Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-24 / 269. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 24. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: A varázsfuvola 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 18 Igazából szerelem (amerikai) 20.30 AU PARK - PALACE: Némó nyomában (amerikai) 14,14,40,15.20,16.20,17,17.40,18.40,19.20, 21.40 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.20,16.40, 18.50, 21.10 Igazából szere­lem (amerikai) 14.10, 16.50, 19.30, 22.10 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 14.50, 16.10, 17.30, 19, 20.30, 21, 21.50 Hajó a vége (amerikai-német) 15, 17.15 Kill Bill (amerikai) 20.40 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 20.20 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.30,17.20 Fullasztó ölelés (ameri­kai) 20.10, 22.10 Órák (amerikai) 15.55, 18.20 Adaptáció (ameri­kai) 19.40, 22.20 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 15.30, 17.50 PÓLUS - STER CENTURY: Némó nyomában (amerikai) 14, 14.20, 15.15, 16.15, 16.35, 17.30, 18.45, 19.25, 21.35 Hajó a vége (ameri­kai-német) 19.45, 21.50 Golyóálló szerzetes (amerikai) 20.50 Mát­rix - Forradalmak (amerikai) 14.05, 14.55, 16.45, 17.40, 20.20, 21.05 Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 18.05, 20.15, 22.15 Kill Bill (amerikai) 18.50 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (ame­rikai) 15.05 KASSA TATRA: A bálnák ura (új-zélandi-amerikai) 17 A Wiew from the Top (amerikai) 19, 19.30 CAPITOL: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: Némó nyomában (amerikai) 16,18 David Gale élete (amerikai) 20 IMPULZ: Széftörők (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Canterbury mesék (olasz-francia) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Oviapu (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 13, 15, 17.15, 19.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30, 19.15 Balhé (kanadai-angol) 13.45,15.45,17.45,19.45 A Karib-tenger ka­lózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 13,15.45 Kegyeden bánás­mód (amerikai) 16, 18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 15.30, 19.45 Kont­roll (magyar) 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15, 17.30,20 A Mindenóó (amerikai) 14 Némó nyomában (amerikai) 13, 14, 15,16,17, 18, 19.45, 20 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 17.45 S.W.A.T.-Különleges kommandó (amerikai) 13.30,15.45,18, 20.15 A pozsonyi Mladosť moziban mától három napon át Bolgár filmszemle ÚJ SZÓ-HÍR A Pillantás a hídról kellően gondolatgazdag és igényes előadás, és az ilyesmitől bizony eléggé elszoktunk minőséghez Szavak helyett gyakran elég lenne néhány sokat mondó szemvillanás, a szereplők viszont mindent kimondanak (Ifj. Szaszák György felvétele) Úgy gondolom, sokunknak megle­hetősen hézagosak az ismereteink a bolgár filmről. Számomra vala­hol a Minden kilométerkőnél cí­mű egykori sikeres tévéfilmsoro­zattal kezdődött és azzal is ér vé­get. E könnyen felejthető, háborús témájú tévéprodukció is kifakult a tudatomban. Mára már csak arra a sematikus megoldásra emlék­szem belőle, hogy az egyes epizó­dok hőstettek győztes kicsúcsoso- dásával végződtek. Azért e hiá­nyos ismereteink, mert filmművé­szetével Bulgária elég messzire szakadt tőlünk: fesztiváljainkon is fehér hollónak számít a bolgár mozgókép. E távolságból farag le most valamit a Mladosť moziban ma kezdődő és három napig tartó bolgár filmszemle, amely a leg­újabb bolgár filmtermésből kínál négy produkciót. Négy olyan filmet, amelyekkel a kontinenshez közeledve a balkáni ország tavaly és idén Európa-szer- te - nemzetközi filmfesztiválokon és a pozsonyihoz hasonló bolgár filmnapokon - kortárs filmművé­szetét prezentálja. Ennek köszön­hetően lettek sikeresek az Emig­ránsok, az Utazás Jeruzsálembe, Az ördög tükre, valamint a Tegnapi ebéd felmelegítése. Az Utazás Jeruzsálembe a második világháborús bulgáriai zsidóüldö­zésről mutat képet két zsidó gyerek viszontagságos életén keresztül. Nagyapjukkal elindulnak a Fekete­tenger felé, hogy Izraelbe mene­küljenek. De az öregember meghal a vonaton, és a két gyerek sorsa idegenek kezébe kerül. A Tegnapi ebéd felmelegítésének története a titói Jugoszlávia szétesése után Macedóniában játszódik: főhőse, egy asszony negyvenéves hallgatás után szólal meg a múltról. Az ör­dög tükre népi hiedelmekre építve tipikus bolgár atmoszférát teremt, s az ember és az ördög szövetségé­nek klasszikus problematikáját boncolgatja. Az Emigránsok mai témát dolgoz fel, s arra keresi a vá­laszt: miért érzi magát emigráns­nak három munkanélküli bolgár fi­atalember saját hazájában? A vetítések kezdete 18 és 20 óra. Vissza a Volt, aki bőgött a végén. Ezt mindenképp meg kell jegyez­nem az elején. Mert a Pillan­tás a hídról másképp hat a „szűz” nézőre, mint a darabot ismerőre. Ez utóbbi a hibákat figyeli. És aki keres, talál. JUHÁSZ KATALIN Arthur Millerbe belekötni nagy me­részség, ám meg kell jegyezni, hogy az amerikai mester pszichológiai drámája felett kissé eljárt az idő, az 1956-ban íródott Pillantás a hídról semmiképp sem tekinthető kortárs műnek, még akkor sem, ha a mun­kanélküliség és a kivándorlás ma is létező problémák. Persze mondhat­juk, hogy a szenvedély útvesztőjét megrajzoló cselekmény örök érvé­nyű, a görög tragédiákig vezethető vissza, és hogy Miller tudatosan kö­vette az antik drámák dramaturgiai vonalvezetését, mégis az egész do­log kissé művinek hat. Az'út, amelyet Eddie Carbone, az egyszerű dokkmunkás végigjár a nevelt lánya iránt felismert vonzó­dástól a lebírhatatlan szenvedélyig és az árulásig, inkább példázat-sze­rű, mint realista. Sőt, ha egy pszi­chológus keveredne a kassai néző­térre, valószínűleg gyakran csóvál­ná a fejét. Nem tudom, mivel van bajom, hiszen a felvezetés lélekta­nilag hibátlannak tűnik, a dialógu­sokban kellő feszültség bujkál, a szituációk erőteljesek. Mégsem tu­dom elhinni, amit látok. A monda­nivaló ugyanis leginkább a verbális drasztikumban ölt testet, a szerep­lők gyakran megállnak, vagy leül­nek egymással szemben, és hatal­mas hévvel szöveget mondanak. Ebből „kajabálás”, harsogás és mű- viség lesz, a darab lehetséges sti­lisztikai mozgástere pedig lecsök­ken. Szavak helyett gyakran elég lenne néhány sokat mondó szem- villanás, a szereplők viszont min­dent kimondanak, a szövegkönyv valószínűleg változatlan maradt, csak pár mellékszereplőt húztak ki belőle, nyilván időspórolási célzat­tal. Egy néző sommás megállapítá­sa szerint szappanopera-szerű lett a végeredmény. Nem tudom, nem láttam még szappanoperát, ha csak a húsz évvel ezelőtt sugárzott Rab­szolgasors nem tekinthető annak, de annyit azért tudok, hogy ott is állandóan egymás nevét ismételge­tik a szereplők beszélgetés közben. (Eddie, én nem tudom. Pedig tud­LANSTYÁK ISTVÁN Amint tudjuk, az idegen szavak - különösen azok, amelyeket rendsze­resen használunk - szerves részei ugyan a magyar szókincsnek, bizo­nyos sajátságai alapján mégis meg­különböztethetők ősi szavainktól és jövevényszavainktól. Előfordul, hogy ugyanazt a szót kétszer is át­vesszük, némileg eltérő hangalak­ban és jelentésben. Ezt a jelenséget újrakölcsönzésnek nevezzük. Példá­ul a laikus beszélők is érzik a piac, a placc és a plaza szavak összetartozá­sát. Bár jelentésük és hangulatuk el­tér egymástól, van bennük egy kö­zös jelentésmozzanat: a tágasság. Ez nem véletlen, ugyanis mindhá­rom a ’széles városi út, tér, udvari je­lentésű latin piatea szóra megy visz- sza, amely egyébként a görögből ke­rült a latinba, ahol melléknévként éppen ’széles, lapos’ volt a jelentése. A három szó közti hangalaki és je­lentésbeli eltérés azzal magyarázha­tó, hogy három különböző nyelvből vettük át őket: piac főnevünk az olasz piazza szóra megy vissza, a placc a ’hely, tér, küzdőtér, pálya’je­lentésű német Platz-ta, a plaza pe­dig a ’tér, főtéri jelentésű spanyol plaza szóra, amely csak újabban vált a tágas bevásárlóközpontok megne­vezőjévé. Az olasz piazza és a spa­nyol plaza ősi szavak ezekben a nyelvekben, hiszen az olasz és a spa­nyol több más nyelvvel együtt a latin szétfejlődésével keletkezett. A né­hatnád, Beatrice. Miért, Eddie? Csak, Beatrice.) A kassai Thália Színház színészei legtöbbször csupán feladatot teljesí­tenek, ám még ezzel is jóval tovább jutnak, mint amennyit az utóbbi években megszoktunk tőlük. Lát­szik, hogy rendezőileg nem voltak magukra hagyva: Beke Sándor nagy ismerője az amerikai drámának. Ha ezt a produkciót összehasonlítjuk néhány látványos múltbéli melléfo­gással, a Pillantás a hídról tízből hét pontot érdemel. Egy pontot a zenéért vontam le, St. Martin szinti-alapú szentimentális szaxofonja nem illik ide, a Titanic zenéjére emlékeztető motívumok szintén nem, az első felvonás végi horror-zene pedig triplán nem, fő­leg, ha a szereplők a dzsesszről be­szélnek. Itt kell megjegyezni, hogy a Csinibaba Bágya András és G. Dé­nes György szerzeménye, nem pe­dig „nápolyi dzsessz” (?), így bajo­san énekelhették az ötvenes évek­ben Brooklynban. A másik mínusz pont azért csúszott be, mert a „környezettanulmány” kevésbé sikerült, mint az „esetta­nulmány”. Ehhez hozzájárul a klisé- szerűen szürke díszlet. Tudjuk, munkáscsalád nappalijában járunk, mégsem hiszem, hogy mindenütt ilyen színűre festenék a falat, ame­lyen ráadásul mérnöki pontosság­gal megtervezett vakolat-lepergé- sek láthatók. Azt is tudom viszont, met viszont nem újlatin nyelv, így ott a Platz nem is lehet ősi szó, ha­nem az olasz vagy a francia nyelvből kölcsönződön:. A nyelvünkbe újrakölcsönzés révén más-más időpontban, illetve más­más nyelvből hekerült azonos erede­tű szavak közt nem föltédenül van észrevehető hangalaki vagy jelen­tésbeli rokonság. Ki gondolná példá­ul, hogy a kálvinistá nak nyelvileg bármi köze lehet a sovinisztá-hoz, a bacilus-nak a bagett-hez vagy a kampány-nak a sampinyon-hoz? Pe­dig az említett szópárok ugyanarra az alapszóra mennek vissza. A kálvinista szóban a neves svájci hitújító, Kálvin János neve lappang; pontosabban: nevének latinosított változata, hiszen Kálvin anyanyel­vén ez a név úgy hangzik, hogy Jean Chauvin. Ami a soviniszta szót illeti, ennek névadója Kálvin névrokona, Nicolas Chauvin, aki Napóleon hó­dításainak kritikátian támogatásá­ról vált ismertté. Vagyis a kálvinista ás a soviniszta ugyanabból a veze­téknévből keletkezett, de a névadó más-más személy volt. Ami a bacilus-t illeti, ez a latin ere­detű szó a ’bot, pálca’ jelentésű baculum kicsinyítő képzős változa­ta, vagyis ’botocská’-t, ’pálciká’-t je­lent. A nevet az magyarázza, hogy az újabban sokat emlegetett lépfe- nének a kórokozói, melyeket először neveztek bacilus-nak, pálcika alakú­ak. Egyébként ugyanennek a szónak a görög változatából származik bak­hogy a színháznak nincs pénze, Jozef Haščák két tavalyi darab dísz­leteit alakította át, éhből a szem­szögből nézve pedig már kisebb csoda, amit művelt. Harmadik pontlevonás: az Eddie Carbone családjában uralkodó vi­szonyokat minél „realistábban” fog­juk fel, annál közhelyesebbnek tűn­nek. A főszereplő Pólós Árpádban (aki egyébként most nyújtotta az utóbbi évek legmeggyőzőbb alakítá­sát) nincs meg az a nihilizmusba tor­kolló sorstalanság, amiről Alfieri ügyvéd beszél, hogy tudniillik: dol­gozik, eszik, iszik, eljár tekézni, az­tán ha eljön az ideje, meghal. Az én ízlésemhez képest túl gyakran har­sog és mennydörög, olyankor is, amikor elég lenne halkan, suttogva megszólalnia. Az ügyvédet játszó Petrik Szilárd ideges zaklatottsága számomra érthetetlen, mint ahogy az is, miért kell végig a színpad szé­lén ücsörögnie. Olvasmány- és film­élményeim alapján inkább egy A1 Pacino-szerűen higgadt, cinikus fi­gurát képzelnék el, aki a megváltoz­tathatatlan tényeket ismerteti ön­marcangoló grimaszokkal. Cibula Péterből már indokoltabban tör fel a tálján indulat, szemvillanásai pedig vérfagyasztóak. Marco az előadás legmeggyőzőbb karaktere. Ahogyan az első felvonás erőfitogtató jelene­tében egy kézzel felemeli a széket (nem olyan könnyű ez, próbálják csak ki!), nos, az örökre megmarad térium szavunk, amely eredetileg szintén pálcika alakú mikroorganiz­musok megnevezéseként volt hasz­nálatos. A görög baktéria szó jelen­tése ’bot, pálca’, kicsinyítő képzős változata pedig a baktérion, azaz ’botocska, pálcika’. Ami a bagett szót illeti, ez a franciá­ból került át a magyarba; a francia baguette viszont az olasz eredetű bachetta átvétele; az olasz bachetta pedig a már említett ’bot, pálca’ je­lentésű baculum szóra megy vissza. A nevet az alaki hasonlóság magya­rázza, hiszen a bagett feltűnően hosszú és vékony sütőipari termék, amely ily módon egy vastagabb bot­ra emlékeztet. A szó újabban vált közismertté a francia pékségek elter­jedésével; sokan a szlovák nyelv köz­vetítésével találkoztak vele, s a szlo­váknak megfelelő bageta formában használják. A választékos beszédben és írásban viszont a közmagyar bagett formát használják, legalábbis azok, akik ismerik. Sajnos a bagett nem került be a Magyar értelmező kéziszótár új kiadásába, talán azért, mert a szerkesztők még nem minősí­tették közkeletű idegen szónak. Végül pedig nézzük meg a kampány és a sampinyon szavunkat! Mind­kettő francia eredetű nyelvünkben, bár a sampinyon valószínűleg a né­met nyelv közvetítésével került át. A francia Campagne szó eredeti jelen­tése ’síkság, katonai táborozás, had­járat’ volt; ez a szó a latin campana ’mezőség’, ill. campus ’mező’ szóra bennem. A második helyezett nálam Kövesdi Szabó Mária (Beatrice), aki úgy fakad sírva, hogy közben „gon­dolatiságot” is kifejez, alakítása olyan telített, hogy szinte az összes létező asszonyi érzelem jelen van a színpadon. Kiss Szilvia Cibula Péter­hez hasonlóan jó vásár volt, megbíz­hatóan hozza a naiv kamaszlányból érett nővé váló Catherine figuráját, bár néhány „spontán” felnevetése művinek tűnik. Szerelme, az illegá­lis bevándorló Rodolpho az eredeti­ben lányos alkat, finom vonások­kal, kecses léptekkel, szőke hajjal. Nos mindebből csak ez utóbbi van meg Flórián R. Szabolcsban, ez is a hajfestéknek köszönhetően. Inkább irritálóan furcsa, mint szeretni való karakter, bár lehet, hogy ez is a ren­dezői koncepció része: legyen mi­nél érthetetlenebb, hogy Cathy be­leszeret. Bár a játékstílus inkább erőlteti a re­alizmust, mint megvalósítja, a dolog azért nem fordul visszájára. Felbuk­kannak néha kényszeredett rutin­klisék, ám az összbenyomás pozitív. A Pillangás a hídról kellően gondo­latgazdag és igényes előadás, és az ilyesmitől bizony eléggé elszoktunk Kassán az utóbbi években. Remél­jük, ezzel a produkcióval valami új kezdődött a Tháliában. A szimpla szórakoztatáshoz szoktatott nagyér­demű mindenesetre megrendülve távozott a bemutatóról. Ez pedig ha­talmas eredmény. megy vissza; ugyanezt a szót az an­gol nyelv közvetítésével kemping és campus [kampusz] formában is át­vettük: a kemping - amint tudjuk - hivatalosan fönntartott táborozó­hely, a campus pedig egyetemi épü­letkomplexum. A kemping szót már magyarosan, kiejtés szerint írjuk, a campus-1 még latinosán. Ámi a sapinyon-1 illeti, ennek forrása a ’gomba’ jelentésű francia sampig- non. Ez is a latinra megy vissza, a szintén ’gomba’ jelentésű campa- niolus szóra. Nem nehéz most már kitalálni, hogy a campaniolus is a campana, ill. a campus származéka, akárcsak a kampány és a kemping. A sampinyon szót többen sampion for­mában használják; ennek az lehet az oka, hogy összekeverik a szintén francia eredetű, s szintén a campus szóra visszamenő, ’bajnok’jelentésű champion szóval, amely különösen a szlovákban gyakori. Erre szokták tréfásan mondani: összekeveri az al­legóriát a filagóriával. Az ilyen keve­redés nyelvi változáshoz is vezethet, ám egyelőre nincsenek adataink ar­ra nézve, hogy a sampion szónak ’sampinyon’ jelentése mennyire el­terjedt a szlovákiai magyar beszélő­közösségben. Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9,00-13,00 között a 0031/550-42- 62-os telefonszámon várja az érdek­lődők kérdéseit. Címünk: Gramma Nyelvi Iroda, 929 01 Dunajská Streda, Bacsákova u. 240/13, P. O. Box 16, e-mail: gramma@real-net.sk Dejan Donkov és Valeri Jordánov az Emigránsokban (Képarchívum) OTTHONUNK A NYELV Még egyszer az újrakölcsönzésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom