigazgató Budapestről, akinek Beke Sándor rendező és Gál Tamás, a kassai Thália Színház művésze se­gít a pontozásban. A versenyzők ré­szére a megmérettetésen túl színes kísérőprogramot is készítettek a szervezők. Szombat délután kassai városnézésen vehetnek részt, este pedig a dunaszerdahelyi Kicsi Hang duó, valamint a komáromi Nac­csönd zenekar szórakoztatja őket megzenésített versekkel. Vasárnap este egy nem mindennapi élmény­ben lehet részük, megtekinthetik a nagy sikerű Budapest Orfeum című előadást a Thália Színház művésze­inek tolmácsolásában. A szervezők a hasonló versenyeken a szokásos­nál jóval több időt, mintegy négy órát biztosítanak a zsűri számára a hallott produkciók értékelésére, amelyből sokat tanulhatnak a résztvevők. Beszélgetés Kovács Jánossal, a budapesti Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas vezető karnagyával Kihívás minden muzsikusnak „Azért is volt számomra nagy dolog ez a pozsonyi felkérés, mert még soha nem tanítottam be Bartók-művet" (Roman Benický felvétele) Kovács János, a budapesti Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas vezető karna­gya nagy sikerrel vezényelte a Szlovák Nemzeti Színház­ban a két Bartók- egyfelvo- násos, A kékszakállú herceg vára és A fából faragott ki­rályfi november 6-i bemuta­tóját. Beszélgetésünk ennek kapcsán készült. VOJTEK KATALIN A bemutató után szakmai ber­kekben nagy elismeréssel beszél­tek a zenekar teljesítményéről. Ön is meg volt vele elégedve, úgy érezte, sikerült megvalósítani az elképzeléseit? Nagyon-nagyon boldog vagyok, és ezt nem udvariasságból mondom. Nagyon örültem, hogy a zenészek egyáltalán elviselték a rendkívül nehéz munkát, mert szokatlanul nehéz darabokról van szó. Minden­ki elment a teljesítőképessége hatá­ráig, és azt hiszem, a végeredmény nagyon szép volt. Milyen érzés volt abban a szín­házban Bartókot dirigálni, ahol a zeneszerző mint 15 éves diák elő­ször lépett nagyközönség elé zongoristaként? Természetes, hogy ha ezt az ember hallja, magától jön az elfogódottság és a megrendülés, de túl Bartók po­zsonyi vonatkozásain számomra nagyon nagy dolog, hogy a két szomszédos országnak egy ilyen kö­zös ügye támadt, amelynél, azt hi­szem, szebbet nem lehet kitalálni. Ki kezdeményezte a Bartók-be- mutatót? Ez a Szlovák Nemzeti Színház veze­tőinek érdeme, amiért szeretettel­jes elismerés illeti őket. Én csak ott kerültem képbe, amikor Chudov- ský úr, a pozsonyi operatársulat igazgatója és Martin Bendik rende­ző Budapesten jártak, vagy három­negyed évvel ezelőtt. Akkor érte­sültem arról, hogy ezt a bemutatót tervezik, és magyar karmestert ke­resnek. Mivel Budapesten én va­gyok a Bartók-darabok gazdija, rám esett a választás. Voltak, akik azt kérdezték, mivel tudta a magyar dirigens ezt a gyakran szétszórt, enervált ze­nekart ilyen teljesítményre sar­kallni? Mindkét darab, de különösen A fá­ból faragott királyfi, technikailag annyira nehéz, hogy minden mu­zsikus számára Ídhívást jelent. Ezenfelül hál istennek nekem is volt türelmem, nekik is volt türel­mük, így egyszer csak elkezdett szólni a darab, és akkor talán rájött mindenki, hogy érdemes csinálni. Pozsonyhoz hasonlóan közre­működött már más külföldi szín­házban is Bartók-művek betaní­tásában? ELŐZETESÜNK A fő cím első olvasásra talán fur­csának tűnhet, pedig pontosan fe­jezi ki a tényeket. Somorja ugyanis sok évtizeddel ezelőtt már polgári város volt. Ebben a felső-csallóközi kisvárosban az elmúlt század első évtizedeiben két újság jelent meg. Messze földön híres volt múzeuma és dalárdája is. Itt élt és alkotott Tallós-Prohászka István festőmű­vész, akinek életművét mostanság már csak kevesen tartják számon szülővárosában. Pedig emlékét legalább egy utcanév őrizhetné. Itt is - ahogy sok más dél-szlovákiai