Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-05 / 254. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 5. Tóth László könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Holnap 18 órától mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Tóth László Átváltozás avagy Az „itt” és az „ott” című kötetét. „Az átváltozás mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy Tóth Lászlót nem csupán a szlovákiai magyar lírában illeti meg ki­emelkedő hely, nem is csupán nemzedékében, hanem modern költé­szetünk egészében is” - írta Vasy Géza. A könyvet Vida Gergely költő és Zalán Tibor József Attila-díjas költő mutatja be. (ú) Švejk-tôrténelem Kassán Kassa. Švejk, a derék katona nyomába invitálja az érdeklődőket a Kassai Polgári Klub és a Szlovákiai Csehek Társaságának regionális szervezete holnap, 17 órai kezdettel. A Magyar Házban rendezett kiállításon Jaroslav Häšek klasszikus művének történelmi hátteré­ről, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának okairól is sok mindent megtudhatnak az érdeklődők. Az 50 nyelvre lefordított könyvet, illetve Švejk alakját történészek is elemzik, a kötetek kiállí­tott borítói között pedig egy kínai példány is szerepel. Külön teret kapnak az illusztrátorok, a regényből készült film, illetve bábfilm forgatásának körülményei, valamint a mű korabeli irodalmi vissz­hangja. Bemutatkozik a magyarországi Švejk Társaság, és az érdek­lődők a derék katona szobrának avatásáról is láthatnak képeket. A rendezvény multikulturális jellegét bizonyítja, hogy a kiállítás anyaga cseh, szlovák és magyar nyelvű, (juk) SZÍNHÁZ __________________KOMÁROM__________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: Az imposztor 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Ütődön ügynökök (francia-spanyol) 16 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Magyar filmnapok: Bánk bán 17.30 Vagabond 20 AU PARK - PALACE: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.40, 15.40, 16.50, 17.50, 19, 20, 21.10, 22.10 Oviapu (amerikai) 15.50,18 Vágta (amerikai) 20.15 A Karib- tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 15.30, 17.40, 20.30 AMindenöó (amerikai) 15.45 David Gale élete (ameri­kai) 18.10, 20.45 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 15 Órák (ameri­kai) 17.15, 19.40, 22.05 Kill Bill (amerikai) 15.15, 17.30, 19.50, 22.15 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.10, 19.10 Köztünk marad (szlovák) 22.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15, 17.10, 19.20, 21.30 Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 14.10, 16.25,18.40 Hasrapacsi (cseh) 21 Trükkös fiúk (amerikai) 16,18.50 Ying Xiong (hongkongi-kínai) 21.20 Fullasztó ölelés (amerikai) 15.20, 17.20, 19.30, 21.40 PÓLUS - STER CENTURY: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 14.45, 16.50, 19 Fullasztó ölelés (amerikai) 21.55 Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 13.35, 15.50, 18.05 Harry Potter és a bölcsek köve (amerikai) 14.30 Trükkös fiúk (ame­rikai) 17 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14, 15.05, 16.05, 17.10, 18.10, 19.15, 20.15, 21.20, 22.20 Kill Bill (amerikai) 19.10, 21.25 Hasrapacsi (cseh) 21.05 Órák (amerikai) 19.30 Oviapu (ame­rikai) 15.05, 17.05 David Gale élete (amerikai) 20.20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14.55,17.50, 20.45 KASSA TATRA: Nem férek a bőrödbe (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: Ful­lasztó ölelés (amerikai) 16, 18, 20 ÚSMEV: Amerikai pite 3 - Az es­küvő (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Túl mindenen (amerikai) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 17,19.30 VÁGSEIXYE - VMK: Vágta (amerikai) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Extreme Ops (amerikai) 16.30,19.15 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.15,16.15,18.30, 20.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45,16.30, 19.15 Birkanyírás (amerikai) 16.15, 18.15, 20.30 A Karib-tenger ka­lózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.45,19.30 Kegyetlen bá­násmód (amerikai) 14, 16, 18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 13.15, 14.30, 15.30, 16.45, 17.45, 19, 20 A Mindenóó (amerikai) 13.30, 17.30 Az olasz meló (amerikai) 15,17.15,19.30 Pokolba a szerelem­mel (amerikai) 15.30, 20.15 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30 Szindbád - A hét tenger legendája (amerikai) 14 A Szövetség (amerikai-német) 15.45,18, 20.15 Egy építész szemével címmel nyitottak hétfőn kiállítást, és tartottak talál­kozót a pozsonyi Magyar Intézetben, ahol a hetvenöt éves Jankovich Im­re műépítészt köszöntötték. A művészt életútjának jelentősebb eseménye­iről Kubická Kucsera Klára művészettörténész kérdezte. (Somogyi Tibor felvétele) A Cie Búd Blumenthal együttes előadása a Budapesti Őszi Fesztiválon. Afrikai táncosok felejthetetlen estje Fekete tánc izzó fehér fénnyel Technikájuk észrevétlen, érzékelhetetlen (Képarchívum) Költői koherenciának nevezi alkotói világának fő jellem­zőjét Búd Blumenthal, a chi­cagói születésű, Belgiumban élő táncos-koreográfus, aki­nek darabját pár nappal ez­előtt láthatta a Budapesti Őszi Fesztivál közönsége. SZABÓ G. LÁSZLÓ Alkotásaiban ugyanis mesterien öt­vözi mindazt, amivel az elmúlt két évtized során aktívan foglalkozott. A jógát, a tai chit, a kontakt és az improvizatív táncot. Búd Blument­hal tizenöt évig különféle (küzdő) sportokat űzött, az Egyesült Álla­mokban végzett koreográfusi ta­nulmányait követően pedig a mo­dern tánctechnika legújabb elemeit is elsajátította. Zenei világa is sok­rétű. Á techno és a hip-hop ugyan­úgy helyet kap benne, mint az afri­kai ethno. Ez utóbbi az alapja a Groundscape című, idén született kompozíciójának is, amely az afri­kai motívumok mellett orientális elemeket is hordoz. Két zseniális táncos páratlan pro­dukciója a darab. Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai Afrikából jöttek Belgiumba. Elefántcsontpart szülötte az egyik, szenegáli a má­sik. Előadásuk láttán többször is felötlött bennem: ha Maurice Béjart, „a vágy mágusa” látná őket, alighanem mindent megtenne, hogy átcsalogassa őket saját együt­tesébe. Ez a két fekete fiú ugyanis, túl az esztétikai élményen, táncával is egyedülálló jelenség. Búd Blumenthal „emberi tájképek­ről” beszél és nem véletlenül. Mindaz a szépség, amivel az embe­ri test szolgálhat, arányaival, vona­laival, kisugárzásával, az e két tán­cos esetében leonardói tökéllyel van jelen. Ez az adottság alapköve­telmény Béjart-nál. Feltétel. Elvá­laszthatatlan „tartozéka” a tehet­ségnek. A külső, amely az első pil­lanattól fogva hatni tud, nála min­dig is mérvadó szempont. Blumen­thal „arany halat” fogott a két fiú­val: nézőit, még mielőtt bármelyi­kük akár egyetlen mozdulatot is tenne, már a puszta megjelenésük­kel valósággal elkápráztatja. Ez a két test két, közös nevezőre hozott lélek. Ugyanazok az érzelmek, in­dulatok, szenvedélyek mozgatják mindkettőt. Ugyanazok a gondola­tok, ugyanazok a belső monológok. Táncuk során a monológok test­párbeszéddé válnak, finom és dina­mikus gesztusaik érdekes és tartal­mas „játékot” sugallnak, könnyen megfejthető lelki párhuzamokat. A fényes műanyag „töreknek” kö­szönhetően a néző számára úgy tű­nik: harmatos őszi avaron táncol a két fiú. Távoli csengők, kolompok kellemes zenéje tölti be a teret, a gyengédség mögött láthatatlan áramvonalak futnak, a mozdulatok lágyak és plasztikusak, ugyanakkor férfiasak is. Ez itt színtiszta tánc, mindenféle zavaró „rátét” nélkül. Két fekete párduc tánca ősi és mai mozdulatsorok pompás elegyítése. Szinkron és harmónia felsőfokon, mapplethorpe-i érzékiséggel. És könnyedséggel. Eleganciával. Belső fénnyel. Csúsznak, siklanak, vetőd­nek, ütköznek, egymásnak feszül­nek, szállnak, repülnek a testek. Suttognak, beszélnek, sírnak, ka­cagnak. Szikráznak a sötétben, ébenfaként hajlanak a lámpák ke­reszttüzében. Izmok és érzelmek erőteljes összjátéka ez. Afrika és Európa, két (látszólag) ellentétes kultúra elemeinek értékes vegyüle- te. Hidrogén és oxigén, amely élte­tő vízzé válik. Szomjazni, inni lehet ezt a táncot. Ha nincs, hiányzik. Ha van, életelemmé válik. Michel Kuakou és Daudet Fabrice Grazai úgy rugaszkodnak el a földtől, mintha vissza sose jönnének. Lát­hatatlan szárnyaikkal súlytalanul repülnek. Technikájuk észrevétlen, érzékelhetetlen. Náluk minden ter­mészetes. Magától értetődő. Még akkor is, ha nem. Talpuk alól elve­szik a föld. Mintha a fellegekben táncolnának. Mintha a gravitáció törvényeivel hadakoznának. Mint­ha (Faludyval szólva) azt suttog­nák: „alakom szüntelen győz az anyagon”. Lenyűgözik, behálózzák, égi tájak­ra csábítják a nézőt. Ez nem csalás és nem ámítás. Színtiszta tánc. Fekete tánc kápráztató fehér fény­nyel. Ügy éget, hogy nem fáj. Szinte megsemmisít. A sok dallal tarkított mesét, amely egy árva kislányról szól, Cibula Péter, a kassai társulat tagja írta Cirkuszi porond a Thália Színházban Maneses István, Kulcsár Lívia és Szabadi Emőke az előadás egyik jelene­tében (Bodnár Gábor felvétele) JUHÁSZ KATALIN A cím nem a kassai színház anyagi helyzete körüli „cirkuszolást” hiva­tott jellemezni, bár a dolgok kissé azért összefüggenek. Az utóbbi he­tek kultúrpolitikai jellegű cikkez- getései közepette ugyanis nem ju­tott elég figyelem a társulat által prezentált, ősbemutatónak számí­tó Cirkuszi álom című gyermekda­rab minősítésére. Mea culpa, mondtam azoknak, akik ezt jogo­san számon kérték rajtam, annál is inkább, mivel nagyon jól szórakoz­tam Cibula Péter meséjén. A szerző egyben a rendező is, affé­le multifunkciós ember, hiszen ci­vilben színészként tevékenykedik a Thália társulatában. Nem először próbálkozik írással, előző munka­helyén, az iglói színházban több meséjét és meseadaptációját be­mutatták már. A cirkuszi környe­zetben játszódó történetet még Kassára kerülése előtt írta, így nem szabhatta konkrét színészekre. A szerencse azonban mellé szegő­dött, talált ugyanis három, Kolozs­várról idecsábított fiatal színészt, akik tavalyi vizsgaelőadásukon ar­tistaként is debütáltak Egressy Zol­tán Kék, kék, kék című darabjával. Szabadi Emőke, Maneses István és az egyik mellékszerepben felbuk­kanó Flórián R. Szabolcs elkápráz­tatja a kis nézőket. Megkockázta­tom, hogy a nagyobbacskák, sőt a felnőtt kísérők sem unatkoznak az előadás alatt. A társulat eddig nemigen kényez­tette el a gyerekeket, szinte csak muszájból tűztek műsorra egy-két meseelőadást. Azokat viszont - mi­nőségtől függetlenül - szinte „szénné játszották”, hatalmas igény mutatkozott irántuk. Nos, ehhez képest idén négy mesedarab vár a gyerekekre, igényesebbnél igényesebb dolgok, elég, ha csak a Padlás című musicalt említem, ami persze megint csak családi prog­ram lehet. De maradjunk a Cirkuszi álomnál. A zenei betétekkel tarkított darab egy állami gondozott kislányról szól, aki a gyermekotthon zord igazgatójának, Rettegett Kelemen­nek (Pólós Árpád) a háta mögött álmodozik mamáról és papáról. Őket szeretné megkapni kará­csonyra, ehelyett az igazgató igaz­ságtalanul megbünteti, mire Domi­nika (Kulcsár Lívia) megszökik az otthonból. Hogy, hogy nem, egy el­hagyatott cirkuszsátorban találja magát, ahol a cirkusz szelleme olyan rokonszenvesnek találja őt, hogy megajándékozza egy varázs­ceruzával. Dominika körülrajzolja, és ezzel életre kelti a plakáton mo­solygó két bohócot. Nagy, közös já­ték kezdődik, és a három magá­nyos lélek lassanként egy családdá forr össze. A fiúbohóc (Maneses István) és a lánybohóc (Szabadi Emőke) úgy szeret egymásba, mint az eleinte egymást cikiző alsó tago­zatosok szoktak, és lassanként fel­fedezik, hogy az életben a legfon­tosabb dolgok az őszinteség, a sze­retet és az összetartás. Az eközben elhangzó dalok, Richard Gužák szerzeményei szé­pen beépülnek a történetbe, anél­kül, hogy túlságosan fülbemászó- ak vagy bugyuták lennének. A ze­neszerző, úgy tűnik, nem feledke­zett el arról, hogy a mai kor gyere­kei már nem kizárólag Halász Jut­ka dalain szocializálódnak, hanem sokféle könnyűzenei stílussal talál­koznak. A cirkuszi környezetben elenged­hetetlen artistamutatványokat pe­dig mindenki díjazza, sőt néhány kis kritikus szerint akár több is le­hetne belőlük. Amit Marcipán bo­hóc a kerékpáron művel, azt min­denesetre tilos otthon kipróbálni, ugyanez vonatkozik a talajakroba­tikára is. (Zsonglőrködni lehet a gyerekszobában, de kizárólag pu­ha szivacslabdákkal!) A több-keve­sebb rendszerességgel Kassára lá­togató cirkuszi társulatoknak kö­szönhetően üyesmit azért láthat­nak a gyerekek (a vidékiek persze ritkábban), úgynevezett fehér szín­házat azonban szinte soha. Ebben az a pláne, hogy a pantomimes bá­bosnak legtöbbször csak a kesztyűs keze látszik, azt világítják meg spe­ciális fénnyel. A Baltazár szellem megjelenítésére felkért Rácz Ibo­lya mozdulatai látványosak, köny- nyen érthetőek és különleges él­ménnyé teszik az előadást. Maga a darab is épkézláb, követhe­tő és tanulságokkal teli történet, anélkül, hogy a szerző szájbarágná intelmeit és jó tanácsait. Néhány motívum, például a lengyel rajz­filmsorozatból ismert varázsceru­za, vagy a rossz szellem megregu- lázásának módja egy csapásra kö­zel hozza a történetet, Pólós Árpád pedig különösen utálatosra veszi a figurát, sőt örökös fésülködésében van valami az elmúlt rendszert pa­rodizáló cseh hivatalnokokból is. Talán csak a kerettörténetet elme­sélő és a tanulságot leszűrő Álmodi bohóc figurája tűnik kissé felesle­gesnek, ám színesítő látványelem­nek ő is megfelel. Gyanítom, hogy amikor az elején sötétbe borul a terem, a közönség csupán buliból kezd el sikítani. Ez a darab során többé nem fordult elő, egyrészt azért, mert Baltazár szellem a sötétben is leköti a figyel­met, másrészt pedig azért, mert a kicsiket szépen beszippantja a tör­ténet, és minden ahhoz kapcsoló­dó látványelem. Jakab Dóra reflek­torkezelése külön említést érde­mel, csakúgy, mint a rossz szellem­ként megjelenő, sci-fi figurára em­lékeztető Kovács Attila. A színes és mókás jelmezeket szintén Cibula Péter tervezte, a díszlet láthatóan takarékos, ám a nézőt ez nem za­varja, hiszen a gyerekek fantáziája tudvalévőén határtalan. Csak remélni tudjuk, hogy a szín­ház áldatlan anyagi helyzete nem akadályozza meg a tájolást, ezt a mesét ugyanis minél több gyerek­nek látnia kellene, és nem csupán Kassa megye területén, hanem más régiókban is. A legkisebbeknek úgy kell a színház, mint a kenyér és a cirkusz. Enélkül ugyanis felnőtt korukra nem válhatnak színház- szerető emberekké.

Next

/
Oldalképek
Tartalom