településen is - a jogfosztottság évei után újra felpezsdült a kultu­rális élet. A helyi színjátszók közül Konrád József, továbbá Sipos Ernő és Jenő a Magyar Területi Színház alapító tagja lett, Cséfalvay Katalin pedig a kassai színházba került. Az újabb évtizedeket a Híd Vegyeskar Többek között azért is volt szá­momra nagy dolog ez a pozsonyi felkérés, mert még soha nem taní­tottam be Bartók-művet. Budapes­ten ugyanis egy repertoáron lévő produkciót dirigáltam, tehát a ze­nekarunk ezeket a darabokat tudja, így mindig csak restauráló próbá­kat csináltam. Mennyire elégedett az énekesek teljesítményével? Négy énekművésszel ismerkedtem meg, számomra megható volt látni, mekkora buzgalommal és tehetség­gel dolgoztak. Sajnos, Peter Miku­láš betegsége miatt nem tudott részt venni a bemutatón, de azt mondta, szezon közben minden­képpen el fogja énekelni a Kéksza­kállú szerepét. Lehet, hogy a másfajta rendezés a dirigenst is befolyásolja, inspi­rálja? Mindenképpen inspirálóan hat. Aszerint, hogy a színészek mit csi­nálnak a színpadon, másképp tu­dom gondolni és játszani a zenét. Egyébként rám ez a rendezés nem hatott az újdonság erejével, mert a mi tavalyelőtti budapesti rendezé­sünk is teljesen rendhagyó. Meg­szerettem Martin Bendik rende­zőt, nagyon érzékeny fiatalember­és a több táncos nemzedéket felne­velő Csalló Népművészeti Együttes és a Csali gyermektánc-csoport fémjelzi. Társadalmi összefogás ré­vén jött létre a régió tárgyi és szel­lemi értékeit bemutató Honisme­retei Ház, magánkezdeményezés eredményeként pedig a helyi zsi­nagóga épült újjá, ahol immár évek óta az At Home Galery orszá­gos, nem ritkán pedig nemzetközi visszhangot kiváltó kiállításokat és hangversenyeket rendez. Színvo­nalas szakmai munkával gazdagí­tották és gazdagítják sok ezer fia­tal értékrendjét a helyi Németh- Šamorínsky István Művészeti Isko­lában. Holnap minden bizonnyal új feje­zet kezdődik a kisváros kulturális életében. Ugyanis a helyi öntuda­tos polgárok merészet és nagyot gondoltak: holnap este fél nyolc­kor a helyi katolikus templomban felcsendül Bruckner szimfonikus nek tartom, jólesett vele együtt dolgozni. Hajói tudom, ön sokszor dirigál­ta Bartók mindhárom színpadi művét. Viszonylag sokszor - nem lehet ele­get. Budapesten most is repertoáron van mind a három? Igen, de nem egy este játsszuk, ha­nem két önálló előadás keretében, A kékszakállú herceg várát a Cso­dálatos mandarinnal, A fából fara­gott királyfit pedig Kodály Székely­fonójával párosítva. Úgy tervezzük, hogy két éven belül mind a három Bartók-művet egy este adjuk elő. Ön egyik nyilatkozatában egyér­telműen zenészközpontú diri­gensnek mutatkozott, amikor a blokkrendszerre való átállást azért ellenezte a Magyar Állami Operaházban, mert „a zenekari muzsikus nyeli a szellemi éhkop­pot, ha mindig ugyanazzal a kar­mesterrel, ugyanazokkal a szó­listákkal játssza ugyanazt a dara­bot.” Ekkora empátia egy diri­gens részéről nem olyan gyakori. Vállalom ezt a mondatot, de nem volt teljesen önzetlen, közben ma­gamra is gondoltam. Nincs ugyanis zenekarra írt nyitánya, majd Gou­nod Szent Cecília miséje. Közre­működik a hollandiai Festivalkoor, a csehországi Slavík Vegyeskar, a németországi Euroregio Szimfoni­kus Zenekar és természetesen a vendéglátó Híd Vegyeskar. Önerő­ből és számos támogató - köztük a pozsonyi kulturális tárca, az Illyés Közalapítvány, a Transpetrol és Hideghéty Ferenc - segítségével és sok önzetlen szervező segítségével válhat valósággá a sokáig dédelge­tett álom. Somorja ezzel a rendez­vénnyel visszatér polgári gyökerei­hez, amelyek tulajdonképpen so­sem haltak el. Ä polgárosodás egyik jele ugyanis az, amikor helyi összefogással jelentős közösségi rendezvényt szerveznek, amely egyúttal fontos társadalmi ese­mény is. A holnapi hangverseny az előjelek szerint ilyen lesz. A fővéd- nöki tisztet Bugár Béla, a parla­ment alelnöke vállalta, (-y-f) szörnyűbb, mint amikor egy kar­mesternek ugyanazt a darabot kell két hét leforgása alatt nyolcszor ve­zényelnie, legyen az akár a világ legszebb darabja. Mindig azt tartot­tam, hogy az operajátszás akkor egészséges, ha az énekes, a zenész, a karmester és minden közreműkö­dő változatos étrendet kap. Mert az egyik darabra való felkészülés indi­rekt módon nagyon pozitívan tud hatni egy másik darab előadására, tehát mindenképpen sokkal jobb, mint az, hogy az ember belemere­vedik egy produkcióba. A posztszocialista színházak eléggé megsínylik a piacgazdasá­gi feltételekhez való igazodást. Hogyan vészelte át a változáso­kat a Magyar Állami Operaház? Nálunk volt egy sokk. Egy Győ- riványi nevezetű úr akarta itt másfél éven keresztül a saját elképzelését megvalósítani. Tagadta ugyan, hogy az a stagione-rendszer lett volna, de végül is abba az irányba vitte a dol­gokat. Hál istennek, ez megszűnt. En nem politizálok, de azt kell mon­danom, hogy a színházunk köny- nyebb időket élt meg az egypárt- rendszer alatt, mert egy felső irányí­tással, megfelelő pénzdotálással az embernek nem volt más dolga, mint azt csinálni, ami a munkája, most pedig gyűjtenünk kell jobbról, balról a pénzt, szponzoroknak nyalni a fe­nekét, nincs meg az a fajta létbizton­ság, mint azelőtt. Ez sajnos nemcsak nálunk van így, hanem az egész vilá­gon. Válságban vannak az operahá­zak, mint intézmények. Mindegyik a könnyebb vagy a jobban kifizetődő megoldást választja, és nem az az el­sődleges szempont, hogy egy társu­lat úgy tudjon működni, hogy a kö­zönség is jól járjon, és a művészek is ki tudjanak fejlődni. Szerintem meg kell próbálni a repertoár-rendszert a lehető legjobban kiaknázni, és úgy játszani, hogy széles néptömegekkel nagyon széles repertoárt tudjunk megismertetni. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út. Jelenleg min dolgozik? Az operában december 6-án dirigá­lom a Don Giovanni premierjét, márciusban pedig régi vágyam tel­jesül, egyik kedvencemet, Janáček Jenufáját vezényelhetem. Mikor látjuk ismét Pozsonyban? A megállapodás szerint februárban fogok ismét dirigálni. Nagyon re­mélem, hogy a két színház ezentúl szélesebb mederben működik majd együtt, mind a vendégénekesek szerepeltetésében, mind egyéb vo­natkozásban. Elképzelhető, hogy a pozsonyiak a budapesti operában előadják saját Bartók-produkciójukat? Ez technikai feltételeken is múlik. A pozsonyi színház keresztmetszete kisebb, tehát nem biztos, hogy a pesti operaház színpadára adaptál­ható a pozsonyi színpadkép. De semmi sem kizárt. Pozsonyi Filmfesztivál Vendég Anita Ekberg is Pozsony. Ma a Belgrád című oszt- rák-jugoszláv opus vetítésével meg­kezdődik az V. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál, amely december 6-áig várja a látogatókat a Palace Cinemas termeiben. Idén 197 film érkezett a szemlére: ebből 122 a játékfilm. A versenyben 18 mozgóképet vetíte­nek. Mivel a tervezett spanyol film a pozsonyi helyett az Egyesült Álla­mok egyik fesztiválján kötött ki, he­lyette egy boszniai, Locamóban Ezüst Leopárddal jutalmazott pro­dukció került a versenybe. Újdon­ság, hogy az egyes és kettes számú vetítőtermekben feliratozó gépet al­kalmaznak a szimultán tolmácsolás helyett. A megnyitó díszvendége Anita Ekberg lesz, aki a felújított Édes élet című Fellini-filmet kíséri el. Ma két magyar film is szerepel a mű­soron: Szomjas György munkája, a Vagabond és Mundruczó Kornél filmje, a Szép napok, (tébé) Holnap este fél nyolckor nemzetközi hangverseny a helyi katolikus templomban Somorja visszapolgárosodása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